Gömöri Hirlap, 1905 (17. évfolyam, 1-48. szám)

1905-01-01 / 1. szám

Világos ebből a példából, hogy ha Tisza terve sikerül, minden­ keresztül vih­et a kormány három nap alatt, amit csak akar. Mert hiszen a Tisza-féle házszabályok szerint az ellenzéknek nem sza­bad beszélni, és íg­y feltétlenül kénytelen nézni, mint hozzák Bécs javára az egyik törvényt a másik után, mint szipolyozzák ki az eddig is elszegényedett magyar népet. Amit Tisza eddig tett, az mind semmi azokhoz képest amiket ezután akar még elkövetni! És azért kell neki a szólásszabadság megszüntetése, hogy ne állhasson útjában a hazafias ellenzék ! Hogy micsoda tervei vannak Tiszának a jövőre nézve, mutassák meg az alábbiak: Tisza az összes kormánypárti képviselőjelöltekkel kötelező nyi­latkozatot íratott alá, mely sze­rint s a kormánypárti jelöltek kö­telezik magukat arra, hogy meg­választatásuk esetén vakon köve­tik Tiszát mindenben és kü­lönö­sen kötelezik magukat arra, hogy a parlamenti szólásszabadság el­leni harczban föltétlenül támo­gatják a kormányelnököt, bármily törvényellenes és erőszakos esz­közökkel akarja is azt kivin­ni. Kötelezik magukat továbbá arra, hogy a Tisza-féle házszabálymó­dosítás életbelépése után megsza­vazzák az újonc­létszám nagy mérvű felemelését és az ezzel járó adó­emelést. Aki ezt a nyilatkozatot alá nem írta, az nem lehet kormány­­párti képviselőjelölt. Sőt a jelen­legi kormánypárti képviselők kö­zül is azok helyett, akik ezt a nyilatkozatot nem írták alá, a Tisza más jelölteket állít az illető kerületekben. A­ki tehát kormány­­párti jelölt tesz bárhol, az aláírta e nyilatkozatot. Persze, hogy a kormánypárti jelöltek le fogják ezt a választók előtt tagadni. De hát­ a saját bű­nét mindenki palástolja! A vá­­­lasztók ne üljenek fel ezért a j­ó irány bőrben bujtatott farkasok­nak, — mert, hogy azt a nyilat­­­­kozatot minden kormánypárti je­lölt aláírta, az oly igaz, mint a kétszerkettő ! Ennek a nyilatkozatnak tartal­mából látható, hogy miért kell Tiszának a „parlament munkálko­dásának helyreállítása.“ Azért kell neki új házszabály, mert a mos­tani, vagy az ellenzék által pro­ponált módosított házszabályok mellett nem szavaztathatna meg az országgyűléssel sem több ka­­tonát, sem­­ több adót! A közel­múltban kormányok buktak meg, melyek több katonát és ezzel több adót követeltek ! Jól tudja Tisza, hogy az ő tervezett házszabály­­módosítása nélkül ő sem bírná ezt a nemzettől kicsikarni! Neki pedig több katona, több puska, több ágyú és több adó kell, miknek elérésére­ szüksége v­an olyan házszabályokra, melyek l­ehetetlenül t­eszik az ellenzék el­l­ mállását, — ezeknek a házsza­í­­i í­róknak megteremtése érdeké­b­e­n pedig nem áplllotta elkövetni a vem­ber Irt iki államcsínyt, nem áthallott csendőröket vezé­­__________— , /----------------------------­N­ v­e lni a magyar képviselőházba és nem átallja az országgyűlést indemnitás nélkül, ex lexben, törvény nyí­lt megsértésével fel­­ oszlatni ! Ezek röviden a Tisza eddigi ténykedései és tervei a jövőre nézve. Ezeket tudva, — úgy h­is­­­szük -- teljes jogosultsággal ál­­l­íthaltuk czikkünk elején, hogy aki lelkiismerete és haza­fisága szerint akar szavazatával élni, az egyedül és kizárólagosan a Tisza ti­szei és tervei ellen küzdő ellen­zéket támogathatja ! Nem hisszük, hogy akadhasson jóérzésű magyar ember, aki ne kívánná megtorolni és meg nem történtekké nyilvá­nít­tat­ni a Tisza eddigi alkotmány­tipró cselekedeteit, — aki is kívánná továbbra is fenntartani a magyar állam alkotmányát,­­ ám nem hisszük, hogy akadjon olyan bolond ember, aki azt akarná, hogy falujából ezután még egyszer annyi legényt soroz­zanak be katonának, mint eddig, ezenfelül pedig minden adózó pol­­gár tetemesen több adót fizessen ezentúl. Aki ezeket nem akarja: — az szavazzon az ellenzékre; — aki­nek pedig nem becses a magyar alkotmány, akinek közönbös az, hogy mindkét fiát elviszik e ka­tonának, vagy csak az egyiket és akinek oly sok a pénze, hogy mindenáron több adót akar fizetni; — az csak szavazzon a kormány­pártra ! — A választóközönség az önmaga sorsa felett dönt szavazataival! Jusson hát eszébe mindenkinek, mielőtt leadja szavazatát, hogy „ki mint vet, ugyanaz!„ . . . Igen tisztelt választó polgártársaim ! Egy év sem telt el azóta, hogy a rima­­szécsi választókerület polgársága, nagyra­­becsült bizalmával megtisztelve, engem országgyűlési képviselőjéül megválasztott. Tekintettel ezen rövid időre, normális vi­szonyok között egy későbbi időpontot tar­tottam volna alkalmasnak arra, hogy igen tisztelt választóimnak képviselői mű­ködésemről beszámoljak. Az országos politikai helyzet azonban úgy alakult, miszerint könnyen lehetséges az, hogy a képviselők mandátumai a kö­zel­jövőben megszűnnek. Ez a körülmény erkölcsi kötelességévé teszi minden képvi­selőnek, hogy megjelenjen azok előtt, kiknek bizalmából az országgyűlésen jelen volt és számot adjon arról, hogy miként teljesíttette törvényhozói kötelességét. Ez az indok késztet engem is arra hogy képviselői beszámolót tartsak,­­­ felkérve igen tisztelt választóimat, hogy rövid beszámolóbeszédem meghallga­tása végett 19 O6.évi január hó 10-én d­e. 11 órakor Rimaszécsen megjelenni szíves­kedjenek. Hazafias tisztelettel DRASKÓCZY LÁSZLÓ országgyűlési képviselő, az asszonyi arezon, formánabbá tette a keble körvonalait és úgy hozta forgalomba. Ez a művészi ihlet döntötte bajba­n­, mert rajtakapták. Fagy­iták aztán napo­kon át, de ez egyetlen ötvenesnél többet nem találtak nála, még azt az egyet is tagadta. Mikor Horómucz István bejegyezte az iktatóba, hogy: „Makra Pál — pénzhami­sítás. Mellékelve egy hamis ötvenes.“ — felcsillant a szeme. Karácsony hava járta s a fizetéstől már másodikán búcsút vett. A „Fehér ló“ bora ugyanis savanyúbbnak tetszett s a fölötti bánatában visszapártolt a „Kék macskádhoz, mint­ ahol a korcs­­márosnő maga mérte az italt. A savanyú­ságát babonázó szép szemeivel enyhítette, talán tán boszorkányságot is követett el, hogy csapatostul ragadtt hozzájuk a korcs­mát járó nép. Horémucz István, a törvényszéki iktató, itt derült elsején jókedvre, hajnal lélé pedig ingyen boltot rendezett. Odaült a döntésbe és a zsebéből fizette az italt boldog, bol­dogtalannak, aki azon tájt betért.. Korán kelők, napszámosok voltak több­nyire az emberek, egy-egy kérdés is le­öblítette a torkát, aztán vitte tovább a szót: — Ingyen bor van, gyüjjék már be kend is ! Sógort, komát, mind előszedlek, mig végre Horómucz István kivágta az utolsó papirforintját is mondván: Eddig volt, nincs több pénzem ! A napot megbö­jtölte heteken át és vártam a szent napot, leginkább új esztendőt, ami­kor az öreg anyja ki szokott rukkolni né­­hány bankócskával. Törte a fejét azon is, hogy lehetne-e uj esztendőt áthelyezni ka­­rácsony előttre ? De hasztalan gondolko­dott, okos ötlete ezúttal sem akadt. Mint ahogy igen ritkán voltak Horémucz Ist­vánnak okos ötletei. Akkor került a kezébe Makra Pali bűnügyi iratcsomója. A vizsgálatot befe­jezték már s a hamisítót kétszeres lakat alá tették, még a tárgyalás is ki volt tűzve január derekára. A vármegye urait rop­pant öröm fogta el, hogy végre megsza­badu­lnak ettől a veszedelmes embertől s naponkint utána néztek, nem szökött-e meg az éjszaka ? Két nappal aztán karácsony előtt Ho­rémucz István merészet gondolt. Kiszedte az ötvenest és hivatal után nagy bevásár­lási körútra indult. Mindenek előtt a fű­szerest egyenlítette ki s szemet hunyt, hogy a rav­asz görög pár hatossal keve­sebb­et adott vissza. Aztán az asszonynak meg a gyerekeknek szerzett örömet, végy önmagát lepte meg egy tajtékpi­­pára . Ami pénz megmaradt, azt a háztartási alaphoz csatolta s jó férjhez illően, el­ült az örvendezőkkel. A lelkiismerete teljesen nyugodt volt m­ert az öreg anyó karácsony másodnap­­ján maga jött látogatóba s a töméntelen ajándék között ott mosolyogtak a bankók is, amik egyutt­as nagyobb vidámságot okoztak a két konyha­m­alacznál is. Makra Pali a tárgyalás előtt tényleg szökni akart. Valamelyik régi modellje igyekezett behálózni a börtönőrt nyájas szóval, hízelgő, beszédes szemmel, hanem azért a szabadulás még­sem sikerült. A pénzhamisító lebukott a kőfalról s kifi­­­tamította a lábát. Ez nagy jajveszéke­léssel történt, a külső őrök figyelmessé lettek s visszacziperték a czellájába. Csak a tárgyalás idejére gyógyult fel teljesen, ott sem lehetett elítélni, mert mi­kor az elnök a vád tárgyát képező bűnjel után kutatott, a borítékban öt sima tízest talált. — Boszorkányság — mormolta, — bo­szorkányság ! A rébuszt senki sem tudta megfejteni s talán még most is törik rajta a fejüket, hogy melyik gonosz szellem váltotta fel az ötvenest. Sz. Szigethy Vilmos. I

Next