Mezőgazdasági Mérnök, 1961 (2. évfolyam, 1-22. szám)
1961-01-12 / 1. szám
POZITÍV A MÉRLEG Vélemények és képek az üzemtervkészítési gyakorlatról MIT MOND A TANÁR, MIT A DIÁKOK? Decemberben, a kar történetében először, a gépész IV. évfolyam egyhetes üzemtervkészítési gyakorlaton vett részt. Amit eddig csak itthon, a fantázia kényelmes szárnyain repülő tehenekre és munkaegységekre csináltunk, azt most igaziból, valódi tízhús- vér tehenekre és munkaegységekre végeztük el. Hármasával szóródtunk szét a hatvani járás különböző szövetkezeteiben és a hazatéréskor volt mit mesélni egymásnak. Mert már nem húzódoztunk attól, hogy elmélyítsük kapcsolatainkat a tagsággal (különösen annak csinos és ellenkező előjelű tagjaival). Majd mindenütt akadt egyegy kedves adminisztrátorné. Csak az egyik tsz-be beosztott fiúk hallgattak bánatosan, amikor erről esett a szó. Hát igen, nekik csak egy öreg, pocakos Sándor bácsi jutott... A Hatvanba beosztott egység tanújelét adta annak, hogy a jó friss levegő szeretetét komolyan értelmezi, és ezért minden reggel fél 6-kor kelt fel, hogy fél 7-től 8-ig egészségügyi séta keretében tanulmányozhassa a város hajnali életét és a környéken előforduló sáranyag viszkozitását. Ezt az időt megfelőképpen fel lehetett használni a helybeli autóbuszvállalat szidalmazására, esetleg dicséretére. Séta közben elgondolkoztunk azon is, vajon mikor érkezik meg az egyetem gépesített ellenőrző-különítménye, amely mindig a legváratlanabb pillanatban jelent meg. Különösebb rendetlenséget azonban, azt hiszem, sehol sem talált, sőt, volt olyan tsz is, ahol nagyon kedvesen megköszönték a hallgatóink által nyújtott segítséget De hát füstöltek is az ismeretlen szerszámok, a logarlécek és hihetetlen gyorsasággal szaporodtak a számsorok. A nevezett tsz-ak szarvasmarhái joggal nyalogatják szájukat: a jövő évi takarmánymérleget mi készítettük nekik! tip ★ 1960. december 5-től—25-ig a mezőgazdaságtudományi kar IV. éves hallgatói is tervkészítési gyakorlaton voltak Pest és Komárom megye termelőszövetkezeteiben. A hallgatókat az üzemszervezési tanszék tanárai látták el hasznos tanácsokkal. Volt olyan tsz, amely rendelkezett mezőgazdasági szakemberekkel, itt könnyebb volt a munkánk, de akadtak olyanok is, melyek szakemberhiánnyal küzdöttek. Persze, itt az elmúlt félévben tanultakra kellett támaszkodni. Mindent egybevetve, a hallgatók nagyobb többsége megértette a feladatát és igyekezett tudását gyakorlati dolgokkal is kiegészíteni, mert nem elég csak az elmélet. Tavaly is voltak már hallgatóink közül néhányan tervkészítési gyakorlaton, de nem az egész évfolyam. A mostani negyedév az első, amely teljes létszámmal részt vett. A hallgatók egyöntetű véleménye: a gyakorlat hasznos és tanulságos volt. Olyan kérdésekkel találták magukat szemben, amelyekről eddig még nem is hallottak, vagy csak részben volt róla szó. Az állattenyésztési és növénytermesztési terv elkészítésével alapot kaptak arra, hogy a kiadott üzemtervet szakmailag elfogadhatóan készítsék el Megismerték közelről a termelőszövetkezetet, s a nagyüzemi mezőgazdaság előnyét. Hibával is találkoztak, itt-ott javasolták azok kijavítását és segítettek egyes problémák megoldásában. Ez a gyakorlat egyben azt a célt is szolgálta, hogy hallgatóink közelebb kerüljenek a termelőszövetkezetekhez. Azt hisszük, ebben is elérte célját. Levelek sokasága íróasztalomon. Nézem a feladókat: Lőrinczi Petőfi Tsz., Mátravidéki Tsz, Heréd, Herédi Haladás Tsz... A címzett: Agrártudományi Egyetem, Mg. Gépészmérnöki Kar, Budapest. Mit is tartalmaznak ezek a levelek? Idézem Morvai János, a heréd! „Mátravidéki” Termelőszövetkezet elnökének sorait. „A herédi Mátravidéki Tsz. vezetősége nevében köszönetet mondunk az egyetem vezetőségének, hogy módot adott Gyurcsik Lajos, Lengyel István és Máró László gépészmérnöke hallgatóknak arra, hogy a termelőszövetkezet 1961. évi tervezési munkájában részt vehessenek. Az itt eltöltött egy hét alatt az elvtársaik lelkiismeretesen, komolyan dolgoztak. Az ő munkájuk is hozzásegítette a tsz-t a terv gazdasági részének elkészítéséhez.” Ehhez hasonló hangnemben íródtak a többiek is. Úgy gondolom, sokan kitalálták már, miről van szó. A mezőgazdasági gépészmérnöki kar negyedéves hallgatóinak termelőszövetkezeti tervkészítési gyakorlatáról. Az 1960. december 19-től 24-ig tartó gyakorlat színhelye a hatvani járás 18, illetve Hatvan város 4 termelőszövetkezete volt. Termelőszövetkezetenként 3— 4 negyedévesünk kapcsolódott be az 1961. évi termelési tervek elkészítésének munkálataiba. Mi indította a kar mezőgazdasági tanszékét a gyakorlat megszervezésére? Pártunk VII. kongresszusa, valamint az országgyűlés határozatai tükrözték azt a folyamatot, amely hazánk mezőgazdaságában végbemegy. A mezőgazdaság szocialista átszervezése döntő szakaszába lépett. A gyakorlat megvalósításával azt volt a célunk, hogy hallgatóink ennek a nagy történelmi fordulónak aktív részesei legyenek. Azt akartuk, hogy leendő mezőgazdasági gépészmérnökeink közvetlenül, a gyakorlatban ismerkedjenek meg termelőszövetkezeteink életévek problémáival. A gyakorlat ezt a célját, véleményem szerint, elérte. Hallgatóink megismerték a tsz-ek szervezeti működését, tagságát, problémáikat és számos olyan politikai ismeretre tettek szert, amely nélkülözhetetlen fegyver lesz számukra életükben, munkájukban. A fentebb említetteken kívül, közvetlen segítséget kívántunk nyújtani a hatvani járás termelőszövetkezeteinek 1961. évi termelési terveik elkészítésében. A megvalósítást illetően úgy érzem, elegendő a bevezető sorokra hivatkozni, de kiegészítésül talán mégis annyit, hogy negyedéveseink a rendelkezésre álló viszonylag rövid idő alatt, a tervek jelentős részét elkészítették (70—80 százalékát) annak ellenére, hogy néhány termelőszövetkezetben ők indították be a munkát. De adatok feldolgozásában, különböző számítási munkák elvégzésében, valamint szakmai vonalon is jelentős segítséget nyújtottak. Volt olyan eset, hogy ellenőrzésünk során parázs vita közepén toppantunk be a tsz-irodára. Hallgatóink és a tsz vezetősége közt folyt a diszkusszió egyes gépek alkalmazási lehetőségeiről. Nem kétséges, hogy ez, és az ehhez hasonló beszélgetések hasznosak voltak mindkét fél számára. És itt térnék rá a gyakorlat további, nem kevésbé fontos, szakmai jellegű céljára. Az oktatási reform szellemének megfelelően, el kívántuk érni, hogy hallgatóinkat még közelebb vigyük az élethez, az üzemhez, illetve, hogy a szocialista mezőgazdasági üzemek szervezése tárgyköréből, elsősorban termelőszövetkezeti vonalon, jelentős szakmai gyakorlati ismeretekre tegyenek szert. A gyakorlat során negyedéveseink a tervezés módszerének elsajátításán túlmenően olyan üzemi adatokkal ismerkedtek meg, olyan üzemi problémákkal és megoldásokkal találkoztak, amelyek birtokában, mint gyakorló mezőgazdasági gépészmérnökök eredményesebben tudnak majd dolgozni. Természetesen előfordultak apróbb nehézségek is, az elhelyezés, a közlekedés szempontjából. Volt egy-két hely, ahol a tervkészítés „döcögött” egy kissé. Hozzá kell tennem azonban, nem hallgatóink hibájából. A termelőszövetkezetek tagsága szeretettel fogadta negyedéveseinket és elősegítette szakmai fejlődésüket, amit hallgatóink becsületes, szorgalmas munkával háláltak meg. Sok hallgató megkedvelte a termelőszövetkezeti munkát. Palasik Sándor például kijelentette: — Tanár elvtárs én tsz-elnök szeretnék lenni! Albert Nándor Szalai Jenő és Margittan Tihamér a munka dandárjában. Esténként viszont jólesett egy kis meleg Kerekharaszton is Néha nem árt egy kis segítség. Albert Nándor tanársegéd azzal a bizonyos gépesítés, ellenőrző különítménnyel érkezett, s türelmesen állta a fiúk ostromát, szíves és részletes választ adott a kérdésekre A tervkészítéshez ez is hozzátartozik. Meg kell ismerkedni a „terv-alanyokkal” Elkészült a nagy mű. Pózner Béla nagygombosi üzemegységvezető gondosan ellenőrzi Teleky Sándor munkáját A gondnokság gondja Nem mesterségem a sajtó hasábjainak betűvel való szaporítása, nem is akarok rendszeres cikkíró lenn, azonban most úgy érzem, mégis tollat kell ragadnom, hogy elgondolásaimat az egyetem valamennyi dolgozójának tudomására hozzam. Csoportomon belül az egyes brigádértekezleten sok esetben felvetődik, hogy olykor-olykor nagy a szervezetlenség és ezáltal sok az úgynevezett „üres járat”. Miből adódik ez? A következőből : Reggel nyolckor megtörténik a munkaelosztás. Például heten az ácstelep rendezésére mennek, hárman szenet szállítanak a Tessedikbe, hárman az állattenyésztési tanszék kísérleti terén a farönköket rendezik stb. 9—10 óra között azután jelentkeznek egyes tanszékek: legyünk szívesek sürgősen 2 munkaerőt adni ilyen és ilyen munkára (többnyire természetesen sürgősségre hivatkoznak). Ilyenkor vagy azt mondjuk, hogy körülbelül félóra múlva adunk embert, vagy vitát kell folytatnunk, magyarázkodnunk kell, hogy miért nincs munkaerő. Ha megígérem, hogy adunk munkaerőt, ez azt jelenti: valamelyikünknek el kell mennie vagy az ácstelepre, vagy a kísérleti térre, ott megállítani a munkát és a munkást vagy a munkásokat a tanszékre küldeni. Ez körülbelül 20 perc. A két munkás fel- és visszavonulása fejenként körülbelül ugyancsak 20—30 perc. Ha ezt nem tesszük meg akkor viszont jön a „harag”, vagy a fenyegetőzés, hogy márpedig ha nem végzik el a munkát azonnal, akkor a gondnokságot terheli a felelősség. A gondnoki csoport feladata: eleget tenni a tanszékek kérelmeinek, elősegíteni a tanszéki dolgozók oktatási munkáját. Célunk, hogy az eddiginél sokkal jobban és szervezettebben biztosítsuk az oktatáshoz szükséges technikai feltételeket De ehhez a tanszékektől is segítséget várunk. Konkrétan. Először: az üres járat megszüntetése érdekében feleslegesen ne kérjenek munkaerőt azonnalra. Tervbe vettük, hogy minden kért munkát 12, de legkésőbb 24 órán belül elvégzünk. Kérjük tehát a tanszékek dolgozóit, hogy akár segédmunkára, akár takarítási munkálatokhoz van munkaerőre szükségük, azt minden esetben 24 órával előbb, munkalapon rendeljék meg a gondnokságon. Hallgatóinkhoz annyit: kíméljék sokkal jobban a közös vagyont. Gondoljanak arra, amikor a szemináriumi asztalra vésik a „Szeretlek, Marikám”-at, hogy minden szemináriumi asztal áttisztítására, festésére intézményünk körülbelül 6 órás szakmunkát fordít. Gondoljanak arra, mikor a parkettra dobják a cigarettacsikket és azt ott eltapossák, hogy annak feltakarítása fáradságos munkát igényel. Kérek minden, hallgatót, érezze intézményünket második otthonának, és ha tovább tart egy szék, egy asztal, vagy egy-egy bútordarab, népgazdaságunk többet tud áldozni más területre. Ne feledjük: a nép állama vagyunk, ha takarékoskodunk, nekünk, a népinek lesz több. KATONA SÁNDOR Télapó bácsi, ígérem jó leszek! Bár időben tólejutottunk már december 22-én, mégis vissza kell emlékeznünk az akkori kedves napokra. Az említett napon szokatlan hangok, gyermeknevelés, izgatott várakozás moraja verte fel a Villányi úti épület VI. előadótermét. A komoly előadásokhoz szokott termet a szakszervezeti bizottság „télapói”, az eseményekhez megfelelően, átrendezték. A dobogón karácsonyfa, melyet az óvodások díszítettek fel cukorral, gyertyával, s készítettek rá papírláncokat, szalagcsokrokat, s mindent, ami a fát széppé teszi. A terem zsúfolásig megtelt. A padokban apróságok és a nagyobbak, mellettük mamák, papák. Meghívó invitált mindenkit név szerint az ünnepélyre. Száztizenöt szakszervezeti tag gyermekének okozott örömet ez a meghívó. A hangulatot filmvetítés emelte. Levetítették a „Kis cicaház” és a „Török és a tehenek” című filmeket. Nagy sikere volt, különösen az elsőnek. A „Törököt” azt viszont már ismerték. Nagy gőggel adták tudtul mindenkinek, hogy ez az oviban is megvan. De azért éppolyan jó szórakoztak, mintha először látnák. Izgatott moraj kísérte a Télapó megjelenését. Kigyúltak a karácsonyfa gyertyái. Aztán mély csend ülte meg a termet. A Télapó nagy könyvből, szólította a gyerekeket Mindenki megkapta az ajándékát: sípoló babát, társasjátékot, főzőedényt, könyvet — korra és nemre való tekintettel. Voltak, akik „jóságuk” teljes tulajában bátran, s voltak akik félve mentek a Télapó elé. Egy-egy simogatás kedves szó azonban a félelmet is eloszlatta. Az ajándék mellé mindenki kapott „útravalót” is. Ahol kellett „fejmosást”, másutt dicséretet. Az ünnepély után megkérdeztük Télapót, dr. Szabó Jánost, jó-e, nehéz-e télapónak lenni. — Nagyon jó örömet okozni. A gyermekek fénylő szemét látva örültem, hogy jól oldom meg ezt a hálás, de nehéz feladatot. — A gyerekek otthoni körülményeinek „tanulmányozásét” a szülők segítségével végeztem. Minden gyereket „kivallattam”, és dicsértem, vagy jóra intettem. Mindent megígértek: jobbak lesznek jövőre, nem fognak verekedni, egymást megbecsülik, jobban tanulnak, megeszik az ebédet. Mindent! A Télapó * felvont egy kedves következtetést a szereplésből: a gyerekek őszinte tekintete és ragaszkodása, az élet szépségében való meggyőződésében még jobban megerősítette. BÁN. Majd a vizsgák után... Vizsgaidőszakban nem szokás ugyan klubestekre gondolni, mégis erről írunk. Ez a hónap is gyorsan elszáll, elülnek a vizsgák izgalmai. Érdemes már most gondoskodni a tanulástól és vizsgaláztól „elgyötört” hallgatók szórakozásáról. Lengyel Laci, IV. éves gépész kollégához fordulunk tehát, aki a KISZ-vezetőség döntése alapján, irányítani, szervezni fogja a klubesteket. — Már a félév végén lényegesen megsokszorozódott a klubot látogatók száma. Az utolsó klubesten körülbelül 80-an voltak. — A jövőre vonatkozóan: rendszeresítjük a második félévben is a klubesteket, belépődíj nélkül. Klubigazolvánnyal bárki bejöhet A zenét a III. és V. évesek szolgáltatják társadalmi munkában. A klubesteken kötelező a ruhatár és csak alkoholmentes italokat mérünk. — Egy jó hírrel is szolgálhatok. Végre megjavítják a rex-asztalt és új asztali focit kapunk. Sőt e szép és kellemes „sportágból” évfolyambajnokságot is rendezünk. A klub programjában szellemi öttusaverseny és évfolyamestek is szerepelnek. Ennyi a vizsgaidőszak derekán talán elég is erről a témáról. Egyelőre jó tanulást, jó vizsgázást s a jól végzett munka után — kellemes szórakozást! A feltételek megvannak. belül