Gömöri Hirlap, 1908 (20. évfolyam, 1-52. szám)
1908-01-05 / 1. szám
Gizella: Nem vagyok jó nőd? Nem vagyok jó anya ? — Hogyne, édes feleségem. De elszomorodom, ha kisírt szemeket találok, mikor a hivatalos fárasztó munkából hazatérek. — Hát ne legyen szívem ? — kiáltott ingerülten a nő. Gusztáv szinte megdöbbenve bámult reá. Ne sirassam a jó apát kit magányában hagytam, pedig ide hozhattuk volna ! — Igen, de te neked ez eszedbe se jutott. — Édesem, ugyan hová tettük volna ! Minden embernek el kell foglalnia egy sírt, egy helyet, ahol ül, áll és fekszik. E két kis szobára két gyermekkel oly nagy szükségünk van, a konyha a cselédlányé. — Mit? Talán szegény apámat nem helyezted volna a konyhába ? — Nem, nem. De sem szék, sem ágy nem jutott volna neki nálunk Gizám. — Csak belátod ? — Jó, jó, de ha a te apádat kellene ide venni . . . — Az megél a kis nyugdíjából. Ne beszélj ő róla, ő nem is jönne hozzánk semmiféle körülményben. — Nem ám, tudom miért. Ő ellenezte, hogy engem nőül végy. Már diák nekem nem iég. Ha akkor rejtettem volna . . . akkor hát kevésbé látott azok terjesztésére való törekvést, hanem igenis látta az elvfeladás és lemondás és az ellenzéki padokon hirdetett eszmékkel szemben a tévedés mea culpa-jának nem nagyon épületes hangoztatását s látta a nemzetnek nemzeti követeléséről való lemondáshoz szoktatását s ennek folytán a nemzeti erők és törekvések elengedését. A kifejtettek tehát minden kétségen kívül és megczáfolhatatlanul igazolják jogosultságát a függetlenségi párt elveiről, programjáról lemondott volna, azoknak megvalósítására többé nem törekednek azért, mert az átmeneti időszakra és fenyegetett alkotmányunk megmentése okából azok gyakorlati és tényleges megvalósásának czélzatát elhalasztotta. S ép ennyire igazságtalan azon szemrehányás, hogy a függetlenségi párt mióta a kormányzásban részt vesz, elveit és programját meg nem valósította. Ez csak akkor lehetne jogosult, ha az átmeneti korszak már letelt volna és a függetlenségi párt, mint a képviselőház többsége, egymagában vinné a kormányzást és mégse kezdené meg programmjának lépésről lépésre való megvalósítását. De tudvalévő, hogy a függetlenségi párt ma még nincs ezen helyzetben. Majd akkor hozzá is fog, ha az átmeneti korszak után így lesz, programjának gyakorlati érvényesítéséhez. Hogy azonban ez most lehetetlen, azt mindenki tudja és a nemzet és a függetlenségi párt a nagy tömege ebbe belenyugodott, választások eredménye által szentesítvén, az átmeneti korszakra megalkotott koalícziós programot s ennek keretében a függetlenségi pártnak az átmeneti korszakra megállapított álláspontot s átvállalt kötelezettségét !_______________—----------------Ezt pedig a függetlenségi és annak a kormányban levő tagjai hűségesen megtartották és derekasan megállják, úgy mint azt a nemzeti becsület és szótartás követelménye magával hozza. Ha jobb kiegyezést nem tudott a jelen kormány létesíteni, mint amit létesített, ez nem az ő hibája, hanem az ez előzmények folytán beállott kényszerítéyzetnek a folyománya, a nemzet és alkotmánypontok törvényellenes eljárásának, árulásának és fondorkodásának a következménye. Ez ezek folytán előállott nehéz helyzetben valójában inkább bámulni és csodálni lehet azt, hogy még csak ilyen kiegyezést is lehetett létesíteni, amely igazán a nemzet hivatott vezérei gigászi küzdelmének és kitartásának eredménye lehetett csak, amely ép azért az iránt az irántuk való bizalmat nemcsak nem csökkentheti, hanem nehéz helyzet daczára úgy közgazdasági mint közjogi téren nevezetes előnyöket tartalmaz s 1917-re a teljes gazdasági függetlenség megvalósíthatását biztosítja és ezzel kapcsolatban a politikai függetlenség eszméjét is előbbre viszi. Ugyan az erős és nem mindig igazságos kritizálok közül akad-e ki előnyösebb kiegyezést tudott volna létesíteni? — Hát ilyen merész férfiú alig akadhat közöttük és ha találkoznék, az csak az óriási önhittség és a mindent koczkáztató vakmerőség bátorsága lehetne, ami a politikában egy ország sorsának intézésében nemcsak komoly számba nem jöhet, de a legnagyobb veszedelem is lenne. S most végül fordulunk azokhoz, kik talán jóhiszeműleg, de elfogultságból, vagy a nagyzás tulságaiból kiindulva hangoztatják az alaptalan gyanúsításokat s intézik igaztalan támadásaikat a függetlenségi párt s annak vezé— Nem lettem volna feleséged. E miatt gyűlölöm is apádat. Igen, gyűlölöm. — Azt nem érdemli, mert mégis beleegyezett házasságunkba. — No, bizony, csak nem hitte, hogy herczegnőt kapnál ? — Gizella, kérlek, oly idegen nekem ez a te hangod most. — Úgy, hát néma is tudok én lenni, ha úgy tetszik. Gusztáv rémülve nézett reá. Hallgatva vette kalapját, pálczáját s ment. Ez volt legelső összeütközésük. Soha többé nem állt vissza köztük az összhang. Gusztáv otthon komor volt, eljárt szórakozni ide is, oda is. Az atyja észrevette ezt. — Mi baj, fiam? kevés a jövedelmed a család föntartására ? . . . Tudod mit, beszólj a feleségeddel, vegyetek magatokhoz, megosztom akkor veletek a mi pénzem van. — Ha asztalotoknál eszem, fizetek érte, inkább tietek lenne, mint másoknak kell adnom. Gusztáv megrettent e tervre, de ígérte, hogy közli nejével a dolgot azonnal. Azt tette is még aznap. Gizella felfortyant: — Ahá, a gyűlölt menye gondviselésére szorult? ... Az kellene csak . . . Inkább ő megy el, viszi gyermekeit is, meg fog élni kifőzésből, vagy mosásból. De apósárei ellen. Vajjon hiszik-e komolyan és a igazán, hogy ha nekik sikerülne függetlenségi párt és annak illusztris és hivatott vezéreivel szemben folytonos lerántásaikkal és lekicsinylésükkel a nemzetben a bizalmat megingatni, hogy ezáltal a függetlenségi eszmét és programot a megvalósításukhoz közelebb hozzák ? Vasjop nagyzásuk oly határtalan mérvet öltött-e, hogy azt képzelik magukról, hogy ők vannak hivatva a nemzet vezéreivé lenni s hogy ők inkább lennének képesek a függetlenségi párt elveit tényleges diadalra segíteni, mintsem a függetlenségi pártnak az ország legfényesebb tehetségű s legönzetlenebb hazafiságú mostani vezérei. Elfogultságukban nem veszik észre, hogy egész működésük és eljárásuk, hogy ha az ő szempontjukból sikerrel járna, nem az ország függetlenségére vezetne, nem annak megvalósítását mozdítaná elő, hanem csak a régi rend sötét alakjainak s az annak visszaállítására törekvőknek malmára hajtaná a vizet. Azért ha igazán jóhiszeműek, akkor nem tudják mit cselekszenek, mikor a függetlenségi párt és vezérei iránti bizalomnak a megingatására s a függetlenségi eszme megvalósításának megnehezítésére törekszenek. Ha tehát igazán jóhiszeműek, ébredjenek fel elfogultságukból, lássák meg a világosságot és álljanak meg a rossz irányba vezető útjukon, térjenek vissza a nemzeti függetlenséghez vezető egyenes útra, a nemzet pedig ne hallgasson az ál és hamis prófétákra, legyenek azok jó vagy rosszhiszeműek, hanem kövesse szilárd és habozást nem ismerő lankadatlan kitartással legsúlyosabb helyzetekben bevált, gondviselésszerüleg hivatott, igaz vezéreit val egy fedél alatt nem lesz, nem, soha. Mondd meg néki azonnal, Gusztáv elrémült. Itt nincs más hátra, mint erélyesen fellépni. — De én akarom ! Elfogadom apámat a tervezett módon. Talán lehet akaratom? — Legyen akaratod, de már holnap nem lesz feleséged! — sikolta teljes őrült hangon. Megyek, itt hagylak. — Megtennéd ezt, Gizella ? — kardó, neje karját megragadva. — Ne érints Guszti ! Ha apádat jobban szereted, hát szeresd ! Kirántotta karját s a másik szobába rohant. Hallotta Gusztáv, hogy a szekrényeket nyitogatja. Belépett hozzá. Már az asztalra volt halmozva egy rakás ruhaféle. — Mit csinálsz, Gizella ? — Csomagolok. Talán vihetem, ami az enyém. — Igazán ? — Igazán ám, én nem tréfálok ! — Úgy ? — kérdezte Gusztáv, felborzolva haját mind a tíz ujjával. — Most elég. Legyen, amint akarod. Visszament a másik szobába. Ott játszott a pokróczon a két kis gyermek . . . Gondtalanul s nevetgélve.