Mezőgazdasági Mérnök, 1985 (26. évfolyam, 1-10. szám)

1985-01-01 / 1. szám

­ Prissala Beimé Zsóka SZÉT-tanfolyam el­végzése után érkezett az egye­temre, jelenleg negyedéves. A sikeres felvételi után szeren­csés helyzetben — férjét és kisfiát maga mellett tudva — kezdhette meg tanulmányait a gazdász karon. A selypi cukorgyárban, ahol dolgozott, az ifjúsági szerve­zet titkára volt, az egyetemen rövidesen vezetőségi tagja lett a hallgatói pártalapszervezet­­nek. CP A párttag hallgatók mondják A hallgatói pártalapszervezet megtartotta az új év első taggyűlését. A vitaindító alapján, melyet a leköszönő Papp János titkár terjesztett elő, megvitatták és kiegészítésekkel elfogadták a kongresszusi irányelveket. Ezt követően megvá­lasztották az alapszervezet új titkárát és négytagú vezetősé­gét. A titkár Giczy Gyula 111. évfolyamos gépészhallgató lett, a vezetőség tagjai: Savanyó Ferenc (gm. III.) Szabó István (gm. 111.), Vajnai Zoltán (mg. I.) és Vincze Magdolna (mg. 1.). A taggyűlés után az alapszervezet négy tagjával a­ ­ pártéletről és a társadalom beszélgettünk, őket foglalkoztató kérdéseiről Temesvári Mihály Az orosházi gépészeti szak­középiskolából érkezett az egyetemre. Rövidesen bekap­csolódott a Békés megyei Diákklub munkájába, később a diákklubok tanácsának ve­zetője lett. Aktív sportoló, a kézilabdacsapat oszlopos tag­ja.A pártba harmadéves korá­ban vették fel. Először arról érdeklődtünk tőle, mit vár a közelgő kongresszustól. — Szívesen venném — úgy is, mint rövidesen pályakez­dő szakember —, ha a kong­resszus elősegítené a fiatalok anyagi és erkölcsi megbecsü­lését. Kívánatos lenne, hogy belátható időn belül megszűn­jön a lakáshiány. — A hallgatói párttagokról: milyen kép alakult ki benned? — Meggyőződésem, hogy a taggyűlések gyakran nem tük­­­rözi­k azt, hogy a tagságban milyen vélemények, nézetek munkálnak. Sokan mintha vé­­gka alá rejtenék mondanivaló­jukat. — Heves viták dúlnak ma­napság az életszínvonal-kér­dés körül... — Van, aki szenvedélyesen ellenzi a jövedelmek differen­ciálódását. Ez talán nem he­lyes, de a kiugróan magas jö­vedelmek s ugyanakkor a bér­ből és fizetésből élők lehető­ségei közti különbség jogosan szúr szemet. — Társaiddal egyszer heves vitát folytattál a gazdaságban hibát elkövetők megbünteté­séről ... — Ellenzem azt a nézetet, hogy aki egyszer hibázik, azt végleg „taccsra” tegyék. Sze­rintem, minden büntetés le­gyen arányban az elkövetett bűnnel, de a vétkesnek meg kell hagyni az újabb bizonyí­tás lehetőségét. — Szerinted milyen a jó párttag? — kérdeztük tőle. — Én ebben a kérdésben teljesen „konzervatív”, néze­teket vallok. Szerintem a jó párttag kiemelkedő a munká­ban, aktív a közéletben és pél­dás magánéletet él. Azt hi­szem, ebbe minden beletarto­zik. — Milyennek találod a hall­gatói párttagok tevékenységét munkahelyed szervezetével összehasonlítva? — Az elvárható aktivitást munkahelyem párttagjai sem érték el. Talán éppen ezért a fiataloktól többet vártam. — Mint a leköszönő vezető­ség tagja, utólag hogyan érté­keled a munkádat? — Én gyakorlati ember va­gyok, s nálunk sokszor inkább a dolog „szöveg oldala” ment jobban. Persze, az is igaz, hogy a pártépítési munka és ma­guk a tagfelvételek rengeteg időt és energiát emésztettek fel. — Van-e olyan jelenség a közéletben, amelyet nem jó szemmel nézel? — Nem tetszik, hogy mind kevésbé keresik az emberek a normális, egészséges munká­val való megélhetés lehetősé­gét. Mind több az olyan em­ber, aki másokon átgázolva, másokat kihasználva próbál boldogulni. Aztán az is zavar, hogy még mindig létezik a só­gor-koma viszonyból fakadó jogtalan előnyszerzés is. Az ivászatokon és a dajdajokon való részvétel néha­ biztosab­­ban támogatja a karriert, mint a tisztességes munka. Giczy Gyula. Az alapszervezet új titkára oroszlányi születésű. Tatabá­nyán közlekedésgépészeti szakközépiskolát végzett, ahol az iskolai KISZ-bizottság szervező titkáraként tevékeny­kedett. A pártba 1981-ben, még a középiskolában vették fel. Az egyetemre érkezése után az évfolyam KISZ-titká­­ra lett, s közmegelégedésre látja el feladatát azóta is. — Hogyan érintett a jelölé­sedről szóló hír? — őszintén szólva megle­pődtem, már csak azért is, mert — be kell vallanom — még elsős koromban a veze­tőség egy ízben figyelmezte­tett, mivel távolmaradtam néhány taggyűlésről. A ma­gyarázat az volt, hogy aktí­van­ röplabdáztam, s a nagy versenyre készülő csapat ed­zéseit választottam a két egy­idejű program közül. — Mi a véleményed az alap­szervezetben folyó tevékeny­ségről, s miket mondanál el, ha választás után kortesbeszé­det kellene tartanod? — Azt hiszem, csökkenteni kellene a Г art pour Г art-vi­­tákat, az álmegbeszéléseket, s helyettük nagyobb súlyt kéne fektetni az érdemi munkára. Fokozottabb szerepet kell vál­lalnunk a diákok érdekeinek képviseletéből. Ha jobban lát­nák a hallgatók részvételünket az egyetem életében, nyilván nagyobb húzóerőt gyakorolna alapszervezetünk azokra, akik Vájnas Zoltán Elsőéves gazdász hallga­tó. A makói Juhász Gyula Me­zőgazdasági Szakközépiskolá­ban végezte középfokú tanul­mányait, áruforgalmi szakon. IKB-szervező titkárként, majd iskolai KISZ-titikárként dolgozott, a második év elejé­től a Csongrád megyei közép­fokú oktatási intézmények ré­tegtanácsának is aktív mun­katársa volt. Idejekorán, har­madikos korára sikerült elér­hető közelségbe jutnia a gyo­morfekélyhez, mert, mint mondja, „azt hittem, mindenki úgy végzi a mozgalmi munkát, ahogyan én”. Tizennyolc esztendős volt, amikor felvették a pántba. Az első alapszervezetében tapasz­talt nagyfokú érdektelenség igen bosszantotta. A mostani taggyűlésen fel­vetette, hogy a gazdasági gon­dokat a közgazdászok kezébe adó politikai vezetés, ha vá­laszt kapott kérdéseire, miért nem vállalja a radikálisabb reformot? Ugyanakkor azt is szerette volna a kongresszusi irányelvek kiegészítéseként el­fogadtani, hogy olyan intézke­déseket vár, melyek eredmé­nyeként a szocialista rend a lehető legtisztább marad. Re­méli továbbá, hogy olyan me­chanizmus alakul ki, amely lehetővé teszi az új iránt fogé­konyabb korosztály tevéke­nyebb részvételét az ország dolgainak alakításában. Az ifjú kommunista vallja, nem szabad elfogadni az olyan véleményt, melyet egyik alap­szervezetbeli társa hangozta­tott, tudniillik, hogy „a nálunk okosabb emberek azt mond­ták”. A szocialista demokrá­cia lényegéhez tartozik, hogy mielőtt a közös akarat kiala­kul, mindenki kifejthesse job­bító javaslatait. Szenvedélye­sen sürgeti: szűnjön meg a társadalmi alkotóerőket sok helyütt korlátlanul pazarló gyakorlat. Rendkívül fontos­nak tartja azt is, hogy a kom­munista párt állítson az em­berek elé olyan életmodellt, amely a mindennapok zűrza­varában célt és hitet adhat. Írta és fényképezte: Bokodi Ferenc шт 1985. JANUAR тШ ш&4 llf Eigairáa s Mfi' © Héritök szívesen jelentkeznének a pártba, de még haboznak. — Úgy tudom, tevékenyen részt vettél a tantervreform kari kidolgozásában. — Így van, de nem vagyok elégedett. Véleményem sze­rint igazán jelentős változás nem történt. Azt kellene elér­ni, hogy a reform ne azt je­lentse: többfélét tanulunk, ha­nem, hogy mást és máshogyan. — A kongresszustól személy szerint mit vársz? — Tekintse át a felsőfokú végzettségű műszaki szakem­berek szerepét és helyzetét a társadalomban úgy, mint azét a rétegét, amely igen sokat te­het a gazdaság hatékonyabb működtetéséért. Ez történt a KISZ ben Parlamentek után Nem volt uborkaszezon az óév vége és az új év kezdete az­ ifjúsági mozgalomban. Si­keresen lezajlottak a parlar­mentek, a cél most már az el­fogadott intézkedési tervek megvalósítása. Tudós diák­jaink konferenciáján öröm­mel hallgattuk a jó előadáso­kat, tanár és diák közös mun­kájának eredményeit olyan időszakban, amikor sokan megkongatták a vészharangot a TDK-mozgalom fölött. Újí­tásként ez alkalommal dél­után rendezték meg a konfe­renciát, és a gépészmérnöki karon közönségdíjat kaphat­tak a hallgatók által legjobb­nak ítélt dolgozatok. Kár, hogy a közönség most is igen gyér volt. Az ötödéves gépészek is új ötlettel rukkoltak elő, két disznót tüntettek el meghí­vottjaikkal a Mikulás-est kez­detéig. Megelégedéssel értékelhet­ték a hallgatók az őszi mező­­gazdasági gyakorlatokat. Az utóbbi évek talán legsikere­sebb betakarítási munkáját eredményezte a gondos előké­szítés. Az ifjúsági parlamentek egyik első értékelhető ered­ményeként december 1-től hétköznapokon éjfélig várja vendégeit a sportcsarnok. Sportklubunk záróértekezle­tén vehették át jutalmukat azok a vezetők, edzők és spor­tolók, akik áldozatvállalásuk­kal öregbítették az egyetem hírnevét, szervezték a tömeg­sportot, illetve mind a tanu­lást, mind pedig a sportmun­kát elismerésre méltóan vé­gezték. Idén a vizsgaidőszak zárásakor a síkedvelőik főha­diszállása Gyöngyösön lesz, míg a­­ tavaszi szünetben elő­reláthatóan Csehszlovákiában űzhetik kedvenc sportjukat. Következetes munka ered­ményeként az IAAS (Agrár­egyetemisták Nemzetközi Szer­vezete) keretein belül minden eddiginél több hallgatónk jut­hat külföldi utazási lehetőség­hez. Január végén az MSZMP KB 1984. szeptember 9-i, ifjú­ságpolitikai állásfoglalásából adódó feladatokat vitatják meg az ország felsőoktatási intézményeinek KISZ-vezetői. Fontos feladatok hárulnak a KISZ-esekre az országos tudo­mányos diákköri konferencia április 10—12. közötti marxiz­mus—leninizmus szekciója kapcsán is, amelynek — mint ismeretes — Gödöllő a házi­gazdája. Habár még távolinak tűnik a ballagás, a végzős évfolya­mok szervezői már lázasan munkálkodnak azon, hogy méltó módon búcsúzzanak az alma matertől.. (b) ffe­gyven éve­sůт. Gödöllő Gödöllő és környéke felsza­badulásának 40. évfordulójá­ról november 29-én kibővített pártbizottság­ és tanácsülésen emlékeztek meg a város és körzete lakói. Az ünnepi meg­emlékezésen részt vett és fel­szólalt (a korábbi tájékozta­tástól eltérően) Anatolij Ma­­kunyin vezérőrnagy, az ideig­lenesen hazánkban állomáso­zó szovjet déli hadseregcso­port politikai főcsoportfőnö­ke, a katonai tanács tagja. A déli hadseregcsoport pa­rancsnoksága, a körzet fejlesz­tésében az elmúlt négy évtized során nyújtott segítségért, a két nép és a két ország barát­ságának erősítésében szerzett éredemeiért Pro Urbe kitün­tetésben részesült. A megemlékezés második részében a déli hadseregcso­port világhírű ének-, zene- és táncegyüttese adott ünnepi műsort. Végezetül az ünnepség résztvevői a szovjet hősi em­lékműnél elhelyezték a kegye­let és a megemlékezés virág­­szálait. Kasfás Ferenc, az MSZBT ügyvezető elnöke Meghalt Amerigo Tot 1984. december 14-én, het­venöt éves korában hosszú be­tegség után a római Gemelli Klinikán elhunyt Amerigo Tot, A Mag apoteózisának al­kotója. Akik 1983. szeptember 5-én ott voltunk az aulában a mű avatásán, felejthetetlen per­ceknek lehettünk részesei. Olyan perceknek, amelyekből erőt meríthetünk, amíg csak élünk. Amerigo Tot, Tót Imre, az egykori fehérvárcsurgói pa­rasztfiú sajnos már nem él. Bármennyire fáj, bele kell nyugodnunk, hogy ő már nincs többé. Alkotásaiban azonban, mint minden nagy szellem, továbbra is létezik. Formálja a világot, az embe­reket, segít megérteni, meg­érezni létünk szépségét, értel­mét. A Mag apoteózisa által — mint Juhász Ferenc versé­nek címe mondja — a Kezdet gyötrelmét és reményét. Mindknt kezdet magában hordja a véget, minden szüle­tés a halált. Aki magát min­denki és mindenek fölé he­lyezi, csak bánkódhat ezen. Retteghet, hisz egyszer min­den jó véget ér, elérkezik a nagy Sötétség. A Mag apoteór­­isában benne van a Termé­szet nagysága, szentsége. Aki ezt felismeri, átérzi, az túl tud lépni saját elmúlása fölött ér­zett fájdalmán. Nem tudjuk, kedves bá­tyánk, Amerigo Tot mennyit szenvedett, milyen érzésekkel a szívében halt meg. Bennünk az a kép maradt meg róla, amelyet kollégánk így rögzí­tett az avatás utáni riportjá­ban: „— Reszket már a kezem, nem tudom, meddig élek, de a Magot elvetettem — bökött legényesen maga mögé.’’ Nyugodjék békében! D. S. a———— Kapri Istvánná halálára Az emberi élet két szélső pontját, a születést és a halált mindenki elfogadja, mégis mi­kor kedves kolléganőnk, Kapri Istvánné Taliga Ágnes hosszú szenvedés után december 2-án örökre elhagyott minket, fájda­lommal vettük tudomásul a szomorú hírt. Szinte hitetlen­­kedve álltunk. A hitetlenkedés, a megdöbbenés azonban tehe­tetlen a megfordíthatatlan sors ellen, ötvenéves volt. Nagyon so­kan ismerték, hiszen tizennyolc éves kora óta dolgozott az egyetemen, a gazdasági hiva­talban gyors- és gépíróként, a növénytermesztési tanszéken és a rektori hivatalban admi­nisztrátorként, a dékáni hiva­talban titkárnőként és végül 1969 óta a gépészmérnöki kar traktor­ok-autók tanszékén ügyviteli előadóként. Nagy szorgalommal és pél­dás hozzáértéssel dolgozott. Ha határidős feladathoz szükség volt rendkívüli gyorsaságára, ő képes volt erre, még a leg­utóbbi időkben is. Segítő­készségéért munkatársai sze­rették és megbecsültéi. Szak­­szervezeti bizalmiként és bi­zalmi helyettesként értékes tár­sadalmi munkát végzett. A tanszéki kollektíva és hoz­zátartozói félév óta nagy-nagy aggodalommal szemlélték álla­potát, és reménykedtünk vala­mennyien, hogy visszatér kö­rünkbe. Sajnos, tudomásul kell vennünk, hogy kedves hangjá­val és vidám egyéniségével so­ha többé nem találkozhatunk. Emlékét megőrizzük. A kongresszusi irányelvekről a gazdasági főigazgatóságon A gazdasági főigazgatóság pártalapszervezete is megvi­tatta a kongresszusi irányel­veket, Magyari János titkár vezetésével. Az alapszervezet tagsága belső dolgainkról szólva meg­állapította: a szocialista de­mokrácia még mindig nem minden területen érvényesül kellőképpen. Olyan légkör len­ne kívánatos, hogy mindenki jogának és kötelességének érezze véleménye kinyilvání­tását. Néhányan arra hívták fel a figyelmet, hogy az alacsony keresetűeket a gyermekgondo­zási díj bevezetése sem ösz­tönzi a gyermekvállalásra, mert a gyermeknevelés költ­ségei tovább emelkedtek. Ja­vasolták ezek nagyobb állami átvállalását, továbbá azt, hogy a gyermekruhák és -cipők gyártói e termékeikből ne ké­pezhessenek nyereséget. Az alapszervezet szükséges­nek tartja a pályakezdő fiata­lok fokozottabb segítését. Vé­leményük szerint, ha a fiata­lok nem kapnak hathatósabb segítséget, szinte minden ener­giájukat a második gazdaság­ban végzendő munkára fordít­ják, s ezáltal csökken közéleti tevékenységük is. Úgy látják, hogy az ifjúság nevelésében jobban össze kellene fogni a családnak és az intézmények­nek. A gazdasági főigazgatóság kommunistái is sürgették, hogy szigorúbb intézkedések szülessenek a munkafegyelem javítására, s, hogy a körülmé­nyek olyanok legyenek, hogy a jól dolgozó megkaphassa az őt megillető munkabért. A tagság általános vélemé­nye szerint az irányelvek alap­vetően helyesek, és megvaló­síthatóak, ezért a kiegészíté­sekkel együtt a taggyűlés el­fogadta azokat. Az alapszervezeti vezetőség megbízatásának lejártával megválasztották az új vezető­séget. A titkár ismét Magyari János lett, a vezetőség tagjai: Péter Mihályné, Zámbó Zol­tán, Nagy Miklós és­­ Farkas Mihály. B. F.

Next