Gyergyói Hírlap, 2017. május (8. évfolyam, 82-103. szám)
2017-05-16 / 92. szám
2 Gyergyói Hírlap , 2017. május 16., kedd AKTUÁLIS FIZESSEN ELŐ MOST! 1 hónap 20 lej 3 hónap 55 lej 6 hónap 110 lej 12 hónap 220 lej Gyergyói Hírlap " napilapja nyer Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Udvarhelyi Híradó Kft. ISSN: 2344-0163 Lapunk eladási statisztikáit a Romániai Példányszám-auditáló Hivatal (BRAT) hitelesíti. Projektvezető: Rédai Attila Főszerkesztő: Gergely Imre Tartalomigazgató: Szüszer-Nagy Róbert Ügyvezető igazgató: Deák Sándor Szerkesztőségi tagok: Baricz Tamás Imola Pethő Melánia Tamás Gyopár Korrektúra: Szőcs Levente Tördelőszerkesztés: Gála Zoltán, Haáz Vince, Portik Csaba Műsormelléklet: Gráf Bolond Ügyfélfogadás: Pál Ramona Lapterv: Elekes Zsolt, Szabó Zsolt ■ Az (X)-szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények. ■ A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! ■ Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. ■ Kéziratokat nem érzünk meg, és nem küldünk vissza! ELŐFIZETÉSEKÉRT HÍVJANAK! A Gyergyói Hírlapra előfizethet lapkihordóinknál és a szerkesztőségben. Ha a szerkesztőség telefonszámát, a 0266-361201-et tárcsázza, és bemondja pontos címét, lapkihordóink felkeresik Önt otthonában, náluk megrendelheti lapunkat. Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkesztők fogadják naponta 8-18 óra között! BRA1 Vezető szerkesztő: Balázs Katalin 535 500, Gyergyószentmiklós, Szabadság tér 15. szám HirdetésTelefon: 0266-361201 felvétel és E-nwib terjesztés a hirlap@gyergyoi-hirlap.ro fenti címen marketiníilwerívoi-hirlap.ro nana,,,TM hirdetes@gyergyoi-hirlap.ro fd*. UK.00-001 3108-16 óra Honlap: www.gyergyoi-hiriap.ro Telefonszolgálat: 0266-361;201 Megkérdeztük olvasóinkat Ön gondolt-e arra, hogy zarándokútra induljon? Hová menne, és miért indulna útnak? ARCHIV FELVÉTEL: PETHŐ MELÁNIA Hitben való megerősödés, elmélkedés, az önmagukkal, illetve Istennel való találkozás céljával indulnak vagy indulnának zarándokútra azok az olvasóink, akik válaszoltak erre a kérdésre. Többüknek a csíksomlyói pünkösdi búcsú teremt minderre alkalmat, de vannak, akik közelebbi vagy távolabbi zarándokhelyekre is elmennének. Az élet földi zarándoklat Nem feltétlenül a távoli zarándokhelyek felkeresése, az úttal vállalt megpróbáltatások jelenthetnek lelki feltöltődést, megújulást, mindezek másként is elérhetők - vélik a következő válaszok írói: „Zarándokolni közeli helyekre is lehet, az én zarándokhelyem a Szent Anna kápolna. Szerintem nem az a lényeg, hogy hosszú és küzdelmes legyen a célhoz vezető út, hanem hogy az út során az ember ráhangolódjon saját bensőjére és a Teremtőre. Nekem ez általában akkor sikerül, ha egyedül megyek". „Nem vagyok katolikus, így hát másképp élem meg a zarándoklatot. Istenhitem mély, és tudom, hogy a mindennapi akadályok, feladatok egy hosszú zarándokút részei, ha ezeket jól oldom meg, van értelme a földi zarándoklatomnak",- „Minden évben, ha Isten megsegít, megyünk Pricskére, és ha sikerül, más helyekre is. Kikapcsolódás, kirándulás, feltöltődés és az ima, az ráadás minderre",- „Nem gondoltam hosszabb zarándokútra. Kizárólag a csíksomlyói búcsúra megyek" - írják. . csak álom Egyesek korukra, idejükre, anyagi helyzetükre vagy más okokra hivatkozva nem vállalnának zarándoklatot. Közöttük vannak, akik nem vetik el teljesen a gondolatot, ha tehetnék, egy bizonyos kegyhelyre mennének el. Mint írják: „Fiatalabb koromban sokszor gondolkodtam, hogy zarándokútra megyek, de akkor nem volt anyagi lehetőségem. Most, nyugdíjasként nincs időm. Az életem minden nap egy zarándoklat, amit a családommal teszek meg, de elmennék a kegyhelyekre, az El Caminóra is. De ez csak álom...", „Fiatalon búcsúra járogattam a közeli helyekre. Már idős vagyok. Értékelem azokat, akik zarándoklatot vállalnak. Lelkileg feltöltődnek“; „Régebben jártam zarándokútra. Idős vagyok, nem tudom bevállalni"; „Idős vagyok, de ha mennék, Jeruzsálembe mennék"; „Hetven fölött már nem gondolok ilyesmire, de ha fiatalabb lennék, Jeruzsálembe mennék"; „Gondolni gondoltam, Lourdesbe mennék. Azért, hogy a hitemet még jobban elmélyítsem"; „Az El Caminóra mennék. Azért, hogy útközben elmélkedni tudjak"; „Eszembe se jutott soha, az anyagiak miatt, de bármelyik zarándokútra elmennék"; „Szeretnék elmenni zarándokútra, de nem lehetséges, kevés a nyugdíjam"; „Nem vállalnék zarándoklatot, mert a busszal való hosszú utazást nem szeretem." Zarándoklat Csíksomlyóra Van, aki arról számol be, hogy rendszeres résztvevője zarándoklatoknak. „Már többször voltam, és most is tervezem a nyári zarándoklatot Medjugorjéba" - írja. Mások Csíksomlyón vagy az odáig megtett úton találnak lelki feltöltődést, és vannak, akik egyelőre csak tervezik, hogy elzarándokolnak a Somlyói kegyhelyre. „Csíksomlyóra szeretnék elmenni egyszer gyalogosan",- „Néhány éve mindig kimegyek az alfalvi templom elé elbúcsúztatni a zarándokokat. Egyre inkább azt érzem, hogy én is velük kellene tartsak. Tervezem, hogy egyszer elmegyek",- „Nagyon szeretnék menni a csíksomlyói gyalogos zarándokútra, de nem tudom vállalni, mivel nagyon fájnak a lábaim." Akik már jártak a csíksomlyói búcsúban, a következőkről számolnak be: „Pünkösdkor elmegyünk Somlyóra, de messzebbre már nem merek elmenni“,„Vonattal jártam Csíksomlyóra. Az állomástól a templomig, aztán a nyeregbe és onnan vissza gyalogoltam. Ezt az utat most pünkösdkor is megteszem, 6? évesen is jól esik". „Hosszabb úton még nem voltam, de idén, ha Isten is megsegít, harmadjára veszek részt a csíksomlyói gyalogos zarándoklaton. Leírhatatlan, amit az ember az út során megtapasztal, amit szavakkal is ki lehet fejezni, az annyi, hogy »jövőre is elmegyek«. Mindenki meg kellene tapasztalja azt az érzést, azt az állapotot, amit a gyalogos zarándoklat jelent. Bár egyszer az életben!" Alfaluból induló gyalogos zarándokok. Évről évre többen csatlakoznak a Csíksomlyóra tartó csapathoz MOLNÁR JUDIT CD CD Idült állapot A történtek alapján most már biztos, hogy a hazai egészségügy bekerült az elfekvőbe, idült állapota ugyanis semmiféle javulást nem mutat. A védőoltások körüli nevetséges huzavona makacsul nem szándékszik véget érni, és hiába az európai pellengér, a rengeteg mellébeszélés és hazudozás nem hoz változást. Ugyanaz a helyzet az egészségkártya körüli újabb és újabb agyalásokkal, melyeket időről időre feldobnak, majd gyorsan el is altatnak a következő ötletig. Nagyon világos, hogy a felbukkanáskor minden esetben valaki(k)nek némi pénzeket kell kifizetni, de mivel ez senkit nem izgat annyira, mint mondjuk a nyolc évvel ezelőtti titkos vacsora ülésrendje, a következő pénzkérő kliens felbukkanásáig ezért lehet mélyen hallgatni mindenről. Nem mélyedtem el annyira az egészben, hogy valami kiútfélére is bukkanhatnék, de nem is érdekel olyan nagyon, mivel szerencsére nem vagyunk megrögzött háziorvos-üldözők, és nem is ámítjuk magunkat holmi újonnan felfedezett, öröklétet „szavatoló” virtuális csodaszerekkel, vagyis érintettségünk minimális. Ám a legutóbbi egészségügyi malőr-sorozat nagyon kiakasztott, vagyis az, hogy kórházban (figyelem, nem nyílt mezőn tavaszi szántás közben, hanem hiteles szakintézményben!) téves csoportú vér átömlesztése miatt következtek be halálesetek. Tudtommal a középiskolai biológiaórákon szó esik az emberi vércsoportokról, arról a mindössze négyről: A, B, AB és O, illetve a mind a négy esetben + vagy - lehetőségű RH-faktorról. A négy csoportból kettő különösebb, mivel a C-s mindenki másnak adhat, de csakis O-tól kaphat, az AB épp fordítva: mindenkitől kaphat, de csak a saját csoportjának adhat. Az A és B saját csoportjának és AB-nek adhat, illetve O-tól kaphat. A régi típusú személyazonossági igazolványokba azért kellett beírni a vércsoportot, hogy bármi történik, azonnal lehessen intézkedni, ne vesszenek el értékes percek a vizsgálattal. Aztán valami nagyokos fölöslegesnek tarthatta az örökre szóló bepecsételést (a vércsoport ugyanis nem pártállás, amit tetszés szerint váltogatnak) és így történhetett meg a baj. Amit aztán egy kis büntetéssel el is kaszáltak, megnyugtatva lelkiismeretüket a „híres” munténiai szólással, hogy „nem voltak napjai". Kíváncsi vagyok, vannak-e még napjai az elfekvőben ücsörgő egészségügynek?! Mert mindezek után legjobb volna, ha csendesen kimúlna, és egy újonnan született, makulátlan kisded egészségügyi rendszerrel talán végre lehetne valamit kezdeni is.