Mezőgazdasági Mérnök, 1963 (4. évfolyam, 1-21. szám)
1963-01-10 / 1. szám
II VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AGRAR TUDOM.I V ÚJ EGYETEM LAPJA IV. ÉVFOLYAM, X. SZÁM,Al. 30 FILLÉR 1903. JANUÁR 10. ) MFM „Mi, az Agrártudományi Egyetem rektora és dékánjai hajlandók vagyunk Önöket kézfogással doktorrá avatni“ Huszonöt új doktor és 77 szakmérnök Már a karácsonyi izgalmak, előkészületeiv idején került sor Gödöllőn huszonöt doktor avatására és 77 szakmérnök oklevélkiosztó ünnepélyére. 1962- ben talán ezen a napon telt meg a volt KISZ klub és környéke utoljára sötétbe öltözött ünnepeltekkel és nem kevésbé izgatott hozzátartozókkal. Mire szakmérnökeink elfoglalták kijelölt helyeiket, bevonultak a doktorok is: Budai Ferdinád, Burján Ambrus, Jávor István, Kecskés Mihály, Kónya Kálmán, Kováts László, Kuzmiak Miklós, Mikóczi Júlia, Németi Lászlóné, Nyíri László, Pataki József, Pozsár Béla, Schuszter Zoltán, Szalai György, Szilágyi Géza, Szító Balázs, Török Gábor, Ürge Károly, Veress László, Vinczeffy Imre, Virág János, Wettstein Ferenc, Zoványi István a mezőgazdasági tudományok, Kocsis Károly és Puglits János, a mezőgazdasági műszaki tudományok ifjú művelői. A 77 most végzett szakmérnök munkáját, eredményeit dr. Bencze József dékánhelyettes értékelte. Ünnepélyes csendben vonul be az egyetemi tanács, élén dr. Lehoczky László prorektorral és a két kar dékánjával, dr. Penyigey Dénessel és Váradi Jánossal. „Igen tisztelt Egyetemi Tanács! Kedves Vendégeink! A mai tanácsülést megnyitom. Napirendünk első pontja: doktorrá avatás. Felhívom a jelölteket, hogy terjesszék elő kérelmüket.” A rektori felhívásnak Kónya Kálmán tesz eleget, majd a részvevőik állva hallgatják végig az eskü ünnepélyes szavait: „...esküszöm, hogy a Magyar Népköztársaság Alkotmányához és a dolgozó néphez mindenkor hű leszek, a hogy az Agrártudományi Egyetem iránt, mely engem doktorrá avat az illő tiszteletet megtartom és a mezőgazdasági (illetve, a mezőgazdasági műszaki) tudományok köréből másutt doktori cselekményeket nem végzek — ebben az ünnepi órában fogadom, hogy magamat tudományos meggyőződésem alkalmazására és nyilvánítására, a magyar mezőgazdaság szolgálatára szentelem ...“ A dékánok felruházzák az új doktorokat doktori mivoltukkal járó jogaikkal. De ez egyben kötelességet is jelent, „hogy tudományos törekvéssel szerzett fokozatokat a tudományok további művelésével mindinkább kiérdemeljék...” A rektori és dékáni kézfogással a doktorrá avatás ünnepélyes aktusa befejeződik. A hátralévő percek főhősei már a szakménökök. Mint dr. Bencze József dékánhelyettes szavaiból kiderült, az idén 77 szakmérnök nyert oklevelet a mezőgazdaságtudományi karon. Az öntözéses gazdálkodás szak nappali tagozatán 12-en, a levelező tagozaton 27-en végeztek. Nyolcan kitűnő eredménnyel. A legjobb átlagot, 4,53, a növényvédelmi szak hallgatói érték el. Leggyengébben a tejesek szerepeltek 3,81-es átlaggal. Egyébként a három szak átlaga 4,19. Harminc százalékuk végzett kitűnő, 8 százalékuk jeles, 45 százalékuk jó, 14 százalékuk közepes és csak 3 százalékuk elégséges eredménnyel. Ez az év tehát sikeresnek mondható. Jó érzéssel vehetitek át szakmérnökeink a szép okleveleket dr. Penyigey Dénestől. „.. .ebben az Ünnepi órában fogadom, hogy magamat tudományos meggyőződésem alkalmazására és nyilvánítására, a magyar mezőgazdaság szolgálatára szentelem, arra törekedve, hogy tudásomat a szocialista fejlődés érdekében használjam és az általam művelt tudományágat az egyetem tisztességére, embertársaim és hazám dicsőségére előbbrevigyem.” mm. Babella György tejgazdaságiés tejipari mérnök átveszi oklevelét dr. Penyigey Dénes dékántól. • 1 Kocsis Károly és Puglits János, a mezőgazdasági műszaki tudományok köréből végeztek doktori cselekményeket. „Doktorrá fogadom” (Foto: Oláh Piroska) JANUAR 1-TOL: Számítógépek a mezőgazdaságban A számítógépek a magyar 'p mezőgazdaságban is megj?-S lennek: január 1-től megkezdte ^ működését az FM nagy telje pítményű ‘ számítóközpontja . Két szovjet és egy angol gép- 'p sert állítottak munkába, ame- 'p lyek a szocialista mezőgazda- 1ság legkülönbözőbb tervezési, 'p statisztikai, gazdasági és zár- számadási adatait dolgozzák fel. Ebben az évben mir min-p den tsz zárszámadását a szá- mítóközpont készíti el, ami (p azt jelenti, hogy két hónappal előbb végeznek ezzel a fontos 'p munkával. '/ lóiírsentiig szeretelk itt dalgozni Az üzemmérnök is beleszól a vitába Az utóbbi időben egyre több szó esik az egyetemen, a „Mérnökben” a fiatal agrármérnökökről. Hogyan is élnek? Milyen viszonyok között? Sikerült-e magukra találniuk? stb. Egyesek véleménye szerint a végzett fiatal mérnökök helyzete röviden „rossz”, a másik tábor véle- ШчПуе згч'ПЫ inkább jobbnak mondható. Ezzel kapcsolatban kerestem fel Újszászon a Szabadság Termelőszövetkezetben Bátyai János mg. mérnököt, aki 1960-ban szerezte meg diplomáját egyetemünkön. Többszöri keresés után végre a második nap reggelén rá is találtam. A mínusz kilenc fok hidegtől átfázva, az agronómusi iroda meleget adó kályhája mellett, a bemutatkozás nehézségein túljutva, megkértem válaszoljon a „Mérnöknek” еду két szóban eddigi munkájáról. — Az egyetemről kikerülve mik voltak terveid? Hogyan képzelted azok megvalósítását? És megvalósultak-e? — A diplomám megszerzése után azonnal az új szászi Szabadság Tsz-be kerültem. Nem voltak „világ- és emberiségmegváltó terveim”. Tisztában voltam vele, hogy az akkor beinduló termelőszövetkezetben nagyon sok probléma vár tisztázásra. Tudtam azt is, hogy nagyok lesznek c. követelmények, amit velem szemben támasztanak, hisz’ abban az időben még csak nekem volt diplomám. (Később került a tsz-be a jelenlegi főagronómus, akinek szintén diplomája van.) Az egyetemen tanultak után, mint minden fiatal szakembernek, nekem is voltak elképzeléseim, terveim. Hogyan képzeltem el azok végrehajtását? Erről elég nehéz két év távlatából beszélni, de annyit mindenesetre mondhatok, hiszen ezt már akkor is tudtam, hogy csak tartós, szívós, kitartó munkával tudom valóra váltani elképzeléseimet. — Milyenek voltak az első benyomások? Hogyan jutottál túl a kezdeti nehézségeken? — Valahogy — ha élhetek ezekkel a szavakkal — egy kicsit szebbnek, jobbnak képzeltem el az itteni viszonyokat, nem idealizálva ugyan, de mégis másabbaknak. Mint már említettem, az itteni állapotok a tsz-ben eléggé mostohák voltak (takarmányhiány, munkaerőhiány, leromlott földek stb.). S mi tagadás, egy kicsit el is kenődtem, de minden kezdet nehéz. Később megszoktam, belerázódtam, mondhatnám azt is, megszerettem Újszászt. — Milyen beosztásban dolgozol? Kapsz-e kellő segítséget munkádhoz? — Amikor idekerültem egy fél évig az állattenyésztésben, utána egy fél évig a növénytermesztésben dolgoztam. Végül is a növénytermesztésnél kötöttem ki. Jelenleg egy 1500 kh-as vetőmagtermesztő kerület vezetője гтдуок, különben az egész tsz vetőmagtermesztésre, vetőmagszaporításra profilírozott. A munkámhoz a legmesszebbmenő segítséget kapom. Főagronómusom, aki régi szakember, az általa tanult, a gyakorlatban is bevált, kipróbált módszereit szívesen átadja, nagyon sokat tanulhatok tőle. Mint emberről is, mint szakemberről is csak jót mondhatok. Az elnökről hasonlóképpen, örülök, hogy ilyen emberekkel dolgozhatok együtt. Szerintem nagyon fontos, hogy egy üzemen belül a szakvezetők megértsék, segítsék egymást, hiszen csak így lehet eredményesen dolgozni. — Az egyetemen tanultakat hogy tudod a gyakorlatban alkalmazni? Mint már a termelésbe is beleilleszkedett fiatal szakember, mi a véleményed az egyetemi oktatásról? — Az elmélet és a gyakorlat összekapcsolása kezdetben nehezen ment. Különösen nehéz ez a mi szakmánkban. Nem szabad mereven ragaszkodni az elmélethez, az adottságok sokszor keresztülhúzzák az ember elméleti számításait, hanem úgy kell a kettőt közös nevezőre hozni, ahogy azt a pillanatnyi körülmények megkívánják, még, akkor is, ha elméletben másképpen tanultuk. Az oktatással kapcsolatban csak annyit: kétségtelen, elméleti alap nélkül nincs eredményes gyakorlat. Szerintem nem az elméleti oktatással vannak problémák, inkább azt mondanám — bár erre nem vagyok hivatott — a gyakorlati képzésre, a gyakorlati nevelésre kéne talán nagyobb súlyt fektetni. — A jövőt illetően mik a terveid? Tovább képezed-e magad? — Egyelőre úgy érzem szeretnek, becsülnek. Munkáma igyekszem a tőlem telhető módon tökéletesen elvégezni. Szeretem hivatásomat, munkahelyemet, egyszóval nincs szándékomban elmenni Újszászról. Tanulok is, az igaz, hogy nem jut annyi idő rá mint egyetemista koromban, s nehezebb is most, de az ugrásszerű fejlődés megköveteli, mindenkitől, hogy lépést tartson az újjal, mert ha nem akkor elveszett. Mivel vetőmagtermesztéssel foglalkozom, ebben az irányban szeretném képezni magam. Most szeretném megragadni az alkalmat és a „Mérnök” hasábjain keresztül tisztázni egy pár gondolatot. Lehet, hogy túlzásnak tűnik mindaz amit elmondtam. Pedig nem szépítettem semmit e dolgokon és nemcsak a jókat mondtam el. Nem tartozik a tsz a kiemelt, „kirakat tsz”-ek közé. Egy közepes üzem, közepes adottságokkal, s mégis jól érzem magam, szeretek itt dolgozni, mert látom munkám után megbecsülnek — fejezte be Bátyai János. Búcsúzóul köszönöm szépen ezt a beszélgetést Jancsikám és a „Mérnök” nevében még sok sikert kívánok további munkádhoz. V-ás A KIS KÖ Ép Jó estét hallga- 4, tok, remélem 'p vizsgáztatok már. % Senki sem fél kö! zületek az utóvizsgától? Biztos? ^ No, akkor húzzát tok szépen magaz/p tokra a takarót, amíg alusztok, elp mondok egy szép j! kis mesét. ^ Hol volt, hol ^ nem volt, túl a ^ Kígyó utcán, a 'p bölcsészettudop mányi karon, volt 'p két kis hallgató: p Péter és Pál. p Huncut kis gyerme kőcök voltak; és mindig vidáman 'p játszadoztak az ép órákon, sőt gyakrran el is szöktek az egyetemről, hiába kereste 'p őket a jóságos 'p professzor bácsi. (p Egyszer aztán 2 beköszöntött a 4 csúnya, hideg vizsgaidőszak. Megszeppent ám a két kis gézengúz, hogyisne, amikor látták, hogy buksi fejükbe a fele sem fér bele annak, amit a vizsgára meg kellene tanulni. No, de nem azért voltak ők jó barátok, hogy ha öszszetartottak eddig a jóban, ne tart-V\\V\ WWWWVVWWV4 \ \ sanak össze a rosszban is. Mit gondoltok mit csinált a két kis bölcsész? Elhatározták, hogy még a professzor bácsi eszén is túljárnak. Fittyet hánytak a tanulmányi szabályzatnak és készítettek egy nagyszerű puskát. Mikor aztán ezzel megvoltak, elindultak szerencsét próbálni. Méghozzá úgy, hogy Péter megy be előbb vizsgázni és benn hagyja a prof. szobájában a kis ködmönét a zsebében a puskával. Utána megy majd Pál, aki szép nyugodtan előveszi a puskát és ő is abból felel meg a jóságos prof. bácsinak. Igen ám, csakhogy a puska most csütörtököt mondott. Szegény kis Palkó hiába kereste a Péter zsebében a puskát — nem találta. Kereste, kutatta — bele is izzadt szegényke—, de hiába. Nagy izgalmában még azt a keveset is elfelejtette, amitp eddig tudott, így 'p aztán rossz vége lett a vizsgának.$ Elképzelhetitek, 'p hogy amikor ki- Pp ér t a folyosóra, pp milyen haragosan rontott neki an- nak a csibész Pé- ternek és mondott 'p olyanokat, hogy p attól még a hét- 'p fejű sárkány is 'p szörnyethalt vol- 'p na. De az a kis 'p haszontalan még azt akarta bebi-ízonyítani, hogy ő ártatlan és bizony otthagyta a puskát. De Palit nem lehetett ám be- csapni, magával j hozta Péter köd- mönét, és meg- mutatta: hiába ! is kereste, nincs! bíz abban egy ia- i fia puska sem. Erre aztán a gonosz kis Péter még ki is nevette Palkót: ugyanis az a kis csacsi j nem az ő ködmö- nét hozta ki —, hanem a profesz- szőrét. Eddig volt, mese volt. Aki nem hiszi, járjon utána a tanulmányi osztályon. (Az Egyetemi Lapokból) —ai JANUÁR |Hudetz József felvétele)