Gödöllői Universitas, 1997 (1. évfolyam, 1-10. szám)
1997-01-01 / 1. szám
AZ EGYETEM A magyar mezőgazdaságot számtalan gond sújtja. Együtt és egyidejűleg kell elvégezni a tulajdonviszonyok átalakulásából származó igazgatási és irányítási, a termelés újraszervezését szolgáló feladatokat a modernizációs és az európai integrációs követelményekből fakadó teendőkkel. A késlekedésnek komoly társadalmi következményei lehetnek, melyek közvetlenül rontják a vidéki lakosság nagy részének megélhetési viszonyait. Az agrárértelmiség közvetlenül kapcsolódik a termeléshez, a helyi társadalomhoz, s bár mindig nagyon megszenvedte amikor a politika figyelmen kívül hagyta a gazdasági törvényszerűségeket, mégis teli van jó szándékkal, tenni akarással. Egyben figyelmeztet is arra, hogy az agrárpolitikának nemzedékekben és nem választási ciklusokban kell gondolkodnia. Természeti adottságaink, az agrárértelmiség tudása, az agrároktatási és kutatási infrastruktúra lehetővé teszik, hogy elkésettségünket ne sorscsapásként fogjuk fel. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem ebben a városban a saját múltjánál is régibb szakoktatási és kutatási hagyományokba ágyazódik. S mint az évről évre megújuló természet a növényi kultúráknak, ez a szellemi bölcső a jövendő mérnök generációknak a felelős gondozója. Kívánom, hogy legyen hatékony segítője ebben hallgatónak és tanárnak egyaránt a Gödöllői Universitas földművelésügyi miniszter Örömmel és tisztelettel köszöntöm a most induló „Gödöllői Universitas”-t. Örömmel azért, mert tudom, hogy a legtöbb felsőoktatási intézményben a belső nyilvánosság sokkal korlátozottabb, mint az igény iránta, és a gyors változások idején az ilyen fontos és nélkülözhetetlen a teendők megértésében. Tisztelettel azért, mert az „alma mater”-re, bármiről is van szó, tisztelettel gondolok. A Gödöllői Agrártudományi Egyetem ugyanis, bár azóta már több mit 20 év eltelt, valaha az „alma mater”-em volt. Emiatt is kívánom, hogy az Egyetem találja meg a kihívásokra a helyes választ és találja fel magát a gyakran szeszélyesen változó környezetben. Ebben pedig segítse a „ Gödöllői Universitas”. Dr. Dinya László helyettes államtitkár Megtisztelő köszöntő sorokat kapott lapunk két olyan politikustól, akik munkájukból fakadóan szorosan kapcsolódnak egyetemünkhöz. Dr. Nagy Frigyes a Földművelésügyi Minisztérium új vezetője, Dr. Dinya László a Művelődési és Közoktatási Minisztérium felsőoktatásért felelős helyettes államtitkára. Levelük tartalmát ezúton osztjuk meg Olvasóinkkal. "Vendégoldalunkon közölhetjük Dr. Habsburg Ottónak, a Páneurópai Unió elnökének, egyetemünk díszpolgárának gondolatait is, melyeket aszódi látogatása alkalmából fejtett ki a vendéglátóknak és a Gödöllői Universitasnak. 2. Villáminterjú Dr. Habsburg Ottóval Új viszony az ipar és az agrárium között Dr. Habsburg Ottó, a világtörténelmi szerepet betöltő uralkodócsaládból származó európai polgár hazánk minden településén szívesen fogadott vendég. Városunkban már többször járt, egyetemünk és az önkormányzat is díszpolgárává fogadta. Január közepén - 80 évvel édesapja után - Aszódra látogatott. (IV. Károly az aszódi repülőnapot tekintette meg.) A Páneurópai Unió elnöke, az Európa Parlament tagja a Podmaniczky kastély dísztermében továbbra is Európai Uniós csatlakozásunk mellett szállt síkra, amelynek gazdaságpolitikai, biztonságpolitikai és kisebbségpolitikai előnyeit taglalta. Kifejtette meggyőződését, hogy a gazdasági fejlődésben, a gazdasági viszonyokban döntőek az emberi értékek, s mivel nekünk, magyaroknak óriási értékünk a tudás, biztos abban, hogy az unió keretében gyorsabban haladunk majd, mint más országok. A Gödöllői Universitas kérdésére válaszolva elmondta, hogy „a felsőoktatás döntő módon befolyásolja majd Magyarország helyzetét az Európai Unióban. S bár nemzetünk igazán kiválóan intelligens, mindent meg kell tennünk a felsőoktatás fejlesztéséért’.Agrárjövőnkkel kapcsolatban is bizakodón nyilatkozott, hiszen „nagyon jó földjeink és hozzáértő gazdáink vannak, bár az átalakulás miatt lesznek még nehéz éveink”. Keveset beszélnek arról a tényről, hangsúlyozta, hogy az ipari társadalom zsákutcába került. Ennek következtében ismét kölcsönösen szüksége lesz egymásra az iparnak és a mezőgazdaságnak. Jó lett volna ezt korábban felismerni. Véges a meg nem újuló nyersanyagkincs, az agrárium szerepe átértékelődik, immár nem korlátozódik pusztán az élelmiszertermelésre. B.G. ф GÖDÖLLŐI UNIVERSITAS