Gömöri Hirlap, 1908 (20. évfolyam, 1-52. szám)

1908-01-05 / 1. szám

Gizella: Nem vagyok jó nőd? Nem va­gyok jó anya ? — Hogyne, édes feleségem. De elszo­morodom, h­a kisírt szemeket találok, mikor a hivatalos fárasztó munkából hazatérek. — Hát ne legyen szívem ? — kiáltott ingerülten a nő. Gusz­táv szinte megdöb­benve bámult reá. Ne sirassam a jó apát kit magányában hagytam, pedig ide hoz­hattuk volna ! — Igen, de te neked ez eszedbe se jutott. — Édesem, ugyan hová tettük volna ! Minden embernek el kell foglalnia egy sírt, egy helyet, ahol ül, áll és fekszik. E két kis szobára két gyermekkel oly nagy szükségünk van, a konyha a cselédlányé. — Mit? Talán szegény apámat nem helyezted volna a konyhába ? — Nem, nem. De sem szék, sem ágy nem jutott volna neki nálunk Gizám. — Csak belátod ? — Jó, jó, de ha a te apádat kellene ide venni . . . — Az megél a kis nyugdíjából. Ne be­szélj ő róla, ő nem is jönne hozzánk semmiféle körülményben. — Nem ám, tudom miért. Ő ellenezte, hogy engem nőül végy. Már diák nekem nem­ iég. Ha akkor rejtettem volna . . . akko­r hát kevésbé látott azok terjeszté­sére való törekvést, hanem igenis látta az elvfeladás és lemondás és az ellenzéki padokon hirdetett eszmékkel szemben a tévedés mea culpa-jának nem nagyon épületes hangoztatását s látta a nemzetnek nemzeti követeléséről való lemondáshoz szoktatását s ennek folytán a nemzeti erők és törekvések elengedését. A kifejtettek tehát minden két­ségen kívü­l és megczáfolhatatla­­nul igazolják jogosultságát a füg­getlenségi párt elveiről, program­járól lemondott volna, azoknak megvalósítására többé nem töre­kednek azért, mert az átmeneti időszakra és fenyegetett alkotmá­nyunk­ megmentése okából azok gyakorlati és tényleges megvalósá­­sának czélzatát elhalasztotta. S ép ennyire igazságtalan azon szemrehányás, hogy a függet­lenségi párt mióta a kormány­zásban részt vesz, elveit és prog­ramját meg nem valósította. Ez csak akkor lehetne jogosult, ha az átmeneti korszak már letelt volna és a függetlenségi párt, mint a képviselőház többsége, egymagában vinné a kormány­zást és még­se kezdené meg programmjának lépésről lépésre való megvalósítását. De tudvalévő, hogy a függet­lenségi párt ma még nincs ezen helyzetbe­n.­­ Majd akkor hozzá is fog, ha az átmeneti korszak után így lesz, program­jának gyakorlati érvényesítésé­hez. Hogy azonban ez most le­hetetlen, azt mindenki tudja és a nemzet és a függetlenségi párt a nagy tömege ebbe belenyugodott, választások eredménye által szentesítvén, az átmeneti kor­szakra megalkotott koalícziós programot s ennek keretében a függetlenségi pártnak az átmeneti korszakra megállapított álláspont­ot s átvállalt kötelezettségét !_______________—----------------­Ezt pedig a függetlenségi és annak a kormányban levő tagjai hűségesen megtartották és dere­kasan megállják, úgy mint azt a nemzeti becsület és szótartás kö­vetelménye magával hozza. Ha jobb kiegyezést nem tudott a jelen kormány létesíteni, mint a­mit létesített, ez nem az ő hi­bája, hanem az ez előzmények folytán beállott kényszerít­éyzet­nek a folyománya, a nemzet és alkotmány­pontok törvényellenes eljárásának, árulásának és fon­­dorkodásának a következménye. Ez ezek folytán előállott nehéz helyzetben valójában inkább bámulni és csodálni lehet azt, hogy még csak ilyen kiegyezést is lehetett létesíteni, amely igazán a nemzet hivatott vezérei gigászi küzdelmének és kitartásának eredménye lehetett csak, amely ép azért az iránt az irántuk való bizalmat nemcsak nem csökkent­­heti, hanem nehéz helyzet da­czára úgy közgazdasági mint közjogi téren nevezetes előnyöket tartalmaz s 1917-re a teljes gaz­dasági függetlenség megvalósít­­hatását biztosítja és ezzel kap­csolatban a politikai függetlenség eszméjét is előbbre viszi. Ugyan az erős és nem mindig igazságos kritizálok közül akad-e ki elő­nyösebb kiegyezést tudott volna létesíteni? — Hát ilyen merész férfiú alig akadhat közöttük és ha találkoznék, az csak az óriási önhittség és a mindent koczkáz­­tató vakmerőség bátorsága lehet­ne, ami a politikában egy ország sorsának intézésében nemcsak komoly számba nem jöhet, de a legnagyobb veszedelem is lenne. S most végül fordulunk azok­hoz, kik talán jóhiszeműleg, de elfogultságból, vagy a nagy­zás tulságaiból kiindulva hangoztatják az alaptalan gyanúsításokat s intézik igaztalan támadásaikat a függetlenségi párt s annak vezé­— Nem lettem volna feleséged. E miatt gyűlölöm is apádat. Igen, gyűlölöm. — Azt nem érdemli, mert mégis bele­egyezett házasságunkba. — No, bizony, csak nem hitte, hogy herczegnőt kapnál ? — Gizella, kérlek, oly idegen nekem ez a te hangod most. — Úgy, hát néma is tudok én lenni, ha úgy tetszik. Gusztáv rémülve nézett reá. Hallgatva vette kalapját, pálczáját s ment. Ez volt legelső összeütközésük. Soha többé nem állt vissza köztük az összhang. Gusztáv otthon komor volt, eljárt szó­rakozni ide is, oda is. Az atyja észrevette ezt. — Mi baj, fiam? kevés a jövedelmed a család föntartására ? . . . Tudod mit, be­szólj a feleségeddel, vegyetek magatok­hoz, megosztom akkor veletek a mi pén­zem van. — Ha asztalotoknál eszem, fizetek érte, inkább tietek lenne, mint másoknak kell adnom. Gusztáv megrettent e tervre, de ígérte, hogy közli nejével a dolgot azonnal. Azt tette is még az­nap. Gizella felfortyant: — Ahá, a gyűlölt menye gondviselésére szorult? ... Az kellene csak . . . Inkább ő megy el, viszi gyermekeit is, meg fog élni kif­őzésből, vagy mosásból. De apósá­rei ellen. Vajjon hiszik-e komolyan és a igazán, hogy ha nekik sikerülne függetlenségi párt és annak illusztris és hivatott vezéreivel szemben folytonos lerántásaikkal és lekicsinylésükkel a nemzetben a bizalmat megingatni, hogy ez­által a függetlenségi eszmét és programot a megvalósításukhoz közelebb hozzák ? Vasjop nagy­­zásuk oly határtalan mérvet öl­tö­tt-e, hogy azt képzelik maguk­ról, hogy ők vannak hivatva a nemzet vezéreivé lenni s hogy ők inkább lennének képesek a függetlenségi párt elveit tényleges diadalra segíteni, mint­sem a függetlenségi pártnak az ország legfényesebb tehetségű s legön­zetlenebb hazafi­ságú mostani vezérei.­­ Elfogultságukban nem veszik észre, hogy egész műkö­désük és eljárásuk, hogy ha az ő szempontjukból sikerrel járna, nem az ország függetlenségére vezetne, nem annak megvalósítá­sát mozdítaná elő, hanem csak a régi rend sötét alakjainak s az annak visszaállítására törekvők­nek malmára hajtaná a vizet. Azért ha igazán jóhiszeműek, akkor nem tudják mit cseleksze­nek, mikor a függetlenségi párt és vezérei iránti bizalomnak a megingatására s a függetlenségi eszme megvalósításának megne­hezítésére törekszenek. Ha tehát igazán jóhiszeműek, ébredjenek fel elfogultságukból, lássák meg a világosságot és álljanak meg a rossz irányba vezető útjukon, térjenek vissza a nemzeti függet­lenséghez vezető egyenes útra, a nemzet pedig ne hallgasson az ál és hamis prófétákra, legyenek azok jó vagy rosszhiszeműek, hanem kövesse szilárd és habo­zást nem ismerő lankadatlan kitartással legsúlyosabb helyze­tekben bevált, gondviselésszerüleg hivatott, igaz vezéreit­ val egy fedél alatt nem lesz, nem, soha. Mondd meg néki azonnal, Gusztáv elrémült. Itt nincs más hátra, mint erélyesen fellépni. — De én akarom ! Elfogadom apámat a tervezett módon. Talán lehet akaratom? — Legyen akaratod, de már holnap nem lesz feleséged! — sikolta teljes őrült hangon. Megyek, itt hagylak. — Megtennéd ezt, Gizella ? — kardó, neje karját megragadva. — Ne érints Guszti ! Ha apádat jobban szereted, hát szeresd ! Kirántotta karját s a másik szobába rohant. Hallotta Gusztáv, hogy a szekré­nyeket nyitogatja. Belépett hozzá. Már az asztalra volt halmozva egy ra­kás ruhaféle. — Mit csinálsz, Gizella ? — Csomagolok. Talán vihetem, ami az enyém. — Igazán ? — Igazán ám, én nem tréfálok ! — Úgy ? — kérdezte Gusztáv, felbor­zolva haját mind a tíz ujjával. —­ Most elég. Legyen, amint akarod. Visszament a másik szobába. Ott ját­szott a pokróczon a két kis gyermek . . . Gondtalanul s nevetgélve.

Next