Mezőgazdasági Mérnök, 1969 (10. évfolyam, 1-20. szám)
1969-01-20 / 1. szám
t~ /6./ J VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ AGRÁRTUDOMÁNYI EGYETEM LAPJA X ÉVFOLYAM, 1. SZÁM, ARAM FILLÉR MUNKÁBAN + KIKÖLTÖZÉSI BIZOTTSÁG + KISEBB TANTERVMÓDOSÍTÁSOK + ÜTEMTERV MINDEN ESHETŐSÉGGEL SZÁMOLVA + RUGALMASSÁG ÉS ÖSSZHANG + „HONFOGLALÁS” A NYÁRON így telephelyen az egész egyetem KONKRÉT, többé nem módosuló határidőként írhatjuk le. 1969. szeptemberében mindkét kar valamennnyi évfolyama Gödöllőn kezdi meg az új tanévet. 1969. II. felében megszűnik a „kétlakiság”, a gépészmérnöki kar oktatóinak, hallgatóinak ingázása. Elkészült — és rövidesen sor kerül a gyakorlati kivitelezésre is — a kar még Budapesten székelő, tanszékeinek, laboratóriumainak, műhelyeinek kiköltözési ütemterve. Természetesen sok problémával, minden bizonnyal előre nem látott, menetközben felvetődő nehézséggel is meg kell majd birkóznia a karnak, de az egész egyetemnek, a műszaki, gazdasági szerveknek. Hiszen az első tanévben, különösen annak I. félévében, még egy sor területen ideiglenes megoldás születhet csak, s hogy az oktatás, a hallgatók ne érezzék meg a bizonyos mértékben még átmeneti állapotokat —, ez nagy körültekintést, rugalmasságot igényel az illetékesektől. A kiköltöztetési bizottság ezekkel a tényezőkkel már jó előre számol, s olyan variációkkal „manipulál”, amelyek a tanműhelyek és laboratóriumok átadási határidejének elcsúszása esetén is biztosítják az oktatás folyamatosságát, zavartalanságát. De ha az építőipar betartja a határidőt (1969. szeptember 1-ig), akkor is szükség van bizonyos tantervmódosításokra és ideiglenes megoldásokra. Ugyanis a Gödöllőre költözés és berendezkedés nem azonos az oktatás megkezdésével. A LABORATÓRIUMI és műhelyépületek átadása azt jelenti, hogy azok készen állnak a technológiai szerelésre, nem beszélve az üzemeltetési engedélyekről, melyeket csak ezután lehet kérni. Amíg nem végeztek tehát a technológiai szereléssel, amíg nincsenek az egyetem, illetve a kar tulajdonában az üzemeltetési engedélyek — az új laboratóriumokat és műhelyeket nem vehetik használatba. Hogyan lehet akkor a tanév első napjától biztosítani a zavartalan oktatómunkát? Talán továbbra is utaztatni kell a hallgatókat a budapesti műhely- és laborgyakorlatokra? Nem! Erre nincs mód, és öt évfolyam esetében ez már teljességgel lehetetlen. Először is, mert ennyi hallgatóhoz megfelelő járműparkkal sem rendelkezik az egyetem, másodszor a Villányi úti helyiségeket szeptember 30-tól fokozatosan át kell adni, harmadszor, de nem utolsósorban, a laboratóriumok és műhelyek mobil berendezései ősszel már mind Gödöllőn lesznek aműszaki személyzettel együtt. A MEGOLDÁS — Gödöllőn biztosítani, átmenetileg ideiglenes helyiségekben —, például a Makarenkóban, kölcsönlaboratóriumokban, a Tessedikben — a gyakorlati oktatás feltételeit, egyes esetekben pedig, bizonyos módosításokat kell eszközölni a tantervben, így például az állattenyésztés gépei II. tárgy keretén belül a helyhez kötött berendezés — a fejőgép — laboratóriumi bemutatására még Budapesten, az 1968—69. tanév II. félévében kerül sor. A mezőgazdaság villamosítása II. tárgy laboratóriumi gyakorlatait hasonlóképpen úgy szervezik át, hogy a Villányi úton beépített berendezéseket még az idei tanévben, a mobil berendezéseket pedig a következő tanév I. szemeszterében, a gödöllői ideiglenes laboratóriumban, a fizikagyakorlóban mutatják be. A mezőgazdasági gépek javítása tárgy műhelygyakorlatai közül a forgácsoló és egyéb helyhez kötött berendezéseken folyó gyakorlatokat az 1969— 70 tanév II. félévére csoportosítják ki, amikorra már végleges helyen üzemel a műhely. Mérnöki precizitással dolgozták ki a Gödöllőre kerülő plusz két évfolyam terem- és kollégiumi helyigényét. Az ezekkel kapcsolatos feladatok még a jövő gondjai. Problémák kétségtelenül lesznek még a kérdésekben is, de ha a két kar dékáni hivatala, a kollégiumi bizottság és a KISZ, ugyanolyan körültekintően, rugalmasan, na és természetesen összehangoltan kezd munkához, ahogyan a mikoitorieuési bizottság, a gépészmérnöki kar vezetői, és az egyetem műszaki, gazdasági szervei dolgoztak a gödöllői „honfoglalás” megtervezésén — remélhetőleg a lebonyolítás is hasonlóképpen zajlik le —, akkor bízhatunk a zökkenőmentes, zavartalan tanévkezdésben. S végre megszűnik az egyetem kettészakítottsága. EGY BIZONYOS, az idén nem lesz „nyugodt” nyarunk. A nyári szünidő csendjét nemcsak az építők zaja veri fel... Kitüntetés A mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter dr. Raskay Tóth Bertalan egyetemi tanárnak a mezőgazdaság érdekében végzett kiemelkedően eredményes társadalmi munkája elismeréséül a „Mezőgazdaság kiváló dolgozója” kitüntetést adományozta. Kinevezés Benczik Lászlót, a mechanikai tanszék tanársegédjét, kinevezték a gépészmérnöki kar diákotthoni igazgatójává Új doktorok 1968. utolsó ünnepi egyetemi tanácsülésén doktorrá avatták Burján Pált, Búzás Lászlót, Uzsák Vilmost (mezőgazdasági műszaki doktorok), Ágoston Ottót, Balogh Józsefet, Baltay Mihályt, Bartos Attilát, Baskay Györgyit, Bencze Barnát, Bihari Ferencet, Bodó Szabolcsot, Böszörményi Zoltánnét, Fekete Lászlót, Fodor Tamást, Gáti Györgyöt, Gebri Pétert, Georgievics Martint, Gyöngyösi Pált, Győri Mihályt, Hanyecz Vincét, Hegedűs Györgyöt, Keptes Tibort, Kiss Elemért Ketting Ferencet, Kőrösvölgy Lászlót, Kozák Imrét, Kozma Istvánt, Kozma Lajost, Ligeti Bélát, Lukács Lászlót, Mikó Józsefet, Nemeskéri Tibort, Rácz Mátyást, Sinkovits Miklósnét, Süpek Zoltánt, Szarvas Ferencet, Szegedi Jánost, Takács Ferencet, Tőzsér Jánosnét, Végh Györgyöt, Vitai Istvánnét (mezőgazdaságtudományi doktorok), valamint kandidátusi fokozat alapján Biszku Etelkát, Búzás Gyulát, György Endrét, Tamás Lászlót, Vágó Józsefet. Gratulálunk! Szakmérnökképzés a gépészeknél Beszélgetés dr. Beer György dékánhelyettessel Két esztendő múlva új fogalmakkal, — mint például a mezőgazdasági gépjavító szak- ■ mérnök, — ismerkedhet a nagyközönség. Egyetemünk gépészmérnöki karán ugyanis, februárban szintén megindul a szakmérnökképzés — egyelőre két szakon: mezőgazdasági gépjavítási és mezőgazdasági munkásvédelmi szakokon. Már amennyiben megfelelő számú jelentkező akad — igazít ki a pontosság kedvéért dr. Beer György dékánhelyettes, aki ezentúl a levelező oktatás mellett a szakmérnökképzés ügyeit is intézi, s érdekelt az ügyben már csak azért is, mert a mezőgazdasági gépjavítási szakmérnökképzés az ő tanszékének a profiljába vág. Nos, ami a mezőgazdasági gépjavítási szakmérnökképzést illeti, úgy véljük, már felesleges az óvatosság. Január második hetének közepén kishíján harminc jelentkezőt tartott nyilván a dékáni hivatal. A szak beindulása tehát szinte készpénznek vehető. Ezért is indokolt a kérdés — melyet dr. Beer Györgynek tettünk fel —: mi tette szükségessé a me- / /«gazdasági gépészmérnökök ilyen irányú specializálását? — A mezőgazdasági gépjavító vállalatok koncentrálódása és specializálódása következtében a mezőgazdasági gépjavítás, alkatrészgyártás és felújítás ma már ipari méreteket öltött. Akkor, amikor az egyes gépjavító állomásokon 20000-es szériákban készülnek a különféle gépalkatrészek, az ilyen ipari jellegű tevékenység irányításához nem elég az általános mezőgazdasági gépészmérnök tudása. A tervszerű műszaki fejlesztés, a gyártási és javítási folyamatok korszerű és gazdaságos megszervezése az általános ismereteken túlmenő, további technológiai és közgazdasági ismereteket igényel az ott dolgozó mezőgazdasági gépészmérnököktől. — Az igény tehát a gépjavító állomások, helyesebben az egykori gépállomások átszervezése következtében vetődött fel? — Tulajdonképpen, igen. A kar a volt hallgatók, a gépjavító állomások nyomán, tehát a tényleges szükségletből kiindulva, dolgozta ki a szakmérnökképzés tervét. Egyébként az igény jogosságát a következő kis statisztika is alátámasztja. A birtokunkban levő 1967-es adatokat tartalmazó felmérések szerint 350 mezőgazdasági gépészmérnök dolgozik gépjavító állomáson. Ez a szám 1980-ra, az előzetes becslések szerint, megduplázódik. De az egyéb mezőgazdasági üzemekben és intézetekben alkalmazott gépészmérnökök 20 százaléka is gépjavítással foglalkozik. Így 1980-ban, mintegy 960 mezőgazdasági gépészmérnök folytat, előreláthatólag, gépjavítási tevékenységet. Ez azt jelenti, hogy tizenegy esztendő alatt, durván számolva, majd ezer mezőgazdasági gépjavító szakmérnökre lesz szüksége az országnak. Hogyan foglalhatnánk össze a mezőgazdasági gépjavító szakmérnökképzés célkitűzését? — Célkitűzéseinket három pontban foglalhatnám össze. 1. A szakmérnöknek ismernie kell a gépjavító üzemek különleges adottságainak megfelelő korszerű üzemszervezési módszereket; 2. Az elsajátított gyártástechnológiai és gépjavítási ismereteken túlmenően korszerű és részletes ismeretekkel kell rendelkeznie az anyagvizsgálat, a szerkezeti anyagok, a hőkezelés, a hegesztés, a forgácsolás, a gépipari mérések, a szerszámozás és készülékezés, a gyártástechnológiai folyamatok automatizálása, valamint a gép, részegység és alkatrész hibafelvételezés, felújítás és gyártás, továbbá a korrózióvédelem terén. 3. Végül legyen képes a felújító üzemek céltudatos és tervszerű műszaki fejlesztésére. — Ezeket az alapvető célkitűzéseket szem előtt tartva dolgoztuk ki a tantervet is. — Milyen tárgyak szerepelnek a programban és milyen óraszámban? — A négy félév alatt 12 tantárgy keretében ismertetjük meg hallgatóinkat a tananyaggal, összesen 240 — 182 elméleti és 58 gyakorlati — órában. Mégpedig a politikai gazdaságtan időszerű kérdéseivel 12, a szerkezeti anyagok technológiájával 24, a hegesztés és hőkezelés korszerű eljárásaival 34, a forgácsoláselmélettel 12, a szerszám-, készülék- és célgépszerkesztéssel 32, a méréstechnika és minőségellenőrzéssel 16, a szabványosítással 10, a mezőgazdasági gépalkatrészek korszerű felújítása, technológiájával 24, a műszaki fejlesztés és kapacitás-gazdálkodással 32, az alkalmazott automatikával 20, az alkatrész(Folytatás a 2. oldalon.) JANUÁR A'i '*« Qi-, ·/■†+?-;i-*' % • \ •*V'*£ v$n$)V is I Sofan 1969. JANUÁR 20. чзг. Decentralizálási törekvések - Frissebb, alaposabb tájékozódás — Hallgatói pártépítés — Filmklub és menzabizottság Gondolatok a KISZ-tagösszeírás után A KISZ KB határozata — mint ez az egyetemi és főiskolai hallgatók legutóbbi országos konferenciáján is nyilvánvalóvá vált — a KISZ-vezetők és a KISZ-tagság széles rétegeinek egyetértése mellett, újra sor került a KISZ alapszervezetekben a tagösszeírásra. Mielőtt azonban a decemberi tagösszeírásokról beszélnénk, arról faggatjuk Murvai Lászlót, az egy-etem KISZ-titkárát, hogyan foglalhatnánk össze a tavalyi eredményét. Az első tagösszeírás, illetve az ezzel kapcsolatos egyéni beszélgetések eredményeként sok, a KISZ-életbe új színt hozó ötlettel, javaslattal gazdagodtunk, s ezeket igyekeztünk realizálni munkánkban. Nyugodtan állíthatom például, hogy bizonyos mértékben a tavalyi forradalmi ifjúsági napok sikere is a tagösszeírás javára könyvelhető. A programok tervezésénél, szervezésénél messzemenően építhetünk ugyanis a hallgatóktól beérkezett javaslatokra. A tavalyi beszélgetések során a fő hangsúly egyébként az agitációs propaganda munka és a pártépítés hiányosságain volt. A hallgatók leginkább az információ, a megfelelő tájékoztatás hiányára panaszkodtak, úgymond, ha nem tudják mi foglalkoztatja a KISZ-bizottságot, a vezetőket, ha nem ismerik meg időben és alaposan az akcióprogramokat, a terveket — akkor nem is érdekli őket az egész. Akkor csinálják azok, akik kigondolták, vagy legalábbis ismerik azokat Meg kell mondani, hogy a felvetés teljesen jogos volt, s éppen a bírálók segítségével, bevonásával megerősítettük a kollégiumi stúdiót, amely az elmúlt évben — azt hiszem a hallgatók is ezen a véleményen vannak — már sokkal több, konkrét tájékoztatót adott, mint korábban. Szót kaptak a stúdióban a KISZ- vezetők, s időben megismertették a hallgatókat például az egyetemi és főiskolai tanács III. kongresszusának anyagával és határozataival, az egyetemek és főiskolák működési szabályzatának tervezetével, stb. — Különösen sokat segített a tagösszeírások őszinte, nyílt légköre, pártépítő munkánkban. Azóta megalakult az önálló hallgatói párt alapszervezet, körülbelül húsz új tagot vettünk fel az MSZMP soraiba, s tizennégy hallgató párttagfelvétele most van folyamatban. — A legnagyobb eredmény: a KISZ-tagság aktivizálódása, a megnövekedett politikai érdeklődés. Kétségtelenül szerepet játszott ez a párttaghallgatók számának örvendetes növekedésében. Tulajdonképpen a tagösszeírásokon elhangzott ötlet nyomán alakult meg például a filmklub is, dolgozik új szervezeti formában és sokkal hatékonyabban a klubbizottság. Kapásból nem tudnék most mindent felsorolni. Az viszont nagyon megnyugtató , mint az(Folytatás a 3. oldalon.)