Gyergyói Hírlap, 2016. október (7. évfolyam, 191-211. szám)
2016-10-14 / 200. szám
2 GyergyóiHírlap■ 2016.október 14-16.,péntek-vasárnap AK ÜA _ S ■ — B— t: . . . rilHNMNIÍi rill m > . . -Ț -- FIZESSEN ELŐ MOST! 1 hónap 20 lej 3 hónap 55 lej 6 hónap 110 lej 12 hónap 220 lej Gyergyói Hírlap Gyergyószék napilapja Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Udvarhelyi Híradó Kft. ISSN: 2344-0163 BRAT Lapunk eladási statisztikáit a Romániai Példányszám-auditáló Hivatal(BRAT) hitelesíti. Ügyvezető: Székely Róbert Tartalomigazgató: Szászer-Nagy Róbert Főszerkesztő: Gergely Imre Vezető szerkesztő: Balázs Katalin Szerkesztőségi tagok: Baricz Tamás Imola Pethő Melánia Munkatárs: Tamás Gyopár Korrektúra: Szőcs Levente Tördelőszerkesztés: Portik Csaba Műsormelléklet: Gráf Botond Ügyfélfogadás: Pál Ramona Reklám: Pál Lóránt Lapterv: Elekes Zsolt, Szabó Zsolt ■ Az (X)-szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények. ■ A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! ■ Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. ■ Kéziratokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza! ELŐFIZETÉSEKÉRT HÍVJANAK! A Gyergyói mr lapra elonzethet lapkindapunknál és a szerkesztőségben. Ha a szerkesztőség telefonszámát, a 0266-361201-et tárcsázza, és bemondja pontos címét, lapkihordóink felkeresik Önt otthonában, náluk megrendelheti lapunkat. 535 500, Gyergyószentn Szabadság tér 15.szám Telefon: 0266-361201 siklós hirlapigyergyoi-hirlap.ro marketing@gyergyoi-hirlap.ro hirdetesigyergyoi-hirlap.ro Fan: 0266-361513 Hirdetésfelvétel és terjesztés a fenti címen héttorTM 8-16 óra ip. www.gyorgyoi-hirlap.ro Telefonszolgálat: 0266-361201 Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkesztők fogadják naponta 8-18 óra között! Megkérdeztük olvasóinkat Ön találkozott már vadállattal az erdőben? Mit tanácsol a kiránduló, hogy elriassza a vadakat? A gyergyószéki olvasóink közül többen is találkoztak vadállatokkal, élményeiket le is jegyezték, sőt javaslataikat is megosztották. Többen a hangoskodást és a társat ajánlják, mint írják, magányosan nem ajánlott az erdőben mászkálni Közel voltunk egymáshoz Olvasóink egy része találkozott már vadállattal, íme néhány tapasztalat: „Találkoztam vaddisznókkal, nem történt különösebben semmi, zajosan kell az erdőben járni, az elriasztja a vadat"; „Volt szerencsém farkasszemet nézni medvével, farkassal és vaddisznóval is"; „Csak őzzel, rókával találkoztam"; „Kamaszkoromban láttam egy szarvasbikát az erdőben, amint szökött át egy szakadékon, majd a hágón felfele futott. Csodálatos volt, 3-4 méterre volt tőlem" „Csak mókusokkal találkoztam, és vittünk nekik diót, amit elástak". „Találkoztam medvével nem is olyan régen. Ordított a medve, nem mozdultam meg, és szerencsére tovább ment. Azt tanácsolom, hogyha lehet, ne mozduljanak, ha medvét látnak, ha nagyobb távolságra van a medve, akkor feküdjenek le a földre, és a lélegzetet is tartsák vissza" - olvasható a szelvényeken. Egy olvasónk ezt írta: „Szemtől szembe nem találkoztam, de egy alkalommal többen voltunk kirándulni, és körülbelül tíz méterre tőlünk egy farkas elszalad, valószínű megijedt a hangos beszédtől, de ajánlom mindenkinek, az erdőn csendbe ne járjon, s egyedül egyáltalán ne próbálkozzon." Úgy tartják... „Azt tanultam, nem szabad az ember egymagában járjon az erdőn, mert nagyon veszélyes, kell hangoskodni, hogy a vadállat időben észrevegye a mozgást, a hangot, és elmenjen" - ajánlja egy olvasónk. Hasonlóan vélekednek még: „Hangoskodni kell, mert a zajtól elmenekül a vadállat, amúgy senki ne induljon el egyedül gombászni, málnászni, mert meg van az esélye, hogy megtámadja egy vad, mostanság nagyon el vannak szaporodva, amúgy azt tartják, hogy nem szabad megfutamodni. Lehet benne valami igazság"; „Esetleg lehet kürtöt, sípot is használni, nem szeretik az állatok a hangoskodást, és elmenekülnek". Egy olvasónk lejegyezte a felmenőitől kapott tanácsot is: „Nem találkoztam vaddal, pedig gyermekkorom óta járom az erdőt. A nagyapám és édesapám azt tanácsolták, hogy énekeljek, fütyörésszek az erdőn, én mindig ezt teszem, a szerencsének köszönhetem, hogy nem futottam össze vadállattal." Nem találkoztunk Több olvasónk írja, hogy nem találkozott vadállattal, és óvakodik is a találkozástól: „Egyáltalán nem találkoztam, és nem is szeretnék vaddal találkozni". „Nem futottam össze vadállattal, és nem is szeretnék, fogalmam sincs, hogy mit tehet a kiránduló az erdőn, de ahogy hallom, nem félnek semmitől a vadállatok, különösen a medvék nagyon el vannak szaporodva." FOTÓ: HARGITÁNI RENDŐR FELÜGYELŐSÉG Olvasóink közül volt, aki farkasszemet nézett a medvével JUDIT Emberek, nem vadak Vad és ember is ösztönszerűen jár el, amikor saját életterét félti: természetes, hogy így vagy úgy, de megpróbálja megállítani a lakóhelyére betolakodó másik fajt, lépéseket tesz területe visszahódításáért. Mivel az egy helyen élő populációk valamiképpen mindig befolyásolják egymás életfolyamatait, magától értetődő, hogy nem zökkenőmentes az együttélésük. Ennek Romániában egyre észrevehetőbbek a jelei, és úgy tűnik, a probléma, egyre szerteágazóbb és összetettebb. Nemcsak az emberek lakóhelyére gyakorta bemerészkedő barnamedvének „van igaza”, hiszen a meggondolatlan erdőgazdálkodás, a kellőképpen nem szabályozott legeltetés, a felelőtlen emberi beavatkozások miatt egyre szűkül az élettere. De azokat is meg lehet érteni, akiknek sűrűn megdézsmálja a termését, tizedeli háziállatait a nagyvad. És persze jogos a félelmük azoknak, akik lassan nem merik kiengedni a gyerekeket az utcára, nem szívesen indulnak túrázni vagy művelik meg földjeiket a medvék közelsége miatt, így persze nem értenek egyet a környezetvédőkkel, akik meg akarják akadályozni a vadállatok kilövését. Igazuk lehet azonban a környezetvédőknek is, akik rámutatnak, nem a vadállatok kilövése az egyetlen járható út, hiszen számos módszerrel távol lehetne tartani a betolakodókat, amihez persze megfelelő anyagi befektetés szükséges Bár a környezetvédelmi minisztérium felfüggesztette tegnap a kilövési kvótát megállapító rendelet kibocsájtását, a nagy port kavaró, a zöldek által élesen bírált kezdeményezés, amelynek értelmében több mint másfélezer védett állat kilövését hagynák jóvá, valamilyen formában biztosan újjászületik. A rendeletek, kilövési kvóták parázs vitát szító kérdéskörén azonban túlmutat és valószínűleg továbbra is gondot okoz majd, hogy Romániában nincsen egészséges egyensúly a vadak, emberek és javak védelme között, a döntéshozók pedig, mint annyi más helyzetben, csak akkor szánják el magukat konkrét lépésekre, amikor már valóban fenyegetővé válik a probléma. A vadak és emberek együttélésének szabályozása is hosszú idő óta rendezetlen mifelénk, a nehézséget pedig súlyosbítja, hogy sok vonalon érdekek mentén kezelik a kérdést. A vadászoknak érdekükben áll, hogy értékes bundájú állatokat lőjenek, a politikusoknak, hogy bűnbakot találjanak, és valószínűleg akadnak olyan környezetvédők, akik szintén nem érdekmentesen közelítenek a problémához. És bár egyszerre mindenkinek igaza lehet, jó lenne figyelembe venni: ahhoz, hogy az ember és állat számára is tényleges védelmet nyújtó, tragédiamegelőző stratégiák szülessenek, közösen kellene cselekedni. De persze naivitás abban hinni, hogy az egymással ellentétes érdekcsoportok valaha képesek lesznek ugyanazt akarni. Hiszen emberek vagyunk, nem vadak. KISS