Mezőgazdasági Mérnök, 1974 (15. évfolyam, 1-18. szám)

1974-01-24 / 1. szám

DECEMBERI KRÓNIKA KGST-vitaest A III. éves hallgatók gazdaságpolitikai vitaestet szerveztek a kollégiumban, a politikai gazdaságtan vizsgára való előkészület jegyében. Napirenden a KGST-országok gazdasági együttműködése, illetve hazánk szerepe és feladatai a KGST-ben témakörök szerepeltek. Az előre leadott, valamint a helyszínen feltett kérdésekre Nagy László, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Titkárságának helyettes vezetője válaszolt. A konzultációs vitaesten — a patronáló tanszék képviseletében — részt vett dr. Pethő György tanszékvezető egyetemi tanár, rektor és Halupa Béla egyetemi docens. Az érdeklődés több szempontból is indokolt volt. Egyrészt a komplex program megvalósítása napjaink fontos feladata, másrészt az itt elhangzott gondolatok szervesen kapcsolódtak a szigorlat előtt álló III. évesek tananyagához. Köszönjük a tanszék gyors reagálását kérésünkre. Úgy véljük, mindannyiunk hasznára válna, ha a jövőben a kollégium KISZ-vezetői gyakrabban élnének a politikai gazdaságtan tanszék által felajánlott segítséggel a hasonló rendezvények színvonalának biztosítása érdekében. Hegedűs István ZSÁMBÉKON IS MEGALAKU L Bács-Kiskun megyei diákklub vezetőségének képviselői decemberben Zsámbékra látogattak. Találkoztak az üzemmérnöki-üzemgazdasági szak Bács-Kiskun megyei hallgatóival, majd a helyi KISZ-szervezet patronálásával megalakították a diákklub zsámbéki szervezetét. Ez a gazdász és gépész részleghez hasonlóan, önálló egységként vesz részt a klub munkájában. A Zsámbékon tanuló 12 Bács megyei hallgató Vancsura Máriát választotta meg vezetőnek. Feladata a kapcsolattartás az egyetemen működő klub vezetőivel. Első közös programunk a márciusban megrendezendő „Bács-Kiskun megyei napok” lesz, majd ezt követően közös kirándulást szervezünk a megyébe. A diákklub nevében megköszönjük a KISZ-nek, személyesen Varga Ferenc titkárnak, hogy biztosították a találkozó sikeres megszervezését. Dulai Sándor KÉRDEZZ - FELELEK! Ígéretemhez híven, szeretnék visszatérni a Szolnok megyei diákklub november 21-i összejövetelére. Mint a Mérnök legutóbbi számában említettem, a már ismertetett tájékoztató után, dr. Borbély József, a Szolnok megyei állami gazdaságok főosztályának vezetője válaszolt a hallgatók kérdéseire. IDÉZEK tehát a válaszokból: „A termelőszövetkezetek szívesen fogadják a fiatalokat, hiszen az üzemekben szükség van a szakemberekre. Ezt az igényt az élet, a termelés műszaki fejlesztése, az új termelési eljárások teremtették meg...” „A fiatal és az idős szakemberek kapcsolatát nagyban befolyásolja a kezdő szakemberek magatartása, a kölcsönös, de nem elvtelen egymásrautaltság, az alkalmazkodás szükségessége. Az üzemen belül az idős szakemberek helyzeti előnye: a helyi üzemi adottságok, a tsz-tagok, az emberek ismerete... összességében a helyi tapasztalatok, figyelembe véve a kialakult szokásokat és viszonyokat. A fiatal szakember ennek hiányában kezdi meg munkáját és éppen ezért mindent el kell követnie a gyakorlat, a helyi ismeret elsajátítása, az emberek megismerése érdekében ...” Volt egy igen érdekes kérdés, — idézem — „Mi a biztosíték a gyakorlatban való helytállásra? A szervezőkészség, a talpraesettség, vagy az egyetemen megszerzett tudás dominál-e?” A VÁLASZ: „Az elméleti felkészültség ... legtöbb esetben az ideális megoldási formákat veszi fegyelembe... a gyakorlat azonban az esetek zömében mást produkál. Éppen ezért, az egyetemen tanultakat alapos helyi ismeret után fokozatosan kell átültetni a gyakorlatba. A fiatalok általában gyorsan és minden átmenet nélkül akarják bevezetni, alkalmazni az újat. Elképzeléseiket azonban előbb meg kell érttetni a vezetéssel és az emberekkel. Ehhez szükséges a szervezőkészség, a talpraesettség.” „... az egyetemen szerzett tudás és elméleti felkészültség átvihető a gyakorlatba, ehhez azonban nagy energiára és gyakorlatra van szükség.” „Egyértelműen javasoljuk, hogy a kezdő szakemberek aktívan kapcsolódjanak be az üzem, a község, a város társadalmi életébe, így a KISZ, vagy éppen a pártszervezet munkájába. A társadalmi munka, az aktivitás nagyban elősegíti a jobb emberi kapcsolatok kialakítását...” A KÖVETKEZŐ érdekes kérdés: „Célszerű-e, hogy a kezdő szakember ott helyezkedjék el, ahol sokan ismerik, pl. a saját falujában?” VÁLASZ: ......Aki saját falujába kerül vissza, az feltétlenül előnyös helyzetben van a helyismeret, az emberek ismerete miatt. Megnehezíti a dolgát viszont, ha a kezdő szakember nem következetes és nem tudja kivédeni az elvtelen megközelítéseket, kivételez vagy egyeseknek engedményeket tesz... A szakember értékét azonban a végzett munkának kell meghatároznia. Ez egyaránt vonatkozik azokra, akik saját falujukba kerülnek vissza és azokra, akik ismeretlen helyre kerülnek...” A következő válaszból világos a kérdés is: „... nem könnyű a mérnöknők munkája... az egyetemről kikerülő nők számoljanak a munka nehézségeivel, beleértve a fizikai megterhelést, a rossz közlekedési lehetőségeket és az időigénybevételt is. ... minden munkaterület alkalmas a nőknek. Az eddigi gyakorlat alapján mégis azt javasoljuk, hogy az üzemgazdasági, illetve az álattenyésztési ágazatokban helyezkedjenek el. ... kezdettől fogva legyenek határozottak, céltudatosak és ne engedjék magukat befolyásolni, ... annál is inkább, mivel általános tapasztalat, hogy a női szakemberek elméleti felkészültsége jó.” Természetesen több kérdés is felvetődött, így pl. a gépészmérnökök helye és szerepe egy adott mezőgazdasági üzemben és annak irányításában. Munkájuk elismerése és szerepük a vezetésben éppoly sarkalatos kérdés, mint a nők helyzete. MOST IS leszűrhettük, mint már annyiszor, nagy szükség van a már végzett, illetve az idősebb szakemberek útmutatásaira, véleményére, tapasztalataira, okos tanácsaira, hogyha kikerülünk a „nagybetűs" életbe, ne álljunk idegenül, utat keresve és ne okozzon felesleges problémákat a hirtelen ránkzúduló felelősség. — birkás — KOLLÉGIUMI SZOBÁK A KOLLÉGISTÁKAT sokféle szempont szerint meg lehetne különböztetni egymástól. A második otthonukhoz fűződő érzelmi szálakat tekintve, mégis egy kicsit egyformák. A kollégiumi szobákban eltöltött évek alatt majd mindegyikük — legyen lány, vagy fiú — igyekszik lakályossá tenni szűkebb környezetét. Ez a „csináld magad, szépítsd magad” tevékenység többnyire a szobatársak egyéniségétől függ, így a barkácsolók, a gyűjtők és a különböző ihletésű dekorálók díszítő munkája a háromfős kollektívák ízlését tükrözi. Néhány kollégiumi szoba a következőképpen árulkodik erről: C-épület, 1083-as szoba. Angyal József, Maros Imre és Roczkov Frigyes laknak itt. Hobbyjuk az üveggyűjtés. A falra szerelt könyvespolcra a közelmúltban rakták fel a 115. üres üveget Ez annyiban érdekes, hogy különböző üvegekről van szó, s a négy éve gyarapodó gyűjteményben megtalálhatjuk a világ minden tájáról származó itóka egyszeri tárolójának mini, maxi, öblös, karcsú és egyéb reprezentánsaiit. Az üveggyűjtők szerzeményei között egy-két „vizsgapalackot” is láthatunk, ami diáknyelven körülbelül azt fejezi ki, hogy a vizsgaidőszakot a legrövidebb idő alatt túlélő szobatárs meglepte barátait valami jobbféle piával. Persze, csak az üveg kedvéért! Különben, az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy még az üres üvegek is porosodnak, ezért kéthetenként le kell törölgeteni őket. A gyűjtemény értékét növeli, ha a zsinórral díszített, furfangos kupakkal ellátott palackokat használat után is eredeti állapotban őrzik meg. Ennek érdekében a szobatársaik kidolgoztak egy „pálinka kilopási módszert”, amely üveggyűjtői titok. Az viszont nem, hogy a tanév végén három felé akarják osztani a palackokat, de az is lehet, hogy a kollégiumra hagyják az egészet, „így ittunk mi” jelszóval. Az 1083-as szoba sztárja azonban mégsem üveg, hanem egy ingás falióra, „beépített elektromos időkapcsolóval”, ami Roczkov Frici barkácsolótudományát illusztrálja. Még a rádiót és az elektromos csengőt is bekapcsolja. Ez azért jó, mert a lakók még ötödéves korukban is szeretnek aludni, ám a berregő csengő hangjára hajnali ötkor is képesek káromkodni, arról nem is beszélve, hogy korai felkeléssel elérhetik a reggeli vonatot, amikor haza akarnak utazni. Frici azt tervezi, hogy az ingás óra különleges tulajdonságait később lágytojás, vagy teamelegítésre is felhasználja, bár az is előfordulhat, hogy ezermesterkedése nyomán kifolyik saját készítésű hangfalából a tea és éjfélt üt a lágytojás. Angyal Jóska „csak” egy összeszerelhető virágállványnyal tette barátságosabbá a szobát, amelyet üzemvezetői szakmai gyakorlatukon csinált, kb. 3 óra alatt. A közadakozásból szerzett növényeket tartó állvány térelválasztónak is tökéletes, s a szoba rangját messzi folyosószerte emeli. A C-épület harmadik emeletének 3999-es szobájában is egy virágállvány a belépő szemeit legelőször kiszúró látvány, azzal a különbséggel, hogy ez fából van, s 2—3 délután alatt készült el a falvédőszegélyből maradt selejtből. Akik elkövették: Fodor József, Kolozsvári Károly és Zab Gyula II. éves gépészek. És ha már volt egy állvány, a fiúk otthonról cserepes dísznövényeket hoztak a szoba hangulatának emeléséhez. Ebben a szobában „feldobják” a falakat a színes lemezborítók is, amelyekről Bergendyék és zenésztársaik mosolyognak — vagy mi a csudát csinálnak — a lemezgyűjtő lakókra. A lemezborítók mellett jól mutatnak a falakon a nagy alakú, városrészeket ábrázoló színes fotók és az „álomautók”, melyeket műanyag raffiával erősítettek fel, hiszen szöget verni a falba ezen a környéken is tilos. A tilalmakkal mit sem törődik, viszont a szobában honos, „pletyka” nevű kúszó-mászó növény, mert úgy tűnik, hogy a falon keresztül a szomszéd szobákba is át akar futkározni. Az épület 2052-es szobájában, Hajdú Huba, Kádár Péter és Mészáros Illés elsőéves gazdászok háza táján ennél jóval szerényebb képességű és igénytelenebb növények éldegélnek 13 fajta minikaktusz gyűjtőnév alatt. Az apró növésű tüskések jól megférnek a falakról hívogató színes képeslapok és a magazinokból kivágott tájképek között, talán a színes állatfotók sem zavarják őket. Hangulatosabbá teszik még a szobát a sörösüvegvázába rakott őszi ágak, a fagyöngy, a gyepűrózsa, a fagyal — vigyázat, ezeknek az izéknek a nevét gazdászoktól hallottuk! —, s az sem baj, hogy egy „MOL 6”-os dobozból készült, jópofa minivázával is egyénibbé teszik lakáskultúrájukat a fiúk. De a sörösüvegből ügyeskedett gyertyatartó és a kovácsoltvas virágtartók is ötleteiket dicsérik. Azépület 1001-es szobájában mint őserdő fogadja a látogatókat a huszonvalahány alácsüngő, felkapaszkodó és kedvére burjánzó növény jóvoltából. Mészáros Szabolcs, Nátor Béla és Zalabai János ötödéves gazdászokat azonban mit sem zavarja ez a szobai növénykert, mert azt tartják, hogy a növényszerető emberek kis helyen is elférnek. És ebben lehet valami, hiszen ősi diákhagyomány szerint még mindig jobb rengeteg szabadföldi dísznövényt látni, mint feleannyi tankönyvet. Persze, a szobában, órában sincs hiány, mivel két falióra — az egyik, ha akar, akkor kakukkol — mutatja a greenwichi időt, s különösen mulatságos, amikor néhány percnyi eltolódással huszonnégyet ütnek — kakukk — az alvók lelkivilágába. Úgy látszik azonban, hogy divat a falióra a kollégiumban, a divatért pedig mindenkor sokféle kellemetlenséget el kell viselni. Igen ám, de az A-épület harmadik emeletén, a 3029-es szobában a falióránál is különb dolgok vannak. Kezdjük talán azzal, hogy Németh József, Tamás Gábor és Végh László III. éves gazdászok is szeretik a növényeket, ameyek saját készítésű virágállványukon díszelegnek. Bár a 15-féle minikaktusz, az 5- fajta szanszevéria és az egyéb zöldellők nem nagyon kedvelik a keleti fekvésű szoba időjárását. A Végh Laci gyártotta sutaszőnyegek viszont sajátos tárgyi mivoltukból adódóan, igen jól érzik magukat a falakon, még akkor is, ha egy ilyen szőnyeg elkészítése elég költséges mulatság. A jelenleg félkész állapotban szunnyadó, háromméteresre tervezett suta a szőnyegekhez például 500— 600 forint értékű nyersanyag kell, ám Laci így is belekezdett. Február végére szeretné megcsinálni, ajándékba édesanyjának. A szoba egy másik fakrászon, Tamás Gabi ágya fölött, egy olimpiai fáklya látható. Igen, olimpiai! Gábor tagja volt ugyanis tavalyelőtt a Budapestről Bécs felé futó váltónak, amely az olimpiai lángot vitte Münchenbe, s mint minden váltótagnak kijáró ajándékot, ő is büszkén őrzi ezt az ereklyét. De még nincs vége! Mivel az ajtó fölött van még egy tehénkoponya is, amelyet egykor színes égők tettek „hangulatosabbá”. Azóta az égőket és a vezetéket le kellett szerelniük, mert a házirend szerint nem lehet semmilyen „házi” kivitelezésű elektromos vezeték a falon. A koponya azért így is hatásos! Hiszen növények, subaszőnyegek, olimpiai fáklya és tehénkoponya után mi kell még egy szobába?! ERRŐL más szobáiéban, más dekorációk, mást tudnának mesélni. Tormai László Kakukkos óra Az olimpiai staféta értékes ereklyéje. Ez bizony a koleszban sem mindennapos díszítőelem. Roczkov Frici mindentudó kakukkos órája. A koponya azért így is hatásos! „Őserdei” csendélet a szép házilagos kivitelű virágállványom ALKALOM SZÜLI... Az utóbbi hónapokban többször előfordult, hogy idegen személyek egyetemi helyiségekből társadalmi és személyi tulajdonban levő tárgyakat, pénzt, stb. tulajdonítottak el. Ezek közül két főt a rendőrség már őrizetbe is vett. Az egyetemi helyiségekbe való behatoláshoz általában az is hozzájárult, hogy a szobák ajtajai, ablakai nem voltak bezárva.” Az idézet a dr. Raátz Elemér főtitkár által aláírt, s a múlt év december 7-én keltezett körlevélből való. Megjelenését az a sajnálatos eseménysorozat tette indokoltá, amely év végén egyetemszerte beszédtémává, találgatások tárgyává vált .„Betörtek iksz tanszékre, garázdák jártak a gépészkari épületben gyújtogattak, pénztárcát loptak!” — hallottuk. S valóban a politikai gazdaságtan tanszék két fiatal oktatójának ellopták a pénztárcáját! Igaz, az ajtót nem zárták be, amikor eltávoztak szobájukból. Nyitva felejtett padlásajtó és éjszakára is nyitva hagyott ablak kínálta az alkalmat a rendőrség által időközben őrizetbe vett két fiatalkorúnak is, akik több alkalommal is bemásztak a gépészkari épületbe és utolsó garázdálkodásuk során nagy értékű műszaki cikket vittek magukkal az egyik szobából. Okulva a gondatlanságból, az egyetem vezetése megtette a szükséges rendészeti lépéseket, így többek között megszigorították a portaügyeletet, fokozták az ellenőrzést a munkaszüneti napokon és a munkaidő lejárta után, továbbá bezárták a padlástér ajtajait és eltávolították onnan a tűzveszélyes anyagokat. Az egyes szervezeti egységek vezetőinek intézkedése azonban csak úgy lehet hatásos, ha az egyetem oktatói és nem oktatói munkakörben foglalkoztatott dolgozói az ajtók, ablakok gondos bezárásával nem adnak alkalmat hasonló esetek megismétlődéséhez! Mert bizony az egyetem épületeiben sokszor látunk csellengő idegeneket — akik többsége becsületes állampolgár — és senki sem kérdezi meg tőlük útjuk célját. És menza környékén délidőben például őrizetlenül hevernek a hallgatók táskái, kabátjai! Minden egyetemi polgárnak kötelessége, hogy óvja kollégái, hallgatótársai és saját tulajdonát, az egyetem vagyonát azoktól a kétes elemektől akik a Gödöllői Agrártudományi Egyetemet akarják becstelen cselekedeteikhez ,, vadászterületül” felhasználni!