Mezőgazdasági Mérnök, 1983 (24. évfolyam, 1-19. szám)

1983-01-17 / 1. szám

i*­i» A MEZŐGAZDASÁGTUDOMÁNYI KAR (Folytatás az 1. oldalról.)­kenység. Ahhoz, hogy ennek végzett hallgatóink megfelel­jenek, elengedhetetlen a szé­les alapképzettségű, nem szű­ken specializált, hanem ún. konvertálható, a változó körül­ményekhez alkalmazkodni tu­dó szakemberek képzése. A fenti követelményeket szem előtt tartva az agrármér­nökképzés alapvető céljai a kö­vetkezők: — Magas fokú szakmai és általános műveltségű, szocia­lista agrárszakemberek képzé­se. Nem kész embert kíván a társadalom, hanem az első lé­pések megtételéhez elegendő ismeretanyaggal rendelkező szakembert, aki munkája so­rán több irányban képes sza­kosodni.­­ Döntő a magas fokú el­méleti ismeretek elsajátítása, mivel csak ez biztosíthatja gyorsan változó korunkban a tartósan ható fejlődési tenden­ciák felismerését és a változá­sokban való eligazodást. Fon­tos az is, hogy a mezőgazda­sági mérnök rendelkezzen az „új" iránti befogadó készség­gel, hiszen a ma gyakorlatán túl a holnap fejlődésével is lé­pést kell tartania.­­ A pályakezdéshez elegen­dő gyakorlati tudás megszer­zése alapvető feltétele annak, hogy az agrármérnökök elmé­leti ismereteiket munkájuk so­rán eredményesen használni tudják. . . — A ma és a jövő agrár­­szakemberei számára egyre fontosabbá válik a magas fo­kú­­ közgazdasági műveltség megszerzése. A mezőgazdaság gazdálkodási rendszerének to­vábbfejlesztésében egyre in­kább a közgazdasági, a jöve­delmezőségi és az érdekeltsé­gi tényezők válnak alapvető kritériumokká. — A mezőgazdaság, az élel­miszergazdaság egyre nyitot­tabbá válik a külpiac — mint értékesítési és mint beszerzési piac — felé, és ez egyre in­kább megköveteli azt, hogy a mezőgazdasági mérnökök ala­pos nyelvismerettel rendelkez­zenek. Szakok, szakirányok A mezőgazdasági vállalat méretétől, termelési szerkeze­tétől, műszaki és termelési színvonalától függően a veze­tés belső irányítási rendszere is eltérő. Az agrármérnökök feladata, helye ennek megfe­lelően különbözőképpen ala­kul. E követelmény az általá­nos agrármérnökképzésben bi­zonyos szakosodást is feltéte­lez. Ezt szolgálja a jelenlegi szak- és szakirány­­képzés. A szakokra, illetve szakirányok­ra kétéves alapképzés után, a II. tanév végén lehet jelent­kezni. A Gödöllői Agrártudo­mányi Egyetem mezőgazdaság­tudományi karán a következő szakok, illetve szakirányok vannak: általános agrármérnö­ki szak: állattenyésztési, nö­vénytermesztési, növényvédel­mi, melegégövi és angol szak­fordítói szakirány: ü­zemszer­­vező agrármérnöki szak, az Állattenyésztési SZAKIRÁNY elsődleges célja, hogy az általános agrármér­nök-képzésen belül az állatte­nyésztési ágazatok,irányításá­hoz elmélyült, korszerű terme­lés-technológiai ismeretek és készségek elsajátítását tegye lehetővé. Az állattenyésztési szakirányú képzés során az alapvető tenyésztésbiológiai (tenyésztésgenetikai, termelés­élettani), tartástechnológiai (gépesítési, építészeti és takar­mányozási), tenyésztésszerve­zési (nemesítési, hasznosítási), továbbá termelésszervezési (vállalatgazdaságtan, agrárgaz­daságtan) tárgyak oktatása ke­retében sajátítják el hallga­tóink a korszerű konvertibilis tenyésztéstechnológiai szakis­mereteket. A NÖVÉNYTERMESZTÉSI SZAKIRÁNY az általános ag­rármérnökképzés keretein be­lül lehetővé teszi a hallgatók növénytermesztő mérnöki is­mereteinek és készségeinek el­mélyültebb oktatását. Ez első­sorban a növénytermesztés bio­lógiai és műszaki megalapozá­sában (élettan, vízgazdálkodás műszaki alapjai), a termesztést megalapozó ismeretek (nemesí­tés, földműveléstan) és a spe­ciális termesztési ismeretek (növénytermesztés, gyengazdál­­kodás) területén jelentkezik. A NÖVÉNYVÉDELMI SZAK­IRÁNYÚ képzést elsősorban a műszaki, kemizálási tárgyak jobb megalapozása jellemzi. Eleget tesz az általános agrár­mérnökképzés követelményei­nek, ugyanakkor biztosítja, hogy a hallgatók speciális is­mereteket kapjanak a növény­­védelem területén, megszervez­zék a mérgező vegyi anyagok felhasználásának irányítási jo­gát. Az oklevélhez külön betét­lapot kapnak, ami igazolja, hogy jogosultak az „erős mé­reg” jelzésű növényvédőszerek felhasználásának irányítására. A MELEGÉGÖVI SZAK­IRÁNY feladata elsősorban a mezőgazdaságtudományi karon tanuló, a trópusi országokból érkező külföldi hallgatók szak­irányú képzése. A cél olyan ag­rármérnökök képzése, akik tró­pusi és szubtrópusi feltételek, illetve hazájuk viszonyai kö­zött alkalmasak a mezőgazda­ság egyes ágazatainak, válla­latainak szervezésére fejlesz­tésére, önálló irányítására. A szakirányra korlátozott lét­számmal magyar hallgatók is felvehetők, s így lehetőségük van az angol, a francia, vagy a spanyol nyelv intenzívebb elsajátítására, valamint a tró­pusi országok növény- és ál­latvilágának megismerésére. Azok a magyar hallgatók, akik e tárgyakat lehallgatták, a vizsgáikat eredményesen letet­ték, esetleg valamelyik trópusi országban tölthetik gyakorla­tukat. AZ ANGOL SZAKFORDÍTÓI­ SZAKIRÁNYBA azok a fiata­lok jelentkezhetnek, akik a kö­zépiskolában angol tagozatra jártak, vagy már több éven keresztül tanulták az angol nyelvet. A szakfordító-képzés célja, hogy az abban részt vevő hall­gatókat, szakképzettségükkel összhangban, felkészítse a me­zőgazdasági vállalatoknál je­­lentkező, az idegen nyelvet tár­gyalóképesen használó szak­emberek iránti igény kielégíté­sére, a szaktolmácsi, szakfor­dítói feladatok ellátására. A végzett hallgatók elsősorban mezőgazdasági és a mezőgaz­dasággal kapcsolatos ipari, ke­reskedelmi vállalatoknál he­lyezkedhetnek el. A szakfordító-képzés tanul­mányi ideje ugyancsak öt év. Az ilyen irányú képzés az ál­talános agrármérnöki főkép­zés kiegészítéseként, azzal szer­ves egységben folyik az I. év­folyam kezdetétől az V. évfo­lyam végéig. A végzett hallga­tók az agrármérnöki diplomá­val együtt megkapják a szak­fordítói képesítést. Az általános agrármérnöki szakon végzők okleveles agrár­mérnöki képesítést kapnak, a szakirány feltüntetése nélkül. AZ ÜZEMSZERVEZŐI AG­RÁRMÉRNÖKI SZAKON a mezőgazdasági termelést jól ismerő, az ökonómiai feladatok ellátására különlegesen jól fel­készült agrármérnököket ké­pezünk, akik jártasak az öko­nómiai számítások módszerei­ben és az azokkal kapcsolatos matematikai eljárások alkal­mazásában, az összefüggé­sek és tendenciák feltá­rásában, elemzésében. A szak hallgatói az ala­pozó tárgyak elsajátítása után a III. évfolyamtól kezdő­dően részesülnek speciális ökonómiai képzésben. A sza­kon végzők okleveles üzem­­szervező agrármérnöki képesí­tést és ezzel egyidejűleg mér­legképes könyvelői oklevelet is szereznek. A szak és szakirányválasz­tás, mint már említettük, a I. évfolyam végén történik, ki­véve a szakfordítói képzést, mely már az I. évben megkez­dődik. Tantárgyak, képzési formák Az agrármérnökképzésben — bizonyos szakosodás­­ellenére — döntő a széles társadalmi, szakmai alapismeretek meg­­szerzése. A szorosan vett spe­ciális ismeretek oktatása a tan­tervben viszonylag kisebb he­lyet foglal el. Tanulmányai so­rán minden hallgató tanul tár­sadalomtudományokat, idegen nyelveket, alapozó tárgyakat, növénytermesztési és állatte­nyésztési, illetve közgazdasági tárgyakat. Nyelvi képzés kere­tében orosz, angol, német, fran­cia és a spanyol nyelv tanulása lehetséges. Az­­agrárszakember-képzés fő forráásai az előadások­, a tan­tárgyi gyakorlatok, a szeminá­­­­riumok,­a külső üzemi­ gyakor­latok éss az önálló munkavég­zés. Az előadásokat neves egyetemi tanárok, a kutatás­ban és­ a termelési gyakorlat­ban dolgozó szakemberek tart­ják. Az előadások teszik ki az oktatási óraszámok több mint egyharmadát. A tantárgyi gyakorlatok és szemináriumok célja az, hogy olyan­­ jártasságot, készséget alakítsanak ki, amelyek alapul szolgálhatnak a tudományos munkához és az elméleti isme­retek gyakorlati hasznosításá­hoz. Az előadások és a tantár­gyi gyakorlatok mellett az üzemi gyakorlatok is szerves részei az agrármérnökképzés­nek. Az üzemi gyakorlatok és a diplomaterv-készítési gya­korlat közel egyötödét adják a hallgatók összes óraszámá­nak. A gyakorlati oktatás fő formái az állattenyésztési, a géptani, a m­unkahelyi irányí­tási, a termelésirányítói és diplomaterv-készítési gyakor­latok. A hallgatók tanulmá­nyaik során­­két alakalommal egy-egy hétig tb­. üzemisme­­reti tanulmányúton vesznek részt, melynek keretében élen­járó mezőgazdasági üzemeket, állami gazdaságokat, termelő­­szövetkezeteket tanulmányoz­nak. A hallgatók minden ősz­szel betakarítási munkagya­korlaton fizikai munkát végez­nek, és ismerkednek a beta­karítás szervezésével. Az agrárszakember-képzés­ben egyre inkább utat tör magának a hallgatók önálló munkavégzése. Ez részben a tantárgyi gyakorlatok, illetve a gyakorlati oktatás keretében valósul meg. Ezenkívül a hall­gatók önálló munkavégzésén alapul az ún. mérnöki feladat­­rendszer. Ennek keretében kü­lönböző tárgyakból (növénytan, állattan, állattenyésztéstan, növénytermesztésten és vál­lalati gazdaságtan) meg­határozott feladatokat kell megoldani, és tanulmányt kell készíteni. A mező­­gazdaságtudományi kar hall­gatói a III. évfolyamtól kez­dődően diplomadolgozatot ké­szítenek, amelyet tanulmá­nyaik végén államvizsga kere­tében védenek meg. Széles teret és nagy lehető­ségeket biztosít az önálló mun­kára a tudományos diákköri tevékenység is. A hallgatók általuk választott témában kí­sérleteket, kutatásokat végez­nek, s ezek eredményeit fel­használva tdk-dolgozatot ké­szítenek. Minden évben meg­rendezésre kerül a tudomá­nyos diákköri konferencia, ahol hallgatóink ismertetik tu­dományos ismereteiket. A tdk­­munka magas színvonalát bi­zonyítja, hogy a hallgatók nagy része országos, illetve nemzet­közi konferenciákra is eljut, ahol szintén eredményesen szerepel. A szélesebb értelemben vett­­ szakmai, nyelvi továbbképzés­re szintén sok lehetőség van.­­ A kollégiumban működő önte­­­­vékeny szakmai körök, klubok­­ a szakmai önművelődés haté­kony terei. A nyelvi szakkol­­­­­ógiumban a hallgatók tovább bővíthetik a kötelező órák ke­retében megszerzett nyelvi is­mereteiket. A részvevők több­­­ cége munkája eredményeként is közép-,illetve felsőfokú nyelv­­­i vizsgát ítélz. Az ötéves képzés befejezé­sével hallgatóink a mezőgaz­daság különböző területein­­kezdik, meg munkájukat .Az agrármérnökök iránti nagy igényt mutatja, hogy minden egyes pályázó hallgatóra 4—5 álláshely juttott az elmúlt években. Hallgatóink egy ré­sze tanulmányai kezdetén vagy később szerződést köt mező­­gazdasági üzemekkel, így mun­kájukat végzés után ott kez­dik. A végzett agrárszakembe­rek döntő része termelőszö­vetkezetekben és állami gaz­daságokban vállal munkát, de a kutatási és oktatási intéz­mények, valamint az irányító szervezetek is jelentős számú kezdő szakembert foglalkoztat­nak.­ ­ L* Olimpiai faluból kiváló kollégium A világsajtó is elismerő so­rokban rajongta körül az 1965- ös budapesti Universiade olim­piai faluját, a Gödöllői Agrár­­tudományi Egy­e­tem újonnan átadott kollégiumát. Az egye­temtől pár lépésnyire a Kol­­bay-dombot koronázza a há­rom üveg-listen épülettömb. A Tanácsköztársaság földműve­lésügyi népbiztosának, Nyisz­­tor Györgynek a nevét vi­seli a főépület, a „B-tömb” előtt áll a nemzetközi mun­kásmozgalom kiemelkedő har­cosának mellszobra. Az A épületben a gazdász­­kar első 4 évfolyama, a B-ben a kar végzősei, a diáklányok és a tanárképzőtök élnek. Az épület a gépészkar birodalma. A főbejáraton át jutunk a hallba. Szemben a porta és a posta kioszkjai, jobbra a kol­légiumi büfé várja a hallgató­kat. Balról a Gorka-terem, a neves művész, Gorka Lívia nagyerejű kerámia csillagké­péről nyerte a nevét. Itt zajlik a kultúráld, szorgalmi idő­szakban , a mi­kások szin­tere, vizsgaidőszakban a szívós ködnek a szakmai, politikai tanulásé. A főépület földszint- körök­­­en, a „játéktermekben” mű- Pár szót az életről. Az évfo­ly­amok általában egy-egy emeletet foglalnak el. Három­ágyas, erkélyes szobákban él­nek a hallgatók, mindegyikben beépített szekrények és mos­dó. Minden emeleten van tu­soló-, 16Z0-, mosó-, vasaló-, tévészoba. Az öntevékeny személyiség­fejlesztő munkának számtalan lehetőségét kínálja a kollégi­um. A klubok, körök életében, munkájában magas a mérce, így nem véletlen, hogy két al­kalommal is elnyertük a „Ki­váló Kollégium" címet. A vezetésben egységesen ér­vényesül az állami irányítás és a diákközösségi élet szocialista demokratizmuson alapuló ön­­kormányzata. A kollégiumban olyan hallgatók kapnak helyet, akik nem az egyetem székhe­lyén laknak, és erkölcsi, poli­tikai magatartásukkal, közös­ségi munkájukkal­ kiérdemlik a felvételt. Persze, a tanulmá­nyi eredmény sem­­ utolsó szempont. “Hívunk, várunk, tenkl lépj kö- . . / i I- - h >■ fi V о ■ f >. —~* in '-У у:­ш Második otthonunk, a kollégium Lokálpatrióta hallgatóink A szűkebb szülőföld és az egye­tem közti kapcsolat erős láncsze­me, a lokálpatriotizmus érlelő me­legágya a megyei diákklubok szer­vezete. Két csatornát működtet­nek, egyiken a középiskolásokat segítik az egyetemre jutni, a má­sikon a kész szakembereket köz­vetítik megyéjük szakvezetésének. A legfőbb szerepük azonban az, hogy az egyetemi évek alatt él­tetik a hallgatókban a lokálpat­riotizmust. Majd minden megyének van már diákklubja. Évtizedes műkö­dése során az élre tört a Békés megyei DK, de szorosan a nyo­mában már ott a Fejér—Komá­rom és a Veszprém—Zalai közös klub. Ezek a lelkes kis csapatok szép hagyományokkal gazdagították életünket. A Békés megyei hét a gólyabált vezeti be szép kiállításokkal, szám­talan szakmai előadással és a hét csúcsán a kispályán Kacsa-kupá­­val, amelyet mindig a bál előtti pénteken rendeznek, és a díjazot­tak közt tucatnyi pecsenyekacsát és töméntelen sört osztanak szét. Másik klubcsúcs a Fejér—Ko­márom Show. Ennek az egyhetes programnak a tetőpontja az orszá­gos ifjúsági borverseny közel 100 Indulóval. A Veszprém—Zalai DK rendez­vénye a Balaton Kupa. Itt pecse­­nyekecsege és badacsonyi - díj. A Csongrád megyei DK Sonka­­kupáján, amit kosárlabdában ír­nak ki, minden húsvét előtt, son­káért, tojásért, sörért küzdenek a megyék csapatai. Azokban a klubokban is, ahol nem történnek ilyen látványos dolgok, nagyon bensőséges az élet. Az elsőéveseket minden év­ben ünnepélyesen avatják, a vég­zősöket is ugyanúgy búcsúztatják. Minden ősszel és tavasszal szülő­­megyéje látja vendégül a klubtag­ságot egy szakmai kiránduláson, ahol nemcsak a legnevesebb gaz­daságok eredményeit ismerhetik ré meg­közelebbről a hallgatók­, de dúsan rakott asztalok mellett el­beszélgethetnek a megye vezetői­vel, mezőgazdasági szakemberei­vel is. Ugyancsak szívesen vendé­geskednek a megyék képző- és iparművészei, népművészeti cso­portjai a kollégiumban egy-egy kiállításon vagy műsorban. A téli beiskolázási kampányban szívvel-lélekkel vesz részt minden klubtag. Egykori középiskoláikba, szülőhelyükre ellátogatva megfes­tik az egyetemi élet színeit a pá­lyázni kívánók előtt. A szakmai klubok életét több éves szerződések szabályozzák, amelyeket az egyetem és az illető megye párt- és állami vezetői kö­töttek. Ezek keretében egy-egy szakmai vezető minden évben meglátogatja a hallgatókat és elő­adást tart számukra a megye gaz­dasági, politikai életéről, hogy egyre több széles látókörű érdek­lődő és jól tált­­ozott fiatal szak­ember kerüljön az alma mater fa­lai közül a termelésbe.­ ­ A megyei diákklubok Koleszvarázsla­tok Gyakorta vetkezi le szürke hét­köznapjait a kollégiumban a diá­kok élete. Hagyomány és újítás sikeres szimbiózisa olyan perce­ket szül, amelyeket egy életre magával visz minden részt vevő tanár és diák egyaránt. A naptárt az őszi munkákat záró gólyaavató nyitja. Itt a két k­ar elsőévesei esküt tesznek a szent ökörkoponyára és a szent fogaskerékre, nóta és móka víg zsivaja szárnyal a rektori tanács­kozó lovagtermének boltívei alatt. Az ősz záróakkordja és a tél nyitánya két országos hírű ese­mény, sőt intézmény Gödöllőn: a gólyabál és a koleszmikulás. Tucatnyi főiskolán és egyete­men bizserdül meg a lányok tán­cos kedve és szerelmetes szíve, mikor meghirdetik a gödöllői gó­lyabált. Széles sorokban özönlik el az egyetem régi és új épületeit a mulatságra éhező tömegek. Az aula­u­sok emeletes, zöld-fehér fiverbeton szirtjének méhében tombol a diszkótánc, a menza so­kat látott asztalsorai fölött népi zenekar húzza a csárdást, és a gyakran 3-4 ezres vendégsereglet ott hullámzik a klubban, a boro­zókban, sörözőkben, a „Havanna” és „western” bárokban. A másik eget-földet megmoz­dító eseményre, a mikulásbulira már hetekkel korábban az élő­­feladatokkal „sokkolja” a me­zőnyt a k­oleszrádió. Alkonyattól hajnalig tart a nagy vetélkedés. Az évfolyamcsapatok kötelet húz­­­nak és macskát öltöztetnek, fára másznak és hóembert építenek, mert a nagydíj egy-két sültma­lac és lártaszám az üvegekben mért diákablak, a sör. Még véget sem ér Januárban a vizsgaidőszak, és már itt a far­sang. Koleszigazgatónk előre sze­mélyesen fölkéri a helyi rend­­fenntartó szerveket, hívják föl kisvárosunk figyelmét a diákin­vázióra. Megszálljuk a „Lapos” éttermet, kéményseprőt tobor­­zunk, verebet fogunk, és­ a díja­zás sem szerényebb, mint a nagy­­szakállú Télapó napján. A forradalmi ifjúsági napokkal hosszú ünnepek ideje köszönt reánk. Kezdődik a diák március 15-vel, amikor megelevenednek a nagy pillanatok. Korhű jelmezbe bújik a hallgatósereg, Petőfi ha­talmas felleghajtóval jár köztünk, huszárok ropják a verbunkos A sátraknál a megyei diákklubok népművész vendégei kínálják a portékát, a lacikonyhán legények forgatnak a nyárson egy hatal­mas tulkot. A menzán ebédre gyöngyös párjában szépleányok, huszármentében sudár gyerekek hordják körbe a korhű, kort idé­ző ebédet. A tavaszi bálon újfent megboly­dul az egész egyetem, több ezres vendégtömeg ünnepli a megúju­lást. Közben a kollégium termei­ben kiállításokon lépnek a szín­re az öntevékeny körök, klubok. Húsvét után pedig a minden­kori végzős évfolyamok vállalták magukra a mulattatást. A bolond­ballagáson hatalmas butykosok­­kal fölszerelt kópek száll­ják meg a várost és az egyetemet. A dí­szes ballagáson a gépészek gép­­karnevállal, a gazdászok parádés­lovas, díszhuszáros, hintós me­nettel búcsúzkodnak a diákélet­től. Ezek csak a legkiemelkedőbb pillanatok a kolesz közösségfor­máló életéből, de számtalan cso­­portbuli és évfolyamkiállítás, klub- és alapszervi KISZ-rend­ez­­vény színezi a tanulás küzdelmei mindennapjait. A hallgatói pártalapszervezet Egyetemünkön 1970 óta működik önállóan hallgatói pártalapszerve­zet. Ez alatt az idő alatt minteg­y háromszáz hallgató lépett a párt sorrba. Az első éves hallgatók kö­zül néhányan már párttagként jönnek, vagy a katonaságnál vagy a középiskolában vagy előző mun­kahelyükön (a SZET-es és ESZET-es hallgatók) kérték tag­felvételüket. A párttagság egyik fő kritériu­ma az elkötelezettség mellett a jó tanulmányi eredmény, továbbá az aktív közéleti tevékenység, vala­mint a példás emberi magatartás. Azoknak, akik be akarnak lépni a pártba, két ajánlójuk van. Egyik olyan személy (rendszerint okta­tó), aki már hosszabb ideje párt­tag, a másik a KISZ-alapszerve­­zet, ahol a jelölt társadalmi meg­bízatásainak zömét végzi. A jó tanulmányi eredmény na­gyon fontos, hiszen a mi mun­kánk a tanulás, s elsősorban ott kell a rátermettséget bizonyítani. Párttagjaink jobb tanulmányi ered­ménnyel rendelkeznek az egyete­mi átlagnál, feladatunk mégis en­nek emelése. Többen végeznek közülünk tudományos diákköri munkát, házi és országos konfe­renciákon sok szép díjat és elis­merést szereztek egyetemünknek. Feladataink a fő tanulás és ak­tív politizálás mellett is sokrétűek. Az egyetemi élet minden terüle­tén részt veszünk a­­munkában, így a különböző tanácsokban, az egyetemi pártbizottságban és an­nak munkabizottságaiban is. Sokan a KISZ különböző szer­vezeteiben, a pinceklubban, újab­ban a kollégiumban és a Mező­­gazdasági Mérnökben dolgoznak aktívan, a Mérnökben egy oldal, az Iránytű az alapszervezeté. Volt irányterseink között van az MM je­lenlegi főszerkesztője, de a Falu­rádióhoz és az Újítók Lapjához is kerültek aktivistáink közül. Fontos dolgunk az életre való készülés, a szakmai tudás meg­szerzése mellett a politikai gya­korlat elsajátítása. Az alapszerve­zet diplomát szerzett tagjainak zö­me vezetői beosztása mellett az üzemi pártélet aktív résztvevője, sok esetben választott vezetője. Hallgatói párttagságuk ideje alatt megtanultak Jól vitatkozni, hoz­zászólni, politikai előadásokat tar­tani, gyűléseket, rendezvényeket szervezni, levezetni, emberekkel bánni — s ez nem kis eredmény. Az üzemek várják a végzős párt­tagokat, szükség van a JÓI tájé­kozott és hozzáértő, friss erőkre. Az újonnan felvettekkel tovább foglalkozunk, bekapcsoljuk őket az aktív pártéletbe, pártmegbíza­tásokat kapnak, vagy ha már je­lentősebb KISZ-funkciójuk van, azt kapják feladatul továbbra is, de már magasabb színvonalat és nagyobb körültekintést várunk el tőlük. A pártépítés valamennyi párt­tagnak feladata, hiszen célunk az elvárásoknak megfelelően az, hogy minden olyan hallgató a párt so­raiba kerüljön, aki arra alkalmas. Végzett elvtársaink közül sokan visszajárnak elmondani tapaszta­lataikat s köszönetüket, hiszen az ott tanultakat jól tudják kamatoz­tatni munkájukban Szívesen em­lékeznek Itteni élményeikre, pél­dául arra a november 7-re, amikor alapszervezetünk volt a főrende­zője az egyetemi ünnepségnek, s a beszédet akkori titkárunk mond­ta. Nem kis dolog amire vállalkoz­nak a párttag m­ilentók, de a vég­zettek véleménye­­szerint megéri többet akarni és tenni mindig a jobbra vágyni, s azért dolgozni, küzdeni, tanulni.

Next