Mezőgazdasági Mérnök, 1973 (14. évfolyam, 1-18. szám)

1973-06-10 / 10. szám

Felsőoktatási konferencia Napirenden a kulturális nevelőmunka A Művelődésügyi Miniszté­rium felsőoktatáspolitikai fő­osztálya május 29—30-án egyetemünkön rendezte meg a felsőoktatási intézmények országos kulturális­ nevelési konferenciáját. A résztvevő felsőoktatási intézmények kép­viselői és a szomszédos szo­cialista országokból érkezett vendégek a „Kulturális neve­lőmunka a magyar felsőokta­tásban” című irányelveket vi­tatták meg. A május 29-én reggel 9 óra­kor megnyitott konferencia elnökségében, az elnöklő dr. Pethő György rektor mellett, a felsőoktatási intézményeket irányító főhatóságok képvisel­tették magukat. Megnyitó be­szédet dr. Széchy Éva, az Or­szágos Felsőoktatási Nevelési Munkaközösség elnöke mon­dott. A felkért hozzászólók között egyetemünket dr. Nagy László, rektorhelyettes képvi­selte. A konferencia plenáris ülé­seinek lebonyolításán túl, a házigazda szerepében bemu­tattuk az egyetemünkön folyó kulturális életet is, így az ön­tevékeny művészeti csoportok műsorain és kiállításain ke­resztül a konferencia részt­vevői bepillantást nyerhettek hallgatóink kulturális munká­jába. A konferencián elhangzot­takra még visszatérünk! Visszapillan öt egyetemi esztendő az el­sőévesek számára végtelen hosszúnak tűnik, míg a szi­gorló gépészmérnökök szerint gyorsan eltelt, rövid interval­lum. Fél évtized alatt jelentő­sen megváltozhat egy ember szemlélete, bővül ismeret­­anyaga, tapasztalatokat szerez. NÁDASSY ANDRÁS így vall erről: *— Ez alatt a rövidnek tűnő idő alatt is figyelemmel kísér­hetjük, hogyan változtak az egyes tárgyak mennyiségben és minőségben egyaránt. Az egyetemek és főiskolák egy­részt általában mindig többet adnak, mint a jelen igénye, másfelől viszont, az egyre in­kább teret hódító szakosodá­sok miatt, egyre kevesebbet az általánosból. Egyetemünkön még az általános képzés domi­nál. Igaz, hogy az általános gépészeti ismereteknél már többet kaptunk, de még nem szakosodtunk. — Ebben a félévben elég so­kat utaztam munkahelyet ke­resve, és így módomban állt beszélgetni különböző munka­helyek vezetőivel, dolgozói­val. Tapasztalataim szerint, általában szívesen alkalmaz­nak mezőgazdasági gépész­­mérnököket, mert „minden­hez értenek”, vagyis jól eliga­zodnak a hétköznapok sokré­tű problémái között, tudják, hogy az adott problémára hol és hogyan találják meg a leg­jobb megoldást. Teljes jogú partnerként kezelik az ipar egyes területein is, beruházási, fejlesztési, üzemeltetési és ja­vítási kérdésekben egyaránt. Szerencsének tartod ezt az «előnyt”? — Szerintem a „mindenhez értés” felfogásban fogant kép­zés már túlhaladott. Attól füg­getlenül, hogy nekünk a kike­rülés után még előnyünkre vá­lik. Tehát arccal a szakosodás felé? — Évfolyamtársaimmal va­ló beszélgetések alapján, igen­nel válaszolhatok. Mi már a hetedik, vagy legkésőbb a nyolcadik félévtől kezdődő szakosodást látnánk célszerű­nek. Ez természetesen egyes tárgyak átcsoportosítását, má­sok elhagyását hozná magá­val. A szakosodás problémája felveti a gyakorlatok kérdését is. Te hogyan értékeled a je­lenlegi arányokat? — A hatékonyabb egyéni ta­nulás és elmélyülés csak ak­kor valósulhat meg, ha a gya­korlatok kerülnek túlsúlyba. Úgy gondolom, pillanatnyilag ez létszám-, hely- és anyagi okok miatt nem valósítható meg. Ideális segítség lenne vi­szont, ha minden leadott tárgyból egy ellenőrző kérdé­sekkel vagy teszttel ellátott, aránylag rövid és időtálló el­méleti jegyzet, vagy tankönyv állna rendelkezésre.­­ Az előadásokon így, a főbb témakörök, újabb érde­kességek, esetleg vetítettképes vagy filmes illusztrálásával le­hetne kialakítani, illetve előse­gíteni a műszaki szemlélet ki­alakítását. Gyakorlatokon, a gyakorlatból vett példákkal le­hetne alátámasztani, mélyíteni az elméleti tudást. A haté­konyság kis létszámú csopor­tokkal növelhető. Ezért nem tartottam szerencsésnek az egyes gyakorlatok esetenkénti összevonását. Sőt, a gyakorlati órák elosztását sem korlátoz­nám egy-két napra, hanem egész hétre folyamatossá ten­ném. Hogy mindennap legyen valamely tárgyból gyakorlati foglalkozás. A jelenlegi „tóid ig” formát is felbontanám egy kötött és egy kötetlen részre. Az utóbbinál kerülhetne sor pl. vitára, a hallgatók kiselő­adásaira. Ezzel a tárgyak vál­tozó részeinek feldolgozását is meg lehetne oldani bizonyos hallgatói segédlettel. Az előző évben általuk feldolgozott anyagot a következő évben vizsgaanyagként esetleg sok­szorosítani lehetne.­­ A reformjavaslatok után talán térjünk vissza az öt év tapasztalataira! — Utólag nyugodtan állít­hatom, hogy tulajdonképpen megkaptuk azt, ami hozzáse­gít az önálló gondolkodáshoz, munkavégzéshez. Részletei­ben azonban már nem ilyen harmonikus a kép. Voltak fel­adataink, amelyeknél nem volt meg a fokozatosság; úgy kellett tervezni, hogy nem is­mertük még eléggé a szakmai nyelvezetet, nehezen igazod­tunk el a kapcsolódó iroda­lomban. Többször előfordult, hogy nem láttuk tisztán a fel­adat lényegét, csak azt, hogy jegyet kapunk érte, aminek ösztöndíjkihatása is van. Nem minden feladata kapcsolódott konkrét géphez, így nehéz volt elképzelni azt. Щ És ennek milyen kihatá­sai voltak? — A szakmai és a nyári gyakorlatokon sokszor tanács­talanok voltunk, mivel az egyetemen hozzászoktunk az elméleti kidolgozáshoz, a szab­ványokhoz való ragaszkodás­hoz. Kint viszont, gyakran ta­lálkoztunk „nagyvonalúság­gal”. Erre a kettősségre okta­tóink nem mindig tudtak meg­győző magyarázatot adni. En­nek tudható be, hogy az év­folyamon eluralkodott a „más az elmélet és más a gyakor­lat” szemlélet. · Mi a véleményed az egyes anyagrészek átfedései­ről? — Saját bőrünkön tapasz­taltuk, hogy az ismétlés nem mindig a tudás anyja. Néhány témakör több tárgyból is elő­adásra került, a vizsgákon viszont mégsem ment annyi­ra, mint az a többszöri ismét­lésből logikusan következne. Célszerűbb lenne, az átfedő anyagrészek egyeztetése és a legmegfelelőbb tárgy keretén belüli előadása, akár bőveb­ben is. — Azt hiszem, ide kapcso­lódik a felkészülés problémá­ja is. Véleményem szerint még most, az államvizsga előtt sem tudjuk, hogyan kell tanulni, hatékonyan felkészül­ni. A minél nagyobb haté­konyságú elsajátítás helyes módszereit már a középiskolá­ban meg kellene alapozni, de még az egyetem első évében sem késő. — Mi a véleményed a vi­lágnézeti tárgyak oktatásáról? — Egy kikerülő mérnök fontos jellemzője kell legyen a szilárd, elméletileg és gya­korlatilag megalapozott mar­xista—leninista világnézet. A marxista oktatásnak is haté­konyabbnak kellene lennie, ami viszont, véleményem sze­rint, csak kiscsoportos fog­lalkozás keretében oldható meg. El Befejezésül, mit tudnál mondani a diplomaterv-készí­tésről? — Célszerűbbnek tartanám ha a diplomaterveket már IV. évfolyamon kiadnák. Sőt, ha IV. év végére kötelező lenne az irodalomjegyzék a részletes támavázlat bemu­tatása. Így sokkal rendszere­sebb és hatékonyabb munkát lehetne végezni. PDLF Köszönet Gödöllő város tanácsa ne­vében köszönetet mondok az Agrártudományi Egyetem KISZ-szervezetének és hall­gatóinak a lelkes segítőkész­ségért, amelyet az alsóparki tereprendezési és parképí­tési munkában való eredmé­nyes közreműködésükkel biztosítottak. Társadalmi munkájukkal hozzájárultak Gödöllő városképének to­vábbi szépítéséhez. Benedek János Gödöllő város tanácselnöke Diákköröseink a műszaki szekcióban A tudományos diákkörök XI. országos konferenciájá­nak műszaki szekciójában — a Bánki Donát Műszaki Fő­iskolán — egyetemünk gé­pészmérnöki kara 6 dolgo­zattal vett részt. A bíráló bizottságban intézményünket dr. Huszár István dékán­helyettes, tanszékvezető egyetemi tanár és dr. Ko­­mándi György dékánhelyet­tes, egyetemi tanár képvi­selte. Hallgatóink jó műszaki felkészültségét bizonyítja, hogy 4 pályamű díjat nyert a konferencián. Az alaptu­dományi tagozatban a MM és a KISZ KB fődíját a Nagy—Dávid—Mezei, ne­gyedéves hallgatókból álló kollektíva nyerte el. Ugyan­itt Fekete Dénes V. évf. hallgató II. díjat kapott. A konstrukciós tagozatban Országh József V. évf. hall­gató II. díjat és Várszegi Tibor ugyancsak V. évf. hallgató II. díjat kapott. Gratulálunk a szép sike­rekhez! Könyvtára Dörüöő­i Egye­rt.tör­téneti­­ gy.A VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEKI MÉRNÖK MEZŐGAZDASÁGI A GÖDÖLLŐI ATE LAPJA XIV. ÉVF. 10. SZÁM­ÁRA: 40 FILLÉR 1973. JÚNIUS 10. Egyetemisták a városért A mezőgazdaságtudományi kar hallgatói a vizsgaidőszak megkezdése előtt — a jelölőgyűlésen Benedek János tanácsel­nöknek tett ígéretükhöz híven — társadalmi munkát végeztek a városban. A munkaakció keretében az Alsó-parkban cserjét irtottak, borókafenyőt ültettek, terepet rendeztek. A társadalmi munkaakció eredményét a következő táblá­zattal szemléltetjük: Megjegyezzük még, hogy a IV. évfolyam a ballagási elő­­készületek miatt vállalt mindössze 15 órát. A kar első helyezettje a II/3. csoport lett. A társadalmi munkaakcióban részt vett hallgatóknak ez­úton is köszönetet mondunk jó munkájukért, amellyel kivív­­ták a tanácsi vezetők őszinte elismerését is. Mezőgazdaságtudományi kar KISZ-bizottsága Évfolyam Tervezett óra Teljesített óra Százalék I. 160 183,5 116 II. 160 216,5 135 III. 160 134,0 84 IV. 15 15,0 100 összesen: 495 549,0 114 U-vitaminnak nevezték el azt az új, a kli­nikai gyakorlatban már kipró­bált gyógyszert, amelyet szov­jet biokémikusok szintetizál­tak. Az új vitamin alapanya­ga metionin aminosav, amely az élelmiszerek közül a leg­nagyobb mennyiségben a túró­ban található. Az U-vitamin normalizálja az emésztőcsatorna működé­sét, kiküszöböli a fekélyeket, kedvező hatása van szív- és érrendszeri-, valamint a bőr­betegségekre is. A gyomorfe­­kélyes és gyomorhurutos be­tegek nagyhatású gyógyszerét tabletta formájában kezdi gyártani az ufai vitamingyár. (MTI) (Búvár, XXVII. évf. 5. sz.) ­ Eg­y kép — egy hír A gépészmérnöki kar oktatói-dolgozói KISZ-alapszervezete május 25—26-án ven­dégül látta a keszthelyi ATE testvéralapszer­vezetét. A házigazdák bemutatták vendégeiknek a műhelyeket, laboratóriumokat, a kar épüle­tét, majd a KISZ-klubban találkozott a két alapszervezet tagsága. Itt dr. Bánházi János egyetemi docens, dékánhelyettes ismertette a kar történetét, jelenlegi munkáját és terveit, perspektíváit. Képünkön: Pálinkás István üdvözli a két alapszervezet tagságát a gödöllői viszontláto­­gatás alkalmából. (Fotó: szöveg: Heckenast István

Next