Mezőgazdasági Mérnök, 1973 (14. évfolyam, 1-18. szám)
1973-01-27 / 1. szám
MARK CRÚBER IMRE: „Feljáró" (III. d.j) BIRKÁS MÁRTA: Állandó téma Régi barátok véletlen találkozása vonaton vagy egy állomáson vagy valahol. — Hát hogy vagy, mi történt azóta, mióta ... és jól vagy, és még mindig a régi vagy, és változtál, hát persze, hiszen múltak az évek, öregedtünk egy kicsit, na és a világ is változik ugye, mennyi minden történt azóta, mióta ... jaj, nem is tudom, hol kezdjem, van egy kis időd, persze persze sietsz, hát igen, én is sietek, de majd legközelebb mindent megbeszélünk__ Gyors kézfogás, elbliccelt egymás szemébenézés, elhadart búcsúszavak, persze, hát legközelebb, majd mindenre jut idő, de most siessünk, el ne késsünk, siessünk, siessünk, . .. NAGY G. VILMOS: Vagy Ég kékje ragyog, Élet. Vér lüktető futása, Érted. Borzongás testemben, Érzed? Korbácskín ha nem látlak, Hát nem érted ? Játék a témával Tollam széle görbül, Papír csavarodik rá, Az ötlet vidám szellő Átfut rajtam De utolérni nem tudom FÁBIÁN PÉTER: ISMÉT A szűz meztelenséggel érkező Tavasz Átkarolt álmaimat hozza Arany csorog az Ég Láthatatlan — élő szeméből Riadó — távoli pusztán fennség bőg S lelombozódott vágyaim Itt a csillag-áldozat oltárán A nyálkás Kozmosz tagjává Válnak idegsejtként És mimóza — sorban ordítanak. Sajnálom magam Kék gondjaim létük utolsó sóhajával szállnak Feketén-faló éjszaka lép elém Polipkarokkal tapadón nyúl értem Elküldött kedvesem Jégvirág-ajkáról kapott csókok Higannyá olvasztanak Az élet megszűnik mondja S én fennhangon hirdetem Hogy önmartaléka lesz minden Enem-ölő vad viszonyunk dúl Hörögve lóg életem Hajolva — sistergő villám vág A meggyalázott képű égen át S milliomodperc fénye Emelten vonzott az életbe Az Úr mély vizén Zeusz úszik Hátán Európa Enyelgő pollen száll a vágytól égő rétre Pára utazik a távol-végtelenbe Auróra kardja új napra kiégve Vág bele a Keleti égbe Ólomkarikásan fáradt a szemem Kozmosz-labirintusban tévelygő agysejtem Mind összeszedem S mint kincset az öröklét hamvába teszem Hogy meg ne haljanak S ha ismét visszatér az éj Szabadok legyenek Mert ötödik halmazállapotban kikristályosodva kell élnem SZOTYORI NAGY ISTVÁN: Ébresztő Felkelt a Nap! Ani! S ránk szórja sugarát. Húzd le szép testedről a paplan-éjszakát! Köszöntsük a Napot! Vidáman, frissen! Én Téged szeretlek, bennünket, Kedvesem. Távol és Közel Miként a csillagok Távol vagy. S mégis oly’ Közel! Izzó tested — sok fényév-út — De sugara rámhull, s átölel! TORMAI LÁSZLÓ: Katonatársak idővel játszó arcok.*■ Emlékek. Országutak, városok, utcák és villamosok. A messzire nyúló utakon valami örökre elszakad. A szívben és az agyban egy érzés bizsereg. Az évekkel ezelőtt félbemaradt beszélgetés egy váratlan találkozással folytatódik. Jövés-menés, várakozó és túlzsúfolt percek. Tik-tak, emberek, fiatalok, barátok. Kézfogások és el-Katonaság. Ugyan minek? Nem árt, fiam! Azután a szokatlan környezet. A parancs mögött élére állnak az emberi tulajdonságok. Az otthontól távol töltött esték és reggelek, együttesen ábrándozó szeretet, tervek. Eltelt, letelt. Milyen is az élet? Ilyen. Mi lesz a barátokkal, hova lesznek az ismerősök? Egyetem. Egyetemek, sorsok, évek. Arcok, ráncok, kezek, gyűrűk, hajak, ruhák, vizsgák és léptek. A 6. évfolyamon valamennyiük egyszerre lépett. Mindenki a helyére, sorakozó! Na, mi újság? Bölcsész, jogász, műszakis, közgázos, agráros, téejes vigyázz! Díszlépés indulj! Tisztelegj! Hé, barátom, már megint kilógsz a sorból!?! Igyekezz! Egy év, két év, három év, négy év. Bál, mozi, strand, nevek. Ő az, ugye ő?! Fesztivál, tdk-konferencia, sport, munkahely. Vetélkedő. Csak egy percem van, sietek! Várj, egy percem volt! Keresem. Szép ez az egyetem. Nem tudod, hogy mi lett vele? Hallottad? Merre mész? Sokra vitte. Én erre. Szia! Majd egyszer. Igen, majd egyszer. Tíz év, húsz év, száz év, más és ugyanaz. Köszön, nem köszön, felejt, nem felejt. Az ismeretség még vár egy kicsit, tessék felszállni! Kész. Mehet. HECKENAST ISTVÁN: „For evermore" (I. díj) ELŐZETES a „Sugarak 72”-ből KESZTHELYI TIBOR: Megvagyok, élek! Megállapítom a tényeket. Anyagcserém zavartalan, enni, inni jól tudok, de mégis, mégis van valami, valami hajt a fekete sötét gödör felé. Félek! ne engedj! Egyszer hirtelen belébukom. VASS BÉLA: "Aktsziluett" (II. díj) NEMESI LÁSZLÓ: ÉLETFA Szeretném, ha megfakadna ez a kis fa kis életfa hogy árnyéka pihentessen; elültetem meleg szelem fadd körül megfakadjon virágokat szettet hozzon megöntözöm megmaradjon el sohase ne száradjon éltessen jó embereket gyümölcsöket teremjen nagysokára évszázadra kiszáradva elhajózzon énvelem nyugodtak törzsében, csendesen. A „félév legjobb képei* A fotókör tagjai részére kiírt, a „félév legjobb képei® fotópályázatra több mint 100 felvétel érkezett be. A december 18-i nyilvános zsűrizésen — Schwanner Endre és Módos Gábor fotóművészek adtak szakbírálatot — a következő eredmény született: I. díj (300 Ft): Heckenast István FOR EVERMORE c. képéért I. díj (200 Ft): Vass Béla AKTSZILUETT c. képért III. díj (100 Ft): Markgrúber Imre FELJÁRÓ c. képéért A díjakat és a résztvevőknek az emléklapokat Frankó János, a KISZ-bizottság titkára adta át Ezután a kollégium „A” halljában kiállítás nyílt a pályázatra beérkezett fotókból.