Mezőgazdasági Mérnök, 1962 (3. évfolyam, 1-22. szám)

1962-01-25 / 1. szám

VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLJETEK ! Ш. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM, ARA 30 FILLER 1962. JANUÁR 25. Hogyan dolgozzuk fel a XXII. kongresszus anyagát A mezőgazdaságtudományi kar világnézeti bizottságánál érdeklődtünk, milyen formá­ban, hogyan dolgozzák fel az oktatók és a hallgatók az SZKP XXII. kongresszusának anyagát? A kapott válasz alapján a következőképpen alakul ez a munka: Január 15-től április 30-ig kerül sor a konferenciákra a vnb és a pártcsoportok közös rendezésében, tanszékenként, természetesen a pártonkívüliek részvételével. A konferenciák vitavezetőit a marxizmus— leninizmus tanszék oktatói ké­szítik elő. Ugyancsak ők ké­szítik el a konferenciák vita­vázlatát és a szükséges iroda­lom jegyzéket, melyet minden­­ hónap első hetében eljuttat­nak a kongresszust tanulmá­nyozókhoz. (Az első konferen­cia anyagát már mindenki kézhez kapta.) A konferenciák témái a kö­vetkezők: 1. Az SZKP XXII. kong­resszusának jelentősége, hatá­rozatainak végrehajtása. Ko­runk jellege és a két világ­­rendszer harca. 2. A kommunizmus építésé­nek programja. A kommuniz­mus anyagi-műszaki bázisá­nak létrehozása, a kommuniz­mus társadalmi viszonyainak 3. A párt és állam a kong­resszus építésének időszaká­ban. 4. Az SZKP XXII. kong­resszusa és a szocializmus épí­tése hazánkban. A hallgatók ugyancsak szer­vezetten, a II. félév folyamán dolgozzák fel a nagyfontossá­gú kongresszus anyagát. Gondolatok egy kollokvium nyomán Tudományos szocializmus a gipísz IV/3. csoportban Nehéz hű képet adni egy szemináriumi csoport felkészü­léséről és igazi tudásáról egy kollokviumi vizsga alapján, mert a számszerű átlag (2,70), ha meg is üti a csoport átlagát ,a csoport más tárgyakból is hasonló átlagot ért el), mégis torzíthat és nem mindig adja vissza a tárgyra fordított idő és tanulás mennyiségét. Véle­ményem szerint ez különösen fennáll a csoport tudományos szocializmus kollokviumánál. Egyesek valóban sokat tanul­tak a kollokvium előtti héten, de mégsem tudtak megbirkóz­ni a nagymennyiségű anyaggal, mert ezt az anyagot nem egy hétre, hanem egy félévre mé­retezték. Akik a félév során nem, vagy­ csak nagyon keve­set foglalkoztak az anyaggal, azok azt nem tudták rendsze­rezni, a történeti, tárgyi anyag összekeveredett bennük, fon­tos dátumokra nem emlékez­tek. Ezért az elméleti kérdése­ket sem tudták belehelyezni a történeti keretbe, s nem is tud­tak arról megfelelően beszélni. Aki Lenin: „Baloldaliság” a kommunizmus gyermekbeteg­sége című műve megírásának időpontját az I. világháború előttre (vagy a múlt század 70- es éveire) teszi, amikor a kom­munista pártok még nem is léteztek, az természetes, hogy a kommunista pártokban je­lentkező baloldali elhajlás tár­sadalmi és politikai alapjáról sem tud beszélni. A csoport egészen meglát­szott, hogy nehezen kezeli­ a fontos történelmi évszámokat. Inkább formai kérdésnek tart­ják, nem látják, hogy egy-egy elméleti kérdés, a kapitalizmus fejlődésének különböző szaka­szaiban, még inkább a szocia­lizmus Szovjetunióban való győzelme után, más és más képet mutat. Vagyis nem lát­ják a századközi munkásmoz­galom ideológiájának belső dialektikus fejlődését. A fontos évszámok határjelző állomások és minden esetben tartalmi kérdést jelentenek. A csoport egésze az elméleti kérdéseket is inkább terjedel­mében, mintsem mélységében fogta fel, ami a félévi munka hiányosságaiból is fakadt. Kü­lönösen elgondolkoztató, hogy még az agrárjellegű elméleti kérdések is nehezen mentek egyes hallgatóknak. Ez arra kell hogy intse és ösztönözze a IV/3. csoport tagjait, tekintet­tel arra, hogy a szigorlatra mennyiségileg még nagyobb anyagot kell átvenni, hogy a II. félévben a szemináriumi foglalkozásokra jobban készül­jenek fel, aktívan vegyenek részt azon és végig az egész II. félévben módszeresen, rendsze­resen dolgozzák fel a kötele­ző jegyzet mellett a szeminá­riumra megadott kötelező iro­dalmat is, mert a szigorlat “"TIT" ■ J I* R.V /■ -Po-I O/Íл , elé állítja őket. Sa. G.-né Véner István vezetésével bi­zottság alakult, mely február 1-ig napokra és tanulmányi csoportokra lebontva elkészíti író a hathónapos üzemi gyakorlat pontos tematikáját. ★ Lengyel Zsuzsát, a marzix­­zmus—leninizmus tanszék ok­tatóját felvették az SZKP­­mellett működő Társadalomtu­dományi Akadémia hallgatói­­inak sorába. Gratulálunk az­­ elvtársnőnek és sok sikert kí­­í­vánunk disszertációjának meg- s írásához. It ★ Módosul a II. évesek reform­terve. A hallgatók a második félév folyamán elméleti okta­tásban részesülnek és csak áp­­­­rilisban, kerül sor a hathónapos­­ üzemi gyakorlatra. A módosí­tott tanterv egyelőre az FM-­­ ben van, jóváhagyás végett * ! Egy agrárfelsőoktatási szin­­­­ten működő bizottság — dr.­­Lehoczky László rektorhelyet­­­tes vezetésével — kidolgozta­­az egyetemi, főiskolai számon­­* kérés új módszerét. A prog­­­ram, miután a tanszékek már­­megvitatták, rövidesen kari­­ tanácsülés elé kerül. * . | Két KISZ-esküvőt rendez I február 3-án a IV. évfolyam I KISZ-szervezete, a kari KISZ fél pártbizottsággal karöltve. A |két boldog vőlegény: Máté Fe­re­renc és Vicze József. ■k­­ A kollégiumok működését­­ szabályozó rendeletet egy ha­­t napon belül vitatják meg a­­ kari KISZ VB, a diákbizottsá­­­­gok és a kollégiumi igazgatók. is A vizsgaidőszak derekán örökítette meg fotóriporterünk az utókor számára az 1/5.­­ csoport filozófia vizsgáját.­­ Ők még drukkolnak. Horváth Margit a biztonság kedvéért mégegyszer belelapoz jegyzetébe. Mit is mondott az a Platon? „Barátságos beszélgetés” Schiller János és Léül Rikárd között. Sajnos, a diskurzus kicsit egyoldalú, s az eredmény sem a legfényesebb. Talán egy fél év múlva már másképp alakul ez a szó-párharc. Az év első kérdése Vajon miért éppen a vizs­gaidőszakban küldte ki a mű­szaki osztály szerelőit a Tes­­sedikbe? Talán, hogy a vizs­gára való nyugodt felkészülést biztosítsák a reggeltől estig szűnni nem akaró kalapácso­­jíí­­ással, falak bontásával, s­e egyéb műveletekkel? Nem lenne jobb a jövőben is összehangolni a műszakiak te-­­­vékenységét az oktatási mun- f­kával? Vagy talán egyesek­­ nem vették észre, hogy vizsg­­­gaidőszak van? és Boszorkánykonyha Gáli Ernőné, a Központi Fotólaboratórium laboránsa ör­­­­düngős gyorsasággal és biztonsággal dolgozik a különféle elő­­­­hívókkal. Hogy nem keveri össze ezt a sok tálat és képet,­­ hiszen egyszerre két nagyítógép ont­ja számára az anya­­­­got? Simazin, karkin... és még ami jön Az utóbbi időben a Szov­jetunió mezőgazdaságában is egyre inkább polgárjogot nyer a simazin. E hatalmas ország sok kolhozában és szovházá­­ban próbálták már ki — és sikerrel. Először a kukoricával kísér­leteztek a szovjet szakembe­rek is. Hektáronként 1—3 ki­logrammos adagokban juttat­ták a talajokba, még a nö­vény kikelése előtt, így fölös­legessé vált a kétszeri, há­romszori gépi kapálás. Mint bebizonyosodott, a simazin re­mekül helyettesíti a traktort és a traktorost. A XXII. kongresszus hatá­rozatának szellemében más vegyszerek használatával is "xUeOt Idtblilick U ifUUUOt/i» A Szovjetunióban nagyon nagy jelentősége van a gabonaföl­­dek gyomtalanításának is. Ez­zel a problémával foglalkozott Magdalna Gagarina, a dolgo­­prudi agrokémiai állomás tu­dományos munkatársa, aki nemrégiben fejezte be a kar- Ып gyakorlati kísérleteit Ga­garina ezzel a vegyszerrel permetezett be egy rendkívül gazos területet, abban az idő­ben, amikor a vadzabon meg­jelent a második csíralevél. Egy kiló karbin — két hekto­liter vízben feloldva — ele­gendő volt egy-egy hektárra. A vegyszer elpusztította a vadzabot, de nem hátráltatta a búza fejlődését. S az eredmény? A karbinnal kezelt földterü­leten hektáronként 6—3 má­zsával több termést takarítot­tak be. Fényképészeti tanfolyam indul . A mezőgazdaságtudományi­­ kar oktató- és dolgozói KISZ- 4 alapszervezete és a kar szak­is szervezeti bizottsága 1962. feb­­­ruár második felében, illetve­­ márciusban háromszor kétórás * fényképészeti tanfolyamot­­ szervez „A fényképezés alap­­­­­ai és technikája” címmel az érdeklődő oktatók, dolgozók és hallgatók számára. Az előadá­sokat Hudetz József, a köz­ponti fotólabor vezetője tartja. Ezt követően kéthavonként meghívott előadók tartanak előadást a fényképezés egy-egy érdekes fejezetéből az érdeklő­dők kívánalmának megfele­lően. A csintalan kép Híres színházi festő volt Pártényi, a kiváló énekes-ko­mikus színész, aki egyik di­rektorát alaposan megbosszan­totta festményeivel. Az igazga­tó leányai ugyanis folytonosan ingerkedtek a derék színházi festővel, aki bosszúból valami­t­ A r­p­a­fi szí­rektorkisasszonyok öltözőasz­tala fölé. Amint azt a direk­tor észrevette, vad haraggal támadt szegény Pártényi Já­nosra: — Mely gaz ábrázatot ken­tél, óh, gazember, imez leány­asztalok fölé? Pártényi nem jött zavarba, hanem egész nyugodtan rázta le magáról a felelősség terhét: — Édes direktor uram, nem esmérik azon ábrát a kisasszo­nyok! — De gazember, nem úgy vannak az én leányaim nevel­ve, ördög bújjon beléd ... ››CVXXX%XX444V4X4V4XN›A^14V4XVVV44VV4V4XVVM­' „Valami várt...‘3­4 (Csak kultúrfelelős nincs) Valami van — mondta Raj­­kin, s azóta ez szinte közmon­dássá vált. Valami van — mondjuk némi öniróniával, maró gúnnyal, vagy éppen dü­hösen, amikor a bürokrácia útvesztőiben tévelygünk, ami­kor még itt-ott fellelhető kis­királyok állította kínai falba ütközünk, amikor nap mint nap apróbb-nagyobb kellemet­lenségekkel találkozunk. Igen, valami van! Valami baj van nálunk is a kréta, he­lyesebben a kultúrfelelős kö­rül. A kultúrfelelős körül, aki még lényegében nincs is, csak mint fogalom létezik. És éppen itt­­ baj! Szeret-N­C((1-V fTMit ryj/ itUÓból, t/ci­ból. unió kultúrfelelőst üdvözölni Gödöllőn. Vajon hány új ha­táridőt adnak még az illetéke­sek ennek a kérdésnek a meg­oldására? Kit javasoljunk még a kultúrfelelős-jelölteket „vizs­gáztató’ bizottságnak? Rajkint hívjuk meg, vagy Major Ta­mást? Nem merjük, a gödöllői bi­zottság előtt netán még ők is elbuknának! Valami van. Valami nincs rendben. Ez biztos. Csak az nem biztos, lesz-e kultúrfelelő­­sünk­ még ebben a században. Kilenctől — tízig... Vizsgaidőszakban a nap ál­talában úgy kezdődik, hogy az ember körülbelül ki­lenc órakor csöngetésre ébred. (Made Sárika, a la porta.) Ez szebbnél szebb álmokat va­rázsol át pillanatok alatt egy diákotthoni szobává, ahol a használati tárgyak bizarr ösz­­szevisszaságban hevernek úgy, hogy mindegyik a másik he­lyén található; a sótartó úgy­szólván soha nincsen steril környezetben, de Pista ka­lapja — a tárgyak valami megfejthetetlen egymáshoz vonzódása folytán — általá­ban a szemétkosárban röhög azon, hogy gazdája a második cipősfiókot rámolja ki kedvenc tökfedője után kutatva. Az első dolog, amit szomo­rúan konstatál az ember, hogy a hőmérséklet 263 K° körül van. Nem tudom, ki hogy van vele, de én utálok ilyen közel szibériai hőmérsékletű közeg­ben hagyományos módon fel­öltözködni. Újítottam! Kollegák, ezt fi­gyeljétek meg! Fölébredvén, első dolgunk legyen, hogy a székről — melyre tegnap este nagy gonddal ráhajigáltuk — egy rántással elragadjuk kü­lönféle alsó és felső ruhada­rabjainkat, melyeket a takaró alatt előmelegítünk Ti-ról Ti-re. Ha a kívánt hőmérsék­letet elérték, akkor megejt­hetjük a pizsamanadrágnak ezen ruhadarabokra való fel­cserélését — természetesen a takaró alatt. Ez a művelet természetesen nagy gyakorla­tot igényel. Ha már a nad­rág rajtunk van, akkor le sem tekintve — csak szaglóérzé­­künkre támaszkodva, fölvesz­­szük az ágy alatt levő cipőről a zoknikat és lábunkra fel­húzva egy akrobatikus bille­­néssel elhagyjuk az ágyat. Ci­pőbe lépve, már félig fel va­gyunk öltözködve. Ezután egy olyan művelet következik, ami melegebb időben hasonlít a mosakodás­hoz, de ilyenkor megelégszik a (normális) ember azzal, hogy kinyitja a csapot és az abból kifolyó, túlhűtött folyadékkal t. i. arra ha hozzá megijeszti ma­gát, gondol, mi lenne, kellene nyúlni. Ha.. ha i­de nem kell, mert csupán a gon­dolatától is fel lehet frissülni, amivel a kitűzött célt el is ér­tük, és így a további mun­kabefektetés energiapazarlás­­számba megy — különösen vizsgaidőszakban, amikor az embernek minden rejtett ener­giájával a tanulás hatásfokát kell növelni Ma tíz órakor konzultáció lesz Termőből (ez az első vizs­gánk), és mivel a nedves gőzök állapotjelzőinek kiszámításá­hoz nem is annyira nedves, mint amennyire halvány gő­zöm sincs, ide ajánlatos elci­pelni magam. A cipelésen ak­kor van a hangsúly, ha a Gel­lért téren „torlódás” van, ilyenkor az utasok elindulnak gyalog, a kalauzok pedig meg­reggeliznek. Útközben elhatároztam, hogy ha a vizsgán nem menne a té­tel, egy könyörgő verset írok majd a tanárnőhöz, kérve ben­ne vizsgám elnapolását az u.v. beírást természetesen mellőz­ve, valahogy így: Én a Termo rokona vagyok, Politrópákat kedvelő gyerek. Hogy menjek el most Bús Magyar léptekkel. Mert az Elégtelentől rettentőn rettegek? Szerdán eljövök, s Büszke Kínnal Agyam egy Új Tételnek szentelem. Tanárnő kérem­, nagy Nekibuzdulással Carnóékat szerdáig megeszem... (Ady után szabadon) U. J.: Vers nem volt, a Bús Magyar léptek viszont várako­záson felül sikerültek ..

Next