Mezőgazdasági Mérnök, 1966 (7. évfolyam, 1-21. szám)
1966-01-19 / 1-2. szám
Ha helikopterrel repüljük át Moszkvát, északnyugati oldalról egyszer csak elénk tárul a Tyimirjazev Akadémia impozáns látványa, hatalmas birtokaival, számtalan épületével. A modern akadémia arculatán nem kevés vonás utal az egykori Petrovkára, a 100 évvel ezelőtt, 1865 decemberében megnyílt Petrovi Földművelési és Erdőgazdasági Akadémiára. A főváros Tyimirjazev kerületében zöld oázisként terülnek el az Akadémia parkjai, kísérleti terei, diákszállói és tanulmányi épületei. Közülük is kiemelkedik domborodó ablakaival, tornyocskáival az Akadémia emblémájává vált főépület, s innen a park mélyébe vezető híres vörösfenyősétány. A főépülethez patkó alakban csatlakozó két tanulmányi épület festői kis teret zár be, mely közepén emelkedik az Akadémia névadója, K. A. Tyimirjazev emlékműve, a rózsaszín gránit talapzaton a nagy tudós és pedagógus szavaival: „Csak a tudomány és a demokrácia, a tudás és a munka, ha szoros szövetségre lépnek, teremtenek meg mindent az emberiség javára.” Száz éve... A múlt év utolsó napjaiban ünnepelte fennállásának századik évfordulóját e nagy múltú, világhírű intézet. 1865. december 3-án nyitotta meg kaput a Petrovi Földművelési és Erdőgazdasági Akadémia. Első igazgatója az ismert orosz botanikus, N. I. Zseleznov volt. Az Akadémia falai között olyan híres tudósok olvasták az előadásokat, irányították a tanszékek oktató és tudományos tevékenységét, mint J. A. Sztyebut, K. A. Tyimirjazev, G. G. Gusztavszon, P. A. Iljenkov, M. K. Turszkij, A. F. Fortunatov, A. A. Fagyejev, N. P. Csirvinszkij, R. I. Schröder, P. N Kulesov és sorolhatnánk tovább oldalakon keresztül. Az Akadémia története — az agrárfelsőoktatás és az agronómiai tudományok fejlődésének a története. Két részlegében — agronómiai és erdőművelési — az elméleti képzés már kezdetben is párosult a gyakorlati foglalkozásokkal. Akkor 400 diákja az Akadémia farmján, lótenyésztő telepén, erdészetében, kísérleti földjén, faiskolájában és veteményes kertjében sajátította, el a gyakorlati ismereteket. Idővel ezek a gyakorlóterek és laboratóriumok a tudományos kutatások bázisaivá váltak, s e tudományos kutatások tették a mezőgazdasági tudományok hazai központjává az Akadémiát. „A lázongások fészke“ De nemcsak a neves tudósok, a magas színvonalú oktatás és eredményes kutatómunka alapozták meg a Petrovka hírét Oroszországban és világszerte. Professzorai és diákjai jelentős szerepet játszottak a haladó mozgalmakban. Forradalmi tradíciók születtek a Petrovkán, s cári kormánykörökben már a hetvenes években „a lázongások fészkének” titulálták. Hallgatói kapcsolatban álltak olyan hivatásos forradalmárokkal, mint Zseljakov, Deutsch, Plechanov, Morozov, Axelrod stb. A diákok hangulatára, a marxizmussal való szimpátiájára jellemző volt a következő eset. 1383-ban, Marx halálakor, a következő szöveggel táviratot küldtek Londonba, a Daily News szerkesztőségébe: Legyenek olyan kedvesek kérésünket — hogy helyezzen nevünkben koszorút a Tőke felejthetetlen szerzőjének sírjára — Engels úrhoz, „A munkásosztály helyzete Angliában” című mű szerzőjéhez, az elhunyt Marx barátjához továbbítani. S mint L. L. Lavronovhoz írt leveléből kiderült, Engels teljesítette kívánságukat. 1890 tavaszán, az erősödő politikai mozgolódások nyomán, a rendőrség megszállta a diákotthont és 150 diákot börtönbe hurcolt. Elnéptelenedtek az előadótermek, de a rendőrség követelte az előadásokat, mintha mi sem történt volna, továbbra is meg kell tartani. Erre kérdezte a felháborodott K. A. Tyimirjazev: És hol tartsuk meg az előadásokat, a butiri börtönben, ahová diákjaink többségét bezárták, vagy az előadótermekben, ahol alig lézeng néhány hallgató? S miután megtörni nem tudta a Petrovka forradalmi szellemét, 1891-ben egy rendelettel beszüntette a felvételeket az Akadémiára a cári kormány, s 1894-ben be is záratta. A haladó erők nyomására azonban még ugyanabban az évben újra meg kellett nyitnia az Akadémia kapuit. Az igaz, hogy a régi professzorok nagy részét — köztük Tyimirjazevet — eltiltották az oktatástól, de ott voltak tanítványaik, akik híven követték nagy mestereik tradícióit Mind az 1905-ös, mind a 17-es februári és a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban az Akadémia tanárai és hallgatói az első sorokban küzdöttek. K. A. Tyimirjazev nevét 1923-ban vette fel az Akadémia. A. F. Fortunatov professzor véleménye szerint a XX. század első évtizede volt „a Petrovka életének legjobb periódusa”. A kurzusok egyre erőteljesebben specializálódtak, különféle szekciók alakultak először az Akadémia részlegeiben, majd a kialakuló fakultásokon. A szakemberek egyre szűkebb specializálását nemcsak a tudomány általános fejlődése követelte meg, hanem az oroszországi mezőgazdasági fejlődés is. Új korszak kezdődött Az igazi új korszak az Akadémia életében persze csak a proletárforradalom győzelmével kezdődött. Míg a forradalomig eltelt 52 év alatt összesen 3018 szakembert képeztek, az 1917 óta eltelt 48 esztendő alatt 26 592-en kaptak diplomát a Tyimirjazev Akadémián. 1936—1952 között több mint ezren nyerték el a kandidátusi, illetve nagy doktori címet. 1953—55 között 985-en védték meg kandidátusi diszszertációjukat, az utolsó 13 év alatt pedig 41 nagy doktori és kereken 100 kandidátusi diszszertációt védtek a Tyimirjazeven. (Köztük egyetemünk több oktatója.) A Nagy Októberi Szocialista Forradalom után demokratizálódott az Akadémia szervezeti felépítése, megváltozott a hallgatók szociális összetétele. 1920-ban megnyitotta kapuit az esti és levelező tagozat. A marxista-leninista metodika alapján megváltoztak a tantervek és a nagyüzemi szocialista mezőgazdaság követelményeinek megfelelően. Különböző reformkísérletek nyomán, 1936-ban lezárul az útkeresés korszaka és kialakul az oktató-nevelő munka és a tudományos tevékenység azon struktúrája, mely alapjaiban ma is érvényes. Hat fakultás, 57 tanszék Jelenleg 6 karon (agronómiai, gyümölcs- és zöldségtermesztési, agrokémiai és talajtani, állattenyésztési, agrárközgazdasági, pedagógiai) 57 tanszék oktatói tanítják az évente átlag mintegy 2500 diákot. A tudományos kutatómunka és a gyakorlati foglalkozások 6 tangazdaságban, 10 kísérleti téren, 5 tudományoskutató laboratóriumban, egy sor hallgatói laboratóriumban, 4 múzeumban és obszervatóriumban folynak. A hallgatók oktatásán kívül, évente mintegy 2500—2800 mezőgazdasági szakember vesz részt az Akadémián szervezett továbbképző tanfolyamokon. A legnagyobb karok — az agronómiai, az állattenyésztési, agrokémiai és talajtani. Ezekhez 13—13, illetve 12 tanszék tartozik. Mindre kitérni szinte lehetetlen, pedig majd mindegyikhez egy-egy világhírű professzor neve, egy-egy jelentős tudományos siker, vagy egyéb említésre méltó dolog fűződik. Néhány tanszéket érdemes talán megemlíteni, mert ebből is lehet következtetni az oktatás erősen szakosított voltára. A földműveléstani és kísérleti metodikai tanszéken dolgozott a nagy tudós, V. R. Viljamsz. A növénytermesztési tanszék Ыsérleti terén 22-féle vetésforgó-kísérletet végeztek, illetve végeznek. A rét- és legelőgazdálkodási tanszékhez fűződik Sztyebut neve, ő tartott először előadásokat ebből a tárgykörből, majd Viljamsz vette át e tárgy oktatását. A botanikai tanszék 30 000 lapos herbáriummal rendelkezik és a hozzá tartozó dendrológiai kert — melyet 100 évvel ezelőtt Schröder professzor alapított — szinte egyedülálló a világon ritka gazdagságával és megejtő szépségével. A növényfiziológiai tanszék témaköréből írta Tyimirjazev nevezetes disszertációit. („A klorofill spektrális analízise” — 1871 és „A növények asszimilációjáról a fény hatására” — 1875.) A meteorológiai tanszék büszkesége: a Szovjetunió legrégibb, 1879-ben szervezett meteorológiai obszervatóriuma. Az agronómiai kar legfiatalabb tanszéke, a mezőgazdasági termelés villamosítása tanszék 1948-ban alakult, de a Szovjetunió Újítási és Találmányi Hivatala már így is 7 tudományos munkáját fogadta el. Az állattenyésztési kar komplex állattenyésztő teleppel rendelkezik, ahol szinte minden haszonállattal végeznek kísérleteket. Külön tanszéken foglalkoznak a szarvasmarha, a sertés, a ló, a juh, a baromfi, a hal tenyésztési problémáival, önálló tanszéke van a mezőgazdasági haszonállatok anatómiájának és szövettanának, az állatfiziológiának és biokémiának. Az állattani tanszék oktatói tartják az előadásokat például vadgazdálkodásból, az állati paraziták elleni harc témaköréből stb. is a szoros értelemben vett állattan mellett. A kar tanszékeihez több laboratórium, például izotóp, röntgen, kémiai stb. tartozik. A nagy elődök sokoldalúságára enged következtetni, hogy egy időben az agrokémiai és talajtani kar dékánja volt Viljamsz. Az agrokémiai kísérleti tér alapjait D. N. Prjanyisnyikov vetette meg. A talajtani tanszék talajkutató laboratóriumában évente több mint 100 000 analízist készítenek a kolhozok, szovhozok és a különféle kutató intézetek megrendelésére. A tanszék és a mezőgazdasági termelő üzemek szoros kapcsolatára mi sem jellemzőbb: 25 millió hektáron — a szűzföldeken is — végeztek talajvizsgálatokat. A Szovjetunióban először az agrokémiai tanszéken végeztek radioaktív izotópos vizsgálatokat. A kémiát három tanszék oktatja, úgy mint: szervetlen- és analitikai kémia, szerves kémia, fizikai- és kolloidkémia tanszékek. 1960-ban alakult meg az alkalmazott atomfizikai és radiokémiai tanszék és került új tárgy bevezetésre atomtechnika a mezőgazdaságban címmel. Mint nálunk az agrárfelsőoktatásban ismeretlen érdekességet említhetjük meg a geológiai és ásványtani, valamint a geodéziai tanszékeket. A gyümölcs- és zöldségtermesztési kar érdekessége a virágtermesztő kísérleti tér. Kora tavasztól késő őszig, sőt télen is szemet gyönyörködtető látvány. Negyvenöt féle rózsafajta, 50 féle gladiólusz, szegfűk, ciklámenek, phloxok, primulák, őszirózsák, amarilliszfélék, violák virítanak, pompáznak a szivárvány minden színében. Nagy jelentőséget tulajdonítanak az Akadémián az agrárközgazdasági kar tanszékei munkájának. E fakultás tanszékei keretén belül oktatják a marxizmus-leninizmus tárgyait, valamint mezőgazdasági tervezést, könyvelést, statisztikát, üzemszervezést. Ez utóbbi tanszék az Akadémia egyik legnagyobb tanszéke. Két akadémikus, egy profeszszor, nyolc, docens, két adjunktus, négy asszisztens és négy laboráns dolgozik itt. Speciális feladatot tölt be a pedagógiai kar. Nyolc szakterületen — földművelés- és talajtan, növénytermesztés, gyümölcs- és zöldségtermesztés, növényvédelem, agrokémia- és talajtan, állattenyésztés, agrárközgazdaságtan és üzemszervezés, könyvvitel — képez mezőgazdasági technikumi tanárokat. Ide felsőfokú képesítéssel rendelkező hallgatókat vesznek fel, akik egy, illetve két év alatt — nappali és levelező tagozaton — szerzik meg tanári oklevelüket. Legjelentősebb tanszéke a pedagógiai tanszék. Méltóképpen a nagy elődökhöz A nagy elődök tudományos tradícióit folytatva és tudományos elméleteit továbbfejlesztve — szoros kapcsolatban a mezőgazdasági termeléssel — a legaktuálisabb mezőgazdasági problémák megoldásán fáradoznak az Akadémia professzorai, oktatói, tudományos munkásai. Rendkívül szerteágazó ez a tudományos tevékenység, így ízelítőül csak néhányat említünk meg a legjelentősebbek közül. Az állami díjas V. M. Klecskovszkij akadémikus vezetésével az agrokémiai tanszék kollektívája a növények táplálás és trágyázás segítségével történő szabályozásának a problémájával foglalkozik, figyelembe véve a különböző talajadottságokat és a különféle növénykultúrák sajátosságait. A tanszék egy sor javaslatát alkalmazzák már a Szovjetunió különböző zónáinak gazdaságaiban. Széles körben ismert a zöldségtermesztők tudományos kutatómunkája, melyet az állami díjas V. I. Edelstein, a Szocialista Munka Hőse irányít.. Ez a kollektíva dolgozta ki az új vetési módszereket, a magok vetés előtti előkészítésének és a zöldségpalánta nevelésének a legmegfelelőbb módját. Az általuk javasolt új tárolási módszer biztosítja a lakosság megfelelő ellátását — egész évben — burgonyával, káposztával. Az ugyancsak állami díjas I. I. Gunar vezetésével a növényekben végbemenő fiziológiai folyamatokat és azok külső hatásokra való reakcióit vizsgálják, figyelembe véve természetesen a növény érzékenységét, funkcionális állapotát és a növényi organizmus egészét. Rendkívül eredményesek és perspektivikusak a növények betegséggel szembeni ellenállóképességére, immunitására vonatkozó kutatások, melyeket M. Sz. Dunyin professzor vezet a növénykórtani tanszéken és a növényvédő állomáson. A vírusos növényi megbetegedések diagnosztizálása és a telepítési anyag kigyógyítása érdekében egy- és többvegyértékű antivírusokat tartalmazó szérumokat állítottak elő, illetve javasoltak, speciálisan egy sor olyan vírusra, mely különösen a burgonyát, cukorrépát és egyéb hasonlóan fontos kultúrákat veszélyeztet. Az Akadémia egyébként 120 gazdaságot és tudományos intézetet lát el ezekkel a preparátumokkal , és nemcsak belföldön, hanem külföldön is. Az állatorvostudományi tanszéken szép eredményeket értek el a szarvasmarha-meddőség elleni harcban (V. Sz. Sipilov docens). Sz. G. Kolesznyev professzor vezetésével szépszámú kollektíva foglalkozik agrárközgazdasági problémákkal. Új állat- és növényfajták Az Akadémia tudósai nagy gondot fordítanak az új, tökéletesebb állat- és növényfajták előállítására. Az utóbbi 20 esztendő alatt kitenyésztettek két szarvasmarha-, egy ló-, két sertésfajtát, befejezéséhez közeledik két juh- és egy tyúkfajta előállítása. Átadtak fajtaminősítésre 13 gabona- és más szántóföldi kultúrát, 13 új zöldségfajtát, 20 gyümölcs- és bogyósfajtát, illetve szőlőt. A már több mint fél évszázados vetésforgós kísérletek jelentősége sem lebecsülendő. Céljuk: megvizsgálni, milyen szerepet játszik a tartós és rendszeres trágyázás a hozamok növekedésében és a talaj termőképességének fokozásában. Mindent összevetve, több mint 600 tudományos témát zártak le a mezőgazdasági tudományok különböző területein, melyek mind elvi, mind gyakorlati szempontból rendkívül jelentősek. 26 ezer hektáros tangazdaság Hatvanöt esztendőn keresztül a gyakorlati foglalkozások színhelye az akadémiai farm, a kísérleti terek és az erdészet volt. Az első tangazdaság 1929-ben került az Akadémiához. Ma már hat tangazdasága van a Tyimirjazevkának; hatalmas, magas rentabilitású, modern technikával felszerelt mezőgazdasági üzemek. A tangazdaságok összterülete. 26 000 hektár, ebből szántóterület 16 000 hektár. A tailgazdaságok tulajdonában van 8 ezer szarvasmarha, rengeteg juh, sertés, baromfi, több mint 250 különféle márkájú traktor■, több mint 200 gépjármű, sok egyéb mezőgazdasági gép, javítóműhelyek, diákszállók. A termés általában 1,5—2-szer nagyobb, mint a tangazdaságokkal szomszédos kolhozokban, szovhozokban. 1960-tól jól felszerelt agrokémiai laboratóriumokkal kísérleti bázisokat szerveztek a tangazdaságokban, hogy minél gyorsabban elterjeszthessék a legújabb termelési és tenyésztési eljárásokat. Ugyanakkor évente szemináriumokat rendeznek a szakemberek számára. Ezek célja szintén az élenjáró módszerek megismertetése és elterjesztése. Csak vázlatosan mutattuk be a Tyimirjazev Akadémiát. Nem beszéltünk a több, mint 700 fiatalt foglalkoztató 37 tudományos diákkörről, arról, hogy az első tudományos diákköröket maga Tyimirjazev vezette, a 100 éves Központi Könyvtárról, a diákklubok mozgalmas, színes életéről, az oktatók és diákok széles körű publikációs tevékenységéről testvérlapunkról, a Tyimirjazovecről, az Akadémia öntevékeny együtteseiről és még sok-sok érdekes, fontos színfoltjáról moszkvai kollégáink életének. Я zdzenec и^ Jui • • t^imirjctzeuж а cLemia г г *■ Г& К. A. Tyimirjazev, az Akadémia névadója Minszk—1 elektronikus számítógép az Akadémia egyik impozáns matematika tanszéken, laboratóriumában a Testvérlapunk, a Tyimirjazovec, mely már 40 esztendeje tájékoztatja olvasóit az Akadémia életéről, eseményeiről.