Mezőgazdasági Mérnök, 1985 (26. évfolyam, 1-10. szám)
1985-01-01 / 1. szám
Gondok között a jobb jövőért (Folytatás az 1. oldalról.) szakadt el Török Sándor sem, aki jónak látná, ha mág több fiatal oktató kapna elhelyezést a kollégiumban. Mint az előbbiekből is kitűnik, a fiatalok nagy részét ez a problémakör izgatja leginkább. A felvetésekre először Tóth Árpád gazdasági főigazgató reagált. Kifejtette: a nyugdíjasok háza drágasága miatt aligha tartana számot a nyugdíjasok érdeklődésére. Lakásépítő szövetkezetre viszont az egyetemen már eddig is megvolt a lehetőség, de még nem akadtak olyanok, akik vállalták volna, hogy megszervezik. Dr. Bíró Ferenc is a lakásépítő szövetkezet mellett foglalt állást. Az Ujj Béla által mondottakkal messzemenően egyetértett. Török Sándornak azt válaszolta: a legutóbbi költségvetési tárgyaláson a MÉM elzárkózott attól, hogy még egy kollégiumi szárny épüljön a meglevők mellé. Maga is fontosnak véli a fiatal oktatók-kutatók konferenciájának felújítását — felelte Huszi Istvánnak —, de ugyanúgy azt is, hogy minden konferencián nagyobb arányban vegyenek részt a fiatalok. Ress intézkedési terv Az 1985—86-os időszakra szóló intézkedési tervbe csak olyan feladatok kerültek, amelyek teljesítésére az egyetem vezetése reális lehetőséget lát. Nem tartalmazza a terv az egyetem hosszú távú fejlesztési koncepciójából adódó majdani feladatokat, hisz e koncepciónak ma még csak a körvonalai látszanak. A parlament által elfogadott intézkedési terv a következőket foglalja magába: — Az új egyetemi hosszú távú komplex fejlesztési elképzelések kimunkálása során rendszeres konzultáció a fiatalok különböző szervezési szinteken érintett képviselőivel. — Olyan új gazdasági rendszerek, formáik bevezethetőségének megvizsgálása, amelyek a távlati tervekkel összhangban bővítik az oktatás és a kutatás anyagi bázisát, növelik azok színvonalát és elősegítik a fiatalok egzisztenciális gondjainak megoldását is. Az elvégzett felmérések és a dolgozói KISZ-vezetőség jelzései alapján további csökkentése a fiatalok jövedelme közötti indokolatlan aránytalanságoknak. — A 35 éven aluliak státusproblémáinak, valamint a kívülről jött és a belső dolgozók közti béraránytalanságoknak ésfeszültségeknek a csökkentése. — A tanszéki négyszögek munkájának további figyelemmel kísérése, ahol kell, segítése. Az egyetem belső információs rendszerének fejlesztése. — A fiatalok nyelvtanulásának elősegítése. Ha lehetséges, házi nyelvtanfolyamok szervezése és a MÉM Mérnök- és Vezetőtovábbképző Intézet intenzív és fálintenzív nyelvtanfolyamának kihelyezése Gödöllőre. A nyelvtanfolyamok anyagi terheinek csökkentése. — A belső és a külső tanulmányutak lehetőségeinek bővítése, ezekhez nagyobb anyagi segítség. — A fiatalok továbbtanulásának támogatása, az egyetemi és az egyéni igények összehangolása alapján. — A fiatalok lakáshelyzetének folyamatos figyelemmel kísérése. A lehetőségek szabta korlátok közt a lakáskérelmek teljesítése. — A gazdasági főigazgatóságon, valamint a központi igazgatásban dolgozók helyzetének elemzése. — A fiatal oktatók-kutatók konferenciájának felújítása. — A szervezeti egységek évenkénti informálása a könyvtár részéről arról, hogy melyik szervezeti egységhez milyen külföldi folyóiratok járnak. Folyamatos tájékoztatás Az intézkedési terv feladatainak állásáról az egyetem állami vezetése, a tanszékek és az ifjúsági vezetők útján, folyamatosan tájékoztatja a fiatalokat. A dolgozói KISZ- vezetőség munkája kulcsfontosságú részének tekinti a tervekben megfogalmazottak végrehajtásának segítését. Dulai Sándor A küldöttek elfogadták az 1985—86-os időszakra szóló, javaslataikkal kiegészített intézkedési tervet Kankúti Péter felvétele A kedvezőben időjárás ellenére Rekordévet zárt a mezőgazdaság A januári kemény hidegben hó alatt szunnyad az ősszel elvetett gabona, a szántások „elmunkálásához” pedig jótékony segítséget nyújtanak a szokatlanul erős fagyok. Új esztendő — új remények — újabb kockázatvállalás: az idei év sikerében még csupán bizakodni lehet. Van azonban mire alapozni ezt a bizakodást, hiszen 1984 több tekintetben rekordéve volt a hazai élelmiszertermelésnek. A köztudottan aszályos 1983-as évet 5 százalékkal, a kiemelkedően jónak minősített 1982-t pedig 2 százalékkal múlta felül a mezőgazdaság tavalyi teljesítménye. Vegyük sorjába: mik voltak a „rekordév” forrásai, s mely területeken mutatkoznak gondok? A magyar mezőgazdaság alapja a világ élvonalába sorolt gabonatermelésünk. Emlékezetes marad e téren az elmúlt év: először termett az országban 15 millió tonnánál több gabona — pontosabban 15,7 millió tonna. Búzából 50 tonna — minden idők legnagyobb hazai átlagtermése —, kukoricából pedig 6 tonna körüli volt a hektáronkénti hozam. Különösen figyelemre méltó, s a további lehetőségeket is jelzi, hogy 8 gazdaság ért el nyolc tonna feletti és 372 üzem hat tonnát meghaladó búzatermésátlagot. Csaknem 700 ezer hektáron termeltek az Intenzív Gabonaprogram keretében, ami gyakorlatilag az optimális feltételek megvalósítását jelenti. A világbank által nyújtott hitelekből az idén további 120 ezer hektárral növelik az IGP-ban művelt területet, annál is inkább, mert a befektetések 2-3 év alatt megtérülnek. A gazdaságok vállalkozó kedvét mutatja: az ősszel a tervezettnél több szántóföldbe került kalászos gabona-vetőmag. Mezőgazdaságunk másik alappillére a hústermelés. E téren sincs szégyenkeznivalójuk a hazai gazdaságoknak és a kistermelőknek. A rekordszámba menő állatállományból több mint 2,4 millió tonna vágóállatot értékesítettek — ennek egyharmadát a külpiacokon. A növekedés a baromfi- és a sertéshústermelésből származik, némileg csereként a vágómarha- és a juhhús előállítása. Hosszú évek óta jellemzi ez a tendencia a magyar hústermelést: nemzetközileg szinte egyedülálló, hogy az említett 2,4 millió tonna vágóállatnak most már több mint négyötödét az abrakfogyasztó állatfajok (sertés, baromfi) adják. Ez megfelel az ország természeti adottságainak, de az is tény, hogy növelni kellene a tömegtakarmányokat és a gyepeket hasznosító kérődző állatfajok (szarvasmarha, juh) létszámát. A magas színvonalú hústermelést a húsfogyasztás is tükrözi: a múlt évben ez 75-76 kilogramm volt lakosonként. Némi arányeltolódás tapasztalható a többi húsféléhez képest olcsó baromfi javára. A fejenkénti baromfihús-fogyasztás, amely néhány évvel ezelőtt 18-19 kilogrammnál tartott, tavaly megközelítette a 25 kilogrammot. Van persze gond is jócskán! Ezek közül az agrárkülkereskedelem kedvezőtlen helyzete az első helyre kívánkozik. A múlt évben — a már amúgy is alacsony árakhoz képest — mintegy 14 százalékkal tovább romlottak a cserearányok. Más szóval: ugyanannyi dollárbevételért ennyivel több árut kellett külföldre szállítani, mint egy évvel korábban. Csupán ebből eredően országosan jóval 100 millió dollár fölötti árveszteség keletkezett. Az európai marhahúspiac például teljesen összeomlott. A tejtúltermelésből eredően, úgynevezett tejkvótát vezettek be a Közös Piac tagországaiban. A korlátozás miatt ugrásszerűen megnőtt a tehenek kivágása, ami oda vezetett, hogy jelentős államitámogatás mellett tonnánként 450-500 dollárért is kínáltak marhahúst. (Néhány éve még a 2000 dollárt is megközelítette az ár.) Ezzel az árral nyilvánvalóan nem lehet versenyképes a magyar export, s csak abban bízhatunk, hogy átmeneti jelenségről van szó. A többi húsféleségnél is mind nehezebb az eladás. Éppen ezért a tavalyi év egyik fontos tanulsága, hogy állattenyésztésünk elérkezett a mennyiségi teljesítmény felső határához. Ennél több élő állatot és húst az árpozíciók veszélyeztetése nélkül már nem lehet biztonságosan értékesíteni. A jövőben a minőség javítása lesz az elsődleges, csak így maradhatunk piacon. Annál is inkább lényeges ez, mert Magyarországon — közvetve vagy közvetlenül — minden harmadik hektár szántóföldön exportra termelünk! D. I. Politikai jegyzetek Rólunk, jövőnkről van szó ТМ'аг csak két hónap ■*•*•* választ el bennünket a Magyar Szocialista Munkáspárt kongresszusától. Mint ismert, pártunk, a munkásosztály forradalmi élcsapata, a dolgozó nép pártja, amely irányítja, szervezi a szocialista építőmunkát, s amely meghatározza hazánk, népünk jövőjét. Ezért nagyon fontos, hogy pártunk legfelsőbb testülete mélyrehatóan elemezze a magyar valóságot, és megszabja a jövő útját. Ehhez nyújtanak segítséget a nyilvánosságra került irányelvek, amelyekben pártunk vezetéseösszegezte a tennivalókat. Az irányelveket érdemes olvasgatni és elgondolkodni rajtuk, hiszen rólunk is szó van bennük. Átfogó elemzését adják ugyanis társadalmi-gazdasági, állami és kulturális életünknek, foglalkoznak az értelmiség, az ifjúság helyzetével. Hangsúlyozzák, hogy az értelmiség egyre fontosabb szerepet tölt be társadalmunkban, éppen ezért növelni kell az értelmiségi munka társadalmi megbecsülését, elő kell segíteni az értelmiség közéleti aktivitásának és alkotókészségének nagyobb mértékű kibontakoztatását. A fiatalokról szólva az irányelvek leszögezik, hogy nagy többségük becsületesen tanul, dolgozik, teljesíti honvédelmi kötelezettségét. Az irányelvek egyben felhívják figyelmünket, hogy az eddiginél pontosabban határozzuk meg az ifjúsági problémák körét, jobban vegyük figyelembe az egyes korosztályok és rétegek sajátosságait, érdeklődési törekvéseit. Egyetemünkön mostanában nagyon sokat beszéltünk — legutóbb az ifjúsági parlamenteken — arról, hogy javítanunk kell a tanulás színvonalán, s jobban kell törődnünk a fiatalokkal, segíteni gondjaikon, elviselhetőbbekké kell tennünk körülményeiket. A cél világos, az alatt az öt, illetve három év alatt, amelyet a diákok eltöltenek az egyetem, a főiskolai kar falai között, kiváló mezőgazdasági szakemberekké, társadalmi,közéleti emberekké kell nevelnünk őket, hiszen a mezőgazdasági termelésnek, a falu irányításának ők a letéteményesei. Nem mindegy, hogy iskolai képzésük alatt milyen művelt, szakmához értő emberekké fejlődnek. Ha a fiatalok kikerülnek az életbe, várja őket a mezőgazdaság ezernyi gondja, a falu társadalma, várja őket a kutatóintézetek világa. A magyar mezőgazdaság múltja, jelenlegi hírneve a világban is kötelezi a mai fiatalokat, hogy úgy készüljenek az életre, hogy megfeleljenek a követelményeknek. Sokan cél nélkülinek érzik a jövőt. Nincs igazuk, hiszen olyan sokszínű és sokféle izgalmas feladat várja az embert a mindennapi munka küzdőterén, hogy érdemes rá jól felkészülni, érdemes jól tanulni, mert jövőnk felfelé ível, van lehetőség a fiatalok vágyainak kielégítésére, céljaik elérésére, arra, hogy megvalósítsák önmagukat. Olyan mezőgazdaság teremtődött meg nálunk az elmúlt négy évtizedben, amelyre büszke lehet az egész nemzet. Különösen akkor, ha figyelembe veszszük, hogy milyen mélyről indultunk el. Erre nagyapáink, apáink még emlékeznek. ЖЖа így vizsgáljuk mai helyzetünket, akkor elégedettek lehetünk eredményeinkkel, de ha azt nézzük, hogy a körülményekhez képest jobban is állhatnánk, akkor jogos az elégedetlenségünk, amely egyes kérdésekben megmutatkozik. Ezért az egyetem vezetésének is azon kell munkálkodnia, s azon is munkálkodik, hogy minél műveltebb, a szakmához jól értő, politikailag elkötelezett emberek kerüljenek ki az egyetemekről, akik képesek lesznek majd az idősebb nemzedéktől átvenni a stafétabotot, s megőrizni, továbbfejleszteni a mezőgazdaságban, a társadalomban elért eredményeket. Gáli Sándor Művelt mérnököket neveljünk! Az ifjúsági parlamenteken felmerült, hogy az oktatók iránt nagyobb követelményeket kell támasztani. Ezzel kapcsolatban az a véleményem, hogy az oktatókkal szemben hasonlóak a követelmények, mint az üzemek vezetőivel szemben, hiszen oktató-nevelő tevékenységükben beosztott hallgatóik vezetői. Vagyis, ha a jó gazdasági vezetőtől megkívánjuk a szükséges szakmai felkészültséget, a politikai alkalmasságot és a vezetői készséget, akkor mindezt tanárainktól is meg lehet követelnünk. Természetesen ezek a követelmények egy oktatónál nehezen különíthetők el, hiszen tevékenysége megköveteli a tananyag elmélyült ismeretét, a tudás átadásában a személyi ráhatást, a jövendő pálya iránti elkötelezettséget, az egyértelmű társadalmi-politikai állásfoglalást. A vezetői hármas követelményt oktatóinknál nem mindig hangsúlyozzuk eléggé, pedig mindhárom elemnek nagy jelentősége van jövendő mérnökeink értelmiséggé nevelésében. Egyetemünkön elsősorban a szocialista mezőgazdasági nagyüzemek, és az azokat kiszolgáló szervezetek számára képezünk szakembereket. A gyakorlati életbe kikerülő szakembert közvetlen környezete nemcsak szakismerete, politikai állásfoglalásai és vezetői készsége alapján ítéli meg, hanem aszerint fogadja el értelmiséginek, hogy milyen az általános műveltsége, és ezzel hogyan hat arra a társadalmi közegre, amelyben él és dolgozik. Az elmúlt évtizedekben a szakegyetemek viszonylag keveset foglalkoztak a hallgatók általános műveltségének emelésével. Elképzeléseik szerint diákjaiknak az általános műveltséget a középiskolába kell magukkal hozniuk, ami ki nem mondva, a családi nevelés ilyen irányú szerepére is utal. Ez az elképzelés azonban csak ott állja meg a helyét, ahol a hallgató értelmiségi közegből és az önművelés igényét felkeltő jó általános műveltséget adó középiskolából érkezik. Az egyetemre kerülő fiatalok általános műveltségének színvonala egyetemenként és szakonként nagyon eltérő, attól függően, hogy milyen családi környezetből és középiskolából jöttek az egyetemre. A későbbiekben szerepet játszik a választott szakterület jellege is. Nyilván más humán, illetve reál műveltséggel hagyja el az egyetemet egy bölcsész, mint egy műszaki vagy mezőgazdasági szakember. Évezredünk végefelé természetesnek kellene tartani, hogy a humán műveltségű szakembernek a kornak megfelelő természettudományi és műszaki műveltsége is legyen. A társadalom azonban ma is főleg a humán műveltséget követeli meg minden értelmiségitől, így a mezőgazdasági és a műszaki értelmiségitől is. Az igény a nálunk végzett fiataloknál a vidéki munkahelyeken és közösségekben betöltendő szerepük miatt még fokozottabban jelentkezik. Egyetemünk hallgatóinál, és ezen belül különösen a mezőgazdasági gépészmérnöki kar fiataljainál, tovább n növeli az egyetem nevelési felelősségét az a körülmény, hogy országos szinten itt a legnagyobb a fizikai szülők gyermekeinek számaránya, akiknél még az is szerepet játszik, hogy nagy hányaduk szakközépiskolából kerül Gödöllőre. Így nemcsak a családi környezetből adódó általános műveltségi motivációt kell az egyetemi éveik alatt erősíteni, hanem azt a hátrányt is kompenzálni kell, hogy leginkább ők azok, akik a középiskolából is kevesebbet hoznak magukkal, mint a nagyvárosi gimnáziumot végzettek. Eddigi tanterveink nagyon kevés lehetőséget adtak a műveltségi hiányok szervezett formában történő pótlására. Úgy képzeltük, hogy az általános műveltség és az önművelés emelésének színhelye elsődlegesen a kollégium. Ez igaz is volt a korábbi időszakban, amikor hat napon át tartott a hetenkénti kötelező elfoglaltság és hétvégére csak kivételesen hagyták el a kollégiumot hallgatóink. Az ötnapos munkahétre való áttérés óta jelentősen csökkent a hallgatók kollégiumi tartózkodása. Hétfőtől péntek délutánig a tanrenden kívüli idejük döntő részét szakmai feladatok megoldása köti le, a hétvégi kulturális foglalkozások csaknem teljesen háttérbe szorulnak. Az általános műveltség emelését tehát részben az órarendi elfoglaltság keretébe kellett áthelyezni. Cél a kötelező óraszámok csökkentése. Ezzel együtt azonban az új tantervek kidolgozói feltételezték a megnövekedett szabadidő hatékonyabb felhasználását szakmai feladatok megoldására és az általános műveltség emelésére egyaránt, így a kevesebb kötelező óra mellett mód lesz fakultatív humán foglalkozások választására is. Ezzel azonban csak arra nyílik lehetőség, hogy felkeltsük a hallgatókban a kultúrálódás iránti igényt, és megteremtsük a jobb motivációt az értelmiségivé váláshoz. J A hallgatók műveltségi színvonalának emelésében minden oktatónknak megvan a maga feladata. A kultúrált magatartás mintáját kell bemutatniuk, de nemcsak a szakmai foglalkozásokon, hanem életük minden területén: előadói stílusban, fogalmazásban, megjelenésben, emberi érintkezésben egyaránt. Dr. Schoczky László