Mezőgazdasági Mérnök, 1966 (7. évfolyam, 1-21. szám)

1966-01-19 / 1-2. szám

VII. ÉVFOLYAM 1—2. SZÁM ARA 50 FILLÉR VILÁG PROLETÁRJAI. EGYESÜLI­TEK! 1966. JANUÁR 19. GÖDÖLLŐ AZ ORSZÁG 64., A MEGYE 5. VÁROSA Kiss Károly átadta a város alapítólevelét Alakuló ünnepi tanácsülés az egyetemen Az új esztendő első munka­napján fenyőlombos díszka­pukkal, zászlódíszbe öltözve fogadta vendégeit Gödöllő vá­rosa. Ezen a napon került sor a városi tanács ünnepi ala­kuló gyűlésére. Az utcákat már kora reggeltől katonaze­­ne­kar járta, s a szokatlanul enyhe, tavaszias napsütés csak aláhúzta az ünnepi hangula­tot. Délután 3 óra el­ő­tt már egy gombostűt sem lehetett volna leejteni az 1. számú előadóteremben. Talán még soha nem voltak itt ennyien, mint amikor elfoglalta helyét a díszelnökség­­ soraiban Fe­hér Lajos, az MSZMP Politi­kai Bizottságának tagja, a kormány elnökhelyettese, Kiss Károly, a Népköztársaság El­nöki Tanácsának titkára, Tausó János belkereskedelmi miniszter, országgyűlési kép­viselő, Dallas András, a Mi­nisztertanács tanácsszervek osztályának vezetője, Cserven­­ka Ferencné, a Központi Bi­zottság tagja, az MSZMP Pest megyei Bizottságának első tit­kára, országgyűlési képviselő, Varga Péter, a Pest megyei Tanács vb-elnöke, Nemes Ist­ván, az MSZMP Gödöllői Vá­rosi Bizottságának titkára, Magyari András rektor, vala­mint a megye, a járás, a vá­ros több vezető személyisége. A Vox Humana interpretá­lásában felcsendültek a Him­nusz akkordjai, majd Varga Péter megnyitó szavai után Nemes István lépett a szóno­ki emelvényre. Javaslatára az ünnepi gyűlés részvevői egy­perces néma felállással adóz­tak a nemrég elhunyt Kuruc Béla, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára, volt gödöllői járási párttitkár em­lékének. Ünnepi beszédében Nemes István vázolta Gödöllő törté­nelmi múltját, gondoktól nem mentes, de biztató jelenét, jö­vőjét. Beszélt Gödöllő fejlő­déséről, mely különösen az 50-es években gyorsult meg. Azóta működik Gödöllőn mint­egy 2000 dolgozóval a Ganz Árammérő, a Gödöllői Gép­gyár, ekkor költözött Gödöl­lőre egyetemünk is. A felsza­badulás után vált közismert­té és fejlődött nagy arányban a Kisállattenyésztési Kutató Intézet. 1965-ben kezd termel­ni a Humán Oltóalapanyag­termelő és Kutató Intézet, vá­rosunkba települ a Mezőgaz­dasági Gépkísérleti Intézet, rövidesen átadják az új AKÖV-állomást, s az egyete­mi építkezések befejeztével a Gödöllői Agrártudományi Egyetem nemcsak az ország, hanem Európa egyik legkor­szerűbb agrárfelsőoktatási in­tézménye lesz. A továbbiakban Nemes elv­társ azokról a feladatokról szólt, amelyek az újdonsült város párt- és állami vezetői, kommunistái és egész lakossá­ga előtt állnak. Az első lépés: a fejlődés, a fejlesztés lehetőségeinek a felmérése, majd ezek ismeretében az elképzelé­sek, a konkrét tervek ki­dolgozása. A siker záloga természetesen Gödöllő egész társadalmának lel­kes, odaadó támogatása. Végezetül a városi pártbi­zottság titkára köszönetet mondott az eddigi községi ve­zetőknek, áldozatos, fáradsá­got nem ismerő tevékenysé­gükért, majd ünnepélyesen ígérte: munkánkkal, tartalom­mal töltjük meg a városi cí­met. Ezután Fehér Lajos emel­kedett szólásra. Bevezetőül tolmácsolta a Központi Bi­zottság és a kormány üdvöz­letét az ünnepi tanácsülésnek és Gödöllő egész lakosságá­nak. Mint mondotta, Gödöllő várossá fejlesztése beletarto­zik a korszerű településháló­zat kiépítésébe. A fővárost keleti irányban közvetlenül övező települések gyűrűjéből, dinamikus fejlődése és nagy­sága tekintetében kiemelke­dik Gödöllő járási székhely. Gödöllő várossá minősíté­sének megvannak a felté­telei: központja városias jellegű, ál­talános fejlettsége eléri a já­rási jogú városok színvonalát. Mintegy 18 O00 lakosának 96 százaléka a belterületein lakik. Népességének növekedése 1949—60 között 44,8 százalék, messze a városi átlag fölötti. Az ipari foglalkozásúak ará­nya 36,3, a mezőgazdaságiaké 13,6 százalék. De a gyorsütemű iparosodás mellett egyre nagyobb Gödöl­lő szerepe a szakoktatás terü­letén és örvendetesen fejlődik, mint tudományos központ is. Az Agrártudományi Egyetem, a Kisállattenyésztő Kutató In­tézet működése nyomán — mondotta a miniszterelnök el­ső helyettese — egyre na­gyobb szerepet játszik Gödöl­lő az ország mezőgazdaságá­ban is. A 200 milliós beruházás eredményeképpen a Fö­Fehér Lajos elvtárs a to­vábbiakban arról beszélt, hogy a várossá minősítés egy­beesik időben II. ötéves ter­vünk sikeres befejezésével, új ötéves tervünk nyitányával. Egybeesik III. ötéves tervünk első évének, az 1966. évi nép­gazdasági tervnek a megkez­désével, s az éves tervvel ösz­­szefüggésben, valamint gaz­dálkodásunk hatásfokának ja­vítását célzó több, nagy hord­erejű kormányintézkedés megvalósításának elkezdésé­vel. A szónok rámutatott arra, hogy a II. ötéves terv legfőbb célkitűzéseit fő vonások­ban teljesítettük. Az ipari termelés 48 százalék­kal nőtt, fiatal nagyüzemi szo­cialista mezőgazdaságunk — a gyenge esztendők, a sokféle elemi kár ellenére — 12—14 százalékkal növelte termelé­sét, öt év alatt mintegy 200 milliárd forintot fordítottunk a beruházásokra. A bérből és fizetésből élők reáljövedelme 19—20 százalékkal lett maga­sabb, ami valamivel több a tervezettnél. A siker mellett sikertelenségek, különböző hiányosságok is voltak és vannak népgazdaságunk fej­lődésében — folytatta. — Mindezek miatt a legutóbbi években a nemzeti jövede­lem termelésének növekedési üteme lelassult. Ennek egyik oka, hogy elosztási rendsze­rünk jelentős mértékben el­avult. Elosztási rendszerünk­ben, nevezetesen az árak és a bérek területén azt, ami el­avult s a fejlődést gátolja, fo­­kozattosan fel kell és fel is fogjuk cserélni az újjal, a ha­tékonyabbal. A most elhatározott intéz­kedéseknek fő célja: ár- és bérrendszerünk olyan változtatása, amely jobban, hatékonyabban ösztönöz majd a termelé­si feladatok megoldására, fejlődésünk gyorsítására, mind az iparban, mind a mezőgazdaságban — mondotta Fehér Lajos. — Tehát fokozza a népgazdaság fejlődésének ütemét, s ennek révén megteremti az életszín­vonal gyorsabb emelkedésé­nek alapját és fő feltételeit. A továbbiak során a minisz­terelnök helyettese említést tett azokról a téves, nem a való tényeken alapuló nézetek­ről, melyek hangoztatói kifogásolják a parasztság „ilyen mérvű támogatását”, hogy „lényegében a munká­sok fizetik meg a parasztok életszínvonalának emelését”. Mivel ezek a hangok, ez a hangulat az alapkérdést, a munkás—paraszt szövetség kérdését érinti, Fehér Lajos elvtárs bővebben foglalkozott e problémával. A mezőgazdasági termékek felvásárlási árszínvonala in­dokolatlanul alacsony, a me­zőgazdasági termelésben hasz­nált iparcikkek ára pedig vi­szonylag magas. Az eddigi árak nagyon sok terméknek, különösen az állati termékek­nek még az önköltségét sem fedezték. A mezőgazdasági termelői árak színvonala — az 1964. évi alapon — az Or­szágos Árhivatal szerint 26 százalékkal alacsonyabb, az ipari árak szintje viszont 11 százalékkal magasabb a tár­sadalmi ráfordításoknál. A mezőgazdaság túlságosan drá­gán kapja a termeléséhez szükséges iparcikkeket. A me­zőgazdaság által használt ipa­ri eredetű anyagok, beruházá­si eszközök árának 1958-tól 1964-ig bekövetkezett 27 szá­zalékos áremelkedését és a termelőszövetkezetekben en­nek révén támadt többletkölt­ségnek csak mintegy kéthar­madát pótolja kerülő úton az érvényben levő, egyébként is bonyolult állami támogatás rendszere. Főleg az árrendszer torzító hatásának következménye az is, hogy a mezőgazdaság súlya a népgazdaságban lényegesen kedvezőtlenebbnek mutatk­o­­zott eddig, mint amilyen a valóságban. Az az egyes népgazdasági ágak súlyát a jelenleg ér­vényes árak helyett a mindenkori társadalmi ráfordításokkal arányosan mutatjuk ki, akkor a me­zőgazdaság mintegy 35 százalékkal járul hozzá a nemzeti jövedelemhez és a népgazdaság fejlesztését szolgáló alapokhoz, az ipar 37, az építőiparral együtt 47 százalékkal. A helyes, közgazdaságilag in­dokolt, a társadalmi ráfordí­t Folytatás a 3. oldalon.) döllői egyetem Európa egyik legkorszerűbb ag­ráregyeteme lesz. Az alakuló ünnepi tanácsülés díszelnöksége. Nemes István, a városi pártbizottság titkára, ünnepi beszédét mondja. Lapzárta után érkezett: Egyetemi tanácsülés Lapzárta után került sor múlt szombaton az egyetemi tanács soron következő rendes ülésére. Az ünnepélyes doktor­­rá avatás után dr. Pethő György tanszékvezető egyetemi tanár, oktatási rektorhelyettes be­számolója alapján a tanács tagjai megvitatták az oktató­nevelő munka jelenlegi hely­zetét és feladatait. A tanács­kozáson részt vettek az évfo­lyamfelelős tanárok is. Következő napirendi pont­ként a tanács tagjai meghall­gatták Gárdos László gazdasá­gi főigazgató jelentését a be­ruházási munkák állásáról. E megbeszélésre meghívták az ÉM 25. Építőipari Vállalatá­nak igazgatóját és az FM be­ruházási csoportjának vezető­jét. Végül Lőrincz Gyula könyv­tárigazgató beszámolt a könyv­tár múlt évi munkájáról, majd dr. Vágsellyei István tanszék­­vezető egyetemi tanár, tudo­mányos rektorhelyettes tájé­koztatta az egyetemi tanácsot az egyetem külföldi kapcsola­tairól. Új doktoraink A január 15-i egyetemi ta­nácsülés első napirend pontja­ként ünnepélyesen mezőgaz­dasági doktorrá avatták: Ba­rabás Endrét, Csizmadia Ist­vánt, Diallo Alphát, Grün­­felder Lőrincet, Haffner And­rást, Horváth Lajost, Hűvös­völgyi Mihályt, Kecskeméti Lajost, Kovács Gyulát, Pal­los Istvánt, Szalóki Sándort, Széles Gyulát, Szunics Lász­lót, Vitai Istvánt, Vendégh Ferencet, Wildmann Antalt, Zsarnóczai Sándort Iványi Sándornét, mezőgaz­dági mű­szaki doktorrá pedig Buczo­­lics Ödönt avatták. Gratulálunk valameny­­nyiüknek!

Next