Mezőgazdasági Mérnök, 1983 (24. évfolyam, 1-19. szám)

1983-01-17 / 1. szám

»"MÉRNÖK XXIV. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM BEISKOLÁZÁSI KÜLÖNSZÁM 1983. JANU 17. " A GÖDÖLLŐI AGRÁRTUDOMÁNYI EGYETEM "LAPJA® Beiskolázás az 1983/84-es tanévre Egyetemünkön a beiskolázás az elmúlt időszakban nagyon sokat fejlődött. Elmondhatjuk, hogy ma már egy összehan­golt, céltudatos tevékenység, mely nélkülözhetetlen része a felvételit előkészítő egyetemi munkának. A beiskolázás során kettős feladatot oldunk meg. Tájé­koztatást, felvilágosítást adunk egyetemünkről, a mezőgazda­ságról és a mérnöki munkáról, valamint segítséget nyújtunk az egyetemünkre pályázóknak a felvételi vizsgákra való fel­készüléshez. A magyar mezőgazdaság eredményei, a mezőgazdaság társadalmi elismerése és meg­becsülése jó alapot és pers­pektívát adnak a pályaválasz­tó fiataloknak. Várható, hogy a következő években tanúi leszünk a ma­gas színvonalat­­ elért hazai biológiai kutatás és az agrár­­tudományok eredményes ösz­­szefogásának. A biológiai tu­domány legújabb eredményei­nek gyakorlati bevezetése hoz­zájárul a magyar mezőgazda­ság újabb előrelépéséhez. Eredmények várhatót­ a bio­lógiai módszereknek a vegy­ipari kutatásban történő na­gyobb mérvű benyomulásától, a biotechnológiai­­ eljárások kidolgozásától és bevezetésé­től is. Van tehát tennivaló bőven a felnövekvő új agrárértelmi­ség számára. Mindez felké­szültebb oktató- és nevelő-, valamint kutatómunkát igé­nyel, és igényesebb beisko­lázási tevékenységet, hogy több és jobban felkészült je­löltből tudjuk induló évfolya­mainkat kialakítani. Az egyetemi beiskolázási munkának vannak kialakult szervei (a dékáni hivatalok, a FEB, a SZÉT, a beiskolázási , bizottságok,­ a megyei klubok stb.) és begyakorolt módsze­r­rel. * Tudjuk, hogy e fontos tevé­kenységnek még vannak to­vábbi erőforrásai is, melyeket jobb szervezéssel kell­­ kama­toztatnunk. Lényegében min­den egyetemi oktatónak és dolgozónak közvetlenül és közvetve is segíteni kell e munkát. Az 1983/84-es tanév benépe­sítési keretszámait a táblázat tartalmazza.­­ A korábbi évek pályázati adatai alapján úgy ítéljük meg, hogy a soron következő beiskolázási évben a mezőgaz­dasági gépészmérnöki kar, a gyöngyösi főiskolai kar és a tanárképző intézet nappali ta­­■gozatán kívánatos a pályázók számának növelése és az e te­rületeken végzett tevékenység erősítése. Terveink között szerepel egy beiskolázási film elkészítése, mellyel a beiskolázási propa­gandamunkát kívánjuk segíte-­­­ni. A korábbi évek tapasztala­tai alapján­­ a­ mezőgazdaság­tudományi kar nappali tago­zatára minden évben csaknem háromszoros a pályázók szá­ma. A pályázók jóval nagyobb számban érik el­­ a felvételi pontszámot, mint amennyit fel tudunk venni. Így évről évre 40—50 főt át kell iráyítani más agrárintézményekhez, ahol kevesebb pályázó volt. Ebben az évben azokat, akik akik a matematikát választják felvételi tárgyul, jó matema­tikai szereplés esetén megkí­séreljük átirányítani az mng. gépészmérnöki kar nappali tagozatára is (erre a rendel­kezések is lehetőséget nyúj­tanak). A beiskolázási munka ne­hézségét fokozza, hogy az 1983-as felvételi évben válto­zás lesz az egyetemi felvételik rendjében. A 20 pontos rend­szer helyett a 120 pontos ér­tékelési rendre térünk át. Mindez fokozott figyelmet és munkát jelent a dékáni hiva­taloknak és a felvételi túlzott­­' "ságoknak. Reméljük, hogy az új rendszerű felvételi értéke­lés jobb pályázókkal gazdagít­ja egyetemünket. A vázoltak­­ alapján egyete­münknek az­­ 1983/84-es beis­kolázási érsze­m új tervei és fo­kozott feladatai vannak. Biz­tosítanunk! ,kell 342 fő nap­pali, 220 fős levelező és 355 fő szakmérnöki hallgató felvételét. Magunknak­ jó pályázókat, a pályázóknak­­pedig sok sikert kívánok. ■ '­­ Dr. Nagy Emil egyetemi tanár oktat­ás rektorhelyettes Optási típusok Benépesítés! létszám 5«p.«ll­veralező tagolat, fő HireSk­­­is - általános agrármérnök 115 » • •­ mezőgazdasági gépészmérnök 110 30 - mezőgazdasági gépészmérnök /kiegészítő képzés/ 50 - - Utebbtervező agrármérnök /kiegészítő képzés/. 60 - szervező" Üzemmérnök 10-3 zak­mérnökképzés i - vadgazdálkodási /terenti indítású/-35 mezőgazdasági vállalatgazdasági­ • • 35 - mezőgazdasági vállalatgazdasági /gazdaságelemző tagozat/• 35 • mezőgazdasági vizsgyl .T a* 35 '- mezőgazdasági külgazdasági 1 -35 • takarmánygazdálkodási 1 -30 - - ve tömeggazdálkodási •*1 -30 - agrár­gépész gazdasági /őszi indítású/_ . 'aó - mezőgazdasági műszaki rendsztT**áír*z£s-­A0 - vízgépésző -25 • - anyagmozgatási a -25 -» törv­énykezelési 6 -25 - kertészeti gépére . •* ,6 “ 25 - . i 3 ■ ■ . - mérnök /műszaki tanár* 10 -<* - mérnök /műszaki tanár *2 -i 80 “ ~ 01«*«d r*8 Mb­ pr»V0»l«4 torált)V­ícsés?i­­ munka éa Uzeas­zervező" 4 ‘ 27 ■Л illetve az intézmény igényfelttérési# éa ftlterjesztése alap­ul :Г» l A MEZŐGAZDASÁGTUDOMÁNYI KAR A Gödöllői Agrártudományi Egyetem mezőgazdaságtudo­­mányi karának története min­denkor szorosan összefüggött az agrárfelsőoktatás fejlődésé­vel. A felszabadulás előtt a Jó­zsef Nádor Műszaki és Gaz­daságtudományi Egyetem ke­retében már 1934-től önálló mezőgazdaságtudományi kar működött. A­­ felszabadulás után a mezőgazdasági felsőok­tatás egységes keretbe foglalá­sa céljából létrehozták a Ma­gyar Agrártudományi Egyete­met, amelynek egyik része volt a mezőgazdaságtudományi kar. Az Agrártudományi Egyetem további szervezeti egységei az állatorvostudományi, az erdő­gazdaságtudományi, a kert- és szőlőgazdaságtudományi karok voltak. Az egyetem székhelye 1949- ig Budapesten volt, 1950-től Gödöllőn van. Az 50-es évek­ben a mezőgazdaságtudományi karon belül működött az ag­ronómiai, az állattenyésztési, az agrárközgazdasági és a me­zőgazdasági gépesítési" кзг. 1957-től ismételten egységes mezőgazdaságtudományi kar működik, amelyen belül a 70- es évek elejétől szak- és szak­irányú képzés valósul meg. A képzési idő a 60-as évek vé­géig 4 év volt, jelenleg 5 év, és a nem mezőgazdasági tevé­kenységek fejlesztésében jelen­tős eredményeket ért el.­ Mező­­gazdaságunk fejlődésének leg­főbb kísérő jelensége a mező­­gazdaság iparosodása. A me­zőgazdasági termelésben egyre nagyobb mértékben használ­nak fel új, a régieknél na­gyobb biológiai értékű növény­­és­ állatfajtákat. Egyre fokozó­dik az ipari eredetű anyagok (műtrágyák, növényvédősze­rek, gépek és eszközök) be­áramlása a mezőgazdaságba, a növekedés forrásai egyre in­kább más népgazdasági ágba kerülnek át. A mezőgazdasági termékek egyre nagyobb része az élelmiszeripari feldolgozá­son keresztül jut el a fogyasz­tóhoz. A mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek a ha­zai igények kielégítésén túl egyre nagyobb mértékben kül­ső piacokon kerülnek értékesí­tésre. A fenti folyamatok ered­ményeképpen a mezőgazdasá­gi alapanyagtermelés, a mező­gazdaság ipari eszközökkel való ellátása, az élelmiszer­­kereskedelem egyre inkább in­tegrálódik, egységet — ún. élelmiszergazdaságot, illetve agráripari komplexumot — al­kot. A mezőgazdaság iparoso­dása az­ új követelményekhez alkalmazkodó vállalati tevé­kenységi és közgazdasági ke­reteket kíván meg. A mezőgazdaságban a bioló­giai, az em­beri, a technikai és a közgazdasági tényezők — ön­magukban és egymáshoz viszo­nyított helyzetükben is — fo­lyamatos változásban vannak. Az agrárszakembernek lénye­gében ebben a társadalmilag, folyamatosan megújuló folya­matban kell munkájukat kifej­teni. Az agrármérnöki tevé­kenység igen sokrétű, térben és időben nagyon változó terv­(Folytatás a 2. oldalon.) Az egyetem főépülete. Itt találhatók a mezőgazdaságtudományi kar tanszékei is A kar képzési célja ■ Milyen szakmai feladatok el­látására képezik ki az agrár­mérnököket? Erre a feleletet a mezőgazdaság fő fejlődési ten­denciái alapján adhatjuk meg. A magyar­ mezőgazdaság az elmúlt három évtized alatt a növénytermesztés, az állatte­e­nyésztés, a kertészeti termelés GÉPÉSZMÉRNÖKI­ Mezőgazdasági termelésünk elemei közül a termőföld és a munkaerő évről évre csökken. Hogyan lehetséges mégis, hogy az eredmények az utóbbi 20 esztendő alatt megsokszorozód­tak? Több tényező együttes közrehatásának volt ,és van­ a szép eredmények elérésében szerepe. Nem túlzás azt állíta­ni, hogy ezen tényezők között meghatározó a technikai fej­lesztés szerepe, az, hogy egyre újabb, korszerűbb, nagyobb teljesítményű, megbízhatóbb gépek, eszközök, berendezések álltak és állnak a mezőgazda­sági termelés szolgálatában. Az sincs messze az igazságtól, hogy az elmúlt évtizedben a mezőgazdasági termelésben a legszembetűnőbb a műszaki­­technikai tényezők fejlődése. Ebben a sokrétű folyamat­ban igen jelentős és felelősség­­teljes szerзр jutott az élet kü­lönböző területein tevékeny­kedő­ szakembereknek, közöt­tük azoknak a mezőgazdasági gépészmérnököknek is, akik diplomájukat Gödöllőn, az Ag­rártudományi Egyetem mező­gazdasági gépészmérnöki ka­rán szerezték. A kar rövid története A mezőgazdaság­i gépész­mérnöki kar történetét 1951- től számíthatjuk. Ekkor indult meg ugyanis a Gödöllői Agrár­tudományi Egyetem agronó­miai karán a III. éves hallga­tók között a „gépesítő mér­­­nök”-i képzés. A következő esztendőben önállósodtak a gé­pesítési tudományok, megala­kult az Agrártudományi Egye­tem kebelében a gépesítési kar. A kar 1954. augusztus 1-vel ön­állósodott, és budapesti szék­helyű Mezőgazdasági Gépész­mérnöki Főiskolaként funkcio­nált. A Magyar Népköztársa­ság Elnöki Tanácsa 1957-ben szabályozta a mezőgazdasági felsőoktatást, és döntése értel­mében a Mezőgazdasági Gé­pészmérnöki Főiskola önálló egyetemi karként visszakerült a Gödöllői Agrártudományi Egyetemhez. Ez a szervezeti fel­épültség él a mai napig. A szervezeti együvé tartozás 1969-től teljesedett ki, ekkor költözött ki Budapestről Gö­döllőre a mezőgazdasági gé­pészmérnöki kar. Itt épültek fel — az Agrártudományi Egyetem régebbi épületeihez szépen illesztve — a modern tanügyi­ és laboratóriumi épü­letek, a korszerű tanműhelyek, így a mezőgazdasági gépész­mérnökképzés méltó környe­zetbe került, a létesítmények jól szolgálják az oktatást és kutatást egyaránt. Karunkon a képzés beindu­lása óta mintegy 4000-en sze­reztek diplomát. Többségük az ötéves nappali képzés kereté­ben, de nem lebecsülendő azok száma sem, akik — 1957-től — levelezőként, 6 éves képzés eredményeként kapták kézhez diplomájukat, és váltak okle­veles mezőgazdasági gépész­mérnökké. Képzési célunk A mezőgazdasági gépész­­mérnöki karon folyó munkát mindig a társadalmi igények és a népgazdasági elvárások határozták meg. Ebből fakad, hogy a kar feladata, képzési célja az esztendők során sokat változott. Napjaink korszerű mezőgazdasági nagyüzemet olyan jól képzett mezőgazda­sági­­ gépészmérnököket igé­nyelnek, akik kellő biztonság­gal igazodnak el a gyorsan változó mezőgazdasági-műsza­ki ismeretek birodalmában, képesek a napi feladat-megol­dáson túl hosszabb távra, elő­relátóan dolgozni és tervezni, és nem utolsósorban képesek munkájukat az üzem számára gazdaságilag is kimutathatóan hasznossá tenni. Ezzel össze­függésben a kar jelenlegi kép­zési célja olyan műszaki-bioló­giai és ökonómiai szemléletű szakemberek képzése, akik ké­pesek részt venni a mezőgaz­dasági vállalatok tevékenysé­gének irányításában, tervezé­sében és szervezésében. A mezőgazdasági gépész­mérnököktől elsődlegesen az alábbi vállalati tevékenységek ellátása igényelhető: — a vállalati géppark terve­zése, összeállítása és fejleszté­se, a vállalat mindenkori tech­nológiai igényei alapján; — a meglevő erő- és­­mun­kagéppark használatának­­ irá­nyítása, szervezése; — a gépek, berendezések üzemfenntartásának (javítás, karbantartás) irányítása, szer­vezése; — a vállalati műszaki fej­lesztési koncepciók kimunká­lása; — a vállalati műszaki anyag- és energiagazdálkodás irányí­tása, szervezése; — a mezőgazdasági gépek, géprendszerek és berendezések szerkesztésével, technológiai rendszerbe állításával kapcso­latos tervezési, szervezési, irá­nyítási és szaktanácsadási te­vékenységek folytatása; — új termelési, illetve te­nyésztési technológiák kialakí­tásában, a műszaki feltételek megteremtésében való közre­működés; — a mezőgazdasági vállalati beruházások előkészítésében, megvalósításában történő irá­nyító-szervező közreműködés; — az alaptevékenységhez kapcsolódó feldolgozói tevé­kenység műszaki feltételeinek biztosítása; — egyes kiegészítő- és mel­léktevékenységek irányítása, szervezése, műszaki feltételei­nek biztosítása. A fenti képzési célnak meg­felelően folyik karunkon az oktató-nevelő munka — annak szem előtt tartásával, hogy tár­sadalmunk a diplomás mér­nök-embertől — magasfokú szakmai és társadalmi műveltséget, — a szakma szeretetét, az új iránti érdeklődést és annak adaptív alkalmazását,­ — a szakmai elmélet kérdé­seinek alapos ismeretét és — a mezőgazdasági termelés gyakorlatának ismeretét várja A gépészmérnöki kar és az aula épülete — •­ A képzés tartalma és ideje Az előzőekben vázolt képzé­si célok komoly feladat elé ál­lítanak oktatót, hallgatót egy­aránt. A képzés végső eredmé­nye az oktatási idő alatt köl­csönösen megnyilvánuló együttműködés függvénye, azaz a követelményeknek megfelel­ni képes szakemberek csak иgm kerülhetnek ki az egyetem falai közül, ha az oktató tudá­sának, szakmaszeretetének mi­nél nagyobb hányadát igyek­szik diákjának átadni, aki kész a sokrétű ismeretanyag befo­gadására, és kemény munká­val, tudatosan készül válasz­(Folytatás az 5. oldalon)

Next