Mezőgazdasági Mérnök, 1974 (15. évfolyam, 1-18. szám)

1974-01-24 / 1. szám

­ H ha valaki azt mondja, hogy 45 évig dolgozott egy helyen, akkor első hallás­ra monoton, megszokott mun­kára gondol az ember. De, ha azt is elmondja az illető, hogy ez alatt az idő alatt volt ví­vóedző, sportlövész váloga­tott kerettag, vitorlázórepülő­oktató, testnevelő tanár és at­létikai edző, akkor már a test­nevelés és sport szolgálatá­ban eltöltött majd fél évszá­zad sokrétű, színes tevékeny­séget rejt magában. Ötvös Károly Gödöllőn szü­letett. Az 1920-as években az Erzsébet-parki srácokkal, ideális környezetben ismer­kedett a különböző sportágak alapelemeivel. Maguk készí­tette kapuk között rúgták a labdát, s a sportszerek hiá­nyában a természetes kör­nyezetet használták fel a test­edzésre. Talán ez a „gyerekszoba” vitte 1926-ban Ötvös Ká­rolyt a Testnevelési Főiskolá­ra, ahol több mint száz je­lentkező közül végül is har­mincadmagával kezdte meg tanulmányait. — A főiskolán elsősorban atlétikával és tornával foglal­koztam — emlékezik vissza Karcsi bácsi —, de más sport­ágakban is élményeket gyűjt­­hettem. Kiváló nem voltam ugyan egyik sportágban sem, de mint aktív sportoló, a ké­sőbbi munkámhoz sok ta­pasztalatot szereztem ezek­ben az években. Az akkor még 3 éves főis­kolát 1929-ben végezte el Ötvös Károly. Ezután került az egyetem öreg falai kö­zött működő gimnáziumba a testnevelő tanárok között fel­állított ranglétra egyik alsó fokára. Közben, mint váloga­tott sportlövész, majdnem kikerült egy rangos római versenyre, de számára bal­­szerencsésen végződött a vá­logató verseny. Nem került be a keretbe. A csalódottság a vitorlázó repülők közé vit­te. Ennek a sportágnak gya­korlásáról 1947-ben az átla­gosnál magasabb vérnyomá­sa miatt kellett lemonda­nia. Az ötvenes évek elején a járásban szervezett MHK- mozgalomban való fáradha­tatlan részvétele segítette hozzá Ötvös Károlyt, hogy az Agrártudományi Egyetemre kerülhetett testnevelő tanár­nak.­­ Az ötvenes években az egyetemi sportkörben labdarú­gással és atlétikával foglal­koztunk, s bár akkor még nem volt tornatermünk, az egye­tem környékén jó mozgási le­hetőségük volt a hallgatóknak — meséli tovább életútját Karcsi bácsi. — A testnevelé­si órákon akkor is, s azóta is alapelvem volt, nagyon ügyet­len ember nincs, csak tudni kell foglalkozni a hallgatók­kal, meg kell találni azt a nyelvet, amellyel közelebb kerülhet hozzájuk az oktató, s felkeltheti érdeklődésüket a sport iránt. Hogy ez mennyire sikerült Ötvös Károlynak, arra tanú­­bizonyság az a szeretet, amely a testnevelési tanszéken, a GEAC-ban és a hallgatók kö­rében két évtizedig, mint tanszékvezetőt körülvette, s amely most, 68 éves korában, nyugdíjazása után is köti az egyetemhez, a sporthoz, a ba­rátokhoz és a tanítványokhoz. Karcsi bácsi keze alatt, egyetemünk hallgatói közül olyan atléták nőttek fel, mint Nyakas Ferenc gerelyvető, Jeti Richárd kalapácsvető és Gresa Lajos válogatott rö­vidtávfutó, akinek­­ az egye­tem elvégzése után is ed­zője maradt az FTC-ben és a válogatottban. A sport terüle­tén kifejtett nevelőmunká­jáért 1954-ben Ötvös Ká­rolyt Kiváló Dolgozó kitün­tetéssel, 1962-ben pedig a Sport Érdemes Dolgozója ki­tüntetéssel jutalmazták. — Negyvenöt év után már egy kicsit terhesebb a tan­széki munka kötöttsége — tér át a jelenre Karcsi bácsi —, de azért mégsem tudok minden átmenet nélkül meg­válni eddigi munkámtól. Mint nyugdíjas, továbbra is én fog­lalkozom a GEAC atlétáival, s ha tehetem, bejövök máso­dik otthonomba, az egyetem­re. Éppen a napokban gon­doltam arra, hogy a negyven­öt év alatt vajon hányszor jöttem át a felüljárón! — Az egyetemen eltöltött évek alatt sok változást át­éltem, ma már például szako­sított testnevelés folyik ná­lunk. Külső létesítményekben is sokat gazdagodtunk, de még ma is nagy gondunk, hogy a tízszer húsz méteres tornateremben hogyan foglal­koztassunk egyszerre egy har­­mincvalahány hallgatóból ál­ló csoportot! Pedig a szorgal­mi időszak nagy része azokra a hónapokra esik, amikor te­remfoglalkozásokat kell tar­tanunk. — Tudom, hogy nem köny­­nyű összeegyeztetni a tanulást a magasabb szintű sport­­munkával — folytatja Karcsi bácsi —, ezért különös öröm az edző, a testnevelő tanár számára, ha olyan tehetség sportsikereinek kovácsa le­het, mint Gresa Lajos. Soha­sem felejtem el azokat a per­ceket, amikor Lajos 1970-ben megnyerte a főiskolai bajnok­ságot! Vele örültem, az ő sikerében látom kicsúcsosod­ni munkámat. X Tarcsi bácsi fáradhatatlan ember. Otthon, szabad idejében sem pihen, hanem az unokákkal, a környékbeli srácokkal ismerteti a rend­szeres testedzés örömeit. Karcsi bácsi irányítása alatt a vidám gyerekhad azok között az Erzsébet-parki fák között szaladgál, ahol ötven évvel ezelőtt ő is elkötelezte magát a sport, a testedzés iránt. Tormai László A testnevelés szolgálatában KGST: Kölcsönös élelmiszer-szállítások A KGST-országok mező­gazdaságának és élelmiszer­iparának gyors fejlődése egy­re jobb feltételeket és lehe­tőségeket teremt az élelmi­szercikkek kölcsönös cseréjé­nek fokozásához. A tagorszá­gok áruforgalma ezen a te­rületen a legutóbbi évtizedben háromszorosára nőtt és már tavaly meghaladta az 1,3 mil­liárd rubel értéket. Piacaikon egyre több olyan árucikk található, amely a kölcsönös szállítások eredmé­nye. Lengyelországban széles körben ismert és kedvelt im­portáru a magyar szalámi, a bolgár, a magyar és a román gyümölcs-, valamint zöldség­konzervek, a csehszlovák cu­korka és sör. Évről évre foko­zódik a borforgalom is. A KGST keretében megvalósuló borszállítások elérik az évi 2 millió hektolitert. A cigaretta­exportban Bulgária és Len­gyelország vezet. Az élelmiszercikk-kereske­delem fejlesztése szempontjá­ból jó távlatokat biztosít egyebek között az a tény, hogy a szocialista országok éghajlati és talajviszonyai kü­lönbözők. Ez lehetővé teszi a termelés szakosítását. Bulgá­ria, Magyarország és Románia például tavaly körülbelül 2 millió tonna zöldséget és gyümölcsöt szállított a KGST- országok piacaira. Magyaror­szágon és Bulgáriában a leg­utóbbi években számottevően emelkedett a mezőgazdasági termények hozama. Ez lehető­vé tette, hogy gabonát és bú­zát is exportáljanak. Egyes gabonafajtákból Románia is exportőr lett. A mezőgazdasági termelés fejlesztésében jelentős szere­pet játszik az új növényfajták meghonosítása. A KGST-or­­szágok tavaly több mint 500 000 mázsa nemesített ve­tőmagot és 1,4 millió mázsa vetőburgonyát cseréltek. A legutóbbi két évben mintegy 6600 tenyészmarhát, 11 000 ju­hot, több ezer malacot és 200 000 szárnyas állatot vásá­roltak egymástól. (BUDA­­PRESS-INTERPRESS) ELSŐSEGÉLYNYÚJTÓ TANFOLYAM A múlt év novemberében a Vöröskereszt rendezésében 6 hetes elsősegélynyújtó tanfolyam indult az egyetemen. A nagyon kedélyes, családi hangulatú kurzus záróakkord­jaként 26 dolgozó sikeres vizsgát tett nem csak elméletből, de mint a képen látható gyakorlatból is. Jövőre is minden bizonnyal beindul a tanfolyam. Minden­kinek figyelmébe ajánlom, sok hasznos dolgot tanulhat. Nem­csak családon belül előforduló rosszulléteknél, munkahelyen segíthet embertársain, hanem szükség esetén még életet is menthet szaktudásával. Kérem az egyetem dolgozóit éljenek ezzel a lehetőséggel, s azután ne csak a leadott anyagból, de emberségből is vizsgázzanak. Dajka Istvánné. Varsói tapaszt­alatok AZ ŐSSZEL egy hetet töl­töttem a Varsói Mezőgazdasá­gi Főiskolán. Tanulmányutam célja az volt, hogy közelebb­ről megismerkedjek a lengyel mezőgazdasági felsőoktatási intézményekben folyó idegen­nyelv tanítással, különös te­kintettel az audio­vizuális módszer szerepére a nyelvtan oktatásában. A lengyel agrárfelsőoktatási intézményekben nagy fontos­ságot tulajdonítanak az idegen nyelvek oktatásának. Vélemé­nyük szerint, egy jól képzett agrárszakembernek két idegen nyelven tudnia kell szakiro­dalmat olvasni és általános, valamint szaktémákról társa­lognia. Ezért már a felvételi vizsga tárgyai között is szere­pel a jelölt által szabadon vá­lasztható valamelyik­­világ­nyelv, és ennek tudásszintje beleszámít a felvétel eredmé­nyébe. Az orosz nyelvet az első két félévben oktatják összesen 64 órában. A megyel anyanyelvű diáknak az orosz nyelv tanu­lása sokkal könnyebb, mint a magyarnak, ezért a 64 órát elégségesnek tartják a megfe­lelő nyelvi szint elérésére. A második idegen nyelvet, ame­lyet a hallgató szabadon vá­laszthat, 8 féléven keresztül, összesen 256 órában oktatják. Ezt a 8 félévet úgy osztják fel, hogy 4 félévben általános nyelvet, majd 4 féléven át szaknyelvet oktatnak. A fél­évek végén a hallgatók gya­korlati jegyet kapnak, a záró félév végén pedig kollokvál­nak. A Varsói Mezőgazdasági Fő­iskola hallgatói kiterjedt kül­földi kapcsolatokkal rendel­keznek. Cseregyakorlatokra utaznak a szocialista orszá­gokba, de tőkésországokba is, mint például Franciaország, Dánia, Hollandia. Tanulmányi ösztöndíjakat is kapnak Ang­liába, Franciaországba, stb. Ilyen esetekben a lektorátus­nak igazolnia kell a hallgató megfelelő nyelvtudását. A nyelvtanárok is jó külföl­di kapcsolatokkal rendelkez­nek. Van kapcsolatuk a Szov­jetunió és a többi szocialista ország mezőgazdasági felsőok­tatási intézményeivel; tanul­­­mányutakat tesznek nyugati országokba is. NÉHÁNY SZÓBAN beszá­molnék még arról is, hogy me­lyik nyelvoktatási módszernek van ma Lengyelországban a legtöbb híve. Teszem ezt azért is, mert tudom, hogy az ide­­gennyelv-oktatásii módszerek nemcsak e terület szakembe­­reit érdekli. A nyelvoktatási módszerekkel szemben mindig az volt és az a követelmény, hogy hatékony legyen. A legtöbb lengyel nyelvta­nár ma a kognitív módszer hí­ve. Ennek lényege, hogy min­den egyes tananyag tanulmá­nyozása előtt megmagyaráz­zák, tudatosítják az abban rejlő nyelvtani anyagot és szó­kincset. Ezáltal az olvas­mányban előforduló új nyelv­tani anyag és szókincs már is­mertté vált és a tanuló az új anyagot rögtön érti, hatéko­nyabban tudja a tanulásra szánt időt kihasználni. A la­boratóriumot és a különböző audio­vizuális eszközöket a nyelvtani anyag és a szókincs begyakorlásában tartják hasz­nosnak és az oktatási időnek kb. 20 százalékát töltik ezzel. A nyelvtan tanítása tehát a tanár tudatosító magyarázatán alapul és a begyakorlás egy részét végzik audio-vizuális eszközök felhasználásával. EGYETEMÜNK vezetősége is felismerte ennek fontossá­gát és 1971-ben megszervezte a Nyisztor György nyelvi szakkollégiumot, amelyben az érdeklődő hallgatóknak lehe­tőségük van arra, hogy vala­melyik világnyelvet alaposan elsajátítsák. Ennek keretében a szakkollégiumi tagok össze­sen kb. 400 nyelvórát kapnak és utána állami nyelvvizsgát tesznek. A kezdeményezés si­kerét bizonyítja, hogy eddig 20 hallgató tette le sikeresen a középfokú állami nyelvvizsgát. 1973. februárjában az egye­tem vezetősége az I—II. éves hátrányos helyzetű hallgatók számára, akik saját hibáju­kon kívül gyengébb nyelvi előképzettséggel rendelkeztek, szakkollégiumi előkészítő tan­folyamokat is szervezett heti 4 órában. MINDEZ azonban, csak a hallgatók elenyésző hányadát érinti. Megfontolandó tehát, figyelembe véve a lengyel ta­pasztalatokat is, az idegen­nyelvi órák számának feleme­lése egyetemünkön. Kemény György nyelvtanár VISSZAPILLANTÓ TÜKÖR Kedves Fábián Péter! Nagyon-nagyon jó, hogy nem feledkeztél meg ró­lunk. Köszönettel vettük a görbe tükröt! Ezúton kérünk még ar­ra, hogy a számodra leges­legutolsó szemeszterben se légy hűtlen a Mérnökhöz. Eddig is hasznosan és nem­hiába töltötték írásaid a Mezőgazdasági Mérnök ha­sábjait. Akik még itt maradnak, úgy őriznek meg, mint ahogyan naponta láttak — vastag keretes szemüveg és bársonyzakó, jó adag iró­niával és öniróniával fel­fegyverkezve. Várjuk továbbra is a PDLF-aláírású cikkeket! Most pedig álljon itt a te görbe tükröd, amelyet a Sugarak ’72-ben megjelent verseid alapján állítottam össze. Fogadd szeretettel! Birkás Márta PDLF-STÍLUSBAN BÚCSÚZÓRA „AVE” Szférák­ zenéje zümmögve Betölti mindenem Sötét-szív korongja (Miért korong — nem is tudom) Új világhoz új mágnestalp Vonz Papír — Csimboraszok, s egyebek Zsebembe gyűrtem öt évem, s ti is: Mi megyünk, s minden itt marad. A TÉPELŐ Talán a Saturnus X-edik bolygóján Pieta a mosollyal arcán Szeretne, de hogy, kit vagy mit Idegölő érzéssel VALAMIT Meddig bírja, még meddig Majd lombikban újraélesztik Oly mindegy neki A négyzetet ISMÉT Megint a tavasz, megint. Idegsejtként s mimóza-állapotban Sajnálom magam Önmartalék énem-élő Összeolvad holt és élő. Összeszedek Mégis mindent. Kikristályosítok, s újra felépítek. Így kell élnem Műszaki figyelőszolgálat Úi mérési módszerek A gabonafélék nedvességtar­talma pontosabban mérhető a mikrohullámok mérésén ala­puló nedvességmérő műszer­rel, mint az eddigi hagyomá­nyos, kisfrekvencián mért kapacitás vagy ellenállásválto­zás alapján történő méréssel. A nedvességtartalom mérése a szemesterményen átbocsátott mikrohullámok csillapításának mérésén alapul, minthogy megállapították: 9,4 MHz frekvencián a mikrohullámú csillapítás elsősorban a sze­mestermény nedvességtartal­mától függ, a mag sótartalmá­tól és nedvességeloszlási gra­diensétől pedig független. ★ A Journal of Agricultural Engineering Research (1973. 18, 59—66) cikke ismerteti a mérés elvét, különböző min­tákon végzett mérési diagra­mokat közöl és bemutatja a nedvességmérő műszer felépí­tését, kapcsolási rajzát. A szilárd anyagok nedves­ségtartalmának meghatározá­sára alapvetően két mérési módszer ismeretes: a közvetlen mérések, ame­lyek az anyagban levő víz mennyiségét rendszerint súly­vagy térfogatméréssel állapít­ják meg; a közvetett módszerek, amelyeknél a szilárd anyag valamely jellemző és jól mér­hető tulajdonságának a ned­vességtartalomtól függő válto­zásából következtetünk a víz­tartalomra. A közvetett módszerek fő­leg az anyagok villamos tulaj­donságainak mérésén alapul­nak. A gyakorlatban az ellen­állás és dielektromos állandó mérése terjedt el. A Mérés és Automatika (XVIII. évf. 3. sz. 106—108. old.) cikke főleg közvetett — villamos — módszereken ala­­­puló műszereket mutat be. Is­mertet néhány újszerű, ma még kevésbé ismert működési elvvel rendelkező műszertípust is. Minek nevezzelek? kérdezgettük a költő szavai­val, amikor a ... izé ... a volt. .... szóval, arról a bi­zonyos földszinti helyiségről —, amit tavaly még KISZ- klubnak tituláltak — esett szó. Mert ugyebár, már csak volt KISZ-klub, még koráb­ban könyvtár (de ez oly rég volt, hogy a fiatalabbja már nem is emlékszik rá, hogy azelőtt mi volt, azt már a kö­zépkorúak előtt is homály fedi). De komolyra fordítva a szót, valóban problémát oko­zott, mit tiszteljünk abban a szép, dekoratív teremben. Mert már nem KISZ-klub, már nem könyvtár. Hát ak­kor mi? Nos, ezúton adjuk hírül ország-világnak, a szó­ban forgó földszinti terem új, hivatalos neve: rektori tanácskozó terem. Tanuljuk meg, szokjuk meg az új elnevezést és az esetleges félreértések, feles­leges bolyongások elkerülése végett alkalmazzuk is egye­­temszerte egységesen. Tehát, nem KISZ-klub, nem volt könyvtár, nem fogadóterem, hanem­ rektori tanácskozó terem!

Next