Gyergyói Hírlap, 2016. október (7. évfolyam, 191-211. szám)

2016-10-14 / 200. szám

2 GyergyóiHírlap■ 2016.október 14-16.,péntek-vasárnap AK ÜA _ S ■ — B— t: . . . rilHN­MNIÍi rill m > . . -Ț --­ FIZESSEN ELŐ MOST! 1 hónap 20 lej 3 hónap 55 lej 6 hónap 110 lej 12 hónap 220 lej Gyergyói Hírlap Gyergyószék napilapja Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Udvarhelyi Híradó Kft. ISSN: 2344-0163 BRAT Lapunk eladási sta­tisztikáit a Romániai Példányszám-auditáló Hivatal(BRAT) hitelesíti. Ügyvezető: Székely Róbert Tartalomigazgató: Szászer-Nagy Róbert Főszerkesztő: Gergely Imre Vezető szerkesztő: Balázs Katalin Szerkesztőségi tagok: Baricz­ Tamás Imola Pethő Melánia Munkatárs: Tamás Gyopár Korrektúra: Szőcs Levente Tördelőszerkesztés: Portik Csaba Műsormelléklet: Gráf Botond Ügyfélfogadás: Pál Ramona Reklám: Pál Lóránt Lapterv: Elekes Zsolt, Szabó Zsolt ■ Az (X)-szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények. ■ A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! ■ Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. ■ Kéziratokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza! ELŐFIZETÉSEKÉRT HÍVJANAK! A Gyergyói mr lapra elonzethet lapkind­apunk­­nál és a szerkesztőségben. Ha a szerkesztőség telefonszámát, a 0266-361201-et tárcsázza, és bemondja pontos címét, lapkihordóink felkeresik Önt otthonában, náluk megrendelheti lapunkat. 535 500, Gyergyószentn Szabadság tér 15.szám Telefon: 0266-361201 siklós hirlapigyergyoi-hirlap.ro marketing@gyergyoi-hirlap.ro hirdetesigyergyoi-hirlap.ro Fan: 0266-361513 Hirdetés­­felvétel és terjesztés a fenti címen héttorTM 8-16 óra ip. www.gyorgyoi-hirlap.ro Telefonszolgálat: 0266-361201 Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkesztők fogadják naponta 8-18 óra között! Megkérdeztük olvasóinkat Ön találkozott már vadállattal az erdőben? Mit tanácsol a kiránduló, hogy elriassza a vadakat? A gyergyószéki olvasóink közül többen is találkoz­tak vadállatokkal, él­ményeiket le is jegyezték, sőt javaslataikat is megosztották. Többen a hangoskodást és a társat ajánlják, mint írják, ma­gányosan nem ajánlott az erdő­ben mászkálni Közel voltunk egymáshoz Olvasóink egy része találko­zott már vadállattal, íme né­hány tapasztalat: „Találkoztam vaddisznókkal, nem történt kü­lönösebben semmi, zajosan kell az erdőben járni, az elriasztja a vadat";­ „Volt szerencsém farkas­szemet nézni medvével, farkas­sal és vaddisznóval is"; „Csak őzzel, rókával találkoztam"; „Kamaszkoromban láttam egy szarvasbikát az erdőben, amint szökött át egy szakadékon, majd a hágón felfele futott. Csodála­tos volt, 3-4 méterre volt tőlem" „Csak mókusokkal találkoztam, és vittünk nekik diót, amit el­ástak". „Találkoztam medvé­vel nem is olyan régen. Ordított a medve, nem mozdultam meg, és szerencsére tovább ment. Azt tanácsolom, hogyha lehet, ne mozduljanak, ha medvét lát­nak, ha nagyobb távolságra van a medve, akkor feküdjenek le a földre, és a lélegzetet is tartsák vissza" - olvasható a szelvényeken. Egy olvasónk ezt írta: „Szem­től szembe nem találkoztam, de egy alkalommal többen vol­tunk kirándulni, és körülbelül tíz méterre tőlünk egy farkas elszalad, valószínű megijedt a hangos beszédtől, de ajánlom mindenkinek, az erdőn csend­be ne járjon, s egyedül egyálta­lán ne próbálkozzon." Úgy tartják... „Azt tanultam, nem szabad az ember egymagában járjon az erdőn, mert nagyon veszélyes, kell hangoskodni, hogy a vad­állat időben észrevegye a moz­gást, a hangot, és elmenjen" - ajánlja egy olvasónk. Hason­lóan vélekednek még: „Han­goskodni kell, mert a zajtól elmenekül a vadállat, amúgy senki ne induljon el egyedül gombászni, málnászni, mert meg van az esélye, hogy meg­támadja egy vad, mostanság nagyon el vannak szaporodva, amúgy azt tartják, hogy nem szabad megfutamodni. Lehet benne valami igazság"; „Esetleg lehet kürtöt, sípot is használni, nem szeretik az állatok a han­goskodást, és elmenekülnek". Egy olvasónk lejegyezte a felmenőitől kapott tanácsot is: „Nem találkoztam vaddal, pe­dig gyermekkorom óta járom az erdőt. A nagyapám és édes­apám azt tanácsolták, hogy énekeljek, fütyörésszek az er­dőn, én mindig ezt teszem, a szerencsének köszönhe­tem, hogy nem futottam össze vadállattal." Nem találkoztunk Több olvasónk írja, hogy nem találkozott vadállattal, és óva­kodik is a találkozástól: „Egy­általán nem találkoztam, és nem is szeretnék vaddal talál­kozni".­ „Nem futottam össze vadállattal, és nem is szeret­nék, fogalmam sincs, hogy mit tehet a kiránduló az erdőn, de ahogy hallom, nem félnek semmitől a vadállatok, külö­nösen a medvék nagyon el van­nak szaporodva." FOTÓ: HARGITÁNI RENDŐR FELÜGYELŐSÉG Olvasóink közül volt, aki farkasszemet nézett a medvével JUDIT Emberek, nem vadak Vad és ember is ösztönszerűen jár el, amikor saját életterét félti: természe­tes, hogy így vagy úgy, de megpróbálja megállítani a lakóhelyére betolakodó másik fajt, lépéseket tesz területe vis­­­szahódításáért. Mivel az egy helyen élő populációk valamiképpen mindig befolyásolják egymás életfolyamatait, magától értetődő, hogy nem zökkenő­­mentes az együttélésük. Ennek Románi­ában egyre észrevehetőbbek a jelei, és úgy tűnik, a probléma, egyre szerte­ágazóbb és összetettebb. Nemcsak az emberek lakóhelyére gyakorta beme­részkedő barnamedvének „van igaza”, hiszen a meggondolatlan erdőgazdál­kodás, a kellőképpen nem szabályozott legeltetés, a felelőtlen emberi beavat­kozások miatt egyre szűkül az élettere. De azokat is meg lehet érteni, akiknek sűrűn megdézsmálja a termését, tizede­li háziállatait a nagyvad. És persze jogos a félelmük azoknak, akik lassan nem merik kiengedni a gyerekeket az utcára, nem szívesen indulnak túrázni vagy mű­velik meg földjeiket a medvék közelsége miatt, így persze nem értenek egyet a környezetvédőkkel, akik meg akarják akadályozni a vadállatok kilövését. Iga­zuk lehet azonban a környezetvédőknek is, akik rámutatnak, nem a vadállatok kilövése az egyetlen járható út, hiszen számos módszerrel távol lehetne tar­tani a betolakodókat, amihez persze megfelelő anyagi befektetés szükséges Bár a környezetvédelmi minisztérium felfüggesztette tegnap a kilövési kvótát megállapító rendelet kibocsájtását, a nagy port kavaró, a zöldek által élesen bírált kezdeményezés, amelynek ér­telmében több mint másfélezer védett állat kilövését hagynák jóvá, valamilyen formában biztosan újjászületik. A rendeletek, kilövési kvóták parázs vi­tát szító kérdéskörén azonban túlmu­tat és valószínűleg továbbra is gondot okoz majd, hogy Romániában nincsen egészséges egyensúly a vadak, emberek és javak védelme között, a döntéshozók pedig, mint annyi más helyzetben, csak akkor szánják el magukat konkrét lépé­sekre, amikor már valóban fenyegetővé válik a probléma. A vadak és emberek együttélésének szabályozása is hosszú idő óta rendezetlen mifelénk, a nehézsé­get pedig súlyosbítja, hogy sok vonalon érdekek mentén kezelik a kérdést. A va­dászoknak érdekükben áll, hogy értékes bundájú állatokat lőjenek, a politiku­soknak, hogy bűnbakot találjanak, és valószínűleg akadnak olyan környezet­­védők, akik szintén nem érdekmentesen közelítenek a problémához. És bár egy­szerre mindenkinek igaza lehet, jó lenne figyelembe venni: ahhoz, hogy az ember és állat számára is tényleges védelmet nyújtó, tragédiamegelőző stratégiák szülessenek, közösen kellene cseleked­ni. De persze naivitás abban hinni, hogy az egymással ellentétes érdekcsoportok valaha képesek lesznek ugyanazt akar­ni. Hiszen emberek vagyunk, nem vadak. KISS

Next