Mezőgazdasági Mérnök, 1981 (22. évfolyam, 1-19. szám)

1981-02-02 / 1. szám

­ A szovjet mezőgazdasági miniszterhelyettes egyetemünkön A­­magyar mezőgazdaság ve­zető szakembereinek jó isme­rője — L. K. Ernszt akadémi­kus, a szovjet mezőgazdasági Akadémia alelnöke — ka­lauzolásával látogatott egye­temünkre V. P. Borogyin, a SZU össz-szövetségi mezőgaz­dasági miniszterének első he­lyettese. A március 20-i találkozón a vendégeket az egyetem ve­zetése nevében dr. Udvari László rektorhelyettes köszön­tötte, majd dr. Magyari And­rás professzor, az Állatte­nyésztési Tanszék vezetője tájékoztatta őket a tanszéken folyó kutatómunkákról, a hús­marha- és libatenyésztésben elért eredményekről. A bel- és külgazdasági ada­tokkal, megfontolásokkal gaz­dag tájékoztató után a kül­döttség első útja az egyetemi kísérleti tér szarvasmarha­­telepére vezetett. Itt a szov­jet mezőgazdasági miniszter­­helyettesnek s kísérete tagjai­nak élő-, s vágottállat-bemu­­tatón nyílt alkalmuk tanul­mányozni a limousine-hús­­marha honosításával, s ke­resztezésével (magyar tarka!) elért eredményeket. A kísérleti térről a küldött­ség útja Babaira, a lúdneme­sítés hazai fellegvárába veze­tett. Itt Magyari professzor dr. Kozák Jánosnak, a Lúd­­nemesítési telep vezetőjének segítségével mutatta be azo­kat a kísérleti eredményeket, amelyeket a hús- és a máj­­lúd tenyésztése, tartása során elértek. Termékük emblémáját — a libamájat — a küldöttség tisz­teletére rendezett helyi ebéd alkalmából mindenkinek volt alkalma megizlelni. Az ott elhangzó pohárkö­szöntő során Borogyin elvtárs elismeréssel szólt a látottak­ról. Kiemelte, hogy minded­dig a szovjet—magyar mező­­gazdasági együttműködés gaz­dag palettájáról hiányzott egy szín — s ez a lúdtenyésztés színe volt. Úgy gondolja, hogy a látottak, s hallottak alapján a jövő együttműkö­dését célzó szerződés megkö­tésekor­­ bizonnyal pótolják ezt a hiányt. A Babairól továbbutazóktól dr. Udvari László a következő gondolatok jegyében búcsú­zott: „Régi és próbált elvtár­si s munkatársi kapcsolatok fűzik össze a szovjet s ma­gyar mezőgazdasági szakem­bereket. Mi itt Magyarorszá­gon elmondhatjuk magunk­ról, hogy annak idején az el­maradott mezőgazdasági örök­ség átalakítására, átformálá­sára rengeteg segítséget kap­tunk szovjet elvtársainktól.­­­gy érezzük, tanácsaikkal, anyagi-műszaki hozzájárulá­sukkal nem sáfárkodtunk rosszul. Eredményeink önma­gukért beszélnek. A kölcsö­nös előnyök alapján tovább­gazdagodó kapcsolatok remé­nyében búcsúzom Borogyin elvtárstól, s a küldöttség tag­jaitól és kívánunk jó egészsé­get, eredményes munkát mindannyiuknak!” A V. P. Borogyin vezette delegáció ezután Magyari professzor kalauzolásával a Nyársapáti „Haladás” Terme­lőszövetkezetbe látogatott. —Ny—Г Odutta volt Iránytű nékie ­ 3. OLD. 4. OLD. ш Elme­ pengető mindennapok 5. OLD. - CSAPATMUNKA Bécstől Munkácsig terjed az a földrajzi amplitúdó, ahová idén a szakszervezet pihenni vitte dolgozóinkat, oktatóin­kat. De ott voltak képviselő­ink a MEDOSZ-kongresszuson és a mezőgazdasági szervezett dolgozók országos és megyei fórumain. Mindez természete­sen jól előkészített, gördülé­keny szerkezetet igényel. A szakszervezet nálunk csapat­munka — szögezi le mind­járt az elején nagyforgalmú irodájában Csáky Antal egyetemi adjunktus, titkár. A kilincset Kovász Gyulával, az egyetemi és megyei tömeg­­sportélet­­ közismert aktivistá­jával együtt váltottuk, aki rögtön meglepte szerkesztősé­günket a Pest megyei mun­kahelyi olimpia remek kiál­lítású reklámfüzetével. Már készítené a tollat a krónikás szántani a jegyzetfüzetbe, amikor dr. Raátz­ Elemér top­pan be az új esztendő köz­életének első primőr termé­kével, az új munkaügyi sza­bályzattal.­­ A 75 éves MEDOSZ mindennapjaiban a 144 me­gyei szerv közül elismert és súlyos tekintéllyel bírunk. Mi sem bizonyítja jobban, hogy 79-ben itt tartották a titkár­sági ülést, amellyel adóztak az egyetem szakszervezeti éle­tének és annak a magasszin­tű munkavédelmi kutatói munkának, amit az oktatói elmék végeznek. Sajátos fel­adataink is vannak, például kutatók, és kutatások helyzeté­nek vizsgálata és az értelmi­ségi dolgozók életkörülményei és helyzete az, amit elemez­nünk kell. Országos szinten személy szerint a költségve­tési szakosztály elnökhelyette­se, dr­. Tibold Vilmos, a mun­kavédelmi m­unkabizott­ság ve­zetője, dr. Udvari László, a megyében az agit-prop. és kulturális bizottság elnöke, dr. Márai Géza, a szakszervezeti tanács tagja, dr. Varga Vil­mos, a közgazdasági bizott­ságban dr. Burján Ambrus szerepel, egy megyei bizott­sági tagunk van, dr. Sántha Tünde, a sportban Lovász Gyula titkár, Sári Géza szer­vezőtitkár. — Mennyire hatott termé­kenyítően a diákéletre a hall­gatói MEDOSZ kiépítése? — Kettős célunk van, az egyik, ami szeretne ez lenni, a másik pedig, ami nem! Nem a KISZ-t akarjuk he­lyettesíteni az érdekvédelmi munkánkban, de meg szeret­nénk ajándékozni némi ru­tinnal a diákokat, hogy ez termékenyen kamatozzon a termelői üzemekben. Azt sem szabad elfelejteni, hogy fe­jenként 60 forintnyi,­­pénzösz­­szeggel gazdálkodhatnak." 500 tagjuk van, dr. Péter­ Ferenc és dr. Galicz Tibor patronál­ja őket. Egy emlékezetes szép pillanattal fogják kez­deni a kongresszusi tavaszt, amikor felelevenítik a magyar földmunkások vezéralakjának, Nyisztor Györgynek életét és megkoszorúzzák a Kolbai dom­bon álló szobrát — A Balaton nyári hullá­mai. Gyula hévizei árrift évre­­vendégül látják munkában­­fá­radt kollegáinkat. Úgy hírlik Fenyvesen kitágult a horizont igényeink előtt. — Keressük a lehetőséget és saját erőnkből is szeret­nénk szélesíteni. 5,3 százalé­kos az idei üdülőjegy-ellátás, az említett Gyulán egész év­ben 104 ember pihenhet, és miénk lett Balatonfenyves, turnusonként közel 50 csalá­dos dolgozónk nyaralhat ott, ez komoly előrelépés, amiben nagyon meg kell köszönnünk az állami vezetés közremű­ködését. Csereüdültetési he­lyeink vannak Moszkvában, a Hidromeliorációs Intézetben, ötször voltunk Kárpátukraj­­nában tanulmányúton. — Még nyomdameleg a Munkaügyi Szabályzat. Ho­gyan született? — Több mint 80 alapszer­­v­ezet tárgyalta meg, számta­lan betoldás, kiegészítés szü­letett a viták eredményekép­pen. December közepén a bi­zalmi küldöttek testülete el­fogadta ezt, amely öt évre behatárolja munkaügyi, mun­­jogi körülményeinket. Most van toll alatt az új munkavé­delmi szabályzat, munkaruha­­és, védőruha-szabályzat, s mó­dosítjuk az egyetemi törzsgár­­daszabályzatot is. — Milyen feladatok várnak idén Önökre? — Ismét ott leszünk szer­vezőként a nőnapi­­ ünnepsé­gen, az alsóparkban a majá­lison, megszervezzük a peda­gógusnapot, majd később a kí­sérleti téri dolgozók ünnepélyét és a sportban már januárban megkezdődnek a házibajnok­ságok, amelyek egészen az országos munkahelyi olim­piáig tartanak. Nem felejtke­zünk meg arról sem, hogy szinten tartsuk jól működő nui­k­álozatu­n­k ü­rck­épess­é­­gét. Az ő tudásuk adja a szakszervezet arcképét. A szakmai-ideológiai továbbkép­zés az Mg, Gm Kar és a KITSZ és a főigazgatóság ke­retein belül folyik. — A szakszervezeti élet eseményei mindig főszereplői voltak hasábjainknak. Mi ta­­gadás, volt is mindig dolgunk, mert dúskálhattunk az esemé­nyekben, eredményekben. S. I. VENDÉGÜNK: KÖPECZI BÉLA AKADÉMIKUS A vezető oktatók, választott testületi vezetők számára a pártbizottság által szervezett el­méleti továbbképzés keretében január 14-én Köpeczi Béla akadémikus, a Magyar Tudományos Akadémia titkárhelyettese tartott előadást. „Tudati állapotok Magyarországon” címmel. Előadásában szólt az egyéni és a társadalmi tudat, a mindennapi tudat és az ideológia jellem­zőiről. A mindennapi tudatot elemezve rámutatott, hogy annak lényeges meghatározója az is­mereti szint. — Magyarországon ez még az általános iskolát elvégzetteknél is rendkívül ala­csony — mondotta. — Az értelmiségnek is van egy olyan rétege, amely nagyon ritkán vesz újságot, könyvet a kezébe. — Beszélt a sokak által csupán „szemináriumi szinten megélt marxizmusról, propagandamunkánk gyengeségeiről, politikai érzékenységünkről, amely valósá­gos gondjaink helyett gyakran csak álproblémákat képes felfogni. Nemzeti múltunk realista politikusait, gondolkodóit idézve hangsúlyozta a realitások felismerésének, figyelembevételé­nek fontosságát. Fotó: Hudetz MEZŐGAZDASÁGI A GÖDÖLLŐI RTE LAPJA XXII. ÉVF. 1. SZÁM 1981. II. * ÁRA: 1 FT MÉRNÖK „Kicsikhez hajolni..." 1979-ben az egyetemi óvodában szinte teljesen kicseré­lődött az óvónői kollektíva. Az új vezető óvónő, dr. Faust Dezsőné (a továbbiakban Erika) 1975-ig beosztottként itt dol­gozott, de 75-től 79-ig a Stromfeld-lakótelepen levő, frissen épült óvodát vezette. 79-ben megvált a „Stromfeldtől”, és el­vállalta az egyetemi óvoda vezetését. Rövid időn belül négy munkatársa követte. — Miért jöttek el Erika után? — kérdezem Zadravecz Teréz vezetőhelyettestől, „követőinek” egyikétől. — Hiányzott az a szakmai és emberi kapcsolat, ami Erika és köztünk kialakult — válaszol. A vezetőváltással az egyetemi óvoda életében új korszak kezdődött. Az óvoda és a szülők kapcsolata nem merül ki a szülői értekezletekben. Az óvónők fogadónapokat tartanak, a legalább évente egy alkalommal minden családot meglátogat­nak. Az apukákkal, anyukákkal közösen készülnek az ünne­pekre, együtt izgulnak és a gyerekek örömét látva együtt örülnek. Az úgynevezett nyílt napokon a szülők a minden­napok életének is tanúi lehetnek. Nem csoda, hogy egyre in­kább figyelemmel kísérik az óvodai munkát, ötletekkel áll­nak elő, kérdik, miben tudnának segíteni. Nemcsak ők, hanem az egyetem szocialista brigádjai is segítenek. Az­ óvodaudvar kezük nyomán vált olyanná, ami­lyen. Az átalakítás ideje alatt az udvar használhatatlan volt, de az óvónők — élve a kedvező környezeti adottságokkal —■ vállalták, hogy rendszeresen tartanak foglalkozásokat a sza­badban, és ezekhez biztosítják a szükséges eszközöket. Eköz­ben az udvaron a társadalmi munkások hatalmas földmeny­­nyiség megmozgatásával teraszokat képeztek ki, s a három korcsoport életkori sajátosságait figyelembe véve rendezték be az udvart A hintákon, mászókákon kívül van itt kis foci­pálya, medence, faház az udvari játékoknak, madáretető a cinkéknek... A szoc. brigádok segítségével még az idén el­készül a KRESZ-pálya, és kialakítják az óvodai ünnepségek, versenyek terét. A díszcserjék, és a pázsit gondozásához a kertészektől várnak — az eddigieknél kissé rendszeresebb — segítséget. Az esztétikus környezet nevel, s az óvodának nemcsak az udvara, hanem belső helyiségei is esztétikai igényesség­ről tanúskodnak. A csoportszobák díszítése az óvónők ízlését és a­ gyerekek ábrázolókészségét dicséri. Az öltözők falán köz­ben a szülő lemérheti, mennyit fejlődött gyermeke az utóbbi időben. — Ami a személyi és tárgyi feltételeket illeti — mondja Erika —, az egyetem gazdasági vezetésétől minden lehetséges támogatást megkapunk. Ennek köszönhetjük, hogy az ered­ményes munka feltételei biztosítottak. Létszámgondunk nincs. Hatan vagyunk a három csoporthoz, és munkánkat négy daj­ka segíti. Nekik és a konyhai­ dolgozóknak igen nagy részük van az eredményeinkben. Munkaerkölcsükről csak a legna­gyobb elismerés hangján lehet szólni. Az egyetem vezetése ezt anyagiakban is igyekszik kifejezésre juttatni. Ennek kö­szönhető, hogy amikor a városban másutt nehezen sikerül törzsgárdát kialakítani, nálunk 10—15 éves törzsgárdatagok vannak. A tárgyi ellátottságunk is jó. "Tavaly cseréltük ki mindhárom szobában a bútorokat és az ágyneműt, a foglal­kozási eszköz- és játékkészletünket is bővítettük. Az idén a Tanért sok új foglalkozási eszközt hoz forgalomba­, amennyire az anyagi lehetőségek engedik, szeretnénk ezekből is vásá­rolni. — Egyébként nem szoktunk panaszkodni — veszi át a szót Teréz. — Ha folyton arra hivatkoznánk, hogy ez sincs. (Folytatás a 3. oldalon.)

Next