Mezőgazdasági Mérnök, 1966 (7. évfolyam, 1-21. szám)

1966-01-19 / 1-2. szám

Ha helikopterrel repüljük át Moszkvát, északnyugati ol­dalról egyszer csak elénk tá­rul a Tyimirjazev Akadémia impozáns látványa, hatalmas birtokaival, számtalan épüle­tével. A modern akadémia ar­culatán nem kevés vonás utal az egykori Petrovkára, a 100 évvel ezelőtt, 1865 decemberé­ben megnyílt Petrovi Föld­­művelési és Erdőgazdasági Akadémiára. A főváros Tyimirjazev ke­rületében zöld oázisként terül­nek el az Akadémia parkjai, kísérleti terei, diákszállói és tanulmányi épületei. Közülük is kiemelkedik domborodó ab­lakaival, tornyocskáival az Akadémia emblémájává vált főépület, s innen a park mé­lyébe vezető híres vörösfenyő­­sétány. A főépülethez patkó alakban csatlakozó két tanul­mányi épület festői kis teret zár be, mely közepén emelke­dik az Akadémia névadója, K. A. Tyimirjazev emlékműve, a rózsaszín gránit talapzaton a nagy tudós és pedagógus sza­vaival: „Csak a tudomány és a demokrácia, a tudás és a munka, ha szoros szövetségre lépnek, teremtenek meg min­dent az emberiség javára.” Száz éve... A múlt év utolsó napjaiban ünnepelte fennállásának szá­zadik évfordulóját e nagy múltú, világhírű intézet. 1865. december 3-án nyitotta meg kaput a Petrovi Földművelési és Erdőgazdasági Akadémia. Első igazgatója az ismert orosz botanikus, N. I. Zseleznov volt. Az Akadémia falai kö­zött olyan híres tudósok ol­vasták az előadásokat, irá­nyították a tanszékek oktató és tudományos tevékenységét, mint J. A. Sztyebut, K. A. Tyi­mirjazev, G. G. Gusztavszon, P. A. Iljenkov, M. K. Tursz­­kij, A. F. Fortunatov, A. A. Fagyejev, N. P. Csirvinszkij, R. I. Schröder, P. N Kulesov és sorolhatnánk tovább olda­lakon keresztül. Az Akadémia története — az agrárfelsőoktatás és az ag­ronómiai tudományok fejlődé­sének a története. Két részle­gében — agronómiai és erdő­­művelési — az elméleti kép­zés már kezdetben is párosult a gyakorlati foglalkozásokkal. Akkor 400 diákja az Akadé­mia farmján, lótenyésztő tele­pén, erdészetében, kísérleti földjén, faiskolájában és vete­ményes kertjében sajátította, el a gyakorlati ismereteket. Idővel ezek a gyakorlóterek és laboratóriumok a tudományos kutatások bázisaivá váltak, s e tudományos kutatások tették a mezőgazdasági tudományok hazai központjává az Akadé­miát. „A lázongások fészke“ De nemcsak a neves tudó­sok, a magas színvonalú okta­tás és eredményes kutatómun­ka alapozták meg a Petrovka hírét Oroszországban és világ­szerte. Professzorai és diákjai jelentős szerepet játszottak a haladó mozgalmakban. For­radalmi tradíciók születtek a Petrovkán, s cári kormánykö­rökben már a hetvenes évek­ben „a lázongások fészkének” titulálták. Hallgatói kapcsolat­ban álltak olyan hivatásos forradalmárokkal, mint Zsel­­jakov, Deutsch, Plechanov, Morozov, Axelrod stb. A diá­kok hangulatára, a marxiz­mussal való szimpátiájára jel­lemző volt a következő eset. 1383-ban, Marx halálakor, a következő szöveggel táviratot küldtek Londonba, a Daily News szerkesztőségébe: Le­gyenek olyan kedvesek kéré­sünket — hogy helyezzen ne­vünkben koszorút a Tőke fe­lejthetetlen szerzőjének sírjá­ra — Engels úrhoz, „A mun­kásosztály helyzete Angliá­ban” című mű szerzőjéhez, az elhunyt Marx barátjához to­vábbítani. S mint L. L. Lav­­ronovhoz írt leveléből kide­rült, Engels teljesítette kíván­ságukat. 1890 tavaszán, az erősödő politikai mozgolódások nyo­mán, a rendőrség megszállta a diákotthont és 150 diákot bör­tönbe hurcolt. Elnéptelened­tek az előadótermek, de a rendőrség követelte­ az elő­adásokat, mintha mi sem tör­tént volna, továbbra is meg kell tartani. Erre kérdezte a felháborodott K. A. Tyimirja­zev: És hol tartsuk meg az előadásokat, a butiri börtön­ben, ahová diákjaink többsé­gét bezárták, vagy az előadó­termekben, ahol alig lézeng néhány hallgató? S miután megtörni nem tudta a Petrovka forradalmi szellemét, 1891-ben egy rende­lettel beszüntette a felvétele­ket az Akadémiára a cári kor­mány, s 1894-ben be is záratta. A haladó erők nyomására azonban még ugyanabban az évben újra meg kellett nyit­nia az Akadémia kapuit. Az igaz, hogy a régi professzorok nagy részét — köztük Tyimir­­jazevet — eltiltották az okta­tástól, de ott voltak tanítvá­nyaik, akik híven követték nagy mestereik tradícióit Mind az 1905-ös, mind a 17-es februári és a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban az Akadémia tanárai és hallga­tói az első sorokban küzdöt­tek. K. A. Tyimirjazev nevét 1923-ban vette fel az Akadé­mia. A. F. Fortunatov professzor véleménye szerint a XX. szá­zad első évtizede volt „a Pet­rovka életének legjobb perió­dusa”. A kurzusok egyre erő­teljesebben specializálódtak, különféle szekciók alakultak először az Akadémia részle­geiben, majd a kialakuló fa­kultásokon. A szakemberek egyre szűkebb specializálását nemcsak a tudomány általá­nos fejlődése követelte meg, hanem az oroszországi mező­­gazdasági fejlődés is. Új korszak kezdődött Az igazi új korszak az Aka­démia életében persze csak a proletárforradalom győzelmé­vel kezdődött. Míg a forrada­lomig eltelt 52 év alatt össze­sen 3018 szakembert képeztek, az 1917 óta eltelt 48 esztendő alatt 26 592-en kaptak diplo­mát a Tyimirjazev Akadé­mián. 1936—1952 között több mint ezren nyerték el a kan­didátusi, illetve nagy doktori címet. 1953—55 között 985-en védték meg kandidátusi disz­­szertációjukat, az utolsó 13 év alatt pedig 41 nagy doktori és kereken 100 kandidátusi disz­­szertációt védtek a Tyimirja­­zeven. (Köztük egyetemünk több oktatója.) A Nagy Októberi Szocialista Forradalom után demokratizá­lódott az Akadémia szervezeti felépítése, megváltozott a hallgatók szociális összetétele. 1920-ban megnyitotta kapuit az esti és levelező tagozat. A marxista-leninista metodika alapján megváltoztak a tan­tervek és a nagyüzemi szocia­lista mezőgazdaság követel­ményeinek megfelelően. Kü­lönböző reformkísérletek nyo­mán, 1936-ban lezárul az út­keresés korszaka és kialakul az oktató-nevelő munka és a tudományos tevékenység azon struktúrája, mely alapjaiban ma is érvényes. Hat fakultás, 57 tanszék Jelenleg 6 karon (agronó­miai, gyümölcs- és zöldségter­mesztési, agrokémiai és talaj­tani, állattenyésztési, agrár­közgazdasági, pedagógiai) 57 tanszék oktatói tanítják az évente átlag mintegy 2500 diá­kot. A tudományos kutató­munka és a gyakorlati foglal­kozások 6 tangazdaságban, 10 kísérleti téren, 5 tudományos­kutató laboratóriumban, egy sor hallgatói laboratóriumban, 4 múzeumban és obszervató­riumban folynak. A hallgatók oktatásán kívül, évente mint­egy 2500—2800 mezőgazdasági szakember vesz részt az Aka­démián szervezett továbbkép­ző tanfolyamokon. A legnagyobb karok — az agronómiai, az állattenyészté­si, agrokémiai és talajtani. Ezekhez 13—13, illetve 12 tan­szék tartozik. Mindre kitérni szinte lehetetlen, pedig majd mindegyikhez egy-egy világ­hírű professzor neve, egy-egy jelentős tudományos siker, vagy egyéb említésre méltó dolog fűződik. Néhány tanszé­ket érdemes talán megemlíte­ni, mert ebből is lehet követ­keztetni az oktatás erősen sza­kosított voltára. A földműve­­léstani és kísérleti metodikai tanszéken dolgozott a nagy tudós, V. R. Viljamsz. A nö­vénytermesztési tanszék Ы­sérleti terén 22-féle vetésfor­gó-kísérletet végeztek, illetve végeznek. A rét- és legelőgaz­dálkodási tanszékhez fűződik Sztyebut neve, ő tartott elő­ször előadásokat ebből a tárgykörből, majd Viljamsz vette át e tárgy oktatását. A botanikai tanszék 30 000 lapos herbáriummal rendelkezik és a hozzá tartozó dendrológiai kert — melyet 100 évvel ez­előtt Schröder professzor ala­pított — szinte egyedülálló a világon ritka gazdagságával és megejtő szépségével. A nö­vényfiziológiai tanszék téma­köréből írta Tyimirjazev ne­vezetes disszertációit. („A klo­rofill spektrális analízise” — 1871 és „A növények asszimi­lációjáról a fény hatására” — 1875.) A meteorológiai tanszék büszkesége: a Szovjetunió leg­régibb, 1879-ben szervezett meteorológiai obszervatóriu­ma. Az­ agronómiai kar legfia­talabb tanszéke, a mezőgazda­­sági termelés villamosítása tanszék 1948-ban alakult, de a Szovjetunió Újítási és Talál­mányi Hivatala már így is 7 tudományos munkáját fogad­ta el. Az állattenyésztési kar komplex állattenyésztő telep­pel rendelkezik, ahol szinte minden haszonállattal végez­nek kísérleteket. Külön tan­széken foglalkoznak a szarvasmarha, a sertés, a ló, a juh, a baromfi, a hal te­nyésztési problémáival, önál­ló tanszéke van a mezőgazda­­sági haszonállatok anatómiájá­nak és szövettanának, az állat­fiziológiának és biokémiának. Az állattani tanszék oktatói tartják az előadásokat például vadgazdálkodásból, az állati paraziták elleni harc témakö­réből stb. is a szoros értelem­ben vett állattan mellett. A kar tanszékeihez több labora­tórium, például izotóp, rönt­gen, kémiai stb. tartozik. A nagy elődök sokoldalú­ságára enged következtetni, hogy egy időben az agroké­miai és talajtani kar dékánja volt Viljamsz. Az agrokémiai kísérleti tér alapjait D. N. Prjanyisnyikov vetette meg. A talajtani tanszék talajkutató laboratóriumában évente több mint 100 000 analízist készí­tenek a kolhozok, szovhozok és a különféle kutató intéze­tek megrendelésére. A tanszék és a mezőgazdasági termelő üzemek szoros kapcsolatára mi sem jellemzőbb: 25 millió hektáron — a szűzföldeken is — végeztek talajvizsgálato­kat. A Szovjetunióban először az agrokémiai tanszéken vé­geztek radioaktív izotópos vizsgálatokat. A kémiát három tanszék oktatja, úgy mint: szervetlen- és analitikai kémia, szerves kémia, fizikai- és kol­loidkémia tanszékek. 1960-ban alakult meg az alkalmazott atomfizikai és radiokémiai tanszék és került új tárgy be­vezetésre atomtechnika a me­zőgazdaságban címmel. Mint nálunk az agrárfelsőoktatás­ban ismeretlen érdekességet említhetjük meg a geológiai­ és ásványtani, valamint a geo­déziai tanszékeket. A gyümölcs- és zöldségter­mesztési kar érdekessége a vi­rágtermesztő kísérleti tér. Ko­ra tavasztól késő őszig, sőt té­len is szemet gyönyörködtető látvány. Negyvenöt féle rózsa­fajta, 50 féle gladiólusz,­ szeg­fűk, ciklámenek, phloxok, pri­mulák, őszirózsák, amarillisz­félék, violák virítanak, pom­páznak a szivárvány minden színében. Nagy jelentőséget tulajdoní­tanak az Akadémián az ag­rárközgazdasági kar tanszékei munkájának. E fakultás tan­székei keretén belül oktatják a marxizmus-leninizmus tár­gyait, valamint mezőgazdasá­gi tervezést, könyvelést, sta­tisztikát, üzemszervezést. Ez utóbbi tanszék az Akadémia egyik legnagyobb tanszéke. Két akadémikus, egy profesz­­szor, nyolc, docens, két adjunk­tus, négy asszisztens és négy laboráns dolgozik itt. Speciális feladatot tölt be a pedagógiai kar. Nyolc szakte­rületen — földművelés- és ta­lajtan, növénytermesztés, gyü­mölcs- és zöldségtermesztés, növényvédelem, agrokémia- és talajtan, állattenyésztés, agrár­közgazdaságtan­ és üzemszer­vezés, könyvvitel — képez me­zőgazdasági technikumi taná­rokat. Ide felsőfokú képesítés­sel rendelkező hallgatókat vesznek fel, akik egy, illetve két év alatt — nappali és leve­lező tagozaton — szerzik meg tanári oklevelüket. Legjelen­tősebb tanszéke a pedagógiai tanszék. Méltóképpen a nagy elődökhöz A nagy elődök tudományos tradícióit folytatva és tudo­mányos elméleteit továbbfej­lesztve — szoros kapcsolatban a mezőgazdasági termeléssel — a legaktuálisabb mezőgaz­dasági problémák megoldásán fáradoznak az Akadémia pro­fesszorai, oktatói, tudományos munkásai. Rendkívül szerte­ágazó ez a tudományos tevé­kenység, így ízelítőül csak né­hányat említünk meg a legje­lentősebbek közül. Az állami díjas V. M. Klecs­­kovszkij akadémikus vezetésé­vel az agrokémiai tanszék kol­lektívája a növények táplá­lás és trágyázás segítségével történő szabályozásának a problémájával foglalkozik, fi­gyelembe véve a különböző talajadottságokat és a külön­féle növénykultúrák sajátos­ságait. A tanszék egy sor ja­vaslatát alkalmazzák már a Szovjetunió különböző zónái­nak gazdaságaiban. Széles körben­ ismert a zöld­ségtermesztők tudományos ku­tatómunkája, melyet az álla­mi díjas V. I. Edelstein, a Szocialista Munka Hőse irá­nyít.. Ez a kollektíva dolgoz­ta ki az új vetési módszereket, a magok vetés előtti előkészí­tésének és a zöldségpalánta nevelésének a legmegfelelőbb módját. Az általuk javasolt új tárolási módszer biztosítja a lakosság megfelelő ellátását — egész évben — burgonyá­val, káposztával. Az ugyancsak állami díjas I. I. Gunar vezetésével a nö­vényekben végbemenő fizioló­giai folyamatokat és azok kül­ső hatásokra való reakcióit vizsgálják, figyelembe véve ter­mészetesen a növény érzé­kenységét, funkcionális álla­potát és a növényi organiz­mus egészét. Rendkívül eredményesek és perspektivikusak a növények betegséggel szembeni ellenál­lóképességére, immunitására vonatkozó kutatások, melye­ket M. Sz. Dunyin professzor vezet a növénykórtani tanszé­ken és a növényvédő állomá­son. A vírusos növényi meg­betegedések diagnosztizálása és a telepítési anyag kigyógyí­tása érdekében egy- és több­vegyértékű antivírusokat tar­talmazó szérumokat állítot­tak elő, illetve javasoltak, speciálisan egy sor olyan ví­rusra, mely különösen a bur­gonyát, cukorrépát és egyéb hasonlóan fontos kultúrákat veszélyeztet. Az Akadémia egyébként 120 gazdaságot és tudományos intézetet lát el ezekkel a preparátumokkal , és nemcsak belföldön, ha­nem külföldön is. Az állatorvostudományi tan­széken szép eredményeket ér­tek el a szarvasmarha-meddő­ség elleni harcban (V. Sz. Si­­pilov docens). Sz. G. Kolesz­­nyev professzor vezetésével szépszámú kollektíva foglalko­zik agrárközgazdasági prob­lémákkal. Új állat- és növényfajták Az Akadémia tudósai nagy gondot fordítanak az új, töké­letesebb állat- és növényfaj­ták előállítására. Az utóbbi 20 esztendő alatt kitenyésztettek két szarvasmarha-, egy ló-, két sertésfajtát, befejezéséhez közeledik két juh- és egy tyúkfajta előállítása. Átadtak fajtaminősítésre 13 gabona- és más szántóföldi kultúrát, 13 új zöldségfajtát, 20 gyümölcs- és bogyósfajtát, illetve szőlőt. A már több mint fél évszá­zados vetésforgós kísérletek jelentősége sem lebecsülendő. Céljuk: megvizsgálni, milyen szerepet játszik a tartós és rendszeres trágyázás a hoza­mok növekedésében és a ta­laj termőképességének fokozá­sában. Mindent összevetve, több mint 600 tudományos témát zártak le a mezőgazdasági tu­dományok különböző terüle­tein, melyek mind elvi, mind gyakorlati szempontból rend­kívül jelentősek. 26 ezer hektáros tangazdaság Hatvanöt esztendőn keresz­tül a gyakorlati foglalkozások színhelye az akadémiai farm, a kísérleti terek és az erdészet volt. Az első tangazdaság 1929-ben került az Akadémiá­hoz. Ma már hat tangazdasá­ga van a Tyimirjazevkának; hatalmas, magas rentabilitású, modern technikával felszerelt mezőgazdasági üzemek. A tangazdaságok összterüle­te­. 26 000 hektár, ebből szántó­­terület 16 000 hektár. A tail­­gazdaságok tulajdonában van 8 ezer szarvasmarha, rengeteg juh, sertés, baromfi, több mint 250 különféle márkájú traktor■, több mint 200 gépjármű, sok egyéb mezőgazdasági gép, ja­vítóműhelyek, diákszállók. A termés általában 1,5—2-szer nagyobb, mint a tangazdasá­gokkal szomszédos kolhozok­ban, szovhozokban. 1960-tól jól felszerelt agro­kémiai laboratóriumokkal kí­sérleti bázisokat szerveztek a tangazdaságokban, hogy minél gyorsabban elterjeszthessék a legújabb termelési és tenyész­tési eljárásokat. Ugyanakkor évente szemináriumokat ren­deznek a szakemberek számá­ra. Ezek célja szintén az élen­járó módszerek megismerteté­se és elterjesztése. Csak vázlatosan mutattuk be a Tyimirjazev Akadémiát. Nem beszéltünk a több, mint 700 fiatalt foglal­koztató 37 tudományos diák­körről, arról, hogy az első tu­dományos diákköröket maga Tyimirjazev vezette, a 100 éves Központi Könyvtárról, a diákklubok mozgalmas, színes életéről, az oktatók és diákok széles körű publikációs tevé­kenységéről testvérlapunkról, a Tyimirjazovecről, az Aka­démia öntevékeny együttesei­ről és még sok-sok érdekes, fontos színfoltjáról moszkvai kollégáink életének. Я zd­zenec и^ Jui • • t^imirjctzeuж а cLemia г г *■ Г& К. A. Tyimirjazev, az Akadémia névadója Minszk—1 elektronikus számítógép az Akadé­mia egyik impozáns matematika tanszéken, laboratóriumában a Testvérlapunk, a Tyimirjazovec, mely már 40 esztendeje tájékoztatja olvasóit az Akadémia életéről, eseményeiről.

Next