Gödöllői Universitas, 1997 (1. évfolyam, 1-10. szám)

1997-01-01 / 1. szám

AZ EGYETEM A magyar mezőgazdaságot számtalan gond sújtja. Együtt és egyidejűleg kell elvégezni a tulajdonviszonyok átalakulásából származó igazgatási és irányítási, a ter­melés újraszervezését szolgáló feladatokat a moderni­zációs és az európai integrációs követelményekből fakadó teendőkkel. A késlekedésnek komoly társadalmi következ­ményei lehetnek, melyek közvetlenül rontják a vidéki lakosság nagy részének megélhetési viszonyait. Az agrár­értelmiség közvetlenül kapcsolódik a termeléshez, a helyi társadalomhoz, s bár mindig nagyon megszenvedte amikor a politika figyelmen kívül hagyta a gazdasági törvényszerűségeket, mégis teli van jó szándékkal, tenni akarással. Egyben figyelmeztet is arra, hogy az agrár­­politikának nemzedékekben és nem választási ciklu­sokban kell gondolkodnia. Természeti adottságaink, az agrárértelmiség tudása, az agrároktatási és kutatási infrastruktúra lehetővé teszik, hogy elkésettségünket ne sorscsapásként fogjuk fel. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem ebben a városban a saját múltjánál is régibb szakoktatási és kutatási hagyományokba ágyazódik. S mint az évről évre megújuló természet a növényi kultú­ráknak, ez a szellemi bölcső a jövendő mérnök gene­rációknak a felelős gondozója. Kívánom, hogy legyen ha­tékony segítője ebben hallgatónak és tanárnak egyaránt a Gödöllői Universitas­ földművelésügyi miniszter Örömmel és tisztelettel köszöntöm a most induló „Gödöllői Universitas”-t. Örömmel azért, mert tudom, hogy a legtöbb felsőoktatási intézményben a belső nyil­vánosság sokkal korlátozottabb, mint az igény iránta, és a gyors változások idején az ilyen fontos és nélkü­lözhetetlen a teendők megértésében. Tisztelettel azért, mert az „alma mater”-re, bármiről is van szó, tisz­telettel gondolok. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem ugyanis, bár azóta már több mit 20 év eltelt, valaha az „alma mater”-em volt. Emiatt is kívánom, hogy az Egyetem találja meg a kihívásokra a helyes választ és ta­lálja fel magát a gyakran szeszélyesen változó kör­nyezetben. Ebben pedig segítse a „ Gödöllői Universitas”. Dr. Dinya László helyettes államtitkár Megtisztelő köszöntő sorokat kapott lapunk két olyan politikustól, akik munkájukból fakadóan szorosan kapcsolódnak egyetemünkhöz. Dr. Nagy Frigyes a Földművelésügyi Mi­nisztérium új vezetője, Dr. Dinya László a Mű­velődési és Közoktatási Minisztérium felső­­oktatásért felelős helyettes államtitkára. Levelük tartalmát ezúton osztjuk meg Olvasóinkkal. "Vendégoldalunkon közölhetjük Dr. Habsburg Ottónak, a Páneurópai Unió elnökének, egye­temünk díszpolgárának gondolatait is, melyeket aszódi látogatása alkalmából fejtett ki a ven­déglátóknak és a Gödöllői Universitasnak. 2. Villáminterjú Dr. Habsburg Ottóval Új viszony az ipar és az agrárium között Dr. Habsburg Ottó, a világ­­történelmi szerepet betöltő uralkodócsaládból szárma­zó európai polgár hazánk minden településén szíve­sen fogadott vendég. Váro­sunkban már többször járt, egyetemünk és az önkor­mányzat is díszpolgárává fogadta. Január közepén - 80 évvel édesapja után - Aszódra látogatott. (IV. Károly az aszódi repülőna­pot tekintette meg.) A Pán­európai Unió elnöke, az Európa Parlament tagja a Podmaniczky kastély dísz­termében továbbra is Európai Unió­s csatlakozá­sunk mellett szállt síkra, amelynek gazdaságpoliti­kai, biztonságpolitikai és kisebbségpolitikai előnyeit taglalta. Kifejtette meggyő­ződését, hogy a gazdasági fejlődésben, a gazdasági viszonyokban döntőek az emberi értékek, s mivel nekünk, magyaroknak óriá­si értékünk a tudás, biztos abban, hogy az unió kere­tében gyorsabban haladunk majd, mint más országok. A Gödöllői Universitas kérdésére válaszolva el­mondta, hogy „a felsőok­tatás döntő módon befolyá­solja majd Magyarország helyzetét az Európai Unió­ban. S bár nemzetünk iga­zán kiválóan intelligens, mindent meg kell tennünk a felsőoktatás fejleszté­­séért’.Agrárjövőnkkel kap­csolatban is bizakodón nyi­latkozott, hiszen „nagyon jó földjeink és hozzáértő gazdáink vannak, bár az átalakulás miatt lesznek még nehéz éveink”. Keve­set beszélnek arról a tény­ről, hangsúlyozta, hogy az ipari társadalom zsákut­cába került. Ennek követ­keztében ismét kölcsönö­sen szüksége lesz egymás­ra az iparnak és a mezőgaz­daságnak. Jó lett volna ezt korábban felismerni. Véges a meg nem újuló nyers­anyagkincs, az agrárium szerepe átértékelődik, im­már nem korlátozódik pusztán az élelmiszerter­melésre. B.G. ф GÖDÖLLŐI UNIVERSITAS

Next