Mezőgazdasági Mérnök, 1971 (12. évfolyam, 1-18. szám)

1971-01-18 / 1-2. szám

a technikát képviseli Egy tanszék a mezőgazda­­ságtudományi karon, amely a biológiai és az ökonómiai tár­gyak közé ékelődve a techni­kát képviseli. A hallgatók műszaki képzését biztosítja, hogy leendő mérnökként ké­pesek legyenek megoldani majdani munkájuk közben fel­vetődő műszaki problémákat. Ez a tanszék a géptani tan­szék. Dr. Király László tanszék­­vezető egyetemi docenst kér­dezem a tanszék oktató-nevelő munkájáról. — Jelenleg három félév alatt kell a hallgatóknak mindazt az alapot megadni, amelyre mint gyakorló mér­nökök támaszkodhatnak. Mit tart a tanszék a legfontosabb teendőnek? — A tanszék a jelenlegi ke­retek közt azon fáradozik, hogy a hallgatók számára a lehető legtöbbet nyújtsa. Úgy érezzük, hogy a biológiai ér­deklődésű hallgatók nagy többségével sikerült megsze­rettetnünk a géptant. Ez a ki­indulópont, az alap. De szeret­nénk, ha oktatásunk továbbra is a korszerűség jegyében tör­ténne. Munkánk eredmé­nyességét nagyon nagy mér­tékben fokozná egy gyakorló géppark. Sajnos a tanszék je­lenlegi gépei nagyrészt elavul­tak. A gépparkunk korszerű­sítésére tett eddigi erőfeszíté­sek nem jártak a remélt si­kerrel. Miből mennyit és milyen mélységben? — Oktatómunkánk során az egyik állandóan visszatérő kérdés, hogy mit, mennyit és milyen mélységben oktassunk. Egyrészről állandóan bővül a mezőgazdasági gépészet isme­retanyaga, amely a tanyanyag növelését indokolná, másrészt pedig a hallgatóik túlterhelése miatt csökken az oktatási idő. E két tendencia eredménye­ként alakítottuk ki a tantárgy jelenlegi anyagát, amelyet évről évre az igényeknek és a lehetőségeknek megfelelően fejlesztünk. Felvetődik a kérdés: mi a pontos és konkrét célja — az agrármérnök képzésében — a géptan oktatásának? A tan­székkel egyetértésben pontos választ adott a Magyar Tudo­mányos Akadémia mezőgaz­dasági gépesítési albizottsága, amikor napirendre tűzte a géptan oktatás problémáit. Itt olyan szempontok kerültek előtérbe, hogy a hallgató első­sorban a termelési folyamatot irányító mérnök szemszögéből ismerje a gépeket; szakértők segítségével ki tudja válasz­tani a termelési technológiá­nak és a gazdasági követelmé­nyeknek legjobban megfele­lőeket, továbbá képes legyen üzemben tartani a gépeket, és biztosítaná azok zavartalan működéséhez szükséges fel­tételeket. — Óriási feladat. És ezt ala­pozó tárgy keretében kell megoldani. A második év vé­gétől a hallgatók már nem találkoznak tanterv szerinti, kötelező géptan kollégium­mal. Születtek-e tervek, hogy — Az MTA fent említett bi­zottsága javasolta­ — ez a tanszék egyetértésével is talál­kozott —, hogy V. éven kerül­jön bevezetésre a „mezőgaz­dasági gépek gazdaságos üze­meltetése” c. tárgy. A hallga­tóik — a termelési ismeretek birtokában — a gépek üzemel­tetésével és a legújabb gépek­kel foglalkoznának. Felvető­dött, hogy a szakirányulásnak Az új tanterv szerint há­rom féléves tárgy a mező­gazdaság gépesítése és villa­mosítása. Az első év máso­dik félévében két óra elmél­­let és két óra gya­korlat­ — ugyanennyi idő áll rendelkezésre a következő sze­meszterben is —, a második év második felében a két óra elmélethez három óra gya­korlat párosul. A hallgatók szigorlattal zárják a tárgyat és ezzel befejezik a géptan kollégiumot. Tehát alapozó tárgynak számít a géptan, szükséges a tárgyat, mint szak­tárgyat is oktatni? Hiszen a II. év végétől, a diploma kézhez­vé­teléig eltelt idő alatt nem­csak a gépek, hanem a tech­nológiák is elavulnak, megfelelően oktassunk gépesí­tést. A növénytermesztőiknek növénytermesztés, az állatte­nyésztőknek az állattenyésztés gépeit. Ez realizálódott is a növényvédő szakirányulási csoportnál. A III. év végén heti két órában oktatunk gép­tant. Jó lenne, ha a másik két csoportnál is megvalósíthat­nánk. Óriási erőt összpontosított a tanszék, hogy a hallgatók — az elavult oktatási-szemlél­tető géppark ellenére — mégis megismerjék a legkor­szerűbb gépek működési el­vét. Az előadásokon az általá­nos elveket, gépeket, gépso­­rokat ismertetik. Ezzel olyan alapot adnak, amellyel a ké­sőbbi időszak „gépesítési út­vesztőiben” is eligazodhatnak diákjaik. A tanrendi gyakorlatokon már az egyes, konkrét gépe­ket veszik vizsgálat alá; ezek üzemeltetésével kapcsolatos feladatokat, példákat olda­nak meg. Tehát igyekeznek kialakítani a gyakorlat és az elmélet tökéletes szinkronját. A legmodernebb gépek bemu­tatása vetített képekkel, moz­gófilmekkel, modellekkel tör­ténik. Nagyon jó kiegészítő a tangazdasági termelési gya­korlat, ahol a hallgatók ön­állóan is dolgoznak gépekkel. — Milyen lehetőséget látnak az oktatás további fejlesztésé­re? — Reméljük, azzal, hogy az egyetem közvetlen közelségé­ben építik fel a gyakorló te­ret, megoldódik a gépek tá­rol­óhely problémája. Ennek hiányában ugyanis nem tud­tunk gépeket hozni egyes me­zőgazdasági gépgyárakból, pe­dig — szerződés szerint — erre lehetőség lett volna. A Gép­kísérleti Intézet rendelkezésre álló gépeit is felhasználjuk oktatásunk színvonalasabbá tételében. Hármas követelmény Szakirányulás és a géptan Korszerű oktatás • elavult géppark Munka közben a bálafelszedő A tanszéken konstruált csatornatisztító (Foto: Hudetz J.) Kutatással párosult oktatás A tanszék oktatói, kutatói felismerték: a korszerű okta­tás egyik alapja a kutatás. Számtalan olyan kutatási eredmény született itt, amely már a termelésben öregbíti a tanszék hírnevét. — Kérem, hogy ismertessen еду­ két olyan kutatási ered­ményt, amely az utóbbi évek­ben született! — Régóta foglalkozunk a lúdtartás gépesítésével — mondja dr. Király László tan­székvezető. — Ennek kereté­ben takarmányelőkészítő-, ete­tő-, itatóberendezések, tömő­gépek, egyedi- és csoportos tartású ketrecek készülnek. Az elmúlt éveikben (különböző tömőgépek és ketrecek össze­hasonlító vizsgálatát végeztük. A tanszék egyik oktatója e té­mából készítette doktori érte­kezését. Foglalkozunk a bur­gonyabetakarítás gépesítésé­vel is. Új, vezérelt fogakkal el­látott forgóvillás burgonya szedőgépet készítettünk. Az ezzel végzett kísérletek szol­gáltattak alapot egy másik oktatónk doktori értekezésé­hez. Kísérletet végeztünk szervestrágyaszóróra szerelhe­tő repítő tárcsás műtrágyaszó­ró gépek kialakulására. Ennek alapján indult meg a sorozat­­gyártás, amelyet a 67. Mező­­gazdasági Kiállítás és Vásá­ron bronzéremmel jutalmaz­tak. Rövidesen megindul az öntözőcsatornák tisztítására, karbantartására készített MTZ traktorra szerelhető kaparó rendszerű csatorna tisz­tító sorozatgyártása, amely­­ ugyancsak a 67. OMÉK-en ezüstérmet kapott. Sorolhatnánk még a sikere­sen lezárt kísérleteket, kuta­tásokat. A tanszék foglalko­zott bálabegyűjtési gépekkel, sőt a báláknak a tar­lókról tör­ténő egyenkénti felszedési le­hetőségét is vizsgálta. Íme a biológiai és az ökonó­miai tárgyak közé ékelt mű­szaki jellegű tanszék. Termé­szetesen e rövid bemutatás nem adott teljes képet. De azt talán sikerült érzékeltetni, hogy a géptan oktató-kutató gárdája milyen erőfeszítéseket tesz a korszerű oktatásért, a modern mezőgazdasági gépek kialakításáért. Czoma László Mezőgazdasági könyvszemle Dr. Enyedi György: FARMOK ÉS FARMEREK Amerikával és mezőgazdaságával már több hazai könyv foglalko­zott. Ez a mű most agrárföldrajzi szempontból vázolja fel a területi­gazdasági egység dimenzióit. A területi és üzemi specializációt meghatározó tényezőket vizsgálja, kutatja, hogy az amerikai élelmi­szergazdasági modell mely elemeit lehet szocialista gazdasági ren­dünkben is felhasználni. Természeti tájak, etnikai cso­portok, gazdaságformák tarka vál­tozatossága tárul elénk a műben, mely képet fest a Föld egyik leg­jelentősebb mezőgazdasági terme­lőjéről, arról az agrárgazdasági struktúráról, melyben egymással küzdve bár, de megtalálható az önellátó indián kisgazdaság és a szuper­modern automatizált tej­termelő nagyüzem. Schmidt Egon: MADARAKRÓL MINDENKINEK Aki a madarak világát egy ki­csit közelebbről is szemügyre ve­szi, az előtt csodálatos világ tárul fel. Ebbe a világba ad belépőt és mindjárt egy kis ízelítőt Schmidt Egon könyve. Eredményes együttműködés Az ipar és a kutatás kapcsolata TULAJDONKÉPPEN a vé­letlen hozott össze a Villamos­­szigetelő és Műanyaggyár fej­lesztési osztályának vezetőjé­vel, Mezősi Dezső gépészmér­nökkel. Szó szót követett, s rövidesen kiderült, hogy közös ismerősökre bukkantunk a gé­pészmérnöki kar mezőgazda­­sági gépek tanszékének oktatói személyében. Ők ugyanis, egy kutatási szerződés értelmében, 3 éve részt vesznek a gyár profiljához tartozó jobb, kor­szerűbb fékanyagok kifejlesz­tését célzó kísérletekben. A mezőgazdasági gépek tanszék oktatóira hárul a fékbetétek elméleti és valóságos terepvi­szonyok közötti, gyakorlati vizsgálata. — Sokat segít kutatómun­kánkban a mezőgazdasági gé­pek tanszék. Oktató partne­reink dolgozták ki a fékbeté­tek vizsgálatának metodikáját, s e módszer alapján sokoldalú mérésnek vetik alá a gyár kutatógárdája által elkészített új típusú fékbetéteket. Sőt, a tanszék munkatársai azon túl, hogy vizsgálják gyárunk ter­mékeit, a gyakorlati eredmé­nyek alapján komoly, megbíz­ható, szakvéleményt adnak, s ezáltal útmutatással szolgál­nak a kutatómunka folytatásá­hoz. — Gyárunk egész kutató ap­parátusa igazán hálás a tan­szék kollektívájának, az eddig nyújtott igen értékes segítsé­gért, s ha már egyszer egy újságíróval hozott össze a sor­som, kérem tolmácsolja köszö­­netünket gödöllői kutató­part­nereinknek. A magunk részé­ről reméljük, hogy ez az ered­ményes együttműködés 1971- ben sem szakad meg. Mi min­denesetre azt szeretnénk, ha munkakapcsolataink a jövő­ben, a lehetőségekhez mérten, még tovább bővülnének. Nos, boldogan teszünk eleget a Mérnök hasábjain Mezősi Dezső osztályvezető mérnök kérésének, örömmel tolmácsol­juk a mezőgazdasági gépek tanszéknek a Villamosszigetelő és Műanyaggyár kutató appa­rátusának köszönetét. De ért­hető, hogy most már hajt az újságírók szakmai betegsége, a kíváncsiság; felkeressük a ko­operáló partnert is, rövid lá­togatást teszünk a mezőgazda­­sági gépek tanszékén. Vajon miért és hogy kerültek kap­csolatba a gyárral, konkrétan milyen vizsgálatokat végeztek, milyen eredmények születtek eddig a közös munkából? Mint ahogy ez a régebben oktatott tárgyaknál is jól be­vált hagyományos módszer, a néhány éve bevezetett „anyag­­mozgatás gépesítése” tárgy oktatása sem merül ki az elő­adások, gyakorlatok megtar­tásában. A tanszék kollektívá­ja behatóan foglalkozik a tárgyhoz kapcsolódó kutatási tevékenységgel is. Ezek között első helyen áll a mezőgazda­sági járművek fékrendszerei­nek vizsgálata, melynek kap­csán 3 évvel ezelőtt megszüle­tett a kutatási szerződés a Vil­lamosszigetelő és Műanyag­gyárral. A munka lényegét, vagy méginkább célját, körülbelül így foglalhatnánk össze: A megbízó cég különböző új fék­betét-anyagokat, részben mű­anyagokat, kísérletezett ki. A közös kutatómunka olyan, a hagyományosnál jobb alap­anyagú fékbetétek előállítását célozza, amelyekkel kiküszö­bölhető a fékbetétek gyakori meghibásodása, ami különösen a nehéz mezőgazdasági felté­telek között okoz nagy gondot, sok problémát. A gyár vegyi és mechanikai laboratóriumában kidolgozott különböző minőségű, anyag­összetételű fékbetéteket a tan­széken traktorokba, teher- és személygépkocsikba, autóbu­szokba szerelték. Az elméleti kutatások alapján teljesen új­szerű mérési módszereket dol­goztak ki. Ezek után kezdő­dött meg a gyakorlati próbák sora. A tanszéki kollektíva a laboratóriumi és üzemi méré­sek során a következő főbb kérdésekre keresett választ: 4. Milyen hőmérsékletek ЩяР alakulnak ki a fékezés során?­­ Mennyi idő alatt lehet az üzemi sebességről lefé­kezni a járművet? Beszereléskor milyen sze­­gecselési vagy ragasztási módszerek a legcélszerűbbek? Hosszabb használat után észlelhetők-e kopások vagy repedések, illetve milyen mértékben? A laboratóriumi és üzemi­­mérések során nagy segítséget jelentett, hogy elkészült a tan­szék kb. másfél millió forintot érő műszerkocsija, amely lehe­tővé teszi a kért vizsgálatok legkorszerűbb eszközökkel va­ló részletes elvégzését. A fékbetétek élettartamának meghosszabbítását célzó kísér­letek során sokféle anyagot próbáltak ki. Ezek mintegy 50 százaléka rosszabbnak bizo­nyult ugyan a jelenleg hasz­nálatosnál — kísérleti gyártá­sukat azonnal le is állították —, a vizsgált új anyagok má­sik fele viszont a kísérleti ta­pasztalatok alapján szép re­ményekre jogosít, a népgazdaság számára is hasznos együttműködés, eb­ben az évben is folytatódik. B. „Áramtalanított" öntözés Az úgynevezett süllyeszthető öntözőcsapok rendszere a bol­gár Állami öntözőrendszer három szakmérnöke — V. Kordov­­szki, G. Koszturkov és K. Kuzmov nevéhez fűződik. Találmá­nyukat állami díjjal tüntették ki. Az új öntözőrendszernél felhasználják a természetes víz­­nyomást, amely a csöveket kilöki a földből és az öntözés el­végzése után ismét visszahúzza. A konstrukció műanyagcsö­vekből áll, egy főcsővezetékkel. A csöveken minden 20—30 méterre van egy esőztetőszerkezet. Az esőztetésnél a szerkeze­tek kiemelkednek a földből és az öntözés végeztével 70 cen­timéter mélyre lesüllyednek; a szerkezetet a víznyomás mű­ködteti, szükségtelen tehát a motor, a villanyáram. További előnye, hogy egyetlen ember kezeli egy 15—20 hektár nagy­ságú terület öntözőberendezését. (Budapress.) Öntözőberendezés — traktoron Bulgáriában, a ruszei me­zőgépipari tervező- és kutató­intézetben egy új szivattyúbe­rendezést szerkesztettek, a „Bolgár TL—30 A” típusú traktorhoz. Az új szerkezet ideiglenes csatornák és öntö­zőrendszerek forrásból tör­ténő közvetlen vízellátására alkalmas, hajlékony csövek segítségével. Szerkezetileg egyszerű megoldású, hajtó­csavaros szivattyúból, hajtó­műből, kardántengelyből, kap­csolószerkezetből, kisnyomású csövekből és egy megfelelő tekercselőből áll. A berendezés fő alkatrésze a szivattyú, amely a vizet cső­vezetéken keresztül juttatja az öntözendő területre. A szi­vattyútestet a traktor toldás­rendszeréhez, a hajlékony csövek tekercselő szerkezetét pedig — egy speciális keret­ben — a traktor elejére he­lyezték. A szivattyú másodpercen­ként több mint 300 liter vizet szállít. Ötszáz méter hosszú öntözendő területen 160 mé­ter szélességre, kiterjedő cső­vezetékkel hektáronkénti 10 köbméter víz felhasználásával a műszak teljesítménye: 7 hektár. A szivattyú pótberen­dezés könnyen szállítható és használható. Kezeléséhez ele­gendő egy traktoros és egy­két segítőtárs. A vízhozam a csővezeték nyílásainál szabá­lyozható, így figyelhetik és változtathatják az öntözés mértékét és megakadályoz­hatják az eliszaposodást vagy az elégtelen öntözést. (Buda­press.)

Next