Mezőgazdasági Mérnök, 1964 (5. évfolyam, 1-21. szám)

1964-01-23 / 1. szám

* Angyal“ II., III. kalandjai BETÖRŐT FOGTUNK! Este fél tíz. A hivatalok környéke kihalt már ilyenkor, csak a szerkesztő­ségben égett, a lámpa­ ezen az estén. A Ш/8-as csoport más­nap vizsgázik takarmányozás­­tanból. Vajna Tamás és Da­­rabant Bandi még egyszer me­gkon­zu­ltál­j­ák az anyagot, elvonulnak hát a szerkesztő­ségbe, ott senkit sem zavar­nak, őket sem zavarják. Az­tán Tamás egyszer csak fel­kapja fejét: — Te, Bandi! Ki az ördög motoszkál itt a folyosón? Hal­lod? — Ugyan, biztos iszik vala­ki. Figyelj inkább rám! Tamást azonban már job­ban izgatják, a kintről beszű­rődő neszek. Végül is lecsapja jegyzetét és kirohan. A zaj az önkiszolgáló­ büfé puffja mögül származik. Közelebb lép. Két vadidegen szempár mered rá. Két jól öltözött, 16 év körüli fiú éppen az utolsó jégszekrény vaspántját fesze­geti. — Mit csináltok itt?! Az egyik kéz a feszítő vassal már-már ütésre lendül, de a határozott hangra lassan le­ereszkedik. Tamás, és Bandi elzárják a büfé két kijáratát. — Most pedig velünk jöt­tök! — Egérút nincs, a két be­törő szó nélkül követi elfogóit a szerkesztőségbe. Minden el­lenkezés nélkül ürülnek ki a zsebek, kerül az asztalra a „szajré”, meg vagy 8—10 féle kulcs. (Úgy látszik, nem kez­dők a „szakmában!”) Gyors telefon a rendőrség­re (szerencsére ketten vol­tak, különben vagy a betörők maradtak volna őrizetlenül, vagy a rendőrség értesítése maradt volna el, mert a szer­kesztőségnek vagy két hónap­ja már ismét nincs telefonja), s míg megérkezik a hatóság, egy kis műkedvelő vallatás. —*■ Hogy kerültetek be az egyetemre? — A tornateremben vol­tunk, súlyt emelni. Többször voltunk már... (Nem kelle­ne valami módon mégis­­ el­lenőrizni, hogy ki mindenki járkál az egyetemen?!) — És miért loptatok? Vállrándítás. — Éhesek voltatok? Nem kaptatok enni otthon? — Á, dehogy'. Alaposan be­burkoltunk. Miért is ne? Az egyikük apja, anyja dolgozik. Testvérei nincsenek, a család havi összjövedelme havi há­romezren felül van. Egyke, II.­­ éves ipari tanuló Pesten. Ha­­­verja ugyancsak a fővárosba.. ! segédmunkás havi 1200-ért ! Igaz, neki csak az apja dolgo­­­zik, heten vannak testvérek , de szemmel láthatóan őt sen I a nyomor, a szükség vitte k­i lopásra, sőt betöréses lopás­­­ra­— Na és otthon mit szólná­­ nasc, ha megtudnák, mer­­t vagytok? — De nem tudják!­­ — Hát? Mit mondtatok, ho­­­vá mentek? -г- Moziba. És még nem éppen szokvá­nyos kérdések egész sora. Min például:­­ — Szoktál-e olvasni? Vol- t tál-e már színházban? Tu- i­dod-e ki volt Ady Endre? S a botcsinálta ..vallató bí­ró” — Vajna Tamás — vég­következtetése : — Látod, inkább verset ol­vastál volna... A beszélgetésnek a rendőr elvtárs érkezése vet véget Most már nincs mellébeszélés Rövid jegyzőkönyv, bilincs a kézre és irány: a rendőrség. A „kalandnak” vége. Vájná és Darabannt­­ visszavetnének egyetemistákká, holnap ne­héz nap lesz. Nem olyan köny­­nyű az a takarmányozástan! De sikerült! Mindkettőjük­nek. Ismét vissza lehet térni a tegnap esti élményre. Hogy is volt csak? — Észrevettük őket és átad­tuk a rendőrségnek. A leg­­nyo­masztóbb az volt, hogy olyan cinikusan viselkedtek , még akkor is, amikor megbi­­­­lincselték őket. Mintha csak­­ egy apró, hétköznapi kelle- I metlenség érte volna őket. Mi­­ jobban megilletődtünk, pedig nem is a mi csuklónkon kat- I tant a „karperec”. — Nem ijedtél meg Tamás? ! Nem gondoltál rá, hogy rád, tá- I maidnak, fejbe vernek? ! — Akkor nem, csak később,­­ amikor már elvitték őket. Ma­­j­dam sem tudom honnan vet­­í­teni a határozottságot... De hál­a kötelességünk volt, ha már egyszer mi vettük észre. Nem? тле igen. Kötelességetek vált. Mégis, nagyon becsülen­­­­dő bátor helytállásotok. Nyilvános pályázat külföldi egyetemekre­ ­ A Művelődésügyi Minisztéri­um az 1964—65-ös oktatási év­­­­re külföldi egyetemek és főis­­­­kolák nappali tagozatain álla­lmi ösztöndíjjal folytatható ta­­­­nulmányokra nyilvános pályá­­­­zatot hirdet. Az ösztöndíjasok a Bolgár Népköztársaság, a­ Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Finn Köztársaság, a Lengyel Nép­­köztársaság, a Német Demok­ratikus Köztársaság, a Román N­épköztársaság, és a Szovjet­unió egyetemein, főiskoláin szerezhetnek diplomát a mű­szaki, a természet-, agrár- és ■társadalomtudományok külön­féle szakágaiban. Tanulmánya­ik befejezése után az ösztöndí­jasokat az Élelmezésügyi, az Építésügyi, a Földművelésügyi, a Kohó- és Gépipari, a Köny­­nyűipari-, a Külügy-, a Közlekedés- és posta­­ügyi, a Művelődésügyi, a Nehézipari Minisztérium­hoz tartozó, továbbá a Ma­gyar Tudományos Akadémiá­hoz, az Országos Erdészeti Fő­­igazgatósághoz, az Országos Vízügyi Főigazgatósághoz, az Állami Földmérési és Térképé­szeti Hivatalhoz, valamint az Országos Műszáli Könyvtár és Dokumentációs Központhoz tartozó munkaterületeken he­lyezik el. Jelentkezhetnek első- és má­sodéves egyetemi (főiskolai) hallgatók, legfeljebb három­­­négy éve érettségizett dolgozó fiatalok, elsőéves felsőfokú technikumi hallgatók és az idei tanévben érettségiző, illet­ve képesítőző középiskolai ta­nulók. Az egyetemek (főiskolák, hallgatóinak az egyetemhez (fő­iskolához), az érettségizett dol­gozó fiataloknak munkahe­lyükhöz, a felsőfokú techniku­mi hallgatóknak a technikum­hoz, az idei tanévben érettsé­giző, illetve képesítőző tanu­lóknak iskolájukhoz kell be­nyújtaniuk a pályázatot A beérkezett pályázatokat a felső- és középfokú techniku­mok,­­ a gimnáziumok, továbbá az egyes munkahelyek vezetői felettes hatóságuk útján, 1961. január 31-ig juttatják el a Mű­velődésügyi Minisztériumhoz. Azoknak a munkahelyeknek a­­ vezetői, amelyek nem tartoz­nak a fent felsorolt főhatósá- I gok valamelyikének felügyele­­­­te alá, a pályázatokat — — ugyancsak január 31-ig —­­ , továbbítják a Művelődésügyi­­­­ Minisztériumhoz a területileg­­ , illetékes tanács művelődésügyi­­­i (Budapesten oktatási) osztálya ] útján. Az egyetemek (főiskolák) "­­ 1964. február 15-ig közvetlen , a Művelődésügyi Minisztérium­hoz küldik be a pályázatokat. A pályázat feltételeit a pá­ l lyázati hirdetmény tartalmaz- s­za. 1964 március második fe­lében a pályázóknak felvételi vizsgát kell tenniük. A felvéte­li vizsga eredményétől függően a pályázatok végleges elbírálá­sára 1964 május végéig kerül sor. Vajon jól van ez így? Katalógusolvasás után meg i­s kezdődött a nap első előadá­­­­sa. A flozófiaelőadás. A kirán-­­­duláson részt vevő hiányzók­­ miatt a terem csak félig telt.­­ Néma csend uralkodott. Azt­­ hihette volna bárki, azért,­­ mert a lehető legnagyobb fi­gyelemmel kíséri az előadást. Ám nem így volt. Amikor az előadó a magyarázat foly­tonosságát meg nem szakítva lefelé sétált a katedráról, pa­­­­pírzörgés, zizegés, könyvek­­ összecsapása és a padba való bevágása volt észlelhető. Egy­szóval nagy riadalom támadt. A kezek gyors mozdulattal tüntettek el és kerestek, illet­ve teremtettek elő füzeteket, papírlapokat. Mindez pánik­szerű gyorsasággal zajlott le. Az előadó nyugodtan folytatta sétáját, mintha semmi sem történt volna. Nagy derültség közepette szedett össze néhány mechanizmusok, gépelemek és más lapot, füzetet. Ezek a hall­gatók — dörzsölt „svindlizők?’ — most „ráfáztak". Az előadás tovább folyt, de kevesen jegyeztek. Nincs mire jegyezni — mondta egy hang az előadó tűnődéseire. — Szívesen adok én lapo­kat. Ki kér? — hangzott fent­­ről. — Én — bátorkodott egy re­kedt hang, és a tulajdonosa biztos léptekkel indult a ka­tedra felé. A stréber, ni, a megalkuvó, nem kötelező a jegyzetelés — hangzott a pa­dok közül. Az előadó­ gyorsan forgatta, lapozgatta a besze­dett lapokat és füzeteket. Vég­re talált egy kis alakú lapot, és udvariasan nyújtotta. — Köszönöm — s kérdő, pa­pír után sóvárgó tekintettel nézett még pár pillanatig. De a némajáték eredménytelen­­neje bizonyult. A „stréber” le­tört ábrázattal indult helyére, miközben imígy nyilatkozott: — Hiába volt minden, eb­ből nem tudok repülőt csinál­ Ti­ . фф Pártépítés a gépészkaron „A KISZ fő célkitűzése: segíteni, a pártnak a szocialis­ta Magyarország megterem­tésében, hazánk felvirágozta­tásában végzett munkájában. A KISZ-tag számára a legna­gyobb tisztesség, hogy párt­taggá váljék. Ezért a Kom­munista Ifjúsági Szövetség készítse elő legjobb tagjait a párttagságra.” (A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövet­ség szervezeti szabályzata ) (1) Be kell vallani ez­t a célki­tűzést a gépészkaron eddig gyengén oldották meg. Ez töb­bek között annak tudható be, hogy eddig csak a kari KISZ- vb foglalkozott vele, s érthe­tően­, rengeteg más teendője mellett erre nem jutott elég energiája. Az utóbbi időben azonban egyre több szó esett a vb-üléseken erről a fontos kérdésről, s igen­ jó megoldást találtak. Továbbra is a vb irá­nyítja majd a párt­építést, de fokozatosan nagyobb mérték­ben vonják be az egyes évfo­lyamokat és a kollégiumok vezetőségét. Állandóan figye­lemmel kísérik az évfolyamok, a kollégiumok tanulásiban és KISZ-munkában élenjáró­ hallgatóinak munkáját, ideo­lógiai fejlődését. Munkást adunk és segítséget nyújtunk nekik, hogy bebizonyíthassák:­­ méltók a KISZ-tagsá­gra, sőt, lassan éretté válnak arra is, hogy párttagok legyenek. Ennek első pozitív eredmé­nyei a IV. évfolyamom mutat­koznak. Három régi tagjelölt van az évfolyamon, akik ha­marosan kénik felvételüket a pártba. Többen úgy érzik, méltók arra, hogy pár­ttagje­­löltek legyenek. Ők , ameny­­nyiben az éves tagjelöltségi idő alatt bizonyítanak, még­ az egyetemen párttagok lehet­nek. Az alsóbb évfolyamokon természetesen, csak­ a megfi­gyelések folynak. Egyrészt azért, mert korban és a gondol­kodásban nem eléggé érettek, másrészt, mert legalább 2 évet kell eltölteni egy munkahe­lyen, hogy alaposan megismer­jék őket. Meg kell állapítani, hogy nagyon helyes a kari KISZ- vtb-nnek ez a lépése. Ennek eredményességét az ellenőrzés rendszerének szélesítésével igyekszik biztosítani. Ja. Munkakezdés: fél kilenckor A második félévben a gé­pészmérnöki karon az előadá­sok reggel fél kilenckor kez­dődnek. A hivatalok, az ad­minisztrációs dolgozók mun­kakezdése továbbra is nyolc óra. Egészségügyi előadás a „Frankel"-ban Dr. Lázár Szilvia, a Bőr- és Namibeteggondozó Intézet munkatársa „a nemi élet­ kér­dései” címmel előadást tartott diákotthonunkban, kizárólag férfihallgatók részére. A min­denkit érdeklő problémák ter­mészetesen zsúfolt terem előtt kerültek terítékre. A hallgatók tájékoztatást kaptak a nemi betegségekről, az egyes beteg­ségek tüneteiről, valamint az ellenük való védekezésről. Az előadás után sok kérdés hang­zott el, amelyekre az előadó precízen, részletekbe menően válaszolt. B­úcsúzóul az orvosnő koope­rációt ajánlott fel az Intézet KISZ-szervezete és a diákott­hon KISZ- szervezete között. Ez az együttműködés lehetősé­get ad a hallgatóknak ingyenes vizsgálat és tanácsadás igény­­bevételére, amelyet az intézet munkatársai vállaltak, kéthe­tenként társadalmi munka for­májában. Zazsó CIKKÜNK NYOMÁN A Mezőgazdasági Mérnök „Fuss a vonal után” című glosszájára az alábbi válasz ér­kezett a Budapest­vidéki Pos­taigazgatóság III. távközlési osztályáról: „A gödöllői Agrártudományi Egyetem távbeszélő-igényét az illetékesek már 1962-ben tárgyalták a postával. Jelen­leg az egyetem megnöveke­dett igényét egy St­X 100 as automata alközpont elégíti ki, amely a jelenlegi 160 állomá­sos forgalmat csak igen nehe­zen oldja meg. A távbeszélő­­ellátottság megjavítása érde­kében átmenetileg 1964. I. negyedében egy CB 100-as manuális kapcsolót helyezünk üzembe, a későbbiekben pedig (1965-ben) egy 600 állomásos Crossbar típusú berendezés üzembe helyezését terveztem. Az Agráregyetem illetékesei­vel történt korábbi megbeszé­lés értelmében a jövő évben ideiglenesen üzembe helyezett berendezés lényeges javulást eredményez a távbeszélő-ellá­tottságban.” Répáczky Dezső osztályvezető ★ A Mérnök 1963. október 17-i számában megjelent „Mit mond az építő — mit mond az építettő? című bíráló cikkre ugyancsak válasz érkezett az É.M. Építőipari Főigazgatóság termelési főosztályától: „A tárgyban megküldött cik­kel kapcsolatban értesítem, hogy az abban közölteket ki­vizsgáltuk. Megállapításunk szerint az É.M. 25. sz. Állami Építőipari Vállalat lemaradása túlnyomó részt a szállítások kimaradásából eredő nagy szi­lárdságú tégla hiánya, illetve a 60,45 minőségű betonacél hiá­nyából keletkezett. Tekintettel arra, hogy a gö­döllői Agrártudományi Egye­tem építkezését állandóan fi­gyelemmel kísértük, meg kell állapítani, hogy a vállalat mind az anyagok megszerzése, mind a létszám biztosítása te­kintetében a lehetőséghez mér­ten maximális erőfeszítéseket tett. Az év végére ennek elle­nére nem sikerült biztosítani azt a készültségi fokot, ami a munka jó teljesítéséhez szük­séges lett volna, így az 1964. évre a vállalatnak a beruházá­si program biztosítása érdeké­ben különleges intézkedéseket kell tennie. Mindenesetre a beruházás érdekében igen sokat jelente­ne, ha az építtető a munkát a kormány által kiemelt létesít­mények sorába felvétetné. ЁМ­ Építőipari Főigazgatóság Onody Márton osztályvezető Rédler Károly osztályvezető Sajnos azonban a válasz még semmiféle biztosítékot sem nyújt az építkezések üte­mének meggy­orsít­ására vonat­kozóan. (A szerk. megjegyzé­se.) A marxizm­us-leninizmus-oktatás néhány problémájáról BESZÉLGETÉS DR. PETHŐ GYÖRGY TANSZÉKVEZETŐVEL Három évi távollét után, el­nyerve a kandidátusi fokoza­tot, visszatért a Szovjetunió­ból a gépészmérnöki karra dr. Pethő György egyetemi docens, a marxizmus-­leniniz­­mus-tanszék vezetője. Vajon milyen tapasztalatokat szer­zett az aspiránsi évek a­latt, milyen tervei, elképzelései vannak a tanszék további mun­kájával kapcsolatban? Lénye­gében ezek a­ kérdései­ izgat­tak­, amikor felkerestük dr. Pethő Györgyöt. — Tapasztalatokkal feltét­len gazdagodtam, vannak is elképzeléseink tanszékünk munkájának további javításá­ra, de hogy úgy mondjam, ez nem jelent valami új vona­lat, valami gyökeres válto­zást a marxizmus—leniniz­­mus-tanszék életében. Erre nincs szükség. Közös erővel kell folytatnunk azt a mun­kát, amelyet a tanszék még Halupa elvtárs vezetésével elkezdett. • — Akkor talán így fogal­mazzuk meg a kérdést: me­lyek a tanszék előtt álló leg­fontosabb feladatok? — Elsődleges feladatunk ter­mészetesen az oktatás. Az ok­tatás színvonalának állandó növelése. Ennek azonban van egy előfeltétele. Nevezetesen, a tanszéki dolgozók, az ok­tatók saját tudományos szín­vonalának az emelése. Meg­kell mondani, hogy ezen a te­rületen, a tudományos foko­zatok kérdésében, sem állunk rosszul. Van a tanszéken egy kandidátus, egy aspiráns (utolsó vizsgái előtt áll), hár­man most jelentkeztek szov­jet levelező aspirant­úr­ára (reméljük sikerül). Ide tarto­zik a szakirodalom ismerete is. Tanszékünkre mintegy 30 ideológiai és világnézeti fo­lyóirat jár. Ezt természetesen — oktatóink jelenlegi terhe­lése mellett — mind figyelem­mel kísérni lehetetlen. Ezért elhatároztuk, hogy ezeket ka­talógusrendszerben közösen feldolgozzuk,­­így mindenki számára könnyen hozzáférhe­tők lesznek a tárgyát érintő, érdeklődési körébe vágó cik­kek, tanulmányok, stb. — Ez tehát, vagyis saját szakmai tudásunk, műveltsé­günk állandó — akár szerve­zett formában, akár „maszek módon” — fejlesztése a jó ok­tatási munka első feltétele. A másik fontos feladatunk: gya­korlatibbá tenni az oktatást, vagyis az elméletet közelebb hozni a mindennapi élet prob­­­­lémáihoz. Ennek egyik módja külső előadók rendszeres meg­hívása lenne, amire azonban sajnos nincs lehetőségünk.­­ Legalább is rendszeresen­­ nincs. A másik mód: oktató­­­­ink vegyenek részt huzamo­sabb ideig olyan külső párt­­munkában, amely tapasztala­tai gazdagon gyümölcsöztet­­­hetőkk itt az egyetemen. Pél­dául vizsgái után aspiránsun­kat is öthónapos pártmunkára küldjük lehetőleg olyan terü­letre, ahol mód nyílik disz­­szertáci­ójának a megírására is.­­ Csak így, ha oktatóink is közelebb kerülnek az élet, gyakorlati élet problémáihoz, tudjuk közelebb vinni az ok­tatást is az élethez, csak ak­kor követelhetjük meg hall­gatóinktól a dialektikus tu­dást. Hogy ne mechanikus, té­teles legyen tudásuk, hanem a politikai gazdaságtan, a fi­lozófia alaptételeit dialektiku­san tudják alkalmazni mun­kájukban, ne álljanak tehe­tetlenül az élet által felve­tett problémák előtt. Ezért már most a vizsgákon igyek­szünk úgy feltenni a kérdé­seket, hogy a hallgató konk­rét problémák alapján, önál­lóan legyen kénytelen alkal­mazni az elméleti tételeket. — Szeretnénk szoros kap­csolatot teremteni az üzem­­szervezéssel. Jó lenne leülni e tárgy előadóival, megbeszél­ni a tananyagot, hogy a vo­natkozó részeknél építhessünk egymás munkájára. Például az üzemvezetési gyakorlaton is remekül lehet építeni a po­litikai gazdaságtanból tanul­takra.­­ Rendszeresebbé akarjuk tenni a tanszéken belül a köl­csönös óralátogatásokat, hogy egységesebb legyen oktatá­sunk, az egyes­ fontosabb anyagrészeket egységesen po­­entírozza ki a tárgy minden előadója. Természetesen ez csak úgy vezet eredményhez, ha időnként össze is ülünk és megbeszéljük az óralátogatá­sok tapasztalatait, főleg te­matikailag, de módszertanilag is. — Ugyancsak az oktatás ja­vára válhat, ha értékeljük és további munkánkban figye-­ lembe vesszük, azaz feln aszt­i náljuk annak a világnézeti és­­ pszichológiai felmérésnek ta­­­­pasztalatait, melyet Halupa elvtársak végeztek az egyik évfolyamon. Nagyon érde­kes eredmények születtek, melyekkel feltétlen számol­nunk kell a tanszék oktató­­nevelőm­unkájában. — A marxizmus—leniniz­­mus-tanszékre, jellegénél fog­va, az oktatáson túl, nagy feladat hárul a hallgatók vi­lágnézeti nevelésében, a kü­lönféle társadalmi szerveze­tek­­ munkájában. Bár tanszé­künk meglehetősen kicsi és nagy megterheléssel dolgo­zik, három évfolyamfelelős ta­nárunk van, s aktívan részt veszünk a kolléggumi nevelő­­munkában is. Oktatóink a hallgatókkal együtt eddig is részt, vettek a KISZ nyári építőtáborainak munkájában, ott voltak az őszi kukorica­­törésnél ,és a betakarítási munkálatoknál. Ez rendkívül jó, mert oktatóink így sokkal közelebb kerülnek a hallga­tókhoz, az ilyen helyeken ki­alakuló, szinte , már baráti kapcsolat lehetőséget ad prob­lémáik, gondjaik, szemléletük alapos megismerésére.­­ Ugyanakkor nevelőtaná­rainkat a tanszéki értekezle­teken rendszeresen beszámol­tatjuk végzett munkájukról, mintegy lehetőséget adva ezzel egy nagyszerű tapasztalatcse­rére. — Végezetül talán néhány szót a levelező oktatásról. Itt is új utakat keresünk. A két­szer tíz órát — ami a hagyo­mányos konzultációs mód­szerrel viszonylag keveset nyújt a hallgatóiknak — kon­zultációs jellegű módszertani útmutató előadással akarjuk kitölteni. Vagyis az anyagot poént író­zni, s a legfontosabb fejezetek, tételek közé cso­portosítani. Például a kapita­lizmus politikai gazdaság­tanánál valahogy így: 1. ér­­téktörvény (fejlődése, helye és kihatásai), 2. értéktöbblet, 3. felhalmozódás, stb. Tehát súlypontozni az anyagot, hogy a hallgató lásson valami rendszert és a helyükre tudja tenni a dolgokat. Természete­sen — bizonyos vonatkozás­ban — a nappali hallgatókra is vonatkozik ez. Általános ta­pasztalat a vizsgán, hogy lé­nyeges minőségbeli különb­ség van a kapitalizmus és a szocializmus politikai gazda­ságtanának a tudása között, az utóbbi rovására. Ezért — kü­lönösen a szocializmus poli­tikai gazdaságtanának az ok­tatásánál — nagyobb figyel­met kell fordítani az alap­vető kategóriák súlypontozá­sára. Tsz-elnökök és párttitkárok Gödöllőn A Pest megyei Pártbizott­ság szervezésében a múlt­ hé­ten hatnapos szakmai tovább­képző tanfolyamon vettek részt egyetemünkön a megye termelőszövetkezeti elnökei és párttitkárai. A tanfolyamot dr. Magyari András nyitotta meg. A tanfolyam­záró ünnep­ségen pedig sikerrel szerepel­tek egyetemünk népi együtte­sének tagjai.

Next