Mezőgazdasági Mérnök, 1982 (23. évfolyam, 1-18. szám)
1982-02-15 / 1. szám
KUTATÁSI REKTORHELYETTES Dr. Petrasovits Imre Dr. Petrasovits Imre tanszékvezető egyetemi tanár, a tudományos kutatómunka és a nemzetközi kapcsolatok irányításával megbízott új rektorhelyettes az öntözés és vízgazdálkodás szakembereként a magyar mezőgazdaság elméleti és gyakorlati művelői, között az első sorban foglal helyet. Szakmai téren nemcsak hazánkban, hanem külföldön is általánosan ismert és becsült nevet vívott ki magának. Húsz éve , 1961-ben került egyetemünkre. Szakterületének széles körű elméleti és gyakorlati ismereteit a hatvanas években nemzetközi téren hasznosította. Két esztendőn keresztül Rómában FAO-szakértőként dolgozott. Ezt követően — FAO-megbízásból — Szíriában egy jelentős vízügyi projekt, az Eufrátesz-program szaktanácsadója volt. Ennek kapcsán nagy részt vállalt Afganisztán és Libanon vízfejlesztési tervezésében is. Tudományos munkássága nemzetközi elismeréseként a Nemzetközi Vízrendezési Szövetség (az ICID) helyettes elnöévé választotta. Az egyetem tudományos életének területén, az eddig elért eredményekre alapozva, további teendőinket a következőkben látja: — Egyetemünkön 87 főfoglalkozású kutató dolgozik, emellett oktatóink java része is elmélyült tudományos kutatást végez. Ezt a hallatlan kutatói kapacitást átgondolt kutatásszervezési intézkedésekkel intenzívebbé tesszük. A tudományos eredmények gyakorlati bevezetését — a tudománypolitikai irányelvekkel összefüggésben — meggyorsítjuk. Tudományos munkánkban szükségesnek tartom a személyi és dologi feltételek közötti ellentmondás fokozatos feloldását. Ugyanis létezik egyfelől a már említett óriási kutatási szellemi kapacitás, másrészt viszont jelentős hányadban elavult laboratóriumi felszerelésekkel és műszerparkkal rendelkezünk. Ez az ellentmondás csak tervszerű eszköz és műszerparkfejlesztéssel oldható fel. A takarékosság és a meglevő vagy ezután beszerzésre kerülő műszerek jobb kapacitáskihasználása — úgy tűnik — egy központi szolgáltató laboratórium létrehozását indokolja. Bár az utóbbi időszakban már sok történt ezen a téren, további erőfeszítések szükségesek a termelőüzemekkel való szorosabb együttműködés kialakítására és a belső egyetemi koordináció korszerűsítésére. Napjaink tudományostechnikai forradalmában a kutatómunkát egyre inkább csoportokban , teamekben folytatják, ez pedig a tanszékek, intézetek közötti kooperációt követeli meg. Az eredmények gyakorlatba való gyors átültetése ugyanakkor a termelőüzemek együttműködését igényli. — És milyen koncepciót fogalmaz meg professzor úr a nemzetközi kapcsolatok vonatkozásában ? — Az egyetem kettős feladata: az új szakemberek nevelése, az oktatás, másfelől a szüntelen fejlesztés, a kutató munka nem folyhat légüres térben. Nemzetközi kapcsolatok nélkül az egyetem elszegényedik, látóköre beszűkül. Mindkét alapvető feladat széles körű nemzetközi összefogást, publikációcserét és a tapasztalatok szüntelen kicserélését igényli. Ennek jegyében fejlesztjük tovább — anyagi eszközeinkhez mérten — egyetemközi külföldi kapcsolatainkat, a már eddig is jól bevált együttműködési szerződések és munkatervek alapján. Kapcsolataink bővülését az idei év eredményei jól példázzák. A közelmúltban létesítettünk új együttműködést a Bulgáriában levő plovdivi Vaszil Kolarov Mezőgazdasági Főiskolával és az NSZK-beli giesseni Justus-Liebig Egyetemmel. — Bővülő külföldi kapcsolataink a hallgatók számára milyen új lehetőséget biztosítanak ? — Már jövőre 4 hallgató 3 hetes mezőgazdasági gyakorlatra utazhat ki az NSZK-ba. Ez új vonás. Tőkés nyári hallgatói cseregyakorlat még nem volt. A hallgatók külföldi kapcsolatainak bővítése azonban komplex feladat. Szükséges hozzá tudományos érdeklődés, kiemelkedő tdk-munka és fontos feltétel a megfelelő nyelvtudás. Idegennyelv-ismeret hiányában a nemzetközi érintkezéseknél nincs előrelépés. — Köszönöm a beszélgetést. — Jp — A közös cél: fokozni a tempót Dr. Teér György, a dolgozói KISZ-vezetőség titkára az országos felsőoktatási parlamenten meghívottként vett részt. — Akik a dolgozói szekció késő este befejeződött ülése után beszéltek veled, azt mondják, nagyon fel voltál „dobva”. — Pedig addigra már kicsit elment a kedvem. — Mi volt az oka hangulatváltozásaidnak? — A hozzászólások során szinte pontról pontra ugyanazok a problémák jöttek elő, amelyek a mi parlamentünkön: a bérek, a lakáskérdés, a káderhelyzet, a követelményrendszer. Még élesebben vetődtek fel ezek a dolgok, mint nálunk, de a hozzászólók rendkívül pontosan, konkrétan fogalmaztak. Meglepett, hogy ennyire közösek a gondjaink, és megragadott, hogy ezeket milyen felkészülten, lényegre törően tárják az illetékesek elé. — Ez eddig szép, de azt mondod, a végére már egy kis ború jött a derűre. — Igen, mert a hozzászólásokra adott válaszok már közel sem voltak ennyire konkrétak, és az intézkedési tervben is túl nagy számban szerepeltek olyan kifejezések, mint „megvizsgáljuk”, „felmérjük”, „feltárjuk”, nem beszélve a „folyamatos’’ határidőkről, amelyeket a küldöttek kérésére végül is pontosan meghatároztak. A felszólalásokra történt reagálásokban és az intézkedési tervben nagyon érződött, hogy az ország anyagi lehetőségei nem teszik lehetővé a felsőoktatásban dolgozó fiatalok helyzetének gyors rendezését. Nem véletlen, hogy a mostani intézkedési tervben nagyon sok a hasonló feladat, mint az ezt megelőzőben. A főiskolákon, egyetemeken dolgozó fiatalok jól ismerik és felelősséggel átérzik országunk gondjait, de ezeket nem tartják mindenre elfogadható válasznak. A küldöttek ezért hangsúlyozták, hogy az előző évekre jellemző tempót fokozni kell, s ez az intézkedési tervben is megfogalmazást nyert. Mindent egybevetve végül is optimista vagyok. Optimizmusom többek között abból fakad, hogy Drecin József művelődési miniszterhelyettes — kérésünkre — ígéretet tett arra, hogy a szekció résztvevőit még a következő parlament előtt, 1982 őszén részletesen tájékoztatja az intézkedési tervben szereplő problémák megoldási stádiumáról, magyarul arról, hogy milyen konkrét intézkedéseket tettek az illetékesek a feladatok megoldása érdekében. D. S. HÁROMSZÁZAN HATVANÖTEZERBŐL A felsőoktatás ifjúsági parlamentjéről Csalódniuk kellett azoknak, akik patakokban csörgő vérre, becsületsértésekkel tarkított marakodásra, botrányra számítottak, amiről aztán hosszszú ideig keringhetnének a vadnál vadabb történetek a pletykaéhes „közéletben”. De azoknak is, akik azt várták, hogy „jó kis unalmas vita” lesz, ahol elegendő lenne akár, ha az illetékes önmagával tanácskozna, így is, úgy is teljes az egyetértés. És azoknak, akik a felsőoktatási alágazati ifjúsági parlamentre úgy mentek, mint olyan fórumra, amelyen intézmények és közösségek felelős képviselői felnőtt emberként vetik össze nézeteiket és érdekeiket a többség számára elfogadható, reális megegyezés reményében? A Kertészeti Egyetem nagytermében december 18-án gyűlt össze először ötvenhét felsőoktatási intézmény hatvanötezer fiataljának közel háromszáz küldötte. A megnyitó után a plenáris ülés első felszólalója Korcsog András művelődési államtitkár volt, aki az írásos beszámolóhoz fűzött szóbeli kiegészítést. A legutóbbi ifjúsági parlament óta létrehozott minisztérium együttműködési készségét hangsúlyozva, önkritikus hangon, nyíltan számolt be az 1976/77. évi ülésszak határozatainak végrehajtásáról. Komplex fejlesztés előtt „Az 1976/77. évi ifjúsági parlamentek óta — a gondjaink egy részének megoldása ellenére — a felsőoktatásban és a hallgatókat különösen közvetlenül érintő munka- és életkörülményekben nem értünk el általános javulást” — olvashatták a küldöttek az írásos anyag bevezetőjében, amely az MSZMP KB Politikai Bizottságának tavaly februári határozatára és az ehhez kapcsolódó minisztertanácsi határozatra hivatkozva nem sokkal később így folytatódik: „1983-ra kell elkészítenünk a felsőoktatás közoktatási rendszerrel összehangolt részletes fejlesztési tervét a határozatokban megjelölt fő irányoknak megfelelően." Fontos feladatként szerepel a beszámolóban az oktatás, a kutatás és a társadalmi gyakorlat jobb összekapcsolása, valamint számos olyan tennivaló, amely már az előző ifjúsági parlamenten elfogadott intézkedési tervben is előfordult. A megoldást remélhetőleg az imént említett fejlesztési terv hozza meg. A következő felszólaló Drecin József miniszterhelyettes volt, aki az állami támogatások rendszerének végleges elfogadásra ajánlott változatát ismertette, majd dr. Nagy Sándor, a KISZ KB titkára következett. A Politikai Bizottság, illetve a Minisztertanács határozata, az intézményi parlamentek és a KISZ X. kongresszusa határozatának alapján így fogalmazta meg az ifjúsági parlament feladatát: „egyfelől járuljon hozzá a rövidebb és hosszabb távú teendők konkretizálásához, másfelől foglalja össze azokat a kérdéseket, teendőket, amelyek az említett határozatokon, állásfoglalásokon túl merültek fel." Hangsúlyozta: „alapvető fontosságú, hogy reális célokat, feladatokat fogalmazzunk meg”, egyben kijelentette: „mi a képviseletet politikai tartalmúnak, természetűnek tekintjük, s mint ilyenben a KISZ hegemón szerepét, irányító, szervező munkájának nélkülözhetetlenségét nem tekintjük vitakérdésnek.” Melyik zsebbe mennyi? A parlament szervezői nem csekély optimizmussal úgy gondolták, hogy az ülésszak második napjának délelőttje elegendő lesz a plenáris ülésnek a hallgatók állami támogatási rendszerének megvitatására. Vagy az anyagi kérdések fontosságát vagy a küldöttek vehemenciáját becsülték alá, mindenesetre késő délutánig tartott, mire az öszszes hozzászólás és hosszas huzavona után a végleges változat kialakult. Ennek alapelvei között szerepel a nagyobb intézményi önállóság, amelynek keretében az egyetemek és főiskolák a központilag kiadott legfontosabb szempontok és elvek figyelembevételével saját ösztöndíjpolitikát dolgoznak ki a helyi körülményekhez igazodva. Továbbra is külön elbírálás alá esik a tanulmányi eredmény és a szociális helyzet az anyagi támogatás szempontjából. Az utóbbi megítélésénél a jövőben nemcsak a jövedelemigazolásra kell támaszkodni. Az ösztöndíj havi összege 200—1200 forint lesz, továbbra sem csupán a tanulmányi átlagot honorálja, hanem „az értelmiségi pályára való széles körű, sokoldalú felkészülésre ösztönöz”. Az ösztöndíjkeretek intézmények közötti elosztásában hosszabb távon a létszámarányosság elve valósul meg. Az eddig is meglevő népköztársasági ösztöndíj mellett az intézményeiknek lehetőségük lesz kiemelt ösztöndíj alapítására. Ez több pénzt fog jelenteni a „rendes” ösztöndíjnál, és kevesebbet a 2000 forintra emelkedő népköztársaságinál. Amíg az ösztöndíjak új rendszerét már februártól bevezetik, a szociális támogatás változásának előnyeiről vagy hátrányairól csak a következő tanévben szerezhetünk tapasztalatokat. A változás lényeges része, hogy a kollégium és a menza mindenkinek ugyanannyiba fog kerülni, a pénzbeni támogatás rendszerét intézményenként kell meghatározni. A gyenge eredményt elérők tandíja is függetlenedik a szociális helyzettől, akik nem először verik le a lécet, akár kétezer forintot is fizethetnek egy félévre. (E témáról lásd: MM XXII. évf. 17. szám.) Ami a MEM-é Az anyagiakról folyt vita elhúzódása nyomán a szekcióik eredetileg egész délutánra tervezett üléseire néhány óra maradt A levezető elnökök — mit tehettek mást — itt próbálták behozni a lemaradást, korrigálni az eltérést a tervezett menetrendtől. Több szekcióban maximálták a hozzászólások időtartamát, változó sikerrel. Amint a fiatal oktatók szekciójának egyik hozzászólója kijelentette, őt azért delegálták, hogy elmondja társai véleményét, és ha erre öt perc kevés, továb fog beszélni. A tudományegyetemi szekció még azt is szükségesnek tartotta, hogy másnap reggel folytassa ülését, több mint egyórás várakozásra kényszerítve a többieket. A mezőgazdasági és élelmiszeripari szekció tanácskozása dr. Dénes Lajos miniszterhelyettes beszámolójával kezdődött. Áttekintette a legutóbbi parlament nyomán született intézkedési terv végrehajtását, szólt a gyakorlati oktatás helyzetének felülvizsgálásáról, a tankönyv- és jegyzetellátásról, a felvételi rendszerről, a tanszéki és oktatói terhelés vizsgálatáról, arról, hogy a Kossuth Lajos Katonai Főiskolával együttműködve tanfolyamot szerveztek az oktatástechnikai eszközök használatának elsajátítására. Elmondta, hogy ugyancsak az oktatás-nevelés színvonalának emelésére 1981-ben oktatói évfolyam indult a GATE Tanárképző Intézetében. Ismertette az ifjúsági törvény végrehajtásával kapcsolatos intézkedési terv aktuális feladatait, és válaszolt az intézményi parlamentekről a tárcához érkezett kérdésekre, kérésekre. A gödöllőiekhez címzett részben a minisztérium támogatásáról biztosította az agrársportnapokat, viszont — jóllehet a könyvtárat a tanszékekkel egyenrangú oktatási egységnek tekintik — közölte, hogy új könyvtárépület építése nem lehetséges. A beszámolót követő vitában először Vörös Károly (Állatorvosi) boncolgatta a szorgalmi időszak — vizsgaidőszak — óraszám kérdését, majd Kuslits Károly (GATE) mondta el gondolatait az agrárértelmiség-képzés társadalmi kérdéseiről, amelyeket felkérésünkre írt cikkében olvashatnak lapunk olvasói. Szarvas Ildikó (Kecskemét) a hallgatók fokozott tankönyvvásárlási támogatásáért, Szabó Ferenc (Kaposvár) egyéni tanulási program lehetőségéért és az őszi betakarítási munka komolyanvételéért emelt szót. Kiss György (DATE) véleménye szerint a jelenlegi terhelés nem teszi lehetővé a folyamatos tanulást, szükséges a tantárgyak tömbösítése, az alapozó és szaktantárgyak arányának javítása. Kiss Jenő (GATE) statisztikával bizonyította, hogy az új tanterv évi ötszáz órányi többletet hozott, főleg az elmélet javára. Javasolta az azonnali és indokolt óraszámcsökkentések lehetőségének megvizsgálását. Köpenyes János (Szarvas) úgy találta, hogy az önállóság meglevő feltételeit sem használják ki a hallgatók, figyelmeztetett arra, hogy a szakma biztos tudása még nem minden. Ehhez kapcsolódott Keszthely küldötte, aki a vezetői ismeretek szükségességén kívül a kétlépcsős képzés problémáiról, a szakfordítók gondjairól is beszélt. Lőrincz József (GATE) azt mondta el, mennyire hátrányos az oktatás szempontjából, hogy az oktatók elsősorban a kutatásban érdekeltek, Heinbach József (Kertészeti Egyetem) a hallgatói befogadókészség fejlesztését, a kreativitás fejlesztését és a tantervek minőségi megújítását, változtatását javasolta a közeljövő feladatául. A szekció munkája a hozzászólásokat tükröző intézkedési terv elfogadásával fejeződött be. Égető kérdések A vitaszellem a többi szekcióban sem buzgott kevésbé. Mindenhol sok hozzászóló látta szükségét, hogy megismertesse véleményét küldött-társaival. A tudományegyetemek küldöttei javasolták a Művelődési Minisztéiumnak, hogy a korszerűsítés érdekében elemezze a marxizmus-leninizmus oktatásának egész rendszerét. Felvetették azt a lehetőséget, hogy indokolt esetben egy hallgató egyszerre két egyetem nappali tagozatán is tanulhasson. Kezdeményezték egy kulturált autóstop-rendszer létrehozását, és újra szóba került az egyetemi és főiskolai réteglap. Szükséges a középiskolai ideológiai és nyelvi oktatás megvizsgálása. Növelni kell az egyetemek autonómiáját és belső demokráciáját, amelynek része a tanszéki demokratizmus is, éppúgy, mint a hallgatók fokozott bevonása a döntésekbe és az ellenőrzésbe. A műszaki szekcióban hangsúlyozták az önálló alkotó tevékenységet feltételező hallgatói terhelések kialakításának szükségességét. Szó volt a szakfordítói szakok helyzetéből és a diákházaspárok elhelyezéséről. Az egészségügyi szekció több lépcsős felvételi rendszer bevezetését ajánlotta, itt is foglalkoztak a nyelvtanulás hatékonyságával, a marxizmus—leninizmus oktatás és a szaktárgyak kapcsolatával. Mint máshol is, felvetették a demonstrátori rendszer újraélesztését. A fiatal oktatók és kutatók szekciójában szóltak a küldöttek az egzisztenciális helyzet romlásáról, a külföldi kapcsolatokról, tanulmányutakról, a káderfejlesztés gondjairól és megoldatlan kérdéseiről, a lakáselosztásban meglevő diszpreferenciákról, az intézményi önállóság erősítéséről, az ösztöndíjas gyakornoki rendszer hiányosságairól és ésszerűtlenségeiről, arról a lassúságról, amely a kutatómunka fejlesztésének lehetőségeinél tapasztalható, a kedvezményes könyvvásárlási rendszer létrehozásának szükségéről, és az előfelvételis honvédségi alakulatok megszüntetésének hátrányairól. A legfőbb érdek közös Az, hogy a szekcióülések nem mindegyikén lehetett megnyugtatóan lezárni idő híján a vitát, az utolsó nap plenáris ülésén „bosszulta meg magát”. Több, mint tucatnyi hozzászólónak volt lényeges mondanivalója az intézkedési terv véglegesítésre szánt harmadik változatának megvitatásán kívül is. Sokáig bizonytalannak látszott, vajon az ország minden sarkából egybesereglett tanácskozók küldetésüket betöltvén tudnak-e majd haza utazni. Szó volt a művészetek jelenlegi másodlagos helyzetéről, a főálláson kívüli munkavállalás kedvezményezéséről, arról, hogy egyetemi hallgató is adhasson, de lakásigénylést, a diákigazolványokról, új kulturális-oktatási mechanizmus szükségességéről. Felszólalt Óvári Miklós, aki többek között azt hangsúlyozta, hogy a felsőoktatásban a legfőbb érdek a felkészülés a hivatásra, hogy a demokrácia igényességet jelent saját magunkkal, türelmet a mások véleményével szemben, hogy a kritika képességébe az önkritika is beletartozik. Időnként szenvedélyes vita után végül a parlament szavazattöbbséggel fogadta el az intézkedési terv negyedik változatát, mely más lényeges pontjai mellett a továbbtanulási szándékok, a képzési irányultságok is a társadalom szakemberszükséglete között nagyobb összhangot biztosító , tervezési és beiskolázási rendszert, „az értelmiségi pályák társadalmi megbecsülését növelő intézkedéseket”, „ésszerű, önálló, alkotó tevékenységet feltételező követelményrendszert”, rugalmasabb tantervi struktúrát, erősebb intézményi önállóságot, nagyobb oktatói mobilitást, a hallgatói jogállással kapcsolatos új rendelkezéseket ígér. Az intézkedési terv záradékában a Művelődési Minisztérium kötelezettséget vállalt, hogy a terv végrehajtásának időarányos részéről évente tájékoztatja a KISZ KB Egyetemi és Főiskolai Tanácsát és az egyetemi újságok révén a szélesebb közvéleményt. Ez lapunkra is megtisztelő feladatot ró, de — mint az egyik hozzászóló figyelmeztetett — kizárja a párbeszéd lehetőségét, amit a minisztériumi illetékesek és a küldöttek személyes találkozása teremtene meg. Reméljük, így is lesz mód a visszajelzésre. Mint ahogy szívesen értünk egyet Korcsog András, „Magyar Ifjúság”-beli pozitív értékelésével is, jóllehet nem volt teljesen alaptalan, hogy az egyik küldött számon kérte az ülés szervezőitől azt, hogy akadályozták a parlament munkáját. „A lényeg az, hogy nem a művelődési tárca és a fiatalok összecsapására került sor, hanem őszinte véleménycserére közös dolgainkról. A csaknem háromszáz javaslat, az a tény, hogy az intézkedési tervnek még a negyedik módosított változatát is szavazattöbbséggel fogadta el a parlament, jelzi, hogy a résztvevők éltek demokratikus jogaikkal. A döntő, hogy a kritikus hangvételt is a jobbító szándék vezette.” Nádasi Tibor : Váradi Gábor felvétele