Mezőgazdasági Mérnök, 1971 (12. évfolyam, 1-18. szám)
1971-01-18 / 1-2. szám
MEGMÉRETTETNEK A kép nem változik. A január mindig meghozza a vizsgázók fekete ruhás, izguló seregét, mint az ősz a gólyákat. A változás legfeljebb annyi, hogy a tavaly még az állattani tanszék vitrinjei előtt sorakozó elsőévesek, másodévesek lettek. És az uv. helyett iv-t mondunk, bár vannak, akik azt mondják: „Mindegy, hogyan nevezzük a prolongált vizsgát. Mind a kettőt nekem kellett, illetve kell letenni.” Nagyítólencse alatt A szerkesztőségtől csak néhány ajtót kellett tovább mennem és máris egy vizsga kellős közepébe csöppentem. A szomszédos állattani tanszéken dr. Molnár Gyula egyetemi docens vizsgáztatott. János András éppen a mikroszkóp előtt ált. Sejtszövettanból felelt, egy mirigy hámot kellett felismernie. — A jelöltnek most egy félév anyagából kell beszámolni. Az anyag nem nagy. Amit a mikroszkóp nagyítólencséje alatt kell felismernie, azt látta már gyakorlaton, sőt le is rajzolta. Látta a színes, kinagyított, vetített képet. Tehát a témát több oldalról is megközelítettük. Most már minden azon múlik: hogyan vett részt az órákon? Mit, hogyan sajátított el? Közben ,,bizonyítékul” előkeresi a „páciens” füzetében is a lerajzolt ábrát. — Nagyon gondosan, áttekintően adta vissza füzetében ezt a rajzot — hangzik a dicséret. — A mi feladatunk nem a hallgatók megfogása, a tudománytól való elijesztése, hanem az alap megadása; felkészítés a későbbi évekre. Amíg a kérdések elhangzottak, az volt az érzésem, hogy a fiú is nagyítólencse alatt van: megmérettetik és értékeltetik ... Alakul a Az építészeti tanszéken Tömöri László tanszékvezető egyetemi docens vizsgáztatja a mezőgazdaságtudományi kar IV. éves hallgatóit. A hosszú asztalnál egymás mellett ül a hét jelölt. Amíg a „soronkövetkező” számot ad felkészültségéről, addig a többiek feszült figyelemmel készülnek. Két jegy születését várom meg. Egy fiú elégségest, míg egy lány jelest kap. Közben kirajzolódik előttem a számonkérés módja, a jegy születése, a jegy .„komponensei”. A „belépő” a jegyzet. Miért? A vizsgáztató így fogalmazott: — Ez máris hű képet ad az évközi munkáról, készülésről. Majd ezután a helyben készített vázlatot tekinti át a vizsgáztató. Végül is a számonkérést a szóbeli összegezés zárja le. — A legfontosabb, hogy a vizsgáztató képet kapjon a jelöltről — mondja a tanszék vezetője. — Az pedig a vizsgáztatón múlik, hogy milyen módszert alakít ki a hallgató tudásának legjobb felmérésére. — Hogyan szerepeltek a mezőgazdaságtudományi kar hallgatói ? — Nagyon szépen. A feleletek többségéből eddig az derült ki, hogy komolyan vették a tárgyat. Felfogták az építészet súlyát, fontosságát az állattenyésztésnél, a növénytermesztésnél és a hűtő-, valamint egyéb tárolóknál. Ami a két felelet alatt is kiderült: a tanszék nagyon szorosan a gyakorlatra építette az elméletet. Felmérték a lehetőségeket és az igényeket, hogy milyen érdeklődésű hallgatóknak oktatnak. A feleletek a ma példáit hozták fel: az egyik jelölt arról számolt be például, hogy miért gazdaságos a kisikunilapházai hűtőtároló. Egy jó esztendő múlva ezek a beruházások a mostani jelöltek előtt vizsgáznak gazdaságosságból. Az ideális felelet Az autótraktorok tanszéken tanúja voltam, hogy milyen hosszú harc árán született egy közepes. Igaz, a felelet mindvégig nagyon jó hangulatban zajlott le. Dr. Komándy György egyetemi tanár negyedéveseket vizsgáztatott. — Milyen az ideális felelet? — Az ideális felelet tükrözi a tantárgy tartalmi részét, továbbá azt, hogy kielégítő-e a jelölt általános műszaki intelligencia-szintje. A felelő a tétel elmondásakor önállóan is képes boncolgatni bizonyos problémákat, továbbá felismeri a jelenségeiket és az összefüggéseket. — Tulajdonképpen ez a jeles felelet. A professzor úr említette a műszaki intelligenciát. Manapság sok szó esik a szakma kiváló művelőiről. Ettől a fogalomtól elválaszthatatlan a műszaki intelligencia kérdése. Kérem jellemezze a fogalmat! — Talán egy párhuzammal világítanám meg a kérdést. Mit jelent a humán műveltség, a humán intelligencia? Először is a konkrét tárgyi ismeretek bizonyos elvárását. De ez csak részben jellemző. Nemcsak azt várjuk, hogy ismeretekkel rendelkezzék az egyén, hanem azt is, hogy fel- i ismerje az összefüggéseket és adott esetekben a megoldás tárgyát is megtalálja. Továbbá kritikával fogadja a jelentségeket, mégpedig megfelelő kritikával. Még az is a tárgyhoz tartozik, hogy megfelelő szókinccsel, stílussal tudja előadni mondanivalóját. Lényegében ezek a kritériumai a műszaki intelligenciának is, csak a műszaki tárgyakra vonatkoztatva. Feltétlen fontos az alaptárgyi szemlélet, hogy kifejlődjön az a készség, amely alkalmassá teszi a személyt a probléma lényegének feltárására. — Vizsgáztatás közben hallottam, amint azt mondta az egyik jelöltnek: pongyola. Mit jelent a műszaki pongyolaság? — Először is stilisztikai pongyolaságot, amikor a jelölt nem tudja kifejezni magát, hiányzik az alapszókincse. A mi esetünkben a pongyolaság, a műszakilag nem szabatos felelet. Itt a döntő kritériumok egyike a tartalmi tudás. Akkor tudok pontosan kifejezni valamit, ha tudom, mire szolgál, látom az oksági összefüggéseket. Például ennek a vizsgának a tárgya a traktorok tantárgy első féléves anyaga, a belső égésű motorok. A tantárgy teljes egészében az alapokra épül: a géptanra, a mechanikára. Ezek mint bázisanyagok szerepelnek, amelyekért erős gyakorlati tudásnak kell kiegészítenie. Ha gyenge az alap, ködös a tétel kifejtése. — Mikor születik elégtelen? — Például akkor kap a jelölt elégtelent, ha egyértelműen kiderül: nem készült fel a vizsgára. A jegy „szerzésének” másik módja: a tudás csak részleges és nem elég mély ahhoz, hogy érezze az anyagot, önállóan kezelje és felismerje az oksági kapcsolatot Gyakrabban találkozom ez utóbbival, a részleges nemtudással. Néha azt mondom egy-egy feleletre, hogy ez művezetői, technikusi szint. Ugyanis ekkor csak az anyag receptszerű visszaadását „látom”. A mérnöknél nagyon fontos az oksági összefüggés, a dialektikus szemlélet. ,Nem nagy az anyag, mindössze ennyi. Jó lenne felismerni a metszetet (Fotó: Agócs József) Ha a rajz is sikerül — jeles. Az osztályzat komponensei — Melyek a jegy összetevői? — Módszerem a következő: reggel 5—6 kérdésre felelő vizsgára jelentkezett csoport, írásban. Már ekkor kialakul bennem egy kép, egy bizonyos irányú elvárás. Ezt követi a szóbeli számonkérés, pontosabban az „elbeszélgetés”. A tárgyból nincs jegyzet. Vizsgáztatáskor az is támpont, hogy mit és hogyan, milyen mélységben látott meg a hallgató, mit ismert fel, és mennyire precízen adja vissza a hallottakat. Ez adja a jegyet, mérleget a hallgatóról. — czoma — (KI MIT MOND?) A JELES: Végtelenül rendes volt a prof. Kihúztam a tételt, mosolygott. Nem szólt közbe. A felelet végén megdicsért, üdvözölte a szüleimet, akik ilyen értelmes gyereknek adtak életet. Maximum öt percig tarthatott az egész. Érdemes volt tanulni! A JÓ: Rendes volt a prof. Kihúztam a tételt, arcán felhő sem látszott. Egyszer vagy kétszer közbekérdezett, de jóindulatúan. A feleletem után azt mondta, hogy határozttabb legyek. Talán tíz percet voltam benn. Érdemes volt tanulgatni. A KÖZEPES: Tudjátok milyen a prof! Nem mondom, hogy rossz kedve lett volna, de azért... Mindig kérdezett. Miért? hogyan? Biztos vagyok benne? Húsz percig faggatott, míg beírta a jegyet. Azért érdemes volt végigolvasni a könyvet. AZ ELÉGSÉGES: Már az ajtóban láttam, hogy bal lábbal kelt fel. Még el sem kezdtem felelni, máris kérdezett. Csak kapkodtam a fejem. És közben mosolygott. Kin mosolygott? Biztosan rajtam. Fél órát gyötört, míg végre beírta azt a nyomorult kettest. Persze, azért örülök neki. Érdemes volt megvenni a könyvet. AZ ELÉGTELEN: Éreztem! Már reggel, amikor megjött, láttam, hogy pikkel rám. Hiába, nem szereti a kék szeműeket. Egyből azt kérdezte, jártam-e előadásra. Persze! — feleltem. Erre durr... Háromnegyed órán keresztül kínzott, mint egy inkvizítor. Mindig dühösebb és dühösebb lett. A végén úgy kirúgott, hogy a lábam alig érte a termőföldet. Legalább egy kettest adhatott volna. Hát érdemes tanulni? Bár lehet. Én még nem próbáltam. P. GY. Agócs József montázsa