Mezőgazdasági Mérnök, 1973 (14. évfolyam, 1-18. szám)
1973-01-27 / 1. szám
Mindennap rendezvény t egy felsőoktatási intézményről alkotott véleményt — a tanulmányi és tudományos munka mellett — az illető egyetem, vagy főiskola kulturális élete is befolyásolja. Még jobban reflektorfényben van az egyetemi kulturális munka nálunk, hiszen a gödöllői ATE-n, a nagyvárosi kulturális centrumtól való távolság és az egyetemi város igényei miatt — intézményi sajátosságunknak megfelelő — kulturális központot kellett létrehoznunk. E tevékenységünket figyelemmel kísérik társintézményeink, Gödöllő város, s elsősorban a város azon fiatal lakói, akik szívesen jönnek hozzánk egy-egy kulturális rendezvényre — de hol büszke, hol aggódó figyelemmel kísérjük mi magunk, e munka részesei is. Több fórumon is gyakori vitatéma az agrárértelmiségiek — s így az agrár-felsőoktatási intéményekben tanuló hallgatók — közéleti és közművelődési feladatainak, lehetőségeinek kérdése. Hallgatóink a lehetőségek dolgában nem állnak rosszul! Azon kevés felsőoktatási intézmény közé tartozunk, ahol a szorgalmi időszakban minden napra jut valamilyen kulturális rendezvény. A hallgatók 28—50 százaléka tevékenykedik az öntevékeny művészeti csoportokban és az egyéb művelődési körökben. Tavaly az országos egyetemi és főiskolai fesztivál minden szekciójában képviseltettük magunkat, a vers- és prózamondók seregszemléjét mi rendeztük. Művészeti együtteseink külföldön és hazánk különböző tájain nem egy szép sikert értek el... Persze, ez statisztika, s mi most inkább kulturális munkánk tartalmi vonatkozásairól kívánunk szólni. Elsőrendű célunk a kulturális munka területén is a szocialista értelmiség nevelése. Feladatunk, hogy a hallgatók szabad idejének hasznos eltöltéséhez olyan keretet biztosítsunk, amelynek kihasználásával közéleti és közművelődési jártasságra tehetnek szert. Ez elősegítheti, hogy az agrárértelmiségnek magasabb társadalmi rangot és megbecsülést szerezzünk. S itt gondolnunk kell azoknak a látszólag szürke rendezvényeknek, vitaköröknek a jelentőségére — mint például a népművelési speciálkollégium, vagy a TIT-tanfolyamok —, amelyek hasznossága esetleg csak az egyetem elvégzése után realizálódik a hallgatókban! Mert az talán senki által sem vitatott, hogy diplomát szerzett hallgatóinknak komoly kulturális bázisa is lehet az egyetem, amelyből, bekapcsolódva a falu társadalmi és kulturális életébe, meríthetnek majd. Mivel az agrárfelsőoktatási intézmények tudományos és szakmai életét elsősorban a mezőgazdasággal, a magyar faluval és parasztsággal való kapcsolat motiválja, természetes, hogy a kulturális életnek is ebből a közegből kell merítenie. Ám ezen a téren országos viszonylatban is még mindig lemaradás tapasztalható, amelyen az agrárfelsőoktatási intézmények összefogott kulturális munkája — nem utolsósorban a népi hagyományok ápolása — valószínűleg javíthatna. Az első lépések ezen a terem, dicséretre méltóak. A tavaly megjelentetett „Sugarak ’71” után az idén is kiadjuk az agrárfelsőoktatási intézmények szépirodalmi antológiáját. Természetesen a további — az agrárfelsőoktatási intézmények kulturális sajátosságaival motivált — kezdeményezéseik még magasabb szintre emelhetnék egyetemünk és a társintézmények kulturális munkáját Valószínűleg bizonyítható, hogy az agrárintézményi jelleg nem meghatározó — elérhető, hogy egyetemünk kulturális életének jellemzői is olyan színvonalon álljanak, mint mondjuk a budapesti egyetemeké. Vannak azonban kulturális életünknek olyan hiányosságai, amelyeket pillanatnyilag nem, vagy csak részben tudunk felszámolni. Az egyetemünkön működő kulturális bizottság — vajon egy-egy felsőoktatási intézmény példájából kiindulva nem kellene-e kulturális titkárságot, netán kulturális osztályt létrehozni? — nagyrészt a hallgatók művelődési igényét tudja kielégíteni. A hallgatók, a kollégisták szórakozási igényének kielégítésénél természetszerű akadály, hogy hallgatóink kb. 85 százaléka fiú. És inkább a fiúk mennek a partnerül választott lányok lakhelyének közelébe — például Budapestre — s ott keresik a szórakozási lehetőségeket, minthogy a lányokat utaztatnák oda-vissza Gödöllőre. Pláne, ha nincs olyan vonzás, amely ezt az utazást megérné! Jelenleg még klubéletünknek is vannak hiányosságai. A szakklubok jól és általában közmegelégedéssel működnek. Csakhogy a szakklubokban való részvétel nem kifejezetten gondtalan időtöltés. Gyakran halljuk, hogy a KISZ-klubban a hallgatók között esetenként a kártya és az ivás dívik. Vajon nem találnak tartalmasabb időtöltést maguknak? Vagy ez csak az ő hibájuk? S magukra vessenek?! A tervek szerint, februárban új klubot avatunk, amely többek között állandó kiállításon mutatja majd be az egyetem történetét. A jelenleg működő klub néhány rossz tapasztalatot ismerve, egy kicsit aggódunk az új klub sorsáért is. Mert szép, szép, hogy egyetemünkön minden napira és estére jut egy, vagy több kulturális rendezvény, de még szebb lenne, ha a csellengő fiatalok, illetve a hőzöngő hallgatók is megtalálnák helyüket a kulturális rendezvények sokaságában! És az egyetemen belüli tartalmas, kulturált szórakozási lehetőségek kialakításához önmaguk is hozzájárulnának. Mert nem elég panaszkodni a régi igazság, hogy tenni is kell! Reális javaslatokkal, ötletekkel és ezek megvalósításával hozzájárulni az önmagunkkal szemben támasztott igények emeléséhez! S például a kollégiumban még elég sok fehér folt van ezen a területen. De a kulturális csoportokban dolgozó régi tagokra is felelősség hárul, hogy miként tudják csoportjukat a hasonló érdeklődésűek baráti közösségévé változtatni és újabb tagokkal bővíteni ezt a passzivitás ellen küzdő kis csoportot Ennek egyik útja a tagtoborzás, a hallgatók kulturális többletmunka iránti megnyerése. Sajnos, a felvételiken lezajló KISZ-felmérés nem reális, általában csak az öntevékeny művészeti csoportoknak többé-kevésbé jó tagtoborzója. Egyes felvételizők talán számításból, pluszpontszerzési gondolattól hajtva jelölnek meg egy-egy területet, ahol kulturális munkát végeznének , s ahová a felvételi után el sem mennek! Úgy tűnik, ezt a tagtoborzási és kedvcsinálási energiát célszerűbb lenne az egyetemi viszonyokat jobban ismerő másodévesek között kifejteni! Persze nem cél, hogy lasszóval vonjuk be a hallgatókat a kulturális munkába! Aki nem igényli ezt a többet, amelyhez egyetemi évei alatt hozzájuthat, s amelyet későbbi munkahelyén majdan esetleg visszasír, az valóban magára vessen! Vagy mégsem?! Torma László Programozott tananyag - egyéni tanulás (Folytatás az 1. oldalról.) sőt, témakörönként célszerű mérlegelni. Már itt hangsúlyoznánk, hogy a programozásnak — mind a gépi, mind a gép nélküli — alkalmazását, csak az egyéni tanulás intenzív segítőeszközének tekintjük és nem gondolunk arra, hogy teljes mértékben helyettesíteni tudja a tanár hasznos tanácsadását, irányító szerepét. Lényege Mi a programozott oktatás lényege? Ha kiemeljük azt, ami a különféle programozott oktatási rendszerekben közös, akkor a választ a következőképpen fogalmazhatjuk meg: Gondosan elemzik a tantárgy témakörét logikai struktúrája szempontjából, feltárják alapvető fogalmait, a tananyagrészt, meghatározott sorrendben, e fogalmak köré csoportosítják. Minden témát számos elemi oktatási feladatra bontanak, melyeknek megoldása meghatározott lépés az ismeretek, fogalmak, a szellemi és gyakorlati tevékenységek elsajátítása felé. Minden feladat megoldását sokoldalúan ellenőrzik a lassan csökkenő segítség elvét alkalmazva a kérdés- és feleletrendszer segítségével. Az áttérés a következő feladatokra, csak az előzők teljes elsajátítása, az elkövetett hibák átgondolása és kijavítása után történhet meg. Mint látható, az alkalmazott didaktikai elv — kiinduló tételek, tananyag részekre bontása, fokozatosan növekvő nehézség, az elsajátítás rendszeres ellenőrzése — nem új az oktatásban. Az új az, hogy míg az órákon ennek az igen fontos didaktikai elvnek az alkalmazása az oktató munkája során valósul meg, addig az egyéni tanulásnál a legtöbb esetben nem biztosított. A jól programozott tananyag ezeket a didaktikai követelményeket szerkezetében magában foglalja, így az egyéni tanulás hatásfokát nagymértékben fokozza. Egyéni oktatás — tananyagfejlesztés Mint ismeretes, egy-egy anyagrész megtanulásához egyénenként más-más információmennyiség és gyakorlás, azaz több-kevesebb idő szükséges. A tananyag úgynevezett elágazó programozásával ezt is figyelembe lehet venni, vagyis megvalósítható az individuális oktatás. A programozott oktatás a tananyag fejlesztése szempontjából is hasznos. A programkészítés során elkerülhetetlen a tananyag alapos feldolgozása, alapvető fogalmainak meghatározása, a megtanuláshoz szükséges logikai, pszichológiai elvek tisztázása, a tananyag lépésekre való felbontása stb. E munka során bukkannak elő sok esetben a tananyag gyenge pontjai, pontatlan meghatározásai. Úgy gondoljuk, hogy a programozott oktatással a jövőben intenzívebben kellene foglalkozni. Szíjjártó Oszkár Csorba László egyetemi adjunktusok ÚJABB VERSENYFILMEKKEL KÉSZÜLNEK December közepén rendezték meg Pécelen az idei északmagyarországi amatőrfilmszemlét. Az 54 versenyfilm színvonalás mezőnyébe egyetemünk amatőrfilmklubja négy alkotását nevezte be: egy rajzfilmet (Júliára várunk), egy bábfilmet (Más), egy játékfilmet (Fakamera) és egy néprajzi dokumentumot, a Rossz feleség címmel. A zsűri tagjai — dr. Kárpáti György filmrendező, a Színház- és Filmművészeti Főiskola tanára, Buglya Sándor operatőr, a Magyar Amatőrfilm Szövetség főtitkára, Raffay Anna filmrendező és filmszakíró és Bagó József amatőrfilmes, a megyei filmstúdió vezetője — klubunk kollekcióját második díjjal jutalmazta. „A gödöllői egyetemisták filmjei — mondta dr. Kárpáti György, a zsűri elnöke, a vetítés utáni konzultáción — mindnyájunknak kellemes és emlékezetes élményt szereztek. A tudományos, a dokumentációs és az esztétikai igények szépen ötvöződtek a Rossz feleség-ben. Nagyszerű vállalkozás ez a film, hiszen egy olyan ritka világot varázsol elénk, amelynek közvetlen szemtanúi nem mindennap lehetünk. Gazdag képsorai, ízlésesen komponált színei, a vágás ötletes ritmusa, a szerkesztés mértéktartó arányai mind a film alkotóit dicsérik." Kedvező véleményt mondott a Júliára várunk c. animációs filmünkről is. „Alkotója csupán egy népszerű Illés-szám megfilmesítésére, azaz illusztrálására vállalkozott. Amit vállalt azt viszont el is végezte.” A „Más” című animációs filmünk rövid (egyperces) cselekményét szellemesnek, a figurákat „megfelelően grafiscus”-nak tartották, csupán a címe ellen emeltek kifogást. A legnagyobb közönségsikert aratott filmünk, a Fakamera, műfajában is egyedülálló volt a mezőnyben. „A gyorsított technika a filmburleszk hagyományait szellemesen elevenítette fel, s ezt még inkább kihangsúlyozta a némafilmekre emlékeztető igazi mozizene. Jól csattantak a részpoénok is, sajnos viszont, hogy hiányzik egy igazi slusszpoén a végéről” — mondta dr. Kárpáti György, a zsűri elnöke. Szerencsére, ezek olyan hiányosságok, amelyek pótlására megvan a lehetőség az áprilisban Gyulán megrendezendő országos amatőrfilm-fesztiválig. Az amatőrklub tagjai — a sikereken felbuzdulva — most újabb filmeket készítenek a következő versenyekre. TBT-ülés a mezőgazdaság-tudományi karon A mezőgazdaságtudományi kar tudományos diákköri tanácsa 1972. december 10-én ülést tartott, melyen első ízben üdvözölhettük körünkben dr. Petróczi István tanszékvezető egyetemi docenst, a tdt új elnökét. Ezúttal is szeretettel köszöntjük őt és őszinte köszönetet mondunk dr. Debreczeni Béla egyetemi docensnek a tdt-ben végzett eddigi hathatós tevékenységéért. Az ülésen a tanács négy napirendi pontot tárgyalt: a A XIII. mezőgazdaságtudományi kari tudományos diákköri konferencia megrendezésének szükségességét és előkészítését a karon a készülő dolgozatok nagy száma és a XI. Országos Tudományos Diákköri Konferencia 1973. tavaszán történő megrendezése indokolja. A kari konferenciára a dolgozatok beadási határideje 1973. március 1. A konferencia időpontja március 3.—4. hete. A pályázati felhívást és a dolgozatok tartalmi, formai követelményeit tartalmazó tájékoztatót minden tanszéknek megküldjük. A konferencia színvonalának emelése érdekében a tudományos diákköri tanács tagjai — személyes vállalás alapján — különböző intézményeket és üzemeket keresnek fel, azzal a céllal, hogy az üzemek profiljába vágó, a kari konferencián eredményesen szereplő dolgozatokért pályadíj-felajánlásokat kérjenek. A XI. Országos Tudományos Diákköri Konferencián — 1973. március 15 — május 20 — szereplő dolgozatok számát, a lehetőségek figyelembevételével, a tanács az alábbiakban határozta meg: élelmiszer- és fagazdasági szekció6 kémiai szekció természettudományi szekció 3—4 közgazdasági szekció2 marxizmus—leninizmus szekció © Harmadik napirendi pont: a II. és III. évfolyam tudományos diákkörbe jelentkező új tagjainak felvétele volt. A tanács egyhangú határozat alapján — személyenkénti elbírálás szerint — 25 új tagot vett fel a kari tdk-be, ezzel a tdk-ben dolgozó hallgatók létszáma 90 főre emelkedett. A felvett hallgatóknak és konzulenseknek az erről szóló értesítést a tdt megküldi. A tudományos diákkörben az oktatói és hallgatói kollektíva kialakítása és speciális — a diákköri munkához kapcsolódó — továbbképzése érdekében szükség van a diákköri klub létrehozására, amelyet a tdk-es hallgatók és konzulenseik bevonásával a közeljövőben a tudományos diákköri tanács célszerűnek lát megszervezni. Határozat született arról is, hogy a Mezőgazdasági Mérnök hasábjain röviden beszámolunk minden kari tdlt-ülésről és itt vetjük fel a hallgatókat érintő problémákat, kérdéseket. Így reméljük, hogy a munkánk iránt érdeklődők ezúton is értesülnek az őket érintő eseményekről, feladatokról, célkitűzésekről. Következő ülésünkön, többek között, az 1972/73-as tanév 2. félévi munkatervét és a diákköri klub szervezésének konkrét feladatait tárgyaljuk. A diákköri feladatok végzéséhez a konferencián szereplőknek sok sikert kíván az 1973-as esztendőben a mezőgazdaságtudományi kar diákköri tanácsa. Szabó Lajos . ... .. tolt-titkár .... .... ... ... . шВшш 3—4 2—3 AZ ORSZÁGOT JÁRVA Szepetnek, Sormás és Eszteregnye községekbe jutottunk el A három falucska — Zala megyeiek — termelőszövetkezeteinek összevonásával alakult az Egyetértés Tsz. Megyeszerte jelentős a tsz szarvasmarha-tenyésztése. A főállattenyésztő neve — Fehér Tamás — biztosan ismerősen cseng az oktatói kar előtt, hiszen néhány éve Gödöllőn szerezte meg agrármérnöki diplomáját. Azóta Zala megyében dolgozik. — Nehezen szoktam meg, nehezen értettem meg az ittenieket — mondja. — Fura tájszólással beszélnek. Csak néhány példa. A megyében szarvaskere a szarvaskerep, a tehén pedig nem folyat, hanem fola a zalaiak szerint. — Persze — nevet —, nem ez volt a legnagyobb gondom. Amikor idekerültem, alig akadt néhány szakmunkás a tehenészeti és más telepeken. Az én feladatom volt a hozzáértő szakemberek kiképzése. Előadásokat tartottam, s le is vizsgáztattam „hallgatóimat”. — Ma már — az állatgondozóktól a fej önökig — minden dolgozónk szakmunkás. Lelkiismeretesek, értik munkájukat. Nem kis része van a fiatal állattenyésztőnek abban, hogy a tsz szarvasmarha-állománya szépen fejlődik, jól termel, s várható, hogy rövidesen törzstenyészet lesz a mostani állományból. Búcsúzáskor Fehér Tomi a telkemre kötötte, el ne felejtsem üdvözölni a régi tanárokat, barátokat, ismerősöket. Íme, most át is adom az üdvözleteket. Hazafelé, Nagykanizsán néhány percre betértünk a nemrég felavatott mezőgazdasági főiskolára. A főiskola elődje az 1940-ben létesített Téli Gazdasági Iskola volt, amely a hazai mezőgazdaság fejlődésével együtt nőtte ki magát a mostani korszerű iskolatípussá. Az egyik bejárati ajtón a következő felirat fogadott: AZ AJTÓT KÉRJÜK BETENNI! Hová? — írta a vastag betűk mellé valamelyik jókedvű diák. Különben a főiskolának havonta megjelenő — stendilezett — lapja is van, a „Kanizsai Gazdász”. ízelítőül, hadd idézzek néhány sort az egyik, márciusi — csak ezt tudtam megszerezni — kiadványból. Latolgatás: Négy tárgy több mint egy hónap, tárgyanként több mint egy hét, az annyi mint... nem!... de igen, igen , elégtelen. MTI: Mezőgazdasági Termelő Sövetkezet. Megszakító szerkezet: Földműveléstan. És befejezésül egy sírfelirat: Gazdász, ne légy soha boros, mert Nem tudod, mit tett Baross, s Ha tudod, ki volt Lakinger. Többet tudsz mint Manninger. Práger György PROTOKOLLMENTES BARÁTI ÖSSZEJÖVETEL Január elején egyik délután fehérasztal mellett találkoztak az egyetemi pártalapszervezetek vezetőségei. Amolyan ismerkedésféle volt ez, s egyben kiváló alkalom a tapasztalatok kicserélésére. A kötetlen eszmecse során dr. Lőkös László, a pártbizottság titkára szót ejtett a pártszervezetek minőségi és számbeli fejlődéséről, arról, hogyan éltek alapszervezeteink a megnövekedett hatáskörrel, hogyan vettek részt az egyetem előtt álló feladatok megoldásában, nem feledkezve meg az elkövetkező időszak legfontosabb teendőiről sem. Az összejövetel, amelynek korántsem volthivatalos jellege, mentes volt a protokolltól , remek lehetőséget biztosított arra, hogy az egyetem különböző területein tevékenykedő kommunista kollektívák választott vezetői alaposabban megismerjék egymást, véleményt és tapasztalatot cseréljenek. A kezdeményezés valóban hasznos volt. Résztvevőivel együtt reméljük, alkalomadtán a jövőben is sor kerül hasonló jellegű baráti, elvtársi találkozókra. Esetleg más összetételben is. Például a KISZ- vezetők, vagy más tömegszervezetek aktivistái kapnának lehetőséget oldott baráti légkörben kicserélni tapasztalataikat, jó tanácsokat kapni a párt tagjaitól, vezetőitől.