Szénanátha, 1993 (34. évfolyam, 1-17. szám)
1993-01-15 / 1. szám
SZÉNANÁTHA Alapvetően helytálló a széles körben gyakran idézett, sarkos megállapítás, hogy "a (magyar) mezőgazdaság sorsa (is) - végsősoron - a piacon dől el". A piacot, e fogalom tartalmát és terjedelmét természetesen, a maga rendkívüli összetettségében kell érteni. A GT Karon öt évig tanulnak azok a hallgatók, akik - a képzés célja szerint - a mezőgazdasági tudományokban is jártas diplomásként az agrárszektorban, és vele kapcsolatos területeken a menedzsmentet képviselik, képviselhetik. A fakultás munkáját bemutatandó kértük meg dr Székely Csaba egyetemi tanárt, dékánt, válaszoljon kérdéseinkre. - A GTK - egyetemünk legfiatalabb fakultása - egyre vonzóbb. Dékán Úr miben látja ennek a felszökött érdeklődésnek a magyarázatát? - Hadd kívánjak előbb az olvasóknak, hallgatóinknak boldog új évet. A legfiatalabb jelző meg immár a Tájgazdálkodási és Környezetgazdálkodási főtanszakunkat illetheti. A kérdés tartalmi részére térve: társadalmi, agrárgazdasági szükségletet igyekszünk kielégíteni, amikor a jelentkező igényekre válaszolunk. Ezzel elő is hívunk, generálunk progresszív tendenciákat. Tekintve továbbá, hogy a döntési csomópontok is lentebb kerültek, megsokszorozódtak, speciális képzettségű szakemberekre van szükség. Az új feltételekből adódó feladatok teljesítése számunkra komoly kihívást, s persze, lehetőségeket is jelent. Megjegyezném, az agrárközgazdászképzés kezdeményei nálunk több mint 3 évtizedre nyúlnak vissza. 1970-től üzemszervező-, majd vállalatgazdasági agrármérnökképzés folyt. 5-6 évvel ezelőtt, alakítottuk ki az ökonómiai blokkot, a képzési irányokat, a vállalkozási, a gazdaságinformatikai, a pénzügy-számviteli, a háztartásgazdasági és az agrárgazdaságiakat. Ezek egészültek ki azután - igények szerint - a marketinggel, a környezet- és tájgazdálkodással, a vidékfejlesztéssel és a humán erőforrás-menedzsmenttel. Már "csak" az a feladat maradt, hogy a kar képzési profiljának megfelelő oktatási szervezetet alakítson ki a feladatokhoz rendelt garnitúrával. Hogy miért vonzó a kar tevékenysége? A jelentkező gimnazisták, vagy szakközépiskolások magas számában a már szóban volt társadalmi, szakmaiegzisztenciális megfontolások, racionális orientálódás fejeződik ki. Igen méltánylandó, hogy sok hallgatónk érzi szükségét az áthallgatásnak. Vannak, akik a szakmaváltás elhatározásáig jutnak. A hallgatók elfogadják, értékelik a fakultás tevékenységét, és ez - úgy hiszem - elismerést jelent. A munkaerőpiac visszajelzése pozitív. Átlagosan egy, vagy két álláslehetőség jutott hallgatóinkra. Sokan helyezkedtek el bankokban, biztosító társaságoknál, vállalkozásoknál, pénzügyiszámviteli területen. Illetőleg ott, ahol vállalkozás-menedzsmenttel, szervezéssel kell foglalkozniuk. Megerősödőben van a szaktanácsadó-képzés. Ez hivatott a kívánalmak szerint hálózattá kiépülő szaktanácsadó rendszer igényeit kielégíteni a privát, a szövetkezeti és más szférákban. Óriási űrt kell kitölteni a vidékfejlesztő agrármérnökképzést illetően. A humán erőforrás-menedzsmentnek, aminek egyaránt jelentősége van a munkanélküliséggel kapcsolatos problémák kezelésében és a munkaerő hatékonyabbá tételében is. - Melyek azok a - "toborzó erejű" - kutatási irányok, oktatási módszerek..., amik segítik a korszerű képzést, akár a menedzseri, akár a vállalkozói pályára történő felkészülést? Három, a képzési tevékenységben praktikusan hasznosuló kutatási irányt említenék: a makroökonómiait, a regionális jellegű fejlesztésit és a mikroökonómiai - vállalatgazdasági, vállalkozási kutatásokat. Ezek köré csoportosulnak a módszertani tárgyak. Az 1992 decemberi tudományos műhelyvitán ezek nagyon jól kirajzolódtak. Egy-egy tömbbé szerveződött a makrogazdaság piacosításának és az Európához való felzárkózásnak, a regionális kutatások elméleti megalapozásának, továbbá a menedzser-tevékenységre és pályára való felkészülésnek a tématerülete. A menedzserképzéshez meggyőződésünk szerint alapos, (nálunk 8-10 tanszékünk együttműködésével), évekig tartó elméleti, nagyon erős nyelvi és empirikus képzésre van szükség. Ez utóbbit az egyetem csak részben tudja biztosítani. Ezt, az önmagában is bonyolult menedzserképzést támogatjuk praktikus ismeretiekkel a létesítendő, vállalkozási jellegű tangazdaság révén, amely része a szakosodás irányába mutató agráregyetemi tangazdasági rendszernek. "Euromenedzseri", "euromérnöki" diplomát (másutt is) csak az kaphat, aki okleveles szakemberként legalább 3 évig praktizált. Ide, a gyakorlati szférához kapcsolódnak az egyéb (a menedzsment-információs, a döntéstámogató rendszer-fejlesztő, valamint az ezeket segítő számvitel és informatika...) kutatási projektek. Indítani akarjuk a menedzser-vállalkozói és a humánmenedzser képzést is, hasznosítva a menedzsertudomány évszázados tapasztalatait. Létrehoztuk a Vezetéstudományi Tanszéket. A képzés társadalomtudományi intellektuális bázisát az А, B és C tárgyaink erősítik. — Miképpen teszi ismertté a kar az eredményeit a szélesebb és a szakmai közvéleményben idehaza és külföldön? - Az egyik legfontosabb fórumunk az immár évente hagyományosan megszervezett tudományos tanácskozás, műhelyvita, ahol a kar oktatói és kutatói mutatkozhatnak be eredményeikkel. A szimpozionok is igen jelentősek. Kiadványaik sok országba eljutnak. Júniusban a FAO és az Európai Gazdasági Bizottság Üzemgazdasági Munkabizottsága 20 ország és 4 nemzetközi szervezet részvételével foglalkozott a mezőgazdaság átalakulásának kérdéseivel. Szeptemberben volt a giesseni és a gödöllői egyetemek tanácskozása. Az utóbbi időben különösen fontos a publikálás. Igényesebbek vagyunk e követelmény teljesítését illetően, különösen a minőséget nézve. Ösztönözzük oktatóinkat, szerezzenek nemzetközileg is elismerést. Hírünket hallgatóink is öregbíthetik a világban - például a TEMPUS, az Erasmus, a PHARE program révén. A kiutazók (a hallgatók, a fiatal oktatók) "mérnek" és "mérettetnek", ösztönzést, versenyre sarkalló impulzusokat kapnak. A kar arculatát nagyon tudatosan igyekszünk formálni például szeretnénk a hozzánk jelentkező hallgatókat magunkról informálni, számítva arra, hogy széles körből jobban válogathatunk. Igényt kívánunk kelteni a doktorálui aspirálókban, témájukon dolgozzanak nálunk; minél többet szeretnénk adni, s persze követelünk is. Nem csak a hírnevünket gyarapítja, hanem működőképességünket is hatékonyabbá teheti a GATE által létrehozott "holdudvar", ami egyetemek, intézetek szövetségét jelenti. Hangsúllyal kell szólnom a gazdasági élethez fűződő kapcsolatok fontosságáról. Ezen a területen az utóbbi időben - a szövetkezetek, ÁG-k szétesésével - sajnos, nagyon sokat veszítettünk. Úgy gondolom, nagyobb figyelemmel és energiával erősíthetjük a gazdasági, vállalati kapcsolatainkat. S akkor, ebben az új szituációban partnereket nyerünk, és szinkronban fejlődünk a piaccal. Azokkal az igényekkel, melyek egyetemünk, és így a karunk irányában is jeletkeznek. Réti - Madarász Szinkronban Ma" piaccal 3