Mezőgazdasági Mérnök, 1969 (10. évfolyam, 1-20. szám)

1969-01-20 / 1. szám

t~ /6./ J VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ AGRÁRTUDOMÁNYI EGYETEM LAPJA X ÉVFOLYAM, 1. SZÁM, ARA­­M FILLÉR MUNKÁBAN + KIKÖLTÖZÉSI BIZOTTSÁG + KISEBB TANTERVMÓDOSÍTÁSOK + ÜTEMTERV MINDEN ESHETŐSÉGGEL SZÁMOLVA + RUGALMASSÁG ÉS ÖSSZ­HANG + „HONFOGLALÁS” A NYÁRON így telephelyen az egész egyetem KONKRÉT, többé nem mó­dosuló határidőként írhatjuk le. 1969. szeptemberében mindkét kar valamennnyi év­folyama Gödöllőn kezdi meg az új tanévet. 1969. II. felében megszűnik a „kétlakiság”, a gépészmérnöki kar oktatóinak, hallgatóinak ingázása. Elké­szült — és rövidesen sor ke­rül a gyakorlati kivitelezésre is — a kar még Budapesten székelő, tanszékeinek, labora­tóriumainak, műhelyeinek ki­költözési ütemterve. Természetesen sok problé­mával, minden bizonnyal elő­re nem látott, menetközben felvetődő nehézséggel is meg kell majd birkóznia a karnak, de az egész egyetemnek, a műszaki, gazdasági szervek­nek. Hiszen az első tanévben, különösen annak I. félévében, még egy sor területen ideigle­nes megoldás születhet csak, s hogy az oktatás, a hallgatók ne érezzék meg a bizonyos mértékben még átmeneti álla­potokat —, ez nagy körülte­kintést, rugalmasságot igényel az illetékesektől. A kiköltöztetési bizottság ezekkel a tényezőkkel már jó előre számol, s olyan variá­ciókkal „manipulál”, amelyek a tanműhelyek és laboratóriu­mok átadási határidejének el­csúszása esetén is biztosítják az oktatás folyamatosságát, zavartalanságát. De ha az épí­tőipar betartja a határidőt (1969. szeptember 1-ig), akkor is szükség van bizonyos tan­tervmódosításokra és ideigle­nes megoldásokra. Ugyanis a Gödöllőre költözés és beren­dezkedés nem azonos az okta­tás megkezdésével. A LABORATÓRIUMI és műhelyépületek átadása azt jelenti, hogy azok készen áll­nak a technológiai szerelésre, nem beszélve az üzemeltetési engedélyekről, melyeket csak ezután lehet kérni. Amíg nem végeztek tehát a technológiai szereléssel, amíg nincsenek az egyetem, illetve a kar tulaj­donában az üzemeltetési en­gedélyek — az új laboratóriu­mokat és műhelyeket nem ve­hetik használatba. Hogyan lehet akkor a tanév első napjától biztosítani a za­vartalan oktatómunkát? Talán továbbra is utaztatni kell a hallgatókat a budapesti mű­hely- és laborgyakorlatokra? Nem! Erre nincs mód, és öt évfolyam esetében ez már tel­jességgel lehetetlen. Először is, mert ennyi hallgatóhoz megfelelő járműparkkal sem rendelkezik az egyetem, má­sodszor a Villányi úti helyi­ségeket szeptember 30-tól fo­kozatosan át kell adni, har­madszor, de nem utolsósorban, a laboratóriumok és műhelyek mobil berendezései ősszel már mind Gödöllőn lesznek a­­mű­szaki személyzettel együtt. A MEGOLDÁS — Gödöllőn biztosítani, átmenetileg ideig­lenes helyiségekben —, példá­ul a Makarenkóban, kölcsön­­laboratóriumokban, a Tesse­­dikben — a gyakorlati oktatás feltételeit, egyes esetekben pe­dig, bizonyos módosításokat kell eszközölni a tantervben, így például az állattenyésztés gépei II. tárgy keretén belül a helyhez kötött berendezés — a fejőgép — laboratóriumi be­mutatására még Budapesten, az 1968—69. tanév II. félévé­ben kerül sor. A mező­gazda­ság villamosítása II. tárgy la­boratóriumi gyakorlatait ha­sonlóképpen úgy szervezik át, hogy a Villányi úton beépített berendezéseket még az idei tanévben, a mobil berendezé­seket pedig a következő tan­év I. szemeszterében, a gödöl­lői ideiglenes laboratóriumban, a fizikagyakorlóban mutatják be. A mezőgazdasági gépek ja­vítása tárgy műhelygyakorla­tai közül a forgácsoló és egyéb helyhez kötött berendezéseken folyó gyakorlatokat az 1969—­­ 70 tanév II. félévére csoporto­­­­sítják ki, amikorra már végle­ges helyen üzemel a műhely. Mérnöki precizitással dol­gozták ki a Gödöllőre kerülő plusz két évfolyam tere­m- és kollégiumi helyigényét. Az ezekkel kapcsolatos feladatok még a jövő gondjai. Problé­mák kétségtelenül lesznek még a kérdésekben is, de ha a két kar dékáni hivatala, a kollé­giumi bizottság és a KISZ, ugyanolyan körültekintően, rugalmasan, na és természete­sen összehangoltan kezd mun­kához, ahogyan a mikoitorieué­­si bizottság, a gépészmérnöki kar vezetői, és az egyetem műszaki, gazdasági szervei dolgoztak a gödöllői „honfog­lalás” megtervezésén — re­mélhetőleg a lebonyolítás is hasonlóképpen zajlik le —, ak­kor bízhatunk a zökkenőmen­tes, zavartalan tanévkezdés­ben. S végre megszűnik az egyetem kettészakítottsága. EGY BIZONYOS, az idén nem lesz „nyugodt” nyarunk. A nyári szünidő csendjét nem­csak az építők zaja veri fel... Kitüntetés A mezőgazdasági és élelme­zésügyi miniszter dr. Raskay Tóth Bertalan egyetemi tanár­nak a mezőgazdaság érdeké­ben végzett kiemelkedően eredményes társadalmi mun­kája elismeréséül a „Mező­­gazdaság kiváló dolgozója” ki­tüntetést adományozta. Kinevezés Benczik Lászlót, a mechani­kai tanszék tanársegédjét, ki­nevezték a gépészmérnöki kar diákotthoni igazgatójává Új doktorok 1968. utolsó ünnepi egyetemi tanácsülésén doktorrá avatták Burján Pált, Búzás Lászlót, Uzsák Vilmost (mezőgazdasá­gi műszaki doktorok), Ágoston Ottót, Balogh Józsefet, Baltay Mihályt, Bartos Attilát, Bas­kay Györgyit, Bencze Barnát, Bihari Ferencet, Bodó Szabol­­csot, Böszörményi Zoltánnét, Fekete Lászlót, Fodor Tamást, Gáti Györgyöt, Gebri Pétert, Georgievics Martint, Gyön­gyösi Pált, Győri Mihályt, Ha­­nyecz Vincét, Hegedűs Györ­gyöt, Keptes Tibort, Kiss Ele­mért Ketting Ferencet, Kőrös­­völgy­­ Lászlót, Kozák Imrét, Kozma Istvánt, Kozma Lajost, Ligeti Bélát, Lukács Lászlót, Mikó Józsefet, Nemeskéri Ti­bort, Rácz Mátyást, Sinkovits Miklósnét, Süpek Zoltánt, Szarvas Ferencet, Szegedi Já­nost, Takács Ferencet, Tőzsér Jánosnét, Végh Györgyöt, Vi­tai Istvánnét (mezőgazdaság­tudományi doktorok), valamint kandidátusi fokozat alapján Biszku Etelkát, Búzás Gyulát, György Endrét, Tamás Lász­lót, Vágó Józsefet. Gratulálunk! Szakmérnökképzés a gépészeknél Beszélgetés dr. Beer György dékánhelyettessel Két esztendő múlva új fo­­­­galmakkal, — mint például a­­ mezőgazdasági gépjavító szak- ■ mérnök, — ismerkedhet a nagyközönség. Egyetemünk gépészmérnöki karán ugyanis, februárban szintén megindul a szakmérnökképzés — egyelőre két szakon: mezőgazdasági gépjavítási és mezőgazdasági munkásvédelmi szakokon. Már amennyiben megfelelő számú jelentkező akad — igazít ki a pontosság kedvéért dr. Beer György dékánhelyettes, aki ezentúl a levelező oktatás mellett a szakmérnökképzés ügyeit is intézi, s érdekelt az ügyben már csak azért is, mert a mezőgazdasági gépjavítási szakmérnökképzés az ő tanszé­kének a profiljába vág. Nos, ami a mezőgazdasági gépjavítási szakmérnökképzést illeti, úgy véljük, már felesle­ges az óvatosság. Január má­sodik hetének közepén kishí­­ján harminc jelentkezőt tar­tott nyilván a dékáni hivatal. A szak beindulása tehát szin­te készpénznek vehető. Ezért is indokolt a kérdés — melyet dr. Beer Györgynek tettünk fel —: mi tette szükségessé a me- / /«gazdasági gépészmérnö­kök ilyen irányú speciali­­zálását? — A mezőgazdasági gépja­vító vállalatok koncentrálódá­sa és specializálódása követ­keztében a mezőgazdasági gép­javítás, alkatrészgyártás és felújítás ma már ipari mére­teket öltött. Akkor, amikor az egyes gépjavító állomásokon 20000-es szériákban készülnek a különféle gépalkatrészek, az ilyen ipari jellegű tevékenység irányításához nem elég az ál­talános mezőgazdasági gépész­mérnök tudása. A tervszerű műszaki fejlesztés, a gyártási és javítási folyamatok korsze­rű és gazdaságos megszervezé­se az általános ismereteken túlmenő, további technológiai és közgazdasági ismereteket igényel az ott dolgozó mező­­gazdasági gépészmérnököktől. — Az igény tehát a gép­javító állomások, helyeseb­ben az egykori gépállomá­sok átszervezése következ­tében vetődött fel? — Tulajdonképpen, igen. A kar a volt hallgatók, a gépja­vító állomások nyomán, tehát a tényleges szükségletből ki­indulva, dolgozta ki a szak­­mérnökképzés tervét.­­ Egyébként az igény jo­gosságát a következő kis sta­tisztika is alátámasztja. A bir­tokunkban levő 1967-es adato­kat tartalmazó felmérések sze­rint 350 mezőgazdasági gépész­mérnök dolgozik gépjavító ál­lomáson. Ez a szám 1980-ra, az előzetes becslések szerint, megduplázódik. De az egyéb mezőgazdasági üzemekben és intézetekben alkalmazott gé­pészmérnökök 20 százaléka is gépjavítással foglalkozik. Így 1980-ban, mintegy 960 mező­­gazdasági gépészmérnök foly­tat, előreláthatólag, gépjavítá­si tevékenységet. Ez azt je­lenti, hogy tizenegy esztendő alatt, durván számolva, majd ezer mezőgazdasági gépjavító szakmérnökre lesz szüksége az országnak.­­ Hogyan foglalhatnánk össze a mezőgazdasági gép­javító szakmérnökképzés célkitűzését? — Célkitűzéseinket három pontban foglalhatnám össze. 1. A szakmérnöknek ismer­nie kell a gépjavító üzemek különleges adottságainak meg­felelő korszerű üzemszervezési módszereket; 2. Az elsajátított gyártás­technológiai és gépjavítási is­mereteken túlmenően korszerű és részletes ismeretekkel kell rendelkeznie az anyagvizsgá­lat, a szerkezeti anyagok, a hőkezelés, a hegesztés, a for­gácsolás, a gépipari mérések, a szerszámozás és készüléke­zés, a gyártástechnológiai fo­lyamatok automatizálása, va­lamint a gép, részegység és al­katrész hibafelvételezés, fel­újítás és gyártás, továbbá a korrózióvédelem terén. 3. Végül legyen képes a fel­újító üzemek céltudatos és tervszerű műszaki fejlesztésé­re. — Ezeket az alapvető célki­tűzéseket szem előtt tartva dolgoztuk ki a tantervet is. — Milyen tárgyak szere­pelnek a programban és milyen óraszámban? — A négy félév alatt 12 tan­tárgy keretében ismertetjük meg hallgatóinkat a tananyag­gal, összesen 240 — 182 elmé­leti és 58 gyakorlati — órában. Mégpedig a politikai gazdaság­tan időszerű kérdéseivel 12, a szerkezeti anyagok technoló­giájával 24, a hegesztés és hő­kezelés korszerű eljárás­aival 34, a forgácsoláselmélettel 12, a szerszám-, készülék- és cél­gépszerkesztéssel 32, a mérés­­technika és minőségellenőrzés­sel 16, a szabványosítással 10, a mezőgazdasági gépalkatré­szek korszerű felújítása, tech­nológiájával 24, a műszaki fej­lesztés és kapacitás-gazdálko­dással 32, az alkalmazott auto­­matikával 20, az alkatrész­(Folytatás a 2. oldalon.) JANUÁR A'i '*« Qi-, ·/■†+?-;i-*' % • \ •*V'*£ v$n$)V­ is I Sofan 1969. JANUÁR 20. чзг.­ Decentralizálási törekvések - Frissebb, alaposabb tájékozódás — Hallgatói pártépítés — Filmklub és menzabizottság Gondolatok a KISZ-tagösszeírás után A KISZ KB határozata — mint ez az egyetemi és főisko­lai hallgatók legutóbbi orszá­gos konferenciáján is nyilván­valóvá vált — a KISZ-vezetők és a KISZ-tagság széles réte­geinek egyetértése mellett, új­ra sor került a KISZ alapszer­vezetekben a tagösszeírásra. Mielőtt azonban a decembe­ri tagösszeírásokról beszél­nénk, arról faggatjuk Murvai Lászlót, az egy-e­tem KISZ-tit­­kárát, hogyan foglalhatnánk össze a tavalyi eredményét.­­ Az első tagösszeírás, illet­ve az ezzel kapcsolatos egyéni beszélgetések eredményeként sok, a KISZ-életbe új színt hozó ötlettel, javaslattal gazdagodtunk, s ezeket igyekeztünk realizálni munkánkban. Nyugodtan ál­líthatom például, hogy bizo­nyos mértékben a tavalyi for­radalmi ifjúsági napok sikere is a tagösszeírás javára köny­velhető. A programok tervezé­sénél, szervezésénél messzeme­nően építhetünk ugyanis a hallgatóktól beérkezett javas­latokra.­­ A tavalyi beszélgetések során a fő hangsúly egyébként az agitációs­ propaganda mun­ka és a pártépítés hiányossá­gain volt. A hallgatók legin­kább az információ, a megfe­lelő tájékoztatás hiányára pa­naszkodtak, úgy­mond, ha nem tudják mi foglalkoztatja a KISZ-bizottságot, a vezetőket, ha nem ismerik meg időben és alaposan az akcióprogramokat, a terveket — akkor nem is ér­dekli őket az egész. Akkor csi­nálják azok, akik kigondolták, vagy legalábbis ismerik azo­kat Meg kell mondani, hogy a felvetés teljesen jogos volt, s éppen a bírálók segítségével, bevonásával megerősítettük a kollégiumi stúdiót, amely az elmúlt évben — azt hiszem a hallgatók is ezen a vélemé­nyen vannak — már sokkal több, konkrét tájékoztatót adott, mint korábban. Szót kaptak a stúdióban a KISZ- vezetők, s időben megismertet­ték a hallgatókat például az egyetemi és főiskolai tanács III. kongresszusának anyagá­val és határozataival, az egye­temek és főiskolák működési szabályzatának tervezetével, stb. — Különösen sokat segített a tagösszeírások őszinte, nyílt légköre, pártépítő munkánk­ban. Azóta megalakult az önálló hall­gatói párt alapszervezet, körülbelül húsz új tagot vettünk fel az MSZMP soraiba, s tizennégy hallgató párttag­felvétele most van folyamat­ban. — A legnagyobb eredmény: a KISZ-tagság aktivizálódása, a megnövekedett politikai érdeklődés. Kétségtelenül szerepet játszott ez a párttaghallgatók számá­nak örvendetes növekedésében. Tulajdonképpen a tagösszeírá­sokon elhangzott ötlet nyomán alakult meg például a film­klub is, dolgozik új szervezeti formában és sokkal hatéko­nyabban a klubbizottság. Ka­pásból nem tudnék most min­dent felsorolni. Az viszont na­gyon megnyugtató , mint az­(Folytatás a 3. oldalon.)

Next