Gömöri Hirlap, 1905 (17. évfolyam, 1-48. szám)
1905-01-01 / 1. szám
Világos ebből a példából, hogy ha Tisza terve sikerül, minden keresztül vihet a kormány három nap alatt, amit csak akar. Mert hiszen a Tisza-féle házszabályok szerint az ellenzéknek nem szabad beszélni, és így feltétlenül kénytelen nézni, mint hozzák Bécs javára az egyik törvényt a másik után, mint szipolyozzák ki az eddig is elszegényedett magyar népet. Amit Tisza eddig tett, az mind semmi azokhoz képest amiket ezután akar még elkövetni! És azért kell neki a szólásszabadság megszüntetése, hogy ne állhasson útjában a hazafias ellenzék ! Hogy micsoda tervei vannak Tiszának a jövőre nézve, mutassák meg az alábbiak: Tisza az összes kormánypárti képviselőjelöltekkel kötelező nyilatkozatot íratott alá, mely szerint s a kormánypárti jelöltek kötelezik magukat arra, hogy megválasztatásuk esetén vakon követik Tiszát mindenben és különösen kötelezik magukat arra, hogy a parlamenti szólásszabadság elleni harczban föltétlenül támogatják a kormányelnököt, bármily törvényellenes és erőszakos eszközökkel akarja is azt kivinni. Kötelezik magukat továbbá arra, hogy a Tisza-féle házszabálymódosítás életbelépése után megszavazzák az újonclétszám nagy mérvű felemelését és az ezzel járó adóemelést. Aki ezt a nyilatkozatot alá nem írta, az nem lehet kormánypárti képviselőjelölt. Sőt a jelenlegi kormánypárti képviselők közül is azok helyett, akik ezt a nyilatkozatot nem írták alá, a Tisza más jelölteket állít az illető kerületekben. Aki tehát kormánypárti jelölt tesz bárhol, az aláírta e nyilatkozatot. Persze, hogy a kormánypárti jelöltek le fogják ezt a választók előtt tagadni. De hát a saját bűnét mindenki palástolja! A választók ne üljenek fel ezért a jó irány bőrben bujtatott farkasoknak, — mert, hogy azt a nyilatkozatot minden kormánypárti jelölt aláírta, az oly igaz, mint a kétszerkettő ! Ennek a nyilatkozatnak tartalmából látható, hogy miért kell Tiszának a „parlament munkálkodásának helyreállítása.“ Azért kell neki új házszabály, mert a mostani, vagy az ellenzék által proponált módosított házszabályok mellett nem szavaztathatna meg az országgyűléssel sem több katonát, sem több adót! A közelmúltban kormányok buktak meg, melyek több katonát és ezzel több adót követeltek ! Jól tudja Tisza, hogy az ő tervezett házszabálymódosítása nélkül ő sem bírná ezt a nemzettől kicsikarni! Neki pedig több katona, több puska, több ágyú és több adó kell, miknek elérésére szüksége van olyan házszabályokra, melyek lehetetlenül teszik az ellenzék ell mállását, — ezeknek a házszaíi íróknak megteremtése érdekében pedig nem áplllotta elkövetni a vember Irt iki államcsínyt, nem áthallott csendőröket vezé__________— , /----------------------------N ve lni a magyar képviselőházba és nem átallja az országgyűlést indemnitás nélkül, ex lexben, törvény nyílt megsértésével fel oszlatni ! Ezek röviden a Tisza eddigi ténykedései és tervei a jövőre nézve. Ezeket tudva, — úgy hisszük -- teljes jogosultsággal állíthaltuk czikkünk elején, hogy aki lelkiismerete és hazafisága szerint akar szavazatával élni, az egyedül és kizárólagosan a Tisza tiszei és tervei ellen küzdő ellenzéket támogathatja ! Nem hisszük, hogy akadhasson jóérzésű magyar ember, aki ne kívánná megtorolni és meg nem történtekké nyilváníttatni a Tisza eddigi alkotmánytipró cselekedeteit, — aki is kívánná továbbra is fenntartani a magyar állam alkotmányát, ám nem hisszük, hogy akadjon olyan bolond ember, aki azt akarná, hogy falujából ezután még egyszer annyi legényt sorozzanak be katonának, mint eddig, ezenfelül pedig minden adózó polgár tetemesen több adót fizessen ezentúl. Aki ezeket nem akarja: — az szavazzon az ellenzékre; — akinek pedig nem becses a magyar alkotmány, akinek közönbös az, hogy mindkét fiát elviszik e katonának, vagy csak az egyiket és akinek oly sok a pénze, hogy mindenáron több adót akar fizetni; — az csak szavazzon a kormánypártra ! — A választóközönség az önmaga sorsa felett dönt szavazataival! Jusson hát eszébe mindenkinek, mielőtt leadja szavazatát, hogy „ki mint vet, ugyanaz!„ . . . Igen tisztelt választó polgártársaim ! Egy év sem telt el azóta, hogy a rimaszécsi választókerület polgársága, nagyrabecsült bizalmával megtisztelve, engem országgyűlési képviselőjéül megválasztott. Tekintettel ezen rövid időre, normális viszonyok között egy későbbi időpontot tartottam volna alkalmasnak arra, hogy igen tisztelt választóimnak képviselői működésemről beszámoljak. Az országos politikai helyzet azonban úgy alakult, miszerint könnyen lehetséges az, hogy a képviselők mandátumai a közeljövőben megszűnnek. Ez a körülmény erkölcsi kötelességévé teszi minden képviselőnek, hogy megjelenjen azok előtt, kiknek bizalmából az országgyűlésen jelen volt és számot adjon arról, hogy miként teljesíttette törvényhozói kötelességét. Ez az indok késztet engem is arra hogy képviselői beszámolót tartsak, felkérve igen tisztelt választóimat, hogy rövid beszámolóbeszédem meghallgatása végett 19 O6.évi január hó 10-én de. 11 órakor Rimaszécsen megjelenni szíveskedjenek. Hazafias tisztelettel DRASKÓCZY LÁSZLÓ országgyűlési képviselő, az asszonyi arezon, formánabbá tette a keble körvonalait és úgy hozta forgalomba. Ez a művészi ihlet döntötte bajban, mert rajtakapták. Fagyiták aztán napokon át, de ez egyetlen ötvenesnél többet nem találtak nála, még azt az egyet is tagadta. Mikor Horómucz István bejegyezte az iktatóba, hogy: „Makra Pál — pénzhamisítás. Mellékelve egy hamis ötvenes.“ — felcsillant a szeme. Karácsony hava járta s a fizetéstől már másodikán búcsút vett. A „Fehér ló“ bora ugyanis savanyúbbnak tetszett s a fölötti bánatában visszapártolt a „Kék macskádhoz, mint ahol a korcsmárosnő maga mérte az italt. A savanyúságát babonázó szép szemeivel enyhítette, talán tán boszorkányságot is követett el, hogy csapatostul ragadtt hozzájuk a korcsmát járó nép. Horémucz István, a törvényszéki iktató, itt derült elsején jókedvre, hajnal lélé pedig ingyen boltot rendezett. Odaült a döntésbe és a zsebéből fizette az italt boldog, boldogtalannak, aki azon tájt betért.. Korán kelők, napszámosok voltak többnyire az emberek, egy-egy kérdés is leöblítette a torkát, aztán vitte tovább a szót: — Ingyen bor van, gyüjjék már be kend is ! Sógort, komát, mind előszedlek, mig végre Horómucz István kivágta az utolsó papirforintját is mondván: Eddig volt, nincs több pénzem ! A napot megböjtölte heteken át és vártam a szent napot, leginkább új esztendőt, amikor az öreg anyja ki szokott rukkolni néhány bankócskával. Törte a fejét azon is, hogy lehetne-e uj esztendőt áthelyezni karácsony előttre ? De hasztalan gondolkodott, okos ötlete ezúttal sem akadt. Mint ahogy igen ritkán voltak Horémucz Istvánnak okos ötletei. Akkor került a kezébe Makra Pali bűnügyi iratcsomója. A vizsgálatot befejezték már s a hamisítót kétszeres lakat alá tették, még a tárgyalás is ki volt tűzve január derekára. A vármegye urait roppant öröm fogta el, hogy végre megszabadulnak ettől a veszedelmes embertől s naponkint utána néztek, nem szökött-e meg az éjszaka ? Két nappal aztán karácsony előtt Horémucz István merészet gondolt. Kiszedte az ötvenest és hivatal után nagy bevásárlási körútra indult. Mindenek előtt a fűszerest egyenlítette ki s szemet hunyt, hogy a ravasz görög pár hatossal kevesebbet adott vissza. Aztán az asszonynak meg a gyerekeknek szerzett örömet, végy önmagát lepte meg egy tajtékpipára . Ami pénz megmaradt, azt a háztartási alaphoz csatolta s jó férjhez illően, elült az örvendezőkkel. A lelkiismerete teljesen nyugodt volt mert az öreg anyó karácsony másodnapján maga jött látogatóba s a töméntelen ajándék között ott mosolyogtak a bankók is, amik egyuttas nagyobb vidámságot okoztak a két konyhamalacznál is. Makra Pali a tárgyalás előtt tényleg szökni akart. Valamelyik régi modellje igyekezett behálózni a börtönőrt nyájas szóval, hízelgő, beszédes szemmel, hanem azért a szabadulás mégsem sikerült. A pénzhamisító lebukott a kőfalról s kifitamította a lábát. Ez nagy jajveszékeléssel történt, a külső őrök figyelmessé lettek s visszacziperték a czellájába. Csak a tárgyalás idejére gyógyult fel teljesen, ott sem lehetett elítélni, mert mikor az elnök a vád tárgyát képező bűnjel után kutatott, a borítékban öt sima tízest talált. — Boszorkányság — mormolta, — boszorkányság ! A rébuszt senki sem tudta megfejteni s talán még most is törik rajta a fejüket, hogy melyik gonosz szellem váltotta fel az ötvenest. Sz. Szigethy Vilmos. I