Mezőgazdasági Mérnök, 1973 (14. évfolyam, 1-18. szám)
1973-06-10 / 10. szám
AZ EGYIK VIZSGANAPON A vizsgázók egyik mottóját talán úgy lehetne megfogalmazni, hogy a hallgatóknak addig mondhatunk újat valamelyik vizsgáról, amíg előtte vannak. Azután a híresztelések, ijesztgetések és jótanácsok régivé, csupán emlékké válnak. A vizsga után a „túlélők” is átlépnek a „bölcsek” táborába. Bár előtte lettek volna ilyen okosak!... Tehát vannak öreg diákok és izguló vizsgázók. Vannak olyan „minden utolsó taktikai utasítást” megszívlelő elsős gépészek és gazdászok, akik a filozófiavizsga előtt csoportba verődve tárgyalják meg a tanszék zárt ajtajai mögül kiszivárgó híreket. „Vajon kinél könnyebb, ki mit kérdez? !” — tudakolják egymástól. Közben, bent folynak a vizsgák, Imrei Jánosné és Szerényi Győző adjunktusok teszik fel a várt, avagy nem várt kérdéseket. Persze, vannak olyan hallgatók is, akiket nem érdekelnek a vizsgáról hallatszó hírek és a „kis” folyosó rejtekében kártyázással ütik el az időt. „Piros ulti!” — mondja egyikük, miközben talán az objektív valóságra gondolt A második emelet egy másik folyosószakaszán ezalatt statisztikai vizsgára készülnek. Nánai András és Katona István harmadéves üzemszervezők kiteregetett jegyzetlapok, tankönyvoldalak mellett tanakodnak, hogy mit lenne jó átnézni még a bölcsesség felé vezető út egyik állomása előtt. Ilyenkor legalább egy korsó sört adnának azért, ha a közeljövőbe láthatnának! A géptani tanszék előtt várakozó elsőéves gazdászokat viszont hasonló drukkal, egészen más kérdések foglalkoztatják. A zárthelyi dolgozat megírása után valamennyien javítani szeretnének, mielőtt bekerül az osztályzat leckekönyvükbe. Dr. Király László, tanszékvezető docens szobájában három hallgató, éppen szerencséje felett meditálva, a kihúzott tételekre adandó felelet vázlatát állítja össze. Eközben Horváth László már a jobb jegy reményében ül az íróasztal egyik oldalán. Nemsokára az indexébe egy újabb érdemjegy kerül majd... Az állatélettani és állategészségtani tanszék folyosóján másodéves gazdászok lesik a kinyíló ajtón kilépő társaikat. Van miről kérdezősködni, hiszen ezen a napon a gyakorlati, az élettani és elméleti ismereteikről különböző oktatók előtt kell számot adniuk. Az első félévi gyakorlati jegy a második félévi beszámoló eredményével együtt, összesen öt osztályzat kerül minden hallgató előmeneteli papírjára, mielőtt dr. Tóth Béla tanszékvezető beírja leckekönyvükbe a végső érdemjegyet. A dr. Lencsés György tanársegéd előtt vizsgázó párosból, úgy tűnik, Sólyom Ildikó kapja a nehezebb feladatot. A kolleginának egy idegizom-készítményt kell előállítania, vagyis laikus kifejezéssel, egy békát kell felboncolnia. „Hej, ha már túl lennék rajta!” — emel ki a kalitkából Sólyom Ildikó egy brekust, miközben Bódi Sándor, a vörös vérsejt meghatározásához készülődik. Kint a folyosón ezalatt a csoporttársak „fülelnek”, hogy még egy gyors konzultáció összehívásával megtárgyalhassák a rázós kérdéseket, gyakorlati feladatokat. Más tanszék előtt, más hallgatók, más információkat hajtanak fel. Így azután, az egyik vizsganap néhány epizódjának felelevenítése is bekerül a vizsgaidőszakban szállingó hírek közé. Bár, mint említettük, ezekkel nem mondunk se újat, se bölcset, mert a jó öreg diák-szájhagyományok szerint a vizsgákon sok minden előfordulhat. Persze, az indexekbe csupán az osztályzatok kerülnek be!... Horváth László a jobb jegy reményében ül dr. Király László előtt Sólyom Ildikónak a „nehezebb rész” jutott: nem éppen leányálom a békaboncolás! Wendler Gábor ötödéves gépész ezen a vizsganapon dr. Soós Pál tanár úrnak adott számot mezőgép-ismereteiről. És nem is akárhogy: az indexbe jeles érdemjegy került. Lám, mire jó egy szobor talapzata! TÁRSASJÁTÉK. Amelyet nem szabad párbajnak tekinteni, hiszen a kérdezőnek is — sőt mindenkinek — lehetne rázós kérdéseket feltenni! Ezért a játékot kísérletnek is tekinthetjük, amelyben eldől, hogy „rossz” kérdéseinkre milyen „jó” válaszokat adtak! Huszonöt hallgató felelt meg több-kevesebb sikerrel különböző jellegű kérdéseinkre, hat lány és három fiú elzárkózott a válaszadástól, mert úgy gondolták, hogy tájékozatlanságukkal lejáratják magukat társaik előtt. Lehet, hogy nekik volt igazuk! ? Nézzük ezek után a kérdéseket! 1. KÉRDÉS: Hány megye van hazánkban? Melyik a legnagyobb és melyik a legkisebb területű megye? VÁLASZOK: Kerekes Éva, I. éves gazdász: — Tizenöt megye van hazánkban. A legnagyobb megye Borsod-Abaúj-Zemplén, a legkisebb pedig Zala. Gyulavári Béla, II. éves gazdász: — Tizenkilenc megye, Baranya a kisebbek közé tartozik, Szabolcs-Szatmár megye Viszont nagy kiterjedésű. Nagy István, IV. éves gazdász: — Hazánkban 19 megye van. A legnagyobb Bács-Kiskun megye, a legkisebb Komárom megye. Bene Béla, IV. éves gép Tizenkilenc megye, a legnagyobb Bács-Kiskun megye, a legkisebb Komárom. Szekere Júlia, II. éves gazdász: — Hazánkban 12 megye van, a legnagyobb Szabolcs- Szatmár, a legkisebb Vas megye. Az első kérdése adott válaszok után úgy tűnik, hogy a lányok közül egyesek hadilábon állnak a földrajzzal! De az is lehet, hogy ez a véletlen játéka csupán. 2. KÉRDÉS: Kik azok a nagy magyar költők, vagy írók, akiknek életművét az idén születési évfordulójuk megünneplése is nevezetessé teszi? Mit olvastál tőlük? VÁLASZOK: Oldal Katalin, 1. éves gazdász: — Petőfi Sándor, Madách Imre. Olvastam Petőfi „válogatott verseit”, prózai műveit, az Apostolt és A helység kalapácsát. Madáchtól Az ember tragédiáját olvastam. Mráz István, I. éves gazdász: — Idén ünnepeljük Petőfi Sándor születésének századik évfordulóját. Az Apostolt és a János Vitézt olvastam tőle. Kulkov Zoltán, II. éves gazdász: — Petőfi Sándor: Az „öszszes versei” című kötetet olvastam. Dávid István, III. éves gépész: — Petőfi Sándornak idén ünnepeljük a születési évfordulóját. Vagy a halálának az évfordulóját? Az „összes költeményt” olvastam. Madách Imrére is emlékezünk, tőle Az ember tragédiáját olvastam. Szórádi Tibor, III. éves gazdász: — Idén van Petőfi Sándor születésének százötvenedik évfordulója. „Válogatott verseit” olvastam. A második kérdésre adott válaszok után nyugtalan szívvel állíthatjuk, hogy hallgatóink közül egyesek felületesen olvassák a napilapokat, folyóiratokat és ritkán nézik a televízió műsorait, aligha hallgatják gyakran a rádió és a kollégiumi stúdió adásait, csak elvétve járnak moziba és nem tájékozottak a színházak műsorairól. Az általuk olvasott szépirodalmi művekre pedig egyáltalán nem tudunk tippelni! 3. KÉRDÉS: Mikor adtak ki Magyarországon írásos alkotmányt? És meddig volt érvényben? VÁLASZOK: Lőrincz István, I. éves gépész: — Ezerkilenszáznegyvennyolc körül. Nem tudom, hogy meddig volt érvényben. Rakk Éva, V. éves gazdász: — Alkotmányunkat 1949. augusztus 20-án adták ki. Jelenleg is érvényben van. Szendi Katalin, V. éves gazdász: — Alkotmányt 1919-ben adtak ki, a Tanácsköztársaság bukásáig volt érvényben. De miért közlitek névvel a választ? ! Szabó Mária, III. éves gépész: — Aranybulla. Már nincs érvényben! Keszler Mária, I. éves gazdász: — Magyarországon 1919-ben adtak ki írásos alkotmányt Jelenleg is érvényben van. A harmadik kérdésre adott válaszok után nyitott kérdéssé vált előttünk, hogy vajon mit gondolnak hallgatóink közül egyesek, napjainkban milyen jogszabályok szerint élünk! ? Vagy ennek eldöntéséhez túl csalafinta volt a kérdés? ! Talán a következő könnyebb lesz! ? 4. KÉRDÉS: Mely országok tagjai Erópai Közös Piacnak? Hány tagállama van a KGST-nek? VÁLASZOK: Galcsik Anta, II. éves gazdász: E NSZK, Franciaország, Olaszország, Svájc, Anglia,... összesen hét van! A KGST-t nem tudom! Bobály Erzsébet, IV. éves gazdász: — Franciaország, NSZK, Belgium, Hollandia, Luxemburg, Olaszország, Anglia, Dánia, Norvégia. A KGST-nek hét tagállama van. Ambrus Gabriella, V. éves gazdász: — Dánia, Anglia, Írország, NSZK, Franciaország, Olaszország, Ausztria, Belgium, Hollandia, Luxemburg. A KGST-nek hét tagállama van. Szerbetics Antal, III. éves gépész: — Belgium, Hollandia, Luxemburg, Anglia, NSZK, Svédország, Dánia. A KGST- nek kilenc tagállama van. Holló Sándor, IV. éves gazdász: — NSZK, Hollandia, Anglia, Olaszország, a többit nem tudom. A KGST-nek hat tagállama van. A negyedik kérdésre adott válaszok után ismételten a tömegkommunikációs eszközök nyújtotta tájékoztatás „terméketlen talajba” vetését láthatjuk néhány hallgatónál. Ők bizonyára más, sokkal fontosabb kérdésekben tájékozottak! Végül vágjunk neki az utolsó kérdésnek! 5. KÉRDÉS: Hogyan értelmezed a hivatástudat fogalmát? Miért jelentkeztél erre az egyetemre? VÁLASZOK: Keszi Gyula, III. éves gépész: — A hivatástudat az, ha valaki azért csinál valamit, mert szereti csinálni, másrészt, mert úgy érzi, hogy abban a témakörben másokért is tud tenni. Azért jöttem erre az egyetemre, mert érdekel a téma, dolgoztam is a mezőgazdaságban és legvégül azért, mert felvettek! Szórádi Sándor, III. éves gépész: — A hivatástudat az, amikor az ember úgy érzi, hogy ezen a területen teheti a legtöbbet az életben. Azért jöttem erre az egyetemre, mert szeretem a mezőgazdaságot és a gépeket! Makai János, III. éves gépész: — A hivatástudathoz kell egy széles körű tájékozottság, hogy az ember melyik pályán tud tevékenykedni. Azután ezen a pályán a lehető legjobban kell csinálnia azt, amit tőle telik! Azért jöttem erre az egyetemre, mert érdekelnek a műszaki dolgok, a gépek pedig már gyerekkoromban is lekötötték a figyelmemet. Először fizika-matematika tanár akartam lenni, de lebeszéltek erről. Szüleim tsz-ben dolgoznak, ismerem a mezőgazdaságot. Puszti Lajos, IV. éves gépész: — Hivatástudat, ha az ember vagy érdekből, vagy szeretetből csinálja azt, amit csinál. Akkor hivatástudat, ha szereti! Azért jöttem erre az egyetemre, mert a mezőgazdasági technikumban már megszerettem a gépeket! Szalay Eszter, II. éves gazdász: A hivatástudatot befolyásolja, hogy a választott szakmában dolgoznak az emberek családtagjai, s így elképzelése van a fogalmakról. Először csak érdeklődünk a szakma iránt, később meg is szeretjük. Ez a hivatástudat! Azért jöttem erre az egyetemre, mert technikumban végeztem és volt elképzelésem a mezőgazdaságról. Az ötödik kérdésre adott válaszokhoz nem fűzünk kommentárt, hiszen a sebtében fogalmazott gondolatok helyességét mindenki önmagában eldöntheti. Hasonló meggondolásból nem közöljük a kérdések után a helyes válaszokat sem! Ezeket valószínűleg sokan tudják, vagy ha nem, hát tessék, gondolatban lehet tovább játszani, utánanézni a feltett kérdéseknek. Ám az se baj, ha további kérdéseket teszünk fel magunknak! Igaz, ezekben a hetekben a vizsgaidőszakban járunk. A megkérdezettek éppen vizsgafáradalmaikat pihenték ki, vagy a következő vizsgára készültek. Egyetemi tanulmányaikkal együtt 17 évig tanulnak! Az egyetemen szerzett ismeretek közül is ilyen sokat sejtenek majd? ! Vagy pedig a tanulás, és az újabb tanulás sohasem jogosít fel arra, hogy átlagműveltségünk rovására elfelejtsünk bizonyos dolgokat! ? És ezért nem igaz az egyik válaszadást megtagadó hallgató véleménye, miszerint csak azokról a dolgokról kell tudomást vennünk, amelyek érdekelnek! Hiszen korunk eseményei között vannak olyan dolgok, amelyekről minden művelt embernek véleményt kell nyilvánítania, a helyes véleményalkotásra pedig csak , a megfelelő műveltség mellett van esélye! BESZÉLGETÉSEK folyamán, olvasás közben, vagy az önképzés újabb és újabb állomásán ezért szükséges megszerzett tudásunkat állandóan „edzésben” tartani! Tormai László pész. 25 VÁLASZ