Mezőgazdasági Mérnök, 1963 (4. évfolyam, 1-21. szám)

1963-01-10 / 1. szám

II VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AGRAR TUDOM.I V ÚJ EGYETEM LAPJA IV. ÉVFOLYAM, X. SZÁM,Al. 30 FILLÉR 1903. JANUÁR 10. ) MFM „Mi, az Agrártudományi Egyetem rektora és dékánjai hajlandók vagyunk Önöket kézfogással doktorrá avatni“ Huszonöt új doktor és 77 szakmérnök Már a karácsonyi izgalmak, előkészületeiv idején került sor Gödöllőn huszonöt doktor ava­tására és 77 szakmérnök okle­vélkiosztó ünnepélyére. 1962- ben talán ezen a napon telt meg a volt KISZ klub és kör­nyéke utoljára sötétbe öltözött ünnepeltekkel és nem kevés­bé izgatott hozzátartozókkal. Mire szakmérnökeink elfoglal­ták kijelölt helyeiket, bevo­nultak a doktorok is: Budai Ferdinád, Burján Ambrus, Já­vor István, Kecskés Mihály, Kónya Kálmán, Kováts Lász­ló, Kuzmiak Miklós, Mikóczi Júlia, Németi Lászlóné, Nyíri László, Pataki József, Pozsár Béla, Schuszter Zoltán, Szalai György, Szilágyi Géza, Szító Balázs, Török Gábor, Ürge Károly, Veress László, Vin­­czeffy Imre, Virág János, Wettstein Ferenc, Zoványi Ist­ván a mezőgazdasági tudomá­nyok, Kocsis Károly és Pug­­lits János, a mezőgazdasági műszaki tudományok ifjú mű­velői. A 77 most végzett szakmér­nök munkáját, eredményeit dr. Bencze József dékán­helyettes értékelte. Ünnepélyes csendben vonul be az egyetemi tanács, élén dr. Lehoczky László prorektorral és a két kar dékánjával, dr. Penyigey Dénessel és Váradi Jánossal. „Igen tisztelt Egyetemi Ta­nács! Kedves Vendégeink! A mai tanácsülést megnyitom. Napirendünk első pontja: dok­torrá avatás. Felhívom a jelöl­teket, hogy terjesszék elő ké­relmüket.” A rektori felhívásnak Kónya Kálmán tesz eleget, majd a részvevőik állva hallgatják végig az eskü ünnepélyes sza­vait: „...esküszöm, hogy a Magyar Népköztársaság Al­kotmányához és a dolgozó néphez mindenkor hű leszek, a hogy az Agrártudományi Egyetem iránt, mely engem doktorrá avat az illő tisztele­tet megtartom és a mezőgaz­dasági (illetve, a mezőgazda­sági műszaki) tudományok kö­réből másutt doktori cselek­ményeket nem végzek — eb­ben az ünnepi órában foga­dom, hogy magamat tudomá­nyos meggyőződésem alkalma­zására és nyilvánítására, a magyar mezőgazdaság szolgá­latára szentelem ...“ A dékánok felruházzák az új doktorokat doktori mivol­tukkal járó jogaikkal. De ez egyben kötelességet is jelent, „hogy tudományos törekvéssel szerzett fokozatokat a tudo­mányok további művelésével mindinkább kiérdemeljék...” A rektori és dékáni kézfo­gással a doktorrá avatás ünne­pélyes aktusa befejeződik. A hátralévő percek főhősei már a szakménökök. Mint dr. Ben­­cze József dékánhelyettes sza­vaiból kiderült, az­­ idén 77 szakmérnök nyert oklevelet a mezőgazdaságtudományi ka­ron. Az öntözéses gazdálkodás szak nappali tagozatán 12-en, a levelező tagozaton 27-en vé­geztek. Nyolcan kitűnő ered­ménnyel. A legjobb átlagot, 4,53, a növényvédelmi szak hallgatói érték el. Leggyen­gébben a tejesek szerepeltek 3,81-es átlaggal. Egyébként a három szak átlaga 4,19. Har­minc százalékuk végzett kitű­nő, 8 százalékuk jeles, 45 szá­zaléku­k jó, 14 százalékuk kö­zepes és csak 3 százalékuk elégséges eredménnyel. Ez az év tehát sikeresnek mondható. Jó érzéssel veheti­tek át szakmérnökeink a szép okleveleket dr. Penyigey Dé­nest­ől. „.. .ebben az Ünnepi órában fogadom, hogy magamat tudományos meggyőződésem alkalmazására és nyilvánításá­ra, a magyar mezőgazdaság szolgálatára szentelem, arra tö­rekedve, hogy tudásomat a szocialista fejlődés érdekében használjam és az általam művelt tudományágat az egyetem tisztességére, embertársaim és hazám dicsőségére előbbre­vigyem.” mm. Babella György tejgazdasági­és tejipari mérnök átveszi oklevelét dr. Penyigey Dénes dékántól. • 1­­ Kocsis Károly és Puglits János, a mezőgazdasági mű­szaki tudományok köréből végeztek doktori cselekmé­nyeket. „Doktorrá fogadom” (Foto: Oláh Piroska) JANUAR 1-TOL: Számítógépek a mezőgazdaságban­ ­ A számítógépek a magyar 'p mezőgazdaságban is megj?-­S lennek: január 1-től megkezdte ^ működését az FM nagy telje­ p­­ítményű ‘ számítóközpont­ja . Két szovjet és egy angol gép- 'p sert állítottak munkába, ame- 'p lyek a szocialista mezőgazda- 1­­ság legkülönbözőbb tervezési, 'p statisztikai, gazdasági és zár-­­ számadási adatait dolgozzák­­ fel. Ebben az évben mir min-­­p den tsz zárszámadását a szá-­­ mítóközpont készíti el, ami (p azt jelenti, hogy két hónappal­­ előbb végeznek ezzel a fontos '­p munkával. '/ ­lói­­írsent­iig szeretelk itt d­algozni Az üzemmérnök is beleszól a vitába Az utóbbi időben egyre több szó esik az egyetemen, a „Mérnökben” a fiatal agrár­mérnökökről. Hogyan is él­nek? Milyen viszonyok kö­zött? Sikerült-e magukra ta­lálniuk? stb. Egyesek vélemé­nye szerint a végzett fiatal mérnökök helyzete röviden „rossz”, a másik tábor véle- ШчПуе згч'ПЫ inkább jobbnak mondható. Ezzel kapcsolatban keres­tem fel Újszászon a Szabad­ság Termelőszövetkezetben Bátyai János mg. mérnököt, aki 1960-ban szerezte meg diplomáját egyetemünkön. Többszöri keresés után vég­re a második nap reggelén rá is találtam. A mínusz kilenc fok hidegtől átfázva, az agro­­nómusi iroda meleget adó kályhája mellett, a bemutat­kozás nehézségein túljutva, megkértem válaszoljon a „Mérnöknek” еду­ két szóban eddigi munkájáról. — A­z egyetemről kikerülve mik voltak terveid? Hogyan képzelted azok megvalósítá­sát? És megvalósultak-e? — A diplomám megszerzése után azonnal az új szászi Sza­badság Tsz-be kerültem. Nem voltak­ „világ- és emberisé­g­megváltó terveim”. Tisztában voltam vele, hogy az akkor beinduló termelőszövetkezet­ben nagyon sok probléma vár tisztázásra. Tudtam azt is, hogy nagyok lesznek c. köve­telmények, amit velem szem­ben támasztanak, hisz’ abban az időben még csak nekem volt diplomám. (Később ke­rült a tsz-be a jelenlegi fő­­agronómus, akinek szintén diplomája van.) Az egyetemen tanultak után, mint minden fiatal szakembernek, nekem is voltak elképzeléseim, terveim. Hogyan képzeltem el azok végrehajtását? Erről elég ne­héz két év távlatából beszél­ni, de annyit mindenesetre mondhatok, hiszen ezt már akkor is tudtam, hogy csak tartós, szívós, kitartó munká­val tudom valóra váltani el­képzeléseimet. — Milyenek voltak az első benyomások? Hogyan jutottál túl a kezdeti nehézségeken? — Valahogy — ha élhetek ezekkel a szavakkal — egy kicsit szebbnek, jobbnak kép­zeltem el az itteni viszonyo­kat, nem idealizálva ugyan, de mégis másabbaknak. Mint már említettem, az itteni ál­lapotok a tsz-ben eléggé mos­tohák voltak (takarmány­hiány, munkaerőhiány, lerom­lott földek stb.). S mi tagadás, egy­ kicsit el is kenődtem, de minden kezdet nehéz. Később megszoktam, belerázódtam, mondhatnám azt is, megsze­rettem Újszászt. — Milyen beosztásban dol­gozol? Kapsz-e kellő segítsé­get munkádhoz? — Amikor idekerültem egy fél évig az állattenyésztésben, utána egy fél évig a növény­termesztésben dolgoztam. Vé­gül is a növénytermesztésnél kötöttem ki. Jelenleg egy 1500 kh-as vetőmagtermesztő kerü­let vezetője гтдуок, különben az egész tsz vetőmagtermesz­tésre, vetőmagszaporításra profilírozott. A munkámhoz a legmesszebbmenő segítséget kapom. Főagronómusom, aki régi szakember, az általa ta­nult, a gyakorlatban is be­vált, kipróbált módszereit szí­vesen átadja, nagyon sokat tanulhatok tőle. Mint ember­ről is, mint szakemberről is csak jót mondhatok. Az el­nökről hasonlóképpen, örü­lök, hogy ilyen emberekkel dolgozhatok együtt. Szerintem nagyon fontos, hogy egy üze­men belül a szakvezetők megértsék, segítsék egymást, hiszen csak így lehet eredmé­nyesen dolgozni. — Az egyetemen tanultakat hogy tudod a gyakorlatban al­kalmazni? Mint már a terme­lésbe is beleilleszkedett fiatal szakember, mi a véleményed az egyetemi oktatásról? — Az elmélet és a gyakor­lat összekapcsolása kezdetben nehezen ment. Különösen ne­héz ez a mi szakmánkban. Nem szabad mereven ragasz­kodni az elmélethez, az adott­ságok sokszor keresztülhúzzák a­z ember elméleti számításait, hanem úgy kell a kettőt közös nevezőre hozni, ahogy azt a pillanatnyi körülmények meg­kívánják, még, akkor is, ha el­méletben másképpen tanul­tuk. Az oktatással­­ kapcsolatban csak annyit: kétségtelen, el­méleti alap nélkül nincs ered­ményes gyakorlat. Szerintem nem az elméleti oktatással vannak problémák, inkább azt mondanám — bár erre nem vagyok hivatott — a gya­korlati képzésre, a gyakorlati nevelésre kéne talán nagyobb súlyt fektetni. — A jöv­őt illetően mik a terveid? Tovább képezed-e magad? — Egyelőre úgy érzem sze­retnek, becsülnek. Munkáma igyekszem a tőlem telhető módon tökéletesen elvégezni. Szeretem hivatásomat, mun­kahelyemet, egyszóval nincs szándékomban elmenni Új­­szászról. Tanulok is, az igaz, hogy nem jut annyi idő rá mint egyetemista koromban, s nehezebb is most, de az ug­rásszerű fejlődés megköveteli, mindenkitől, hogy lépést tart­son az újjal, mert ha nem akkor elveszett. Mivel vető­magtermesztéssel foglalko­zom, ebben az irányban sze­retném képezni magam. Most szeretném megra­gadni az alkalmat és a „Mér­nök” hasábjain keresztül tisz­tázni egy pár gondolatot. Le­het, hogy túlzásnak tűnik mindaz amit elmondtam. Pe­dig nem szépítettem semmit e dolgokon és nemcsak a jókat mondtam el. Nem tartozik a tsz a kiemelt, „kirakat tsz”-ek közé. Egy közepes üzem, kö­zepes adottságokkal, s mégis jól érzem magam, szeretek itt dolgozni, mert látom munkám­ után megbecsülnek — fejezte be Bátyai János. Búcsúzóul köszönöm szépen ezt a beszélgetést Jancsikám és a „Mérnök” nevében még sok sikert kívánok további munkádhoz. V-ás A KIS KÖ­ Ép Jó estét hallga- 4, tok, remélem 'p vizsgáztatok már. % Senki sem fél kö­­!­ zü­letek az utó­vizsgától? Biztos? ^ No, akkor húzzá­­t tok szépen m­aga­­z/p tokra a takarót,­­ amíg alusztok, el­­p mondok egy szép j! kis mesét. ^ Hol volt, hol ^ nem volt, túl a ^ Kígyó utcán, a 'p bölcsészettudo­­­p mányi karon, volt 'p két kis hallgató: p Péter és Pál. p Huncut kis gyer­­me kőcök voltak; és mindig vidáman 'p játszadoztak az ép órákon, sőt gyak­­r­ran el is szöktek­­ az egyetemről,­­ hiába kereste 'p őket a jóságos 'p professzor bácsi. (p Egyszer aztán 2 beköszöntött a 4 csúnya, hideg vizsgaidőszak. Megszeppent ám a két kis gézen­gúz, hogyisne, amikor látták, hogy buksi fejük­be a fele sem fér bele annak, amit a vizsgára meg kellene tanulni. No, de nem azért voltak ők jó bará­tok, hogy ha ösz­­szetartottak eddig a jóban, ne tart-V\\V\ WWWWVVWWV4 \ \ sanak össze a rosszban is. Mit gondoltok mit csinált a két kis bölcsész? Elhatá­rozták, hogy még a professzor bácsi eszén is túljár­nak. Fittyet hány­tak a tanulmányi szabályzatnak és készítettek egy nagyszerű puskát. Mikor aztán ez­zel megvoltak, el­indultak szeren­csét próbálni. Méghozzá úgy, hogy Péter megy be előbb vizsgáz­ni és benn hagyja a prof. szobájá­ban a kis ködmö­­nét a zsebében a puskával. Utána megy majd Pál, aki szép nyugod­tan előveszi a puskát és ő is a­b­­­­ból felel meg a jóságos prof. bá­csinak. Igen ám, csak­hogy a puska most csütörtököt mondott. Szegény kis Palkó hiába kereste a Péter zsebében a pus­kát — nem talál­ta. Kereste, kutat­ta — bele is iz­zadt szegényke—, de hiába. Nagy izgalmában még azt a keveset is­­ elfelejtette, amit­­p eddig tudott, így 'p aztán rossz vége­­ lett a­ vizsgának.$ Elképzelhetitek, 'p hogy amikor ki- Pp ér­ t a folyosóra, pp milyen haragosan­ rontott neki an-­­ nak a csibész Pé-­­ ternek és mondott 'p olyanokat, hogy p attól még a hét- 'p fejű sárkány is 'p szörnyethalt vol- 'p na. De az a kis 'p haszontalan még­­ azt akarta bebi-­í­zonyítani, hogy ő­­ ártatlan és bizony­­ otthagyta a pus­­­­kát. De Palit nem­­ lehetett ám be-­­ csapni, magával j hozta Péter köd-­ mönét, és meg-­­ mutatta: hiába ! is kereste, nincs! bíz abban egy ia- i fia puska sem.­­ Erre aztán a­­ gonosz kis Péter­­ még ki is nevette­­ Palkót: ugyanis­­ az a kis csacsi j nem az ő ködmö-­­ nét hozta ki —,­­ hanem­ a profesz-­­ szőrét. Eddig volt,­ mese volt. Aki­ nem hiszi, járjon­­ utána a tanulmá­­­­nyi osztályon. (Az Egyetemi Lapokból) —ai JANUÁR |Hudetz József felvétele)

Next