Szent István Egyetem, 2001 (3. évfolyam, 1-13. szám)

2001-01-26 / 1. szám

W 4 . univerzitás Megaegyetem a nyílt tengeren Interjú dr. Szendrő Péter rektorral (folytatás a 3. oldalról) és a pénzügyi. A munkaügyi igazga­tósághoz tartozik a bér és a tb. A műszaki igazgatóság osztályai pedig a beruházás­sal, az ingatlankezeléssel, a nagyjavítá­sokkal és az üzemfenntartással foglalkoz­nak. Mindezt kiegészíti a kampuszok rész­költségvetésen alapuló felelősségteljes gazdálkodása, üzemeltetése. Bízom ben­ne, hogy az egységes gazdaságirányítási rendszer gyorsan beüzemelődik és a Szent István Egyetemben rejlő új lehetőségek is fokozatosan kiaknázhatóvá válnak. Piac és gazdálkodás - Az integráció eddig nem hozott több­letpénzt számunkra. Egyes felsőoktatási intézmények drámai helyzetbe kerültek. Volt-e valamilyen támasza a Szent István Egyetemnek a felmerülő gondok megol­dásában? - A leváló főiskolai karok miatti bevétel­­kiesés ellensúlyozására egy szerény, de na­gyon fontos tőkeinjekciót kapott tavaly a gödöllői és a budai kampusz, amivel az idén már nem számolhatunk. Megértem, hogy forráshiány miatt az integrált intéz­ményeknek elsősorban saját maguknak kell megoldaniuk problémáikat, ugyan­akkor magunkkal hozott terheink miatt, és mert az integrációval egybeesik a magyar felsőoktatási struktúra egyetemi képzé­sünket kemény próba elé állító átalakulása, indokolt lenne az állami egyetemek egy­szeri, állami forrásból táplált konszolidá­ciója is. Ugyanis rövid időtávra prognosz­tizálható, hogy a képzésen belül az egye­temi szint létszámaránya erősen csökken. A nemzetközi irányzatokból is leszűrhető tapasztalatok szerint a mai mintegy 50-50 százalékos megoszlás helyett azzal kell számolnunk, hogy a főiskolai képzés ará­nya 75-80 százalékra emelkedik! Mivel nálunk 7 egyetemi és 3 főiskolai kar mű­ködik, a piaci alkalmazkodás jelentős bel­ső átrendeződést igényel. Olyan egyetemi karokon is hozzá kell kezdeni a főiskolai szintű képzéshez, amelyek eddig ezt nem tették. Ez ugyan eszköz- és gyakorlatigé­nyes, de intellektuálisan gyorsan megold­ható feladat. Az elitképzés elsősorban a PhD doktori iskolai és a költségtérítéses idegen nyelvű alap és szakirányú tovább­képzés területén fejleszthető. Az Állat­orvos-tudományi Kar kiváló példáját kö­vetve, tapasztalataik által vezérelve - mi­vel több szakunk alkalmas a felsőoktatási exportra - a napokban szerződést kötöt­tünk egy külföldi hallgatókat toborzó ki­váló reputációjú profi céggel idegen nyel­vű képzési bázisunk szélesítésére. A piac átterdeli a képzési szinteket és lét­számokat. Az államilag finanszírozott kép­zést csak olyan tantárgyi struktúrával sza­bad folytatnunk, amit az arra adott norma­tív forrás eltart. Nem szabad félni attól, hogy szellemi értékeinket a felsőfokú szakképzésben, a szakirányú továbbkép­zésben és a szaktanácsadásban is hasz­nosítsuk. Azt sem szabad elfelejteni, hogy csak kutatási eredményeink alapján le­hetünk hitelesek. A kutatások állami támo­gatása a közeljövőben többszörösére nő, de e források elnyeréséért professzioná­lisan kell pályáznunk. Azért is, mert a bért és az infrastruktúrát is táplálniuk kell ezeknek a projekteknek. Napi gazdálko­dóvá kell válniuk az oktatóknak és a kuta­tóknak, a vezetőknek és azt hiszem, hogy minden munkavállalónak. Önállóan is fejlő­dni -Az integrációt állami akarat diktálta. Korábban azzal biztatták a felsőoktatást, hogy e folyamat révén pótlólagos forrás­hoz, világbanki támogatáshoz juthat az ágazat. Sokan most úgy érzik, hogy be­csapták őket.­­ Egy állami egyetem az államé, a Magyar Köztársaság egyeteme. Ha az Országgyű­lés szinte egyhangúlag döntött a fel­sőoktatási intézményhálózat átalakításá­ról, ennek részeként a Szent István Egye­tem megalapításáról, akkor nekünk, közal­kalmazottaknak kötelességünk ezt tar­talommal megtöltenünk. Az integráció a mi esetünkben a tudati homogenitás miatt jó döntés volt, bár az nem törvényszerű, hogy a nagy egyetem csupán a mérete okán jobban működik a kicsinél. A kis intéz­mények összevonásának igénye azonban világjelenség. Az egyetemünk számára ki­jelölt a pálya, amelynek befutása sikeres lehet. A felsőoktatás a társadalom tudati álla­potának meghatározója. Nemzeti stra­tégiai kérdés, nemcsak az oktatási tárca, s végképp nem az intézmény belügye. Az ágazat finanszírozását ehhez kell igazítani. Lehet, hogy hosszabb idő szükséges eh­hez, mint ahogyan gondoltam. Jó lett volna segítség legalább a központ működteté­séhez, a lokális válságkezeléshez, mert a sikeres karok szerény többletbevételeiket a saját fejlesztésükre kívánnák fordítani. Ez most egy kicsit várat magára. Vártuk, hogy a Világbank segít kollégiumi falut és könyvtárat, multimédiás központot épí­teni, valamint az informatikai hálózatun­kat fejleszteni - ami nélkül nem működhet eredményesen egy multikampuszú egye­tem - és hozzájárul a rekonstrukcióhoz is. Nem is mondtunk le minderről, bár a lágy­mányosi példából tudjuk, hogy fokozott üzemelési költséggel jár a XXI. századhoz jobban illeszkedő intézményrendszer meg­alkotása. A világbanki kölcsön ilyen mó­don nem tőkeinjekció, hanem többletkölt­séggel járó intézményfejlesztés. De erre is szükség van, mert Magyarország - helye­sen - elhatározta, hogy a felnövekvő nem­zedékből minden második fiatalt egye­temre, főiskolára küld. Az is biztos, hogy a felsorolt fejlesztések - miután a magyar szürkeállomány a leg­főbb nemzeti kincsünk - közép és hosszú­távon kamatostól megtérülnek, arról nem is szólva, mennyivel gazdaságosabbá te­hető a működés és versenyképességünk javításával hogyan bővülhetnek a csak a turizmussal összemérhető eredményű felsőoktatási exportlehetőségeink. Szem­besülnünk kell azzal a ténnyel, hogy mi­ként másutt sem, úgy Magyarországon sem fogja a jövőben az állam teljes egé­szében finanszírozni az állami egyete­meket. Nem mondhatunk le tehát saját be­vételünk növeléséről, együtt kell élnünk a kofinanszírozás szükségességével. Az univerzitások csak akkor igazi értékei az országnak, ha autonómok, véleményalko­tásukban függetlenek. A társadalomnak is az az érdeke, hogy a felsőoktatás önállóan legyen fejlődőképes és elismert kritikai pozíciót foglalhasson el, motorként és lel­kiismeretként működjön. Ennek érdeké­ben azonban - nem tagadva a társadalom ezért elvárt feladatteljesítési igényének primátusát - az állami finanszírozási há­nyad előbb-utóbb lehetőséget ad majd az autonómiára, ugyanakkor a piac által meg­határozott bevételi rész sem kényszeríti az egyetemet intellektuális megalkuvásokra. Megmozdul a vagyon - A fentiekből az következik, hogy ha fej­lődni szeretnénk, akkor a házunk táján is kell körülnéznünk... - Vannak még belső tartalékok. Számos olyan vagyontárgyunk van, amelyek érté­kesítésével karcsúsítani lehet és kell a Szent István Egyetemet. Haladéktalanul áttekintjük az ingatlanállományunkat és amit mi nem tudunk hasznosítani, azt a Szent István Egyetem

Next