Szent István Egyetem, 2002 (4. évfolyam, 1-15. szám)

2002-01-24 / 1. szám

DR. CSIRÁS MIKLÓS kertész­mérnök, címzetes egyetemi docens, a szentesi Árpád Agrár Rt. elnök-vezér­igazgatója, a Magyar Agrárkamara elnö­ke, a Szent István Egyetem szenátusának tagja a Gábor Dénes-díj egyik 2001. évi kitüntetettje. Az elismerést a korai zöldségtermesz­tési rendszer megalapításáért, a termál­­vízfűtéses üvegház és fólia alatti zöld­­séghajtatási technológia meghonosítása, a hajtatott zöldségtermesztés integrá­ciója terén kifejtett munkásságáért, a dél-alföldi zöldségtermesztés érdekében tett erőfeszítéseiért, eredményes gazda­ságszervező tevékenységéért kapta. A kitüntetést eddig 87-en vehették át. Megrendelőlap Alulírott (név) (cím) megrendelem a Szent István Egyetem újságot... példányban egy évre Előfizetési díj: 1000 Ft + (az egyetem szervezeti egységein kívüli címekre) 1000 Ft postaköltség * Az előfizetési díjat a megrendelőlap visszakül­dése után számomra postázott csekken fizetem be. * Az előfizetési díjról számlát kérek. (*­­ a kívánt szöveg aláhúzandó.) ........................................... aláírás A megrendelőlapot a Szent István Egyetem Szerkesztősége, 2103 Gödöllő Pf. 303. címre kérjük eljuttatni. SZENT ISTVÁN EGYETEM A Szent István Egyetem lapja. Felelős szerkesztő: Balázs Gusztáv. Munkatársak: Győre Balázs főmunkatárs, Farkas Tibor, F. Fülöp Hajnalka, Hámori Zoltán (Buda), Spiegler Patrícia. Hirdetésfelvétel: 06-20-9279-290. Felelős kiadó: Dr. Szendrő Péter rektor. Nyomdai előkészítés: RH+Video Bt., 2100 Gödöllő, Fenyvesi főút 2. Tel/Fax: (28) 421-825. Készült a SZIE nyomdájában. Felelős vezető: Lajos Mihály. A szerkesztőség postacíme: 2103 Gödöllő, Pf. 303. Telefon: 06(28) 420-200/1031 Telefax: 06 (28) 410-804 e-mail: universitas@gikk.gou.hu ISSN 1585-518 X 2 * univerzitás Történelmi kötelezettségünk f Úlévi interjú dr. Szendrő Péterrel, a Szent István A szellemi műhelyek kézfogását elő lehet segíteni, de nem láncolhatjuk össze a ke­züket, nyilatkozta lapunknak dr. Szendrő Péter egyetemi tanár, a Szent István Egyetem rektora. Két évtizedes vezetői tapasztalatai szerint eredményes gyakorlat az ügyek türelmes megismerése. A döntéseket azonban - így az esztendő fordulóján megszületetteket az intézményfejlesztési terv koncepciójáról és az Oktatási Mi­nisztériummal megkötendő forrásbővítő megállapodásról - határozottan kell kép­viselni és következetesen végrehajtani. - Rektor úr milyennek látja egyetemünk szerepét a magyar felsőoktatásban ? - Egyre meghatározóbbnak. A jogelőd in­tézmények hagyományainak megőrzése mellett polgárjogot nyer a Szent István Egyetem kifejezés és tartalma is gazda­godik. Egy kétéves intézmény életében ap­ró jelek is mérföldkövei lehetnek az előre­haladásnak. Nemrég találkoztam egy fotós­üzletben egy kislánnyal, aki miután meg­hallotta, hogy hol dolgozom, elbüszkélke­dett vele: ő is a Szent István Egyetem pol­gára, mégpedig a Villányi úton. Költség­­térítéses hallgató a Kertészettudományi Ka­ron. Tömérdek gonddal küzdünk házon be­lül. Mégis az egyik legstabilabb egyetem a miénk, annak a társadalmi szerződésnek köszönhetően, amellyel létrejött és amelyet képvisel, amikor az autonómia lehetőségein belül megpróbál önálló életet élni. Az in­tegráció megtépázott bennünket, de erőt is adott. Kell is ez az erő, mert kemény piaci versenybe került a felsőoktatás. Az aka­démiai gondolat szerint végezzük munkán­kat, de meg kell barátkoznunk a piaccal, meg kell küzdenünk a hallgatókért. Vára­kozásaikat megfelelő igényességgel kell szolgálnunk. - Tapasztalatai szerint ismeri-e a társa­dalom azokat az olykor drámai változá­sokat, amiket az integráció okozott, okoz még majd a felsőoktatásban ? - A társadalom elfoglalt a saját gondjaival. Pedig a felsőoktatás túlnő az oktatási szfé­rán, nemzetstratégiai kérdés! Ezer szállal kötődünk a közoktatáshoz, a kultúra egyéb színtereihez és a politikához is. A társada­lom vezető rétegének felkészültsége, mo­rálja, hangulata és kulturáltsága meghatáro­zó a nemzet életében és jövőjében. Meg­győződésem ezért, hogy a felsőoktatás a társadalom vezérhajója, de figyelnünk kell arra, hogy az árral szemben halad-e ez a ha­jó, vagy a folyam irányában. Valóban úgy érezzük, hogy kicsit magunkra hagytak bennünket. Bizalmat, forrásokat, stabilizá­ciós és fejlesztési időt kérünk a társada­lomtól. Rászolgáltunk, hiszen alig növekvő eszközökkel megháromszorozott teljesít­ménnyel működünk. A hitünk segít át a ne­hézségeken. Ám ezzel nem szabad vissza­élni, mert fogy a tartalékunk. Látható, hogy a kormány igyekszik jobban támogatni a kutatást, észlelhetők a minőségi finanszíro­zás jelei, de ez utóbbi szándékok mellé bő­vülő forrásokat is fel kell sorakoztatni, hogy hihető legyen a társadalom elköte­lezettsége a felsőoktatás fejlesztése iránt. Be kell azonban látni, hogy más feladatok is terhelik az ország költségvetését. Ugyan­akkor az is nyilvánvaló ma már, hogy a jó felsőoktatás a legjobb befektetés.­­ Az integrációnak vannak olyan jegyei, amelyek szinte mindegyik vagy legalábbis több intézményre jellemzők. Számukra is lényeges elv, hogy úgy gondoskodjanak az integrált működésről, hogy értékeik ne sé­rüljenek. Mégis elkerülhetetlennek tartják a szellemi és infrastrukturális erőkoncent­rációt, vállalva ennek szervezeti és intel­lektuális konzekvenciáit Ezek az azonos­ságok vajon nehezítik vagy könnyítik-e a SZIE építését?­­ Ahogyan például a Semmelweis Egye­tem küszködik az egészségügy gondjaival, úgy sújtják a Szent István Egyetemet az ag­rár- és vidékfejlesztés nehézségei, így két kereszt is az intézmények vállára neheze­dik, sokszor nemcsak összeadódnak, ha­nem össze is szorzódnak a bajok. De a „fel­állványozott” épületünkben az oktatás mégis folyamatos. Sokszor mondjuk, hogy kutató egyetem, regionális bázis, kulturális központ vagyunk, elsődlegesen azonban iskola az intézményünk. A gazdaságossá­got pedig nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Ezért, mint a többi széttagolt egyetemnek is, koncentrálnunk kell az erőket. Nem biz­tos, hogy minden esetben, szellemileg azonban minden ésszerű esetben erre kell törekednünk. Megtettük az első próbálko­zásokat. Láttuk, mit hoztak a karközi tudo­mányos műhelyek. Nem is vagyok türel­metlen. Kevés időt töltöttünk még csak együtt. Még mindig jelentős az egzisz­tenciaféltés és a nagy távolság, képletesen, ám valóságosan is. Nem lehet megúszni ezeket az éveket. Következetesen, néhány alapelv szerint építkezni kell. De minde­közben figyelni kell a 40 szakra, a 10 dok­tori iskolára, főként a 30 ezer diákra és a 3000 jó szándékú, dolgozni, alkotni, taníta­ni akaró munkatársunkra is.­­ Az új esztendőt jelentős döntések nyo­mán kezdte el az intézmény. Elfogadta az Egyetemi Tanács az intézményfejlesztési terv koncepcióját, majd az Oktatási Mi­nisztériummal kötendő megállapodás-ter­vezetet, ami katalizálja az átalakulás fo­lyamatát, elősegíti a tartalmi integrációt — Szent István Egyetem

Next