Gramofon, 2013 (18. évfolyam, 1-4. szám)
2013 - Tavasz / 1. szám
KLASSZIKUS KÖNYV/HANGLEMEZ Visszakereshetetlen a pillanat: vajon mikor, milyen élmény hatására kötelezte el magát Fodor Géza (1943-2008) a „zene és dráma" gondolatköre mellett? Vajon milyen része volt a komplex vizsgálódásban szövegkönyvnek, cselekménynek, partitúrának, megannyi - mások által már felismert vagy még felismerésre/meghatározásra váró - intonációs típusnak? És az alkotói szférához hogyan, milyen súllyal viszonyult az interpretáció, operák esetében látvánnyal vagy anélkül? Alkotó- és előadóművészet valamely metszéspontján, csillagórákat jelentő kongeniális produkció, vagy épp valamely végzetes félreértés, melléfogás késztette arra, hogy a filozófiai alapkérdések mélységéhez illő, elkötelezett komolysággal közelítsen a zeneművekhez? Fodor Gézát olvasni: különleges élmény. Fiatalmas zeneirodalom-ismeret birtokában megállapításai kinyilatkoztatás-értékűek, ugyanakkor tiszteletet parancsoló tudását időről-időre mintha mentegetőzve osztaná meg a hallgatóval, nemritkán biztosítva arról, hogy értékes meglátásai csupán személyes olvasatának szegmensei. Ami szakmabeli és külső szemlélő számára egyaránt felfoghatatlan: hogyan lehet aktív ismeretanyagként ennyi mindent fejben tartani, bármikor elővenni, téziseket alátámasztandó, jelenségeket szemléltetendő... Fodor szívesen vállalkozott arra, hogy egyazon operából több felvétellel foglalkozzon. Nem egyszerűen összehasonlítva vagy értékrendileg rangsorolva őket, hanem egy-egy rendezői, karmesteri, szerepformálási koncepciót feltárva, megértve megannyi mozzanat indokát, szerepét, funkcióját. Okfejtéseivel olvasóit sikerül arra inspirálni: hallgassák meg az általa tárgyalt felvételeket, és elemzési szempontjainak ismeretében váljanak gondolkodó, értő operabarátokká. Fittler Katalin Fia az európai magaskultúra általános viszonyai nem is okvetlenül, a hazai hanglemezkiadás aktuális állapota bizonyosan indokolja, hogy manapság már valóságos ünnepnek kell tartsuk, ha a Hungaroton első kiadású „fizikai termékkel" jelentkezik. Fájó, hogy többnyire ez is inkább csak a közelmúltban fölvállalt lemezsorozatok, a Kodály- vagy a Bartókéletművet bemutató, jelenleg is futó szériák keretében történik. A Bartók Új Sorozat - ha nem is a kezdetben eltervezett ütemben bővül, de - legalább évi egy-két kiadványt megél; most a nagyszabású projekt egy újabb fontos etapja, a két érettkori hegedűzongora szonáta, valamint a hegedű szólószonáta közelmúltban rögzített felvétele látott napvilágot Kelemen Barnabás és Kocsis Zoltán közreműködésével. Érdemes megjegyezni: a szólószonáta e CD-n hallható - a negyedik tétel eredeti, negyedhangos változatát kínáló -, tavalyelőtt lemezre vett előadása természetesen nem azonos a 2005-ös, a BMC által piacra dobott korábbi Kelemen-féle felvétellel. Talán az sem mellékes, hogy a Menuhin által közreadott félhangos változat egy majdani újabb rögzítést is indokol. A jelen hanganyag alapvonalaiban kevéssel tér el a pár évvel ezelőtti verziótól, csupán apróbb hangsúlyeltolódásokat és frazeálásbeli differenciákat regisztrálhatunk. A koncepció nem változott, a kidolgozás, a „finomhangolás" azonban érettebb, markánsabb, tömörebb olvasatot eredményezett. A két hangszerre írt szonáták már csak komplikáltságuk okán is példás együttműködést kívánnak meg az előadóktól. Kelemen és Kocsis között jobbára megvan a kellő összhang, ennek mentén kiemelendő a tiszta tagolás, a szólamok közti jó kommunikáció és az egészséges, gazdag agogikai repertoár. Balázs Miklós Hungaroton HLACD 32515 REJTETT KINCS - BRÁCSA MESTERMŰVEK Rivka Golani - brácsa, Michael Hampton - zongora ★★★★★ Nem tudom, hogyan lehetne visszaadni a jelentés valóságtartalmát olyan korban, amikor reklámdömping hiteltelenéi immár a jelzők felsőfokát is. Mert ezúttal valóban adekvát a hangzatos cím. Persze, aligha a „treasure" vagy a „masterpiece" az igazi közönségcsalogató, hanem az arany háttérben jól kivehetően feltüntetett név: Rivka Golani. Az Izraelben született, hosszú ideig Kanadában, majd jelenleg Angliában élő brácsaművészt szerencsére nem csupán felvételekről ismerhetik a hazai zenekedvelők. Számos alkalommal koncertezett nálunk. A kétkorongos válogatás: 140 percnyi muzsika, mintegy 140 év terméséből. Miként a műismertetéseket író Retkes Attila (lapunk főszerkesztője) fogalmazott, „markánsan megmutatja, hogyan termékenyítette meg az európai műzenét a zsidó kultúra évezredes öröksége”. A művésznő - akinek több mint 300 művet komponáltak - ezúttal romantikus darabok avatott előadójának bizonyul; programösszeállítása változatos hallgatnivalót kínál. Ami egységessé teszi: az anyanyelvi szintű interpretáció. A hangok iránti előadói felelősséggel általában olyan művek esetében szokás foglalkozni, amelyekben kevés hangból álló szegmentumokat kell értelmezni. Nos, Golani játékának csodája, hogy nála elvétve sincsen jelentéktelen, „töltelék" hang; minden elhitető erejű, amit megszólaltat. Akkor is, ha túlburjánzó, díszes dallamívekről van szó. Bizonyára sokan vagyunk, akik a lemezborító segítségével értesültünk arról, hogy Golani egyszemélyben festőművész is - talán a vizualitás iránti érzékenységgel is összefüggésbe hozható a színérzékenység és a dallamvonalak iránti felelősség kettőssége. Ideális partnere a szólózongora, kamarazene és zongorakíséret területén egyaránt képzett Michael Hampton. Fittler Kataliin Hungaroton HCD 32721-22 OPERAFELVÉTELEK Verdi és Wagner -TT FODOR GÉZA: MI SZÓL A LEMEZEN? II. Operafelvételek / Verdi és Wagner BARTÓK BÉLA: SZONÁTÁK HEGEDŰRE ÉS ZONGORÁRA, SZÓLÓSZONÁTA HEGEDŰRE Kelemen Barnabás (hegedű), Kocsis Zoltán (zongora) • •••• A. Rubinstein Mendelssohn < lRKASURK vJaMer/)ieoe6 ♦ VIEUXTEMPS • Enescu • Y. Bowen ► Ö. Pártos ♦ E. Zimbalist-Sarasatk Rivka Golan i Michael Hampton Typotex, 2012. 560 oldal 44 GRAMOFON2013. TAVASZ