Gyergyói Hírlap, 2016. május (7. évfolyam, 84-103. szám)

2016-05-04 / 85. szám

2 Gyergyói Hírlap ■ szerda, május 4. AKTUÁLIS f I Időjárás Valutaárfolyam 100 forint 4,4875 3,8697 1,4416 Euró Dollár FIZESSEN ELŐ MOST! 1 hónap 6 hónap 12 hónap 20 lej 55 lej 3 hónap no lej 220 lej Gyergyói Hírlap Gyergyószék­­­ilapj Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Udvarhelyi Híradó Kft ISSN: 2344-0163 BRAT m Lapunk eladási sta­tisztikáit a Romániai Példányszám-auditáló Hivatal (BRAT) hitelesíti. Ügyvezető: Székely Róbert Tartalomigazgató: Szi­szer-Nagy Róbert Főszerkesztő: Gergely Imre Vezető szerkesztő: Balázs Katalin Szerkesztőségi tagok: Baricz­ Tamás Imola, Pethő Melánia Munkatárs: Tamás Gyopár Korrektúra: Szőcs Levente Tördelőszerkesztés: Portik Csaba Ügyfélfogadás: Pál Ramona Reklám: Pál Lóránt Lapterv: Elekes Zsolt, Szabó Zsolt ■ Az (X)-szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények. ■ A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! ■ Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. ■ Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza! ELŐFIZETÉSEKÉRT HÍVJANAK! A Gyergyói Hírlapra előfizethet lapkihordóink­­nál és a szerkesztőségben. Ha a szerkesztőség telefonszámát, a 0266-361.201-et tárcsázza, é bemondja pontos címét, lapkihordóink felkeresi Önt otthonában, náluk megrendelheti lapunkat 535 500, Gyergyószentmiklós, Szabadság tér 15.szám Telefon: 0266-361.201 hirlapigyergyoi-birlap.ro marketinjigyergyoi-hirlap.r hirdetesí'gyergyoi-hirlap.ro Fax:0266-361.513 Hirdetés­­felvétel és terjesztési fenti címet hétköznap 8-16 óra Honiap: www.gyergyoi-hiriap.ro 1 Telefonszolgálat: 0266-36L201­1 Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkesztők fogadják naponta 8-18 óra között! Megkérdeztük olvasóinkat Ön szerint mit veszít és mit nyer az a családfő, aki külföldre megy dolgozni? A gyergyószéki olva­sóink nagy részének az az álláspontja, hogy nemcsak a családfő veszít azzal, hogy külföldre megy dolgozni, hanem az egész család. A fenti kérdésre bő­ven kifejtették véle­ményüket olvasóink. Mindent elveszít Többen úgy vélik, a család­fő mindent elveszít, ha kül­földön keresi a megélhetést: „Elveszíti a családját, a bol­dogságát, a gyerekeit"; „Anya­gilag talán megéri, de a család sajnos ilyenkor eltávolodik, hosszú távon pedig a szétesés következik";­ „Sokkal többet veszít, mint amennyit nyer, tulajdonképpen elveszíti ön­magát, hiába van pénze, nem lesz családja"; „A családfő­nek a családban van a helye, akármilyen pénztelenség van, mert ha itthagyja a család­ját, az idővel szétesik"; „Saj­nos mindent elveszítenek, a boldogságot, a gyerekeket, a feleséget, nem azért család a család, hogy több száz kilo­méterre éljenek a házastár­sak". „Sajnos legtöbb esetben a feleségét veszíti el a kül­földön dolgozó családfő, va­gyis mindent, ami fontos egy férfi számára" - olvasható a szelvényeken. ILLUSZTRÁCIÓ Egy olvasónk ezt írta: „Egye­seknek lehet, hogy anyagi szempontból megéri, de aki dolgozni akar itthon, az is kap munkát. Nem egy esetről tu­dok, hogy a család összeomlott, és elváltak. A gyerekek esetleg mások gondjaira vannak bíz­va, így mindenképp sérülnek, megérzik a szülők hiányát." Többet veszít, mint amennyit nyer Olvasóink közül többen jegy­zik meg, hogy inkább veszít a család, mint nyer: „Sokkal töb­bet veszít, mint amennyit nyer, a lelki gyötrelmek tönkrete­szik a kapcsolatot"; „Anyagi jóllétet nyer, de sajnos a csa­láddal való addig szoros kap­csolatok meglazulnak, nem lesznek közös élmények, nem lesz mi összetartsa a csalá­dot". „Amennyivel több pénze lesz, annyival lesz kevesebb együttléte a családdal, meg kell gondolni, még mielőtt nem késő a külföldön való munka­­vállalás, ott sincs kolbászból a kerítés".­ „Pénzt keres, de sok esetben válással végződik a dolog. Akkor ki mit is nyert az egészből?" Van előnye, és van hátránya is Olvasóink közül volt, aki sze­mélyes tapasztalatát is meg­osztotta: „Négy éve élünk így házasságban, a férjem az év egyik felét tölti külföldön az anyagiak miatt. A kapcso­latunk megerősödött, de a kisgyerekeink fejlődési szaka­szairól sokszor lemarad a fér­jem"; „Lehet, hogy anyagilag jól jár, és még tanul is sok min­dent, de a visszafordíthatatlan dolgokat veszít, ilyen például a gyereke fejlődése"; „Van előnye annak, ha a családfő külföl­dön dolgozik, mert anyagilag megéri, csak éppen bírja ki a kemény munkát és a honvá­gyat. Itthon sem könnyű egye­dül a gyerekekkel, de valamit valamiért, remélem, nemso­kára végleg együtt lesz a csa­lád"; „Anyagilag jobban jár, de a családi együttlétet elveszí­ti". „Nem lehet a családjával, viszont anyagilag tudja kárpó­tolni, ami lehet, hogy boldoggá teszi a gyerekeket. Nem kön­­­nyű, de ha itthon maradt volna, nem lenne amiből iskoláztatni a gyermekeket." GY.H. OLÁH ISTVÁN Abuelo, abuela két ünnep között nem, ünne­pekkor viszont csaknem mindig (mint egy kötelező érvényű tör­vényt betartva) együtt utazik a család. Felülnek Madridban a marosvásárhelyi gépre, kora éjszaka a vidrátszegi mezőn le­­szállnak. Rendszerint a szülők utaznak haza húsvétkor vagy karácsonykor a gyerekekkel a nagyszülőkhöz, akik meglehet még nem látták az unokákat, s most amikor mégis, a kisebbik immár négyéves. Folyékonyan beszél spanyolul, egy szót sem tud románul. Pedig milyen jó lenne, ha egyetlen kurta mon­datot el tudna pötyögni abban a mezőségi faluban, ahonnan tíz vagy tizenöt éve világnak indultak szülei, az akkor még fiatal házasok. Az újdonsült menyecske narancsot szüretel­ni vagy olajbogyó-ültetvényen dolgozni, a férfi kőművesnek vagy ácsnak. Aztán megragad­tak a fővárostól százharminc kilométerre, mostanig annyira vitték, hogy spanyol állampol­gárként hosszú lejáratú köl­csönt vehettek fel egy sorhá­zi lakásra. Igaz, hogy közben bekaszált a válság, az építőipar teljesen leállt, de az asszonyt megtartották munkahelyén, a részletet fizetni tudták, heti két alkalommal eljárt takarí­tani egy ügyvédhez, s a férfi is időközben kenyérbe csöppent, ismét dolgozni tudott. Gyerek kettő, a nagyobbik nemso­kára kikerül az általánosból, a kicsi meg napközis, mert a szülők reggeltől estig dolgoz­nak. A család élete nem sokban különbözik az otthoniakétól, amiben mégis: á, mi sokkal jobban élünk, mintha otthon maradtunk volna Gerebenesen vagy Sármáson. Mindenünk megvan, mondják, bár azt is tudni, ezt a mindent egészen más jelentéstartalmakkal mon­daná egy Rockefeller. A repülőn egy másik román családra pil­lantok, a kamaszlány mellett spanyol legény üldögél, kéz a kézben utaznak apu és anyu mellett. Nem zavartatják ma­gukat, a jelek vagy helyzetek szerint már semmi váratlan nem jöhet, sorsuk belátható fordulatára korábban rábólin­tottak a szülők. Elcsendese­dik a gép, tízezer méternyire a földfelszíntől elszunnyadnak az utasok, aki mégsem, mert még mindig fél valamitől, bár a rep­téren alapos ellenőrzés után engedték a közönséget egyik lezárt szelvényből a másikba, azután, hogy lépésről lépésre haladtunk, végül a kifutópá­lyára nyíló ajtónál találtuk ma­gunk, az utolsó ellenőrzésen. Szinte nincs nyugat-európai ország, ahol ne történtek volna merényletek, a legutóbbi, a brüsszeli éppen a repteret tör­te össze, de korábban kijutott a spanyoloknak is. Az Atocha vasúti pályaudvar elleni táma­dás több mint százötven halá­los áldozattal járt. Szerencsére minden baj nélkül leszállunk Marosvásárhely határában. A reptér erősen vidéki, még ha nemzetközinek is mondják. Öt-hat esztendős fiút fog kézen az apja, abuelóról és abueláról beszélgetnek, igen, nagymama és nagytata várja őket a me­zőség egyik falujában, valahol Ludason, Szengyelen is túl, s a gyerek a buna searát ismétel­geti mint egy utolsó próbán, az ilyenkor szokásos sztereotí­piát. A sógor jött elébük. Kocsiba ülnek, perc múlva a hátsó lámpákat kioltja a sötét. Én mondom

Next