Gyergyói Hírlap, 2015. május (6. évfolyam, 83-101. szám)

2015-05-04 / 83. szám

2 Gyergyói Hírlap ■ hétfő, május 4. AKTUÁLIS II Uliii— I — T­M <r MNI ■ ■ ■ ■ Ilii. . . . . .. . Időjárás 1" Nappal Éjszaka 16* 8" Valutaváltó Euró 4,4198 Dollár 3,9528 100 forint 1,4592 FIZESSEN ELŐ MOST! 40 lej 1 hónap 15 lej 3 hónap 6 hónap 80 lej 12 hónap 160 lej Gyergyói Hírlap Gyergyószék napilapja Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Udvarhelyi Híradó Kft. ISSN: 2344-0163 BRAT Lapunk eladási sta­tisztikáit a Romániai Példányszám-auditáló Hivatal(BRAT) hitelesíti. Ügyvezető: Székely Róbert Tartalomigazgató: Szi­szer-Nagy Róbert Főszerkesztő: Gergely Imre Vezető szerkesztő: Balázs Katalin Szerkesztőségi tagok: Baricz­ Tamás Imola, Pethő Melánia Munkatársak: Fodor Györgyi, dr. Garda Dezső,Török Zoltán Korrektúra: Szőcs Levente Tördelőszerkesztés: Portik Csaba Ügyfélfogadás: Szentjobbi Mária Reklám: Pál Lóránt Lapterv: Elekes Zsolt, Szabó Zsolt ■ Az (X)-szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények. ■ A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! ■ Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. ■ Kéziratokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza! ELŐFIZETÉSEKÉRT HÍVJANAK! A Gyergyói Hírlapra előfizethet lapkihordóink­­nál és a szerkesztőségben. Ha a szerkesztőség telefonszámát, a 0266-361.201-et tárcsázza, és bemondja pontos címét, lapkihordóink felkeresik Önt otthonában, náluk megrendelheti lapunkat. 535 500, Gyergyószentmiklós, Szabadság tér 15. szám Telefon: 0266-361.201 E-m­rail: hirlaps@gyergyoi-hirlap.ro marketing@gyergyoi-hirlap.ro hirdetes@gyergyoi-hirlap.ro Fax:0266-361.513 Hirdetés­­felvételes terjesztés a fenti címen hétköznap 8-16 óra között. Honlap: www.gyergyoi-hirlap.ro Telefonszolgálat: 0266-36L201 Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkesztők fogadják naponta 8-18 óra között! Megkérdeztük olvasóinkat Ha eldöntené, hogy mától takarékoskodna, miről mondana le? G­yergyószéki olvasóink nagy része „amúgy is minden nap takarékos­kodik, mivel már nincs amiről lemondania". Többen is kifejtik azt, hogy eddig mi mindenről mondtak le. Vannak, azonban olyanok, akik felsorolják, hogy ha nagy szükség lenne, miről tudnának lemondani. Kávéról, cigiről, édességről „Csokoládéról talán, de csak akkor, ha nagyon muszáj" - olvasható egy szelvényen. Több olvasónk írja válasz­ként, hogy a cigarettáról, ká­véról, édességről mondanának le, ha szükség lenne rá. „Ta­lán a luxus élelmiszerek­ről, csokoládé, déligyümölcs, bor... Szerencsére nincs káros szenvedélyem, de amúgy sem költekezem ha kell, ha nem"; ..Édességről, ruhavásárlásról, szórakozásról lemondanék, ha föltétlenül szükséges lenne",­­„Kávé, édesség, disznóhús", „Ha nagy szükség lenne a ta­karékoskodásra, akkor talán a színházról kellene lemond­junk, vagy egy-egy nótaest­­ről, de nem szeretnénk",- „Van még, amiről talán le kellene mondjak, de ehhez nagy elha­tározás kell: cigaretta",- „A ci­garettáról mondanék le, azzal lehet takarékoskodni, próbál­tam és megérte, de erős aka­rat kell hozzá." Egy olvasónk ezt írta: „Ta­lán a kávé és a kenyér, túl sok kenyeret fogyasztok, ja és az édesség, sör, cigi, hűha, elég sok mindenről le kellene mond­jak" - olvasható a szelvényeken. Több olvasónk véli úgy, hogy már nincs amiről lemondania, így is eléggé takarékoskodva él. „Minden nap takarékoskodunk, mert kevés a jövedelem, nem le­het nagyon ugrálni. Az élelem és a gyógyszer legyen meg, bármi másról le tudok mondani". „Már lemondtam mindenről, amiről csak le lehetett, cigiről, kávé­ról, színházról, szórakozásról és még a gyógyszereim feléről is, úgyhogy már nincs semmi, ami­vel takarékoskodhatnék",- „Már így is takarékoskodunk, a luxus a gyógyszer, amit szedünk, ha erről is le kell mondanunk, ak­kor mi lesz",- „Nincs miről lemon­danom, nem dohányzom, nem fogyasztok alkoholt, és még a ká­vézást sem viszem túlzásba, ha van egy kis bor, iszok, ha nem, nem"; „Már nincs amiről lemond­jak, jelenleg is takarékoskodom egy bizonyos cél érdekében"; „Nincs amiről lemondjak, nin­csenek káros szenvedélyeim, rég nem vásárolok új ruhákat, in­kább átalakítom", „Nincs miről lemondani, a fűtés és az élelmi­szer a legdrágább, erre elmegy a pénz, nem kell azon gondolkod­junk, hogy takarékoskodunk-e vagy sem",­ „Máról holnapra élek, sajnos már egy ideje nagyon ta­karékosan élünk, de élünk",­„Nincs amin már takarékoskod­ni, mindenről lemondtunk, a fo­lyóiratok és az újság van, ami nálunk luxusnak számít, de erről nem mondunk le".­ „Folyóiratok, könyvek, de ezekről nem sze­retnék lemondani, csak ha min­den kötél szakad" - olvasható a szelvényeken. Egy olvasónk ezt írta: „Min­dig is kellett takarékoskodnom, nem volt mához vagy holnaphoz kötve. Csak azért kár megvenni egy tizedik csizmát vagy kabá­tot, hogy aztán otthon ne fér­jen a szekrényben. Fontossági sorrendet kell tartani és lehet élni takarékosan." GY.H.­ ­WJr mától tikk­ Már nincs amiről lemondanunk P. BUZOGÁNY ÁRPÁD Mit lehetne még megadóztatni? Most már, a borravaló hivata­lossá tétele és megadóztatása után nem tudni, mi következhet még. Egyet azonban világosan láthatunk: azt az igyekezetét, hogy minden fejecskényi jövedelmet adókötelessé lehessen tenni. Ezzel nem is lenne semmi baj, ha nem lopnának, sikkasztanának milli­­árdokat a mai napig a közösből éppen azok, akik ebben az ország­ban a törvényeket hozzák és a hatalmat képviselik. És akiket sűrű egymásutánban börtönöznek be... Mert ugye bagoly mondja... Talán a hálapénz lehet a követ­kező, ami számításba jöhet. Ez­zel azonban kétségbeesett em­berek reményét adózzák meg. Ahelyett, hogy olyan egészség­­ügyi rendszert teremtenének, amely kiiktatná a hálapénzt, ma­gyarán ne legyen szükség plusz­pénzt adni az orvosnak, ápolónő­nek, kórházi takarítónőnek azért, hogy emberségesebben nézze­nek a betegre és biztosan embe­ri módon lássák el. Ahol emberi módon megfizetik a munkáját elvégző embert, bármilyen szak­máról, foglalkozásról legyen is szó, ott nem várnak el zseb­pénzt, csúszópénzt, hálapénzt. (De Balkánon a csúszópénz, a hivatalnok, a főnök jóakaratának megnyerése céljából, teljesen elfogadott.) Ám mi nem tudjuk, milyen lehet olyan világban élni. El is képzelem: a beteg az orvos egyik zsebébe gyúrja a borítékot, az orvos egy állami adóellenőr szeme láttára megszámolja a pénzt, és számológépén kiszá­mítja, nyilván az ellenőr helyett, az adó összegét, majd azt sebté­ben átutalja a megfelelő állami számlaszámra... aztán csúnyán ránéz a betegre, akit épp műteni visznek be hordágyon, és ezzel jelzi: ugyan miért nem áfástól számította az összeget? Ennél képtelenebb helyze­tek is adódhatnak a jövőben. A politikus, aki útjavításért, kultúrházmeszelésért lobbizik, okostelefonján hamar megné­zi, hogy a protokolltasakban lévő házi pálinka, szalmakalap, köröndi falitányér, fokhagymás kolbász milyen világpiaci áron számolandó - aztán az összeg adóját előkaparja farzsebéből, elvégre adóba nem csöpögtethet pálinkát, nem utalhat kürtőska­lács- vagy kolbászdarabkákat... A nemzetközi utak mellett ma­gukat illegető pillangók csipkés fehérneműjük mellé belógatják a pénztárgépet, ami színben szinkronizál barnára szoliztatott kerekded idomaikkal vagy bo­rotvált testfelületükkel, és majd kasszabont, vagyis magyarul pénztárjegyet nyomtatnak. Akár a születési vagy lakodal­mi, esküvői ajándékok is adó alá vettethetnek. Talán legegysze­rűbb lenne a pénzeket újrater­veztetni, hogy a 16 százalék adónak megfelelő kockát lesza­kíthassa majd, akinek odanyújt­ják, és a megfelelő gyűjtőládába dobja hazafelé menet. Ugyan­csak a 16 százalék adónak meg­felelő külön kockát terveznek majd a csokoládéra is, hogy a tisztviselő, miután megkapja az ügyeit intéző állampolgár­tól, egy darabban letörhesse és beszolgáltathassa. A tanítónő azonban a március 8-án kapott ajándékából vajon egész szál hóvirágot tud majd bevallani és arra cetlit nyomtatni a kis tanítványoknak? Mert a dolgok megoldásának kulcsa sosem mellékes. Mint például az sem, hogy a Szent Antal perselyébe dobott pénzt ki fogja ellenőriz­ni, és a szent nevében ki lesz az, aki pénztárjegyet nyomtat? Rémképként látom, hogy a gazdaembernek se éjjele, se nappala nem lesz ezután, mert figyelnie kell még a területére pottyantott madárürülékre is, mert az is nyereségként értel­mezhető. Ki dönti el, hogy a „jövedelemből” az államot meg­illető részt természetben vagy csupán értékben kell beszolgál­tatnia? Annak kellene ellenőriz­nie, aki megszavazta. Ehhez elképzelhetően államilag megha­tározott árfolyama lesz a veréb­­pottyantásnak is, és azok járnak rosszul, akik letérkövezték az udvarukat, mert az ingyen hullt anyagi javakat nem tudják majd hasznosítani, ám az adót mégis be kell fizetni, nem? Vajon akkor is, ha kéretlenül kapják? Hja, lehet, hogy mégis jó világ lesz, mert a koldusból vállalkozót kell tenni ahhoz, hogy jövedelme megadózható legyen, különben, csak támogatásként, nem esik bele az állam táljába. Én mondom

Next