Gyergyói Hírlap, 2018. május (9. évfolyam, 81-101. szám)

2018-05-11 / 88. szám

M­U­LTU l­­K Gyergyói Hírlap ■ 2018. május 11-13., péntek-vasárnap 7 Hunyadi János háborúi a Balkánon (3) A nándorfehérvári diadal A törökök helyzete a Balkán-félszigeten megszi­lárdult, miután 1453-ban elfoglalták Konstantiná­polyt„„Európa kulcsát”. Konstantinápoly elestének híre újólag a törökök irányába fordította Európa államainak figyelmét. II. Mohamed török szultán Magyarország meghódítását tervezte. A pápai székben beállott változás kedvezett a tö­rökök elleni háború ügyé­nek. V. Miklóst a pápai trónon III. Callixtus pápa váltotta fel, aki lel­kesen támogatta a keresztes há­ború ügyét. Megválasztása után felesküdött: addig nem nyugszik, míg a törököket ki nem űzi Eu­rópából, s erre az egyház min­den kincsét, sőt, ha kell, az életét is feláldozza. A törökök kiűzé­se céljából az új pápa keresztes hadjáratot hirdetett, s a háború költségének fedezésére tizedadót vetett ki. Ezt követően V. Lász­ló király is kivetette az egyfontos hadiadót. A hadjárat szervezője Hunyadi János mellett egy feren­ces rendi szerzetes, Kapisztrán János volt, kinek lelkesedése, szuggesztív jellegű szónoklatai tömegesen mozgósították a tár­sadalom alsóbb rétegeit. Egy isten az égben, csak egy úr lehet a földön Mohamed szerint csak ak­kor lettek volna biztonságban a törökök észak-balkáni hódí­tásai, ha ezt az erődítményt is uralma alá helyezi, mellyel Ma­gyarországgal szemben is biz­tos támaszpontra tehetne szert. II. Mohamed Magyarország és az egész Európa elfoglalására ké­szült. Azt hirdette, hogy „amint csak egy Isten van az égben, úgy a földön is csak egy úr lehet, és az Mohamed, a törökök szultánja." Miután Európa államaiban értesültek II. Mohamed szul­tán elhatározásáról, hamarosan megkezdődtek a törökök elleni előkészületek. III. Callixtus pápa hatalmas flottát szereltetett fel, és felszólította a keresztény fe­jedelmeket arra, hogy 1456 tava­szán támogassák a muzulmánok kiszorítására szervezett keresz­tes hadjáratot. A keresztes hábo­rú iránti buzgalom felkeltésére a pápa új déli imát rendelt el, amit a keresztény fegyverek győzel­méért kellett délben elmondani, s amelyre minden délben harang­szó figyelmeztette a híveket. Carvajal pápai legátus III. Fri­gyes német-római császárt is meg akarta győzni a keresztes hadjáratban való részvételének a szükségességéről. A császá­ri ígéretet azonban nem követ­ték tettek. A magyar uralkodó is. V. László király összehívta az országgyűlést, amelyen sze­mélyesen is megjelent. Kíséreté­ben volt Carvajal pápai legátus és Kapisztrán János is. Itt kije­lölték a hadiutat, a vezéreket, a hadba szállás időpontját. A ki­rály elrendelte az általános ne­mesi felkelést, aztán hamarosan Bécsbe távozott. 1456. április 7-én érkezett Budára a hír, hogy II. Mohamed Nándorfehérvár ostromára készül, s ennek meg­szerzése után Magyarország el­foglalását tervezi. II. Mohamed minden eddiginél nagyobb had­járatra készült: ágyúkat önte­tett, hadigályákat, ostromgépeket építtetett, s élelmiszert gyűjte­­tett. A csata előkészületei A török veszély a magyarokat gyors hadikészületekre serken­tette. Hozzáláttak Nándorfehér­vár, s a körülötte elterülő többi végvár és a dunai átkelők meg­erősítéséhez. Carvajal pápai le­gátus sürgősen kérte a pápát, hogy rendelje el a pápai flotta és Alfonz hajóhadának támadását a törökök ellen. Az egyházfő felszó­lította Kasztrióta Györgyöt, hogy Albániából induljon hadba. Kér­te az olasz városok - Velence, Mi­lánó, Génua, Firenze - segítségét is, mert szerinte Magyarország hadi ereje nem elég a törökök fel­tartóztatására, s a német-római birodalom császára, s a többi ke­resztény fejedelem pedig nem küld segítséget. II. Mohamed szultán 1456. júni­usának végén indult el Drinápoly mellől az egész birodalomból együvé parancsolt hatalmas tö­rök hadsereggel, amely körül­zárta az ország legfontosabb déli végvárát, Nándorfehérvárt. Elin­dulás előtt II. Mohamed többek között kijelentette, hogy „ha el­esik a vár, további két hónap alatt övé lesz Magyarország"­­rítására. A török szultán július 3-án befejezte az ostrom előké­szítését, s kétszáz török hadigá­lya Zimony felé elzárta a Dunát, majd július 4-én megkezdte a vár ágyúzását. Nándorfehérvárt mindössze néhány ezren vé­delmezték, a Dunán pedig egy­máshoz láncolt török hadigályák próbálták megakadályozni az erőd védőinek megsegítését. A vár kapitánya Hunyadi János sógora, Szilágyi Mihály volt. A török ágyúk, ostromgépek sza­kadatlanul ontották a kő- és vas­golyókat a Nándorfehérvár külső falaira, a védők azonban helyt­álltak. Mohamed kijelentette: „ha elesik a vár, további két hónap alatt övé lesz Magyarország”. Konstantinápoly meghódító­ja nemcsak kiváló hadvezér volt, hanem az Oszmán Birodalom új­kori szervezete is az ő nevéhez kötődött. A hadsereget átszervez­te, és létrehozta a török tüzérsé­get. E tökéletesített tüzérségnek köszönhette Konstantinápoly be­vételét, s ettől remélte Nándorfe­hérvár elfoglalását is. Az ostrom kezdete Hunyadi János elszántan ké­szülődött a törökök visszaszo­Egy szemtanú szerint: „Az el­ső, nagyobbik vár falai majdnem a földdel lettek egyenlők, bár né­hány toronyból itt-ott még állva maradt valami. A többi vár tor­nyait, noha az ágyúgolyók sú­lyosan megrongálták, még nem dőltek össze". Miután a török gá­lyák a Duna felől ostromgyűrű­vel vették körül az erődítményt, a védők teljesen magukra ma­radtak, s így a folyó északi part­ján hiába gyűltek a felmentő hadak, az erődítményhez nem juthattak át. Hunyadi János ek­kor kétszáz sajkáját megrak­ta fegyveresekkel és ráúsztatta a török hadihajókra. A törökö­ket felkészületlenül érte a táma­dás, mert arra gondoltak, hogy az ellenük induló sajkák gyön­ge kis tákolmányok az ő gályáik­hoz viszonyítva. Hunyadi sajkái és a várőrség a török hajóhadat öt órai küzdelem után legyőz­te, s Nándorfehérvárnak a ma­gyarokkal való összeköttetését helyreállították. Hunyadi áttörte a blokádot, s katonai utánpótlást vitt a várba. A kirohanás, ami eldöntötte a csatát A törökök általános nagy roha­ma 1456. július 21-én kezdődött. Az oszmán hadsereg már a bel­ső vár falait ostromolta, s a győ­zelem jeléül csaknem kitűzték a lófarkas zászlót, amikor egy Du­gonics Titusz nevű katona meg­ragadta a török zászlótartót, s magával rántotta a mélybe. Haj­naltájban már a magyar védők újabb elszánt támadása kiszorí­totta a törököket a várból. A Száván túlról időközben több ezres török utánpótlás érkezett. Hunyadi János megtiltotta, hogy bárki is kitörjön a várból, mert újabb török rohamra számított. A hadi helyzet azonban máskép­pen alakult, mert a keresztesek közül már egyre többen tódultak ki a várból. Kapisztrán János, a ferences barát kétezer katoná­val indult el a török ágyúállások felé. Szilágyi Mihály hiába kia­bált utána: „Ne menjetek, atyám, ne menjetek, mindnyájan elvesz­tek!" Azonban a török ágyúk nem voltak készek a tüzelésre, keze­lőik megfutamodtak. Az első két­ezer keresztes után újabb ezrek tódultak a török tábor felé. Hos­­­szas, válságos, ide-oda ingadozó küzdelem után a várból kiroha­nó Hunyadi János a kereszté­nyek javára döntötte el a csata sorsát. A védősereg, kirontva a várkapukon, a keresztes sereg támogatásával teljesen megsem­misítette a hatalmas török ha­dat. A véres küzdelem belenyúlt az éjszakába, s mire megvir­radt, az oszmán sereg táborát hátrahagyva elmenekült. Hu­nyadi János egyik levelében az eseménnyel kapcsolatban a kö­vetkezőket írta: Végül kirontot­tunk rájuk a váron kívül és estig harcoltunk velük. (...) A törökök császárának minden ágyúját és hadieszközét elnyertük, ő pedig azokkal, akik megmaradtak el­menekült". A legyőzött, demoralizált török sereg ágyúit, felszerelését oda­hagyva menekült II. Mohamed szultánnal együtt Szófia felé. Negyvenezer török holttest ma­radt a csatatéren. DR. GARDA DEZSŐ A nándorfehérvári győzelem valószínűleg legkorábbi (1468) ábrázolása az olmützi Immaculata-templom freskóján

Next