Mezőgazdasági Mérnök, 1973 (14. évfolyam, 1-18. szám)

1973-01-27 / 1. szám

­ Mindennap rendezvény­ t egy felsőoktatási intézményről alkotott véleményt — a tanulmányi és tudományos munka mellett — az illető egyetem, vagy főiskola kulturális élete is befolyá­solja. Még jobban reflektorfényben van az egyetemi kulturális munka nálunk, hiszen a gödöllői ATE-n, a nagyvárosi kulturális centrumtól való távolság és az egyetemi város igényei miatt — intézményi sajátossá­gunknak megfelelő — kulturális központot kellett lét­rehoznunk. E tevékenységünket figyelemmel kísérik társintézmé­nyeink, Gödöllő város, s elsősorban a város azon fiatal lakói, akik szívesen jönnek hozzánk egy-egy kulturális rendezvényre — de hol büszke, hol aggódó figyelemmel kísérjük mi magunk, e munka részesei is. Több fórumon is gyakori vitatéma az agrárértelmisé­giek — s így az agrár-felsőoktatási intéményekben ta­nuló hallgatók — közéleti és közművelődési feladatai­nak, lehetőségeinek kérdése. Hallgatóink a lehetőségek dolgában nem állnak rosszul! Azon kevés felsőoktatási intézmény közé tartozunk, ahol a szorgalmi időszakban minden napra jut valamilyen kulturális rendezvény. A hallgatók 28—50 százaléka tevékenykedik az öntevékeny művészeti csoportokban és az egyéb művelődési körök­ben. Tavaly az országos egyetemi és főiskolai fesztivál minden szekciójában képviseltettük magunkat, a vers- és prózamondók seregszemléjét mi rendeztük. Művészeti együtteseink külföldön és hazánk különböző tájain nem egy szép sikert értek el... Persze, ez statisztika, s mi most inkább kulturális munkánk tartalmi vonatkozásairól kívánunk szólni. Elsőrendű célunk a kulturális munka területén is a szocialista értelmiség nevelése. Feladatunk, hogy a hall­gatók szabad idejének hasznos eltöltéséhez olyan kere­tet biztosítsunk, amelynek kihasználásával közéleti és közművelődési jártasságra tehetnek szert. Ez elősegít­heti, hogy az agrárértelmiségnek magasabb társadalmi rangot és megbecsülést szerezzünk. S itt gondolnunk kell azoknak a látszólag szürke rendezvényeknek, vita­köröknek a jelentőségére — mint például a népműve­lési speciálkollégium, vagy a TIT-tanfolyamok —, ame­lyek hasznossága esetleg csak az egyetem elvégzése után realizálódik a hallgatókban! Mert az talán senki által sem vitatott, hogy diplomát szerzett hallgatóink­nak komoly kulturális bázisa is lehet az egyetem, amely­ből, bekapcsolódva a falu társadalmi és kulturális éle­tébe, meríthetnek majd. Mivel az agrárfelsőoktatási intézmények tudományos és szakmai életét elsősorban a mezőgazdasággal, a ma­gyar faluval és parasztsággal való kapcsolat motiválja, természetes, hogy a kulturális életnek is ebből a közeg­ből kell merítenie. Ám ezen a téren országos viszony­latban is még mindig lemaradás tapasztalható, amelyen az agrárfelsőoktatási intézmények összefogott kulturális munkája — nem utolsósorban a népi hagyományok ápo­lása — valószínűleg javíthatna. Az első lépések ezen a terem, dicséretre méltóak. A tavaly megjelentetett „Sugarak ’71” után az idén is ki­adjuk az agrárfelsőoktatási intézmények szépirodalmi antológiáját. Természetesen a további — az agrárfelső­­oktatási intézmények kulturális sajátosságaival moti­vált — kezdeményezéseik még magasabb szintre emel­hetnék egyetemünk és a társintézmények kulturális munkáját Valószínűleg bizonyítható, hogy az agrár­­intézményi jelleg nem meghatározó — elérhető, hogy egyetemünk kulturális életének jellemzői is olyan szín­vonalon álljanak, mint mondjuk a budapesti egyetemeké. Vannak azonban kulturális életünknek olyan hiányos­ságai, amelyeket pillanatnyilag nem, vagy csak részben tudunk felszámolni. Az egyetemünkön működő kulturá­lis bizottság — vajon egy-egy felsőoktatási intézmény példájából kiindulva nem kellene-e kulturális titkársá­got, netán kulturális osztályt létrehozni? — nagyrészt a hallgatók művelődési igényét tudja kielégíteni. A hall­gatók, a kollégisták szórakozási igényének kielégítésénél természetszerű akadály, hogy hallgatóink kb. 85 szá­zaléka fiú. És inkább a fiúk mennek a partnerül vá­lasztott lányok lakhelyének közelébe — például Buda­pestre — s ott keresik a szórakozási lehetőségeket, mint­hogy a lányokat utaztatnák oda-vissza Gödöllőre. Pláne, ha nincs olyan vonzás, amely ezt az utazást megérné! Jelenleg még klubéletünknek is vannak hiányosságai. A szakklubok jól és általában közmegelégedéssel mű­ködnek. Csakhogy a szakklubokban való részvétel nem kifejezetten gondtalan időtöltés. Gyakran halljuk, hogy a KISZ-klubban a hallgatók között esetenként a kártya és az ivás dívik. Vajon nem találnak tartalmasabb idő­­töltést maguknak? Vagy ez csak az ő hibájuk? S ma­gukra vessenek?! A tervek szerint, februárban új klubot avatunk, amely többek között állandó kiállításon mutatja majd be az egyetem történetét. A jelenleg működő klub néhány rossz tapasztalatot ismerve, egy kicsit aggódunk az új klub sorsáért is. Mert szép, szép, hogy egyetemünkön minden napira és estére jut egy, vagy több kulturális rendezvény, de még szebb lenne, ha a csellengő fiata­lok, illetve a hőzöngő hallgatók is megtalálnák helyüket a kulturális rendezvények sokaságában! És az egyete­men belüli tartalmas, kulturált szórakozási lehetőségek kialakításához önmaguk is hozzájárulnának. Mert nem elég panaszkodni a régi igazság, hogy tenni is kell! Reális javaslatokkal, ötletekkel és ezek megvalósításá­val hozzájárulni az önmagunkkal szemben támasztott igények emeléséhez! S például a kollégiumban még elég sok fehér folt van ezen a területen. De a kulturális csoportokban dolgozó régi tagokra is felelősség hárul, hogy miként tudják csoportjukat a ha­sonló érdeklődésűek baráti közösségévé változtatni és újabb tagokkal bővíteni ezt a passzivitás ellen küzdő kis csoportot Ennek egyik útja a tagtoborzás, a hall­gatók kulturális többletmunka iránti megnyerése. Saj­nos, a felvételiken lezajló KISZ-felmérés nem reális, általában csak az öntevékeny művészeti csoportoknak többé-kevésbé jó tagtoborzója. Egyes felvételizők talán számításból, pluszpontszerzési gondolattól hajtva jelöl­nek meg egy-egy területet, ahol kulturális munkát vé­geznének , s ahová a felvételi után el sem mennek! Úgy tűnik, ezt a tagtoborzási és kedvcsinálási energiát célszerűbb lenne az egyetemi viszonyokat jobban is­merő másodévesek között kifejteni! P­ersze nem cél, hogy lasszóval vonjuk be a hallga­tókat a kulturális munkába! Aki nem igényli ezt a többet, amelyhez egyetemi évei alatt hozzájuthat, s amelyet későbbi munkahelyén majdan esetleg visszasír, az valóban magára vessen! Vagy mégsem?! Torma­ László Programozott tananyag - egyéni tanulás (Folytatás az 1. oldalról.) sőt, témakörönként célszerű mérlegelni. Már itt hangsú­lyoznánk, hogy a programo­zásnak — mind a gépi, mind a gép nélküli — alkalmazását, csak az egyéni tanulás inten­zív segítőeszközének tekintjük és nem gondolunk arra, hogy teljes mértékben helyettesíte­ni tudja a tanár hasznos ta­nácsadását, irányító szerepét. Lényege Mi a programozott oktatás lényege? Ha kiemeljük azt, ami a kü­lönféle programozott oktatási rendszerekben közös, akkor a választ a következőképpen fo­galmazhatjuk meg: Gondosan elemzik a tan­tárgy témakörét logikai struk­túrája szempontjából, feltár­ják alapvető fogalmait, a tan­anyagrészt, meghatározott sorrendben, e fogalmak köré csoportosítják. Minden témát számos elemi oktatási feladat­ra bontanak, melyeknek meg­oldása meghatározott lépés az ismeretek, fogalmak, a szel­lemi és gyakorlati tevékeny­ségek elsajátítása felé. Minden feladat megoldását sokolda­lúan ellenőrzik a lassan csök­kenő segítség elvét alkalmaz­va a kérdés- és feleletrend­szer segítségével. Az áttérés a következő fel­adatokra, csak az előzők teljes elsajátítása, az elkövetett hi­bák átgondolása és kijavítása után történhet meg. Mint látható, az alkalmazott didaktikai elv — kiinduló té­telek, tananyag részekre bon­tása, fokozatosan növekvő ne­hézség, az elsajátítás rendsze­res ellenőrzése — nem új az oktatásban. Az új az, hogy míg az órákon ennek az igen fontos didaktikai elvnek az al­kalmazása az oktató munkája során valósul meg, addig az egyéni tanulásnál a legtöbb esetben nem biztosított. A jól programozott tananyag ezeket a didaktikai követel­ményeket szerkezetében ma­gában foglalja, így az egyéni tanulás hatásfokát nagymér­tékben fokozza. Egyéni oktatás — tananyagfejlesztés Mint ismeretes, egy-egy anyagrész megtanulásához egyénenként más-más infor­mációmennyiség és gyakorlás, azaz több-kevesebb idő szük­séges. A tananyag úgynevezett elágazó programozásával ezt is figyelembe lehet venni, vagyis megvalósítható az in­dividuális oktatás. A programozott oktatás a tananyag fejlesztése szem­pontjából is hasznos. A prog­ramkészítés során elkerülhe­tetlen a tananyag alapos fel­dolgozása, alapvető fogalmai­nak meghatározása, a megta­nuláshoz szükséges logikai, pszichológiai elvek tisztázása, a tananyag lépésekre való fel­bontása stb. E munka során bukkannak elő sok esetben a tananyag gyenge pontjai, pon­tatlan meghatározásai. Úgy gondoljuk, hogy a prog­ramozott oktatással a jövőben intenzívebben kellene foglal­kozni. Szíjjártó Oszkár Csorba László egyetemi adjunktusok ÚJABB VERSENYFILMEKKEL KÉSZÜLNEK December közepén rendez­ték meg Pécelen az idei észak­­magyarországi amatőrfilm­szemlét. Az 54 versenyfilm színvonalás mezőnyébe egye­temünk amatőrfilmklubja négy alkotását nevezte be: egy rajzfilmet (Júliára vá­runk), egy bábfilmet (Más), egy játékfilmet (Fakamera) és egy néprajzi dokumentumot, a Rossz feleség címmel. A zsűri tagjai — dr. Kárpá­ti György filmrendező, a Szín­ház- és Filmművészeti Főis­kola tanára, Buglya Sándor operatőr, a Magyar Amatőr­film Szövetség főtitkára, Raf­­fay Anna filmrendező és film­szakíró és Bagó József ama­tőrfilmes, a megyei filmstúdió vezetője — klubunk kollek­cióját második díjjal jutal­mazta. „A gödöllői egyetemisták filmjei — mondta dr. Kárpáti György, a zsűri elnöke, a ve­títés utáni konzultáción — mindnyájunknak kellemes és emlékezetes élményt szerez­tek. A tudományos, a doku­mentációs és az esztétikai igé­nyek szépen ötvöződtek a Rossz feleség-ben. Nagyszerű vállalkozás ez a film, hiszen egy olyan ritka világot vará­zsol elénk, amelynek közvet­len szemtanúi nem mindennap lehetünk. Gazdag képsorai, íz­lésesen komponált színei, a vágás ötletes ritmusa, a szer­kesztés mértéktartó arányai mind a film alkotóit dicsérik." Kedvező véleményt mondott a Júliára várunk c. animációs filmünkről is. „Alkotója csu­pán egy népszerű Illés-szám megfilmesítésére, azaz illuszt­rálására vállalkozott. Amit vállalt azt viszont el is vé­gezte.” A „Más” című animációs filmünk rövid (egyperces) cse­lekményét szellemesnek, a fi­gurákat „megfelelően grafi­­scus”-nak tartották, csupán a címe ellen emeltek kifogást. A legnagyobb közönségsi­kert aratott filmünk, a Faka­mera, műfajában is egyedül­álló volt a mezőnyben. „A gyorsított technika a filmbur­­leszk hagyományait szelleme­sen elevenítette fel, s ezt még inkább kihangsúlyozta a né­mafilmekre emlékeztető igazi mozizene. Jól csattantak a részpoénok is, sajnos viszont, hogy hiányzik egy igazi slusszpoén a végéről” — mondta dr. Kárpáti György, a zsűri elnöke. Szerencsére, ezek olyan hiá­nyosságok, amelyek pótlására megvan a lehetőség az ápri­lisban Gyulán megrendezendő országos amatőrfilm-fesztivá­­lig. Az amatőrklub tagjai — a sikereken felbuzdulva — most újabb filmeket készítenek a kö­vetkező versenyekre. TBT-ülés a mezőgazdaság-tudományi karon A mezőgazdaságtudományi kar tudományos diákköri taná­csa 1972. december 10-én ülést tartott, melyen első ízben üdvö­zölhettük körünkben dr. Petróczi István tanszékvezető egye­temi docenst, a tdt új elnökét. Ezúttal is szeretettel köszönt­jük őt és őszinte köszönetet mondunk dr. Debreczeni Béla egyetemi docensnek a tdt-ben végzett eddigi hathatós tevé­kenységéért. Az ülésen a tanács négy napirendi pontot tárgyalt: a A XIII. mezőgazdaságtudományi kari tudományos diák­köri konferencia megrendezésének szükségességét és elő­készítését a karon a készülő dolgozatok nagy száma és a XI. Or­szágos Tudományos Diákköri Konferencia 1973. tavaszán történő megrendezése indokolja. A kari konferenciára a dolgozatok beadási határideje 1973. március 1. A konferencia időpontja március 3.—4. hete. A pályázati felhívást és a dolgozatok tar­talmi, formai követelményeit tartalmazó tájékoztatót minden tanszéknek megküldjük. A konferencia színvonalának emelése érdekében a tudomá­nyos diákköri tanács tagjai — személyes vállalás alapján — különböző intézményeket és üzemeket keresnek fel, azzal a céllal, hogy az üzemek profiljába vágó, a kari konferencián eredményesen szereplő dolgozatokért pályadíj-felajánlásokat kérjenek.­­ A XI. Országos Tudományos Diákköri Konferencián — 1973. március 15 — május 20 — szereplő dolgozatok számát, a lehetőségek figyelembevételével, a tanács az aláb­biakban határozta meg: élelmiszer- és fagazdasági szekció6 kémiai szekció természettudományi szekció 3—4 közgazdasági szekció2 marxizmus—leninizmus szekció © Harmadik napirendi pont: a II. és III. évfolyam tudomá­nyos diákkörbe jelentkező új tagjainak felvétele volt. A tanács egyhangú határozat alapján — személyenkénti elbírálás szerint — 25 új tagot vett fel a kari tdk-be, ezzel a tdk-ben dolgozó hallgatók létszáma 90 főre emelkedett. A felvett hall­gatóknak és konzulenseknek az erről szóló értesítést a tdt megküldi.­­ A tudományos diákkörben az oktatói és hallgatói kollek­tíva kialakítása és speciális — a diákköri munkához kap­­csolódó — továbbképzése érdekében szükség van a diákköri klub létrehozására, amelyet a tdk-es hallgatók és konzulenseik be­vonásával a közeljövőben a tudományos diákköri tanács cél­szerűnek lát megszervezni. Határozat született arról is, hogy a Mezőgazdasági Mérnök hasábjain röviden beszámolunk minden kari tdlt-ülésről és itt vetjük fel a hallgatókat érintő problémákat, kérdéseket. Így reméljük, hogy a munkánk iránt érdeklődők ezúton is értesülnek az őket érintő eseményekről, feladatokról, célkitű­zésekről. Következő ülésünkön, többek között, az 1972/73-as tanév 2. félévi munkatervét és a diákköri klub szervezésének konkrét feladatait tárgyaljuk. A diákköri feladatok végzéséhez a konferencián szereplők­nek sok sikert kíván az 1973-as esztendőben a mezőgazdaság­tudományi kar diákköri tanácsa. Szabó Lajos . ... .. tolt-titkár .... .... ... ... . шВшш 3—4 2—3 AZ ORSZÁGOT JÁRVA Szepetnek, Sormás és Eszte­­regnye községekbe jutottunk el A három falucska — Zala megyeiek — termelőszövetke­zeteinek összevonásával ala­kult az Egyetértés Tsz. Me­­gyeszerte jelentős a tsz szarvasmarha-tenyésztése. A főállattenyésztő neve — Fehér Tamás — biztosan ismerősen cseng az oktatói kar előtt, hi­szen néhány éve Gödöllőn sze­rezte meg agrármérnöki dip­lomáját. Azóta Zala megyében dolgozik.­­ — Nehezen szoktam meg, nehezen értettem meg az itte­nieket — mondja. — Fura táj­szólással beszélnek. Csak né­hány példa. A megyében szarvaskere a szarvaskerep, a tehén pedig nem folyat, ha­nem fola a zalaiak szerint. — Persze — nevet —, nem ez volt a legnagyobb gondom. Amikor idekerültem, alig akadt néhány szakmunkás a tehenészeti és más telepeken. Az én feladatom volt a hozzá­értő szakemberek kiképzése. Előadásokat tartottam, s le is vizsgáztattam „hallgatóimat”. — Ma már — az állatgon­dozóktól a fej önökig — min­den dolgozónk szakmunkás. Lelkiismeretesek, értik mun­kájukat. Nem kis része van a fiatal állattenyésztőnek abban, hogy a tsz szarvasmarha-állománya szépen fejlődik, jól termel, s várható, hogy rövidesen törzs­tenyészet lesz a mostani állo­mányból. Búcsúzáskor Fehér Tomi a telkemre kötötte, el ne felejt­sem üdvözölni a régi tanáro­kat, barátokat, ismerősöket. Íme, most át is adom az üd­vözleteket. Hazafelé, Nagykanizsán né­hány percre betértünk a nem­rég felavatott mezőgazdasági főiskolára. A főiskola elődje az 1940-ben létesített Téli Gazda­sági Iskola volt, amely a ha­zai mezőgazdaság fejlődésével együtt nőtte ki magát a mos­tani korszerű iskolatípussá. Az egyik bejárati ajtón a következő felirat fogadott: AZ AJTÓT KÉRJÜK BETENNI! Hová? — írta a vastag betűk mellé valamelyik jókedvű diák. Különben a főiskolának ha­vonta megjelenő — stendile­­zett — lapja is van, a „Kani­zsai Gazdász”. ízelítőül, hadd idézzek néhány sort az egyik, márciusi — csak ezt tudtam megszerezni — kiadványból. Latolgatás: Négy tárgy több mint egy hónap, tárgyanként több mint egy hét, az annyi mint... nem!... de igen, igen , elégtelen. MTI: Mezőgazdasági Ter­melő Sövetkezet. Megszakító szerkezet: Föld­műveléstan. És befejezésül egy sírfelirat: Gazdász, ne légy soha boros, mert Nem tudod, mit tett Baross, s Ha tudod, ki volt Lakinger. Többet tudsz mint Manninger. Práger György PROTOKOLLMENTES BARÁTI ÖSSZEJÖVETEL Január elején egyik délután fe­­hérasztal mellett találkoztak az egyetemi párt­­alapszervezetek vezetőségei. Amo­lyan ismerkedés­féle volt ez, s egy­ben kiváló alka­lom a tapasztala­tok kicserélésére. A kötetlen esz­­mecse során dr. Lőkös László, a pártbizottság tit­kára szót ejtett a pártszervezetek minőségi és szám­beli fejlődéséről, arról, hogyan él­tek alapszerveze­teink a megnöve­kedett hatáskör­rel, hogyan vettek részt az egyetem előtt álló felada­tok megoldásában, nem feledkezve meg az elkövetke­ző időszak legfon­tosabb teendőiről sem. Az összejövetel, amelynek koránt­sem volt­­hivatalos jellege, mentes volt a protokolltól , remek lehetősé­get biztosított ar­ra, hogy az egye­tem különböző te­rületein tevékeny­kedő kommunis­ta kollektívák vá­lasztott vezetői alaposabban meg­ismerjék egymást, véleményt és ta­pasztalatot cserél­jenek. A kezdeménye­zés valóban hasz­nos volt. Résztve­vőivel együtt re­méljük, alkalom­­adtán a jövőben is sor kerül hason­ló jellegű baráti, elvtársi találko­zókra. Esetleg más összetételben is. Például a KISZ- vezetők, vagy más tömegszerveze­tek aktivistái kap­nának lehetőséget oldott baráti lég­körben kicserélni tapasztalataikat, jó tanácsokat kap­ni a párt tagjaitól, vezetőitől.

Next