Szent István Egyetem, 2006 (8. évfolyam, 1-11. szám)
2006-02-10 / 1-2. szám
4 * univerzitás „Bátrabb, kezdeményezőbb, lendületesebb munkára. Évnyitó interjú dr. Molnár József rektorral R.L.-B.G. Pontosan a megbeszélt időben nyílt a kétszárnyú ajtó. Dr. Molnár József egyetemi tanár, a SZIE rektora szívélyesen fogadta lapunk munkatársait. Oldott hangulatot teremtve indította a beszélgetést. - Szívesen adok interjút, fontosnak tartom a tájékoztatást, hogy az egyetemi társadalomról, közös dolgainkról a vezetői körhöz nem tartozók is informáltak legyenek. Hiszen csak tájékozott emberek számolhatnak jól saját, esetünkben egyetemi ügyeikkel, bajaikkal. Úgy lehetnek elkötelezett, értő megvalósítói közös programunknak, amelynek lényege és célja is az, hogy egyetemünk helytálljon az egészében és minden részletében gyorsulva változó világunkban, az európai uniós tudástérben, a felsőoktatási versenyben. - Rektor úr mit vár az esztendőtől? - Mielőtt válaszolnék, ez úton is boldog új évet kívánok a SZIE minden dolgozójának és hallgatójának! Igaz, az egyetemi tanév nem azonos a naptári évvel. Mit várok 2006-tól? Például azt, hogy felgyorsulnak, további elemekkel gazdagodnak a felsőoktatásban már folyamattá rendeződött reformok. Azt is várom, hogy egyetemi társadalmunkban kiteljesedik a „szellemi, szemléleti mentalitás-váltás". Merthogy már régen birtokában vagyunk olyan, magától értetődő, mégis axióma erejű felismeréseknek, melyek közül e helyütt legyen elég csak a következőket megemlítenem. A SZIE helyzetéről és az előttünk tornyosuló feladatokról kizárólag a hazai és a nemzetközi viszonyok koordinátái, irányzatai és sajátosságaink, meghatározottságaink ismeretében lehet érdemben beszélni. Látnunk kell, hogy mára véglegesen felbomlott az a viszonylagos egyensúly, amely a folyamatosan változó valóság és a felsőoktatás között (szakadatlan javításokkal, kisebb-nagyobb kiigazításokkal) hosszabb ideig, mondhatni máig fennállt. A legutóbbi másfél évtizedben már „minden” megváltozott, alapjaiban és radikálisan: a gazdaság, a társadalom és sok tekintetben a szemlélet, a gondolkodás is. A rendszerváltás, a piacgazdaság és a demokratikus viszonyok merőben, minőségileg új követelményeket támasztottak; a tektonikus erejű változtatásokból fakadó következtetéseknek érvényesülniük kell a felsőoktatásban. Új típusú, új alapokra épülő, a modernitás és a modern világ követelményeivel jól számoló együttműködés kialakítására van igény a felsőoktatás, valamint a gazdasági-társadalmi környezet között nemzetközi dimenzióban is. Hazánk az EU teljes jogú tagja, egyetemünk európai intézmény. Az euroatlanti tudástérben kell boldogulni, felismerve, hogy a felsőoktatásban a modernitás és az integráció egymást feltételezi. Nagy szerepe van abban, hogy öles léptekkel halad, újabb és újabb „teljesítmény-plafonokat” tör át a tudomány. - Egyetemünk mennyire készült fel erre a nagyléptékű reformra? - Kortárs tanúi, részesei vagyunk a felsőoktatásban világszerte zajló drámai változó Pest megyei agrárfórumnak adott otthont egyetemünk január 25-én. Képünkön Molnár József rektor köszönti a résztvevőket, köztük Szabó Imre megyei közgyűlési elnököt és Gráf József szakminisztert, soknak. Biztatónak tartom, hogy helyzetünket reálisan ítéljük meg. Van elfogadott egyetemfejlesztési stratégiánk, tudjuk, mit akarunk, melyik „kikötőbe” tartunk. Számolunk vele, hogy — jórészt és egyebek között a felsőoktatási törvény körüli viták elhúzódása miatt felhalmozódott, összetorlódott feladattömeggel kell megbirkóznunk. Magunknak kell megtalálnunk a jó, működőképes megoldásokat. Számos dilemmával is találkozhatunk. Arra nézve már van tapasztalatunk, hogy az egyetemi integráció és modernizáció türelmet, s egyben határozottságot igényel és követel. „Menet közben”, a jövőben is keletkezhetnek feszültségek, ellentétek. Azokat segítően, megértően, emberségesen kell elrendezni. A konfrontáció folyamatos párbeszéddel megelőzhető. A reformot bonyolult munkafolyamatnak ismerjük. Sokféle dolgot kell jó időben és párhuzamosan végezni - a felsőoktatási törvényt a magunk viszonyai között értően alkalmazni, végrehajtani. Össze kell szedni minden erőnket. Nagy szükség van a szóértésre, az ezt garantáló egyenes, tartalmas beszédre, az előrevivő kritikai szemléletre, az értékközpontú cselekvésre. Szeretném most is elkerülni, hogy elidőzzek elismert eredményeink jogos, önérzetes említésénél. Méltatlan volna viszont nem kimondanom, büszke vagyok rá, hogy a SZIE alkotó, cselekvő szereplője a „tudományok termelésének" és piacának. Most azonban a teendőkre, a feladatokra, a felelősségi körökre szeretném irányítani mindannyiunk figyelmét. A holnap egyeteme „közös vállalkozás” kell, hogy legyen. Amikor rektori pályázatomat benyújtottam, felelnem kellett arra a kérdésre, hogy „Milyen egyetem legyen a SZIE?”. Amit akkor kifejtettem, azt most is érvényesnek tartom: „Megbecsült tagjai legyünk a hazai és az európai felsőoktatásnak, jó árfolyamon jegyezzenek minket az itthoni és a nemzetközi tudományos, kutatási ’’tőzsdén”, keresett, hozzáértő és megbízható partnert tiszteljen bennünk a társadalom és a gazdaság.” - Szeretnénk, ha többet hallhatnánk a felsőoktatás átalakításáról. - Onnan kell kezdenem, hogy - amint ezt korábban már említettem - világszerte megváltozott a felsőoktatás funkciója és jellege. Tömegessé vált, aminek jellemző bizonyítéka, hogy a 18-23 éves korosztályok 40-60%-a a felsőoktatásban tanul. Részben a felhalmozott ismeretanyag mennyisége, részben pedig a mindennapi élet igényei miatt sem lehet 18. életévben befejezni a tanulást. Ezek a tények és a jelenkori folyamatok kényszerítik ki a jórészt a XIX. században gyökerező iskolarendszerünk átalakítását. A porosz típusú elitképzés, csupán a fiatalok legtehetségesebb 10%ának beengedése a felsőoktatásba, mára tarthatatlanná vált. Európa és benne Magyarország a lineáris képzés bevezetésével igazodik a nemzetközi elvárásokhoz, az összehasonlíthatóság, a mobilitás, az átláthatóság követelményeihez. A lineáris képzés nem a bemenetnél válogat, hanem a képzési idő alatt. Egyfajta szakmai orientációval, belső szelekcióval engedi tovább a hallgatók úgy 35%-át. Számukra a következő grádics a mesterképzés lesz. Doktori iskolába még szűkebb kör kerülhet. S itt már kezdődnek is a dilemmák, amelyekről az imént csak említést tettem. Még nincsenek tapasztalataink arra, hogy miként lehet áthidalni a szakmai vagy értelmiségi, az elméleti vagy gyakorlati, az elit- vagy tömegképzés, a specialista vagy generalista képzés létező ellentmondását. Minthogy arról sincsenek, hiszen még nem is lehetnek információink, hogy az egyetemek miként tudnak igazodni, a főiskolák illeszkedni a lineáris képzéshez. Az elhelyezkedés szempontjából a diplomának aktuális tudást kell hitelesítenie. Ha túlságosan szűk területre képezzük ki a hallgatót, ismeretalapja évtizedek múlva már nem lesz fejleszthető. A generalista képzésnél ennek pont az ellenkezője, vagyis a munkapiacon nem igazán keresett „mindenhez értés” veszélye okoz gondot. Ezek persze nem feledtethetik a lineáris képzés előnyeit, például, hogy nyitott, változékony megoldásokat kínáló rendszer; működik és jól működik a posztgraduális, valamint a felnőttképzés területén is. A gyakorlati képzést illetően azt gondolom, ezen a területen ezután is nagy - a képzési célokból származó - különbözőségek lesznek. Szerződéseket kötünk cégekkel, intézményekkel, gazdálkodó szervezetekkel. Támogatjuk a megyei diákklubok ilyen irányú tevékenységét. Sokféle megoldással gyarapíthatjuk lehetőségeinket, ha nyitottak vagyunk. Ahol a szervezeti egységek munkatársai megtalálták a gyakorlattal való kapcsolatot, s ilyenek szép számmal vannak, ott jól mennek a dolgok. - Milyen tényezőkben látja a reform sikerének a zálogát egyetemünkön? Szent István Egyetem