Mezőgazdasági Mérnök, 1973 (14. évfolyam, 1-18. szám)

1973-06-10 / 10. szám

AZ EGYIK VIZSGANAPON A vizsgázók egyik mottó­ját talán úgy lehetne meg­fogalmazni, hogy a hallga­tóknak addig mondhatunk újat valamelyik vizsgáról, amíg előtte vannak. Azután a híresztelések, ijesztgetések és jótanácsok régivé, csupán emlékké válnak. A vizsga után a „túlélők” is átlépnek a „bölcsek” táborába. Bár előtte lettek volna ilyen okosak!... Tehát vannak öreg diákok és izguló vizsgázók. Vannak olyan „minden utolsó tak­tikai utasítást” megszívlelő elsős gépészek és gazdászok, akik a filozófiavizsga előtt csoportba verődve tárgyalják meg a tanszék zárt ajtajai mögül kiszivárgó híreket. „Vajon kinél könnyebb, ki mit kérdez? !” — tudakolják egymástól. Közben, bent folynak a vizsgák, Imrei Já­­nosné és Szerényi Győző ad­junktusok teszik fel a várt, avagy nem várt kérdéseket. Persze, vannak olyan hall­gatók is, akiket nem érde­kelnek a vizsgáról hallatszó hírek és a „kis” folyosó rej­­tekében kártyázással ütik el az időt. „Piros ulti!” — mondja egyikük, miközben talán az objektív valóságra gondolt A második emelet egy másik folyosószakaszán ez­alatt statisztikai vizsgára készülnek. Nánai András és Katona István harmadéves üzemszervezők kiteregetett jegyzetlapok, tankönyvolda­lak mellett tanakodnak, hogy mit lenne jó átnézni még a bölcsesség felé vezető út egyik állomása előtt. Ilyen­kor legalább egy korsó sört adnának azért, ha a közel­jövőbe láthatnának! A géptani tanszék előtt várakozó elsőéves gazdászo­­kat viszont hasonló druk­kal, egészen más kérdések foglalkoztatják. A zárthelyi dolgozat megírása után vala­mennyien javítani szeretné­nek, mielőtt bekerül az osz­tályzat leckekönyvükbe. Dr. Király László, tanszékvezető docens szobájában három hallgató, éppen szerencséje felett meditálva, a kihúzott tételekre adandó felelet váz­latát állítja össze. Eközben Horváth László már a jobb jegy reményében ül az író­asztal egyik oldalán. Nem­sokára az indexébe egy újabb érdemjegy kerül majd... Az állatélettani­ és állat­egészségtani tanszék folyosó­ján másodéves gazdászok le­sik a kinyíló ajtón kilépő társaikat. Van miről kérde­zősködni, hiszen ezen a na­pon­ a gyakorlati, az életta­ni és elméleti ismereteikről különböző oktatók előtt kell számot adniuk. Az első fél­évi gyakorlati jegy a máso­dik félévi beszámoló ered­ményével együtt, összesen öt osztályzat kerül minden hallgató előmeneteli papír­jára, mielőtt dr. Tóth Béla tanszékvezető beírja lecke­könyvükbe a végső érdem­jegyet. A dr. Lencsés György ta­nársegéd előtt vizsgázó pá­rosból, úgy tűnik, Sólyom Ildikó kapja a nehezebb fel­adatot. A kolleginának egy idegizom-készítményt kell előállítania, vagyis laikus kifejezéssel, egy békát kell felboncolnia. „Hej, ha már túl lennék rajta!” — emel ki a kalitkából Sólyom Il­dikó egy brekust, miközben Bódi Sándor, a vörös vérsejt meghatározásához készülő­dik. Kint a folyosón ezalatt a csoporttársak „fülelnek”, hogy még egy gyors kon­zultáció összehívásával meg­tárgyalhassák a rázós kérdé­seket, gyakorlati feladato­kat. Más tanszék előtt, más hallgatók, más információkat hajtanak fel. Így azután, az egyik vizsganap néhány epi­zódjának felelevenítése is bekerül a vizsgaidőszakban szállingó hírek közé. Bár, mint említettük, ezekkel nem mondunk se újat, se bölcset, mert a jó öreg diák-szájha­gyományok szerint a vizs­gákon sok minden előfordul­hat. Persze, az indexekbe csupán az osztályzatok ke­rülnek be!... Horváth László a jobb jegy reményében ül dr. Király László előtt Sólyom Ildikónak a „nehezebb rész” ju­tott: nem éppen leányálom a békaboncolás! Wendler Gábor ötödéves gépész ezen a vizsganapon dr. Soós Pál tanár úrnak adott számot mezőgép-ismereteiről. És nem is akárhogy: az indexbe jeles érdemjegy került. Lám, mire jó egy szobor talapzata! TÁRSASJÁTÉK. Amelyet nem szabad párbajnak tekin­teni, hiszen a kérdezőnek is — sőt mindenkinek — lehet­ne rázós kérdéseket feltenni! Ezért a játékot kísérletnek is tekinthetjük, amelyben eldől, hogy „rossz” kérdéseinkre milyen „jó” válaszokat adtak! Huszonöt hallgató felelt meg több-kevesebb sikerrel külön­böző jellegű kérdéseinkre, hat lány és három fiú elzárkózott a válaszadástól, mert úgy gon­dolták, hogy tájékozatlansá­gukkal lejáratják magukat társaik előtt. Lehet, hogy ne­kik volt igazuk! ? Nézzük ezek után a kérdé­seket! 1. KÉRDÉS: Hány megye van hazánk­ban? Melyik a legnagyobb és melyik a legkisebb területű megye? VÁLASZOK: Kerekes Éva, I. éves gaz­dász: — Tizenöt megye van ha­zánkban. A legnagyobb me­gye Borsod-Abaúj-Zemplén, a legkisebb pedig Zala. Gyulavári Béla, II. éves gazdász: — Tizenkilenc megye, Ba­ranya a kisebbek közé tarto­zik, Szabolcs-Szatmár megye Viszont nagy kiterjedésű. Nagy István, IV. éves gaz­dász: — Hazánkban 19 megye van. A legnagyobb Bács-Kis­­kun megye, a legkisebb Ko­márom megye. Bene Béla, IV. éves gé­p Tizenkilenc megye, a legnagyobb Bács-Kiskun me­gye, a legkisebb Komárom. Szekere Júlia, II. éves gaz­dász: — Hazánkban 12 megye van, a legnagyobb Szabolcs- Szatmár, a legkisebb Vas me­gye. Az első kérdése adott vála­szok után úgy tűnik, hogy a lányok közül egyesek hadilá­bon állnak a földrajzzal! De az is lehet, hogy ez a vélet­len játéka csupán. 2. KÉRDÉS: Kik azok a nagy magyar költők, vagy írók, akiknek életművét az idén születési évfordulójuk megünneplése is nevezetessé teszi? Mit olvas­tál tőlük? VÁLASZOK: Oldal Katalin, 1. éves gaz­dász: — Petőfi Sándor, Madách Imre. Olvastam Petőfi „válo­gatott verseit”, prózai műveit, az Apostolt és A helység ka­lapácsát. Madáchtól Az ember tragé­diáját olvastam. Mráz István, I. éves gaz­dász: — Idén ünnepeljük Petőfi Sándor születésének századik évfordulóját. Az Apostolt és a János Vitézt olvastam tőle. Kulkov Zoltán, II. éves gazdász: — Petőfi Sándor: Az „ösz­­szes versei” című kötetet ol­vastam. Dávid István, III. éves gé­pész: — Petőfi Sándornak idén ünnepeljük a születési évfor­dulóját. Vagy a halálának az évfordulóját? Az „összes köl­­temén­­yt” olvastam. Madách Imrére is emlékezünk, tőle Az ember tragédiáját olvas­tam. Szórádi Tibor, III. éves gaz­dász: — Idén van Petőfi Sándor születésének százötvenedik év­fordulója. „Válogatott verseit” olvastam. A második kérdésre adott válaszok után nyugtalan szív­vel állíthatjuk, hogy hallga­tóink közül egyesek felülete­sen olvassák a napilapokat, folyóiratokat és ritkán nézik a televízió műsorait, aligha hall­gatják gyakran a rádió és a kollégiumi stúdió adásait, csak elvétve járnak moziba és nem tájékozottak a színházak mű­sorairól. Az általuk olvasott szépirodalmi művekre pedig egyáltalán nem tudunk tip­pelni! 3. KÉRDÉS: Mikor adtak ki Magyaror­szágon írásos alkotmányt? És meddig volt érvényben? VÁLASZOK: Lőrincz István, I. éves gé­pész: — Ezerkilenszáznegyven­­nyolc körül. Nem tudom, hogy meddig volt érvényben. Rakk Éva, V. éves gazdász: — Alkotmányunkat 1949. augusztus 20-án adták ki. Je­lenleg is érvényben van. Szendi Katalin, V. éves gazdász: — Alkotmányt 1919-ben adtak ki, a Tanácsköztársaság bukásáig volt érvényben. De miért közlitek névvel a vá­laszt? ! Szabó Mária, III. éves gé­pész: — Aranybulla. Már nincs érvényben! Keszler Mária, I. éves gaz­dász: — Magyarországon 1919-ben adtak ki írásos alkotmányt Jelenleg is érvényben van. A harmadik kérdésre adott válaszok után nyitott kérdés­sé vált előttünk, hogy vajon mit gondolnak hallgatóink kö­zül egyesek, napjainkban mi­lyen jogszabályok szerint élünk! ? Vagy ennek eldön­téséhez túl csalafinta volt a kérdés? ! Talán a következő könnyebb lesz! ? 4. KÉRDÉS: Mely országok tagjai E­r­­ópai Közös Piacnak? Hány tagállama van a KGST-nek? VÁLASZOK: Galcsik Anta, II. éves gaz­dász: E NSZK, Franciaország, Olaszország, Svájc, Anglia,... összesen hét van! A KGST-t nem tudom! Bobály Erzsébet, IV. éves gazdász: — Franciaország, NSZK, Belgium, Hollandia, Luxem­burg, Olaszország, Anglia, Dánia, Norvégia. A KGST-nek hét tagállama van. Ambrus Gabriella, V. éves gazdász: — Dánia, Anglia, Írország, NSZK, Franciaország, Olasz­ország, Ausztria, Belgium, Hollandia, Luxemburg. A KGST-nek hét tagállama van. Szerbetics Antal, III. éves gépész: — Belgium, Hollandia, Lu­xemburg, Anglia, NSZK, Svédország, Dánia. A KGST- nek kilenc tagállama van. Holló Sándor, IV. éves gaz­dász: — NSZK, Hollandia, Ang­lia, Olaszország, a többit nem tudom. A KGST-nek hat tag­állama van. A negyedik kérdésre adott válaszok után ismételten a tö­megkommunikációs eszközök nyújtotta tájékoztatás „termé­ketlen talajba” vetését lát­hatjuk néhány hallgatónál. Ők bizonyára más, sokkal fontosabb kérdésekben tájéko­zottak! Végül vágjunk neki az utol­só kérdésnek! 5. KÉRDÉS: Hogyan értelmezed a hiva­tástudat fogalmát? Miért je­lentkeztél erre az egyetemre? VÁLASZOK: Keszi Gyula, III. éves gé­pész: — A hivatástudat az, ha valaki azért csinál valamit, mert szereti csinálni, más­részt, mert úgy érzi, hogy ab­ban a témakörben másokért is tud tenni. Azért jöttem erre az egyetemre, mert érdekel a téma, dolgoztam is a mező­­gazdaságban és legvégül azért, mert felvettek! Szórádi Sándor, III. éves gépész: — A hivatástudat az, ami­kor az ember úgy érzi, hogy ezen a területen teheti a leg­többet az életben. Azért jöt­tem erre az egyetemre, mert szeretem a mezőgazdaságot és a gépeket! Makai János, III. éves gé­pész: — A hivatástudathoz kell egy széles körű tájékozottság, hogy az ember melyik pá­lyán tud tevékenykedni. Az­után ezen a pályán a lehető legjobban kell csinálnia azt, amit tőle telik! Azért jöttem erre az egyetemre, mert ér­dekelnek a műszaki dolgok, a gépek pedig már gyerekko­romban is lekötötték a figyel­memet. Először fizika-mate­matika tanár akartam lenni, de lebeszéltek erről. Szüleim tsz-ben dolgoznak, ismerem a mezőgazdaságot. Puszti Lajos, IV. éves gé­pész: — Hivatástudat, ha az em­ber vagy érdekből, vagy sze­­retetből csinálja azt, amit csi­nál. Akkor hivatástudat, ha szereti! Azért jöttem erre az egyetemre, mert a mezőgaz­dasági technikumban már megszerettem a gépeket! Szalay Eszter, II. éves gaz­dász: A hivatástudatot befolyá­solja, hogy a választott szak­mában dolgoznak az emberek családtagjai, s így elképzelése van a fogalmakról. Először csak érdeklődünk a szakma iránt, később meg is szeret­jük. Ez a hivatástudat! Azért jöttem erre az egyetemre, mert technikumban végeztem és volt elképzelésem a mező­­gazdaságról. Az ötödik kérdésre adott válaszokhoz nem fűzünk kom­mentárt, hiszen a sebtében fo­galmazott gondolatok helyes­ségét mindenki önmagában eldöntheti. Hasonló meggon­dolásból nem közöljük a kér­dések után a helyes válaszo­kat sem! Ezeket valószínűleg sokan tudják, vagy ha nem, hát tessék, gondolatban lehet tovább játszani, utánanézni a feltett kérdéseknek. Ám az se baj, ha további kérdéseket te­szünk fel magunknak! Igaz, ezekben a hetekben a vizsgaidőszakban járunk. A megkérdezettek éppen vizs­gafáradalmaikat pihenték ki, vagy a következő vizsgára készültek. Egyetemi tanulmá­nyaikkal együtt 17 évig ta­nulnak! Az egyetemen szer­zett ismeretek közül is ilyen sokat sejtenek majd? ! Vagy pedig a tanulás, és az újabb tanulás sohasem jogo­sít fel arra, hogy átlagművelt­ségünk rovására elfelejtsünk bizonyos dolgokat! ? És ezért nem igaz az egyik válaszadást megtagadó hallgató vélemé­nye, miszerint csak azokról a dolgokról kell tudomást ven­nünk, amelyek érdekelnek! Hiszen korunk eseményei kö­zött vannak olyan dolgok,­ amelyekről minden művelt embernek véleményt kell nyilvánítania, a helyes véle­ményalkotásra pedig csak , a megfelelő műveltség mellett van esélye! BESZÉLGETÉSEK folya­mán, olvasás közben, vagy az önképzés újabb és újabb állo­másán ezért szükséges meg­szerzett tudásunkat állandóan „edzésben” tartani! Tormai László pész. 25 VÁLASZ

Next