Gyergyói Hírlap, 2018. május (9. évfolyam, 81-101. szám)
2018-05-11 / 88. szám
MULTU lK Gyergyói Hírlap ■ 2018. május 11-13., péntek-vasárnap 7 Hunyadi János háborúi a Balkánon (3) A nándorfehérvári diadal A törökök helyzete a Balkán-félszigeten megszilárdult, miután 1453-ban elfoglalták Konstantinápolyt„„Európa kulcsát”. Konstantinápoly elestének híre újólag a törökök irányába fordította Európa államainak figyelmét. II. Mohamed török szultán Magyarország meghódítását tervezte. A pápai székben beállott változás kedvezett a törökök elleni háború ügyének. V. Miklóst a pápai trónon III. Callixtus pápa váltotta fel, aki lelkesen támogatta a keresztes háború ügyét. Megválasztása után felesküdött: addig nem nyugszik, míg a törököket ki nem űzi Európából, s erre az egyház minden kincsét, sőt, ha kell, az életét is feláldozza. A törökök kiűzése céljából az új pápa keresztes hadjáratot hirdetett, s a háború költségének fedezésére tizedadót vetett ki. Ezt követően V. László király is kivetette az egyfontos hadiadót. A hadjárat szervezője Hunyadi János mellett egy ferences rendi szerzetes, Kapisztrán János volt, kinek lelkesedése, szuggesztív jellegű szónoklatai tömegesen mozgósították a társadalom alsóbb rétegeit. Egy isten az égben, csak egy úr lehet a földön Mohamed szerint csak akkor lettek volna biztonságban a törökök észak-balkáni hódításai, ha ezt az erődítményt is uralma alá helyezi, mellyel Magyarországgal szemben is biztos támaszpontra tehetne szert. II. Mohamed Magyarország és az egész Európa elfoglalására készült. Azt hirdette, hogy „amint csak egy Isten van az égben, úgy a földön is csak egy úr lehet, és az Mohamed, a törökök szultánja." Miután Európa államaiban értesültek II. Mohamed szultán elhatározásáról, hamarosan megkezdődtek a törökök elleni előkészületek. III. Callixtus pápa hatalmas flottát szereltetett fel, és felszólította a keresztény fejedelmeket arra, hogy 1456 tavaszán támogassák a muzulmánok kiszorítására szervezett keresztes hadjáratot. A keresztes háború iránti buzgalom felkeltésére a pápa új déli imát rendelt el, amit a keresztény fegyverek győzelméért kellett délben elmondani, s amelyre minden délben harangszó figyelmeztette a híveket. Carvajal pápai legátus III. Frigyes német-római császárt is meg akarta győzni a keresztes hadjáratban való részvételének a szükségességéről. A császári ígéretet azonban nem követték tettek. A magyar uralkodó is. V. László király összehívta az országgyűlést, amelyen személyesen is megjelent. Kíséretében volt Carvajal pápai legátus és Kapisztrán János is. Itt kijelölték a hadiutat, a vezéreket, a hadba szállás időpontját. A király elrendelte az általános nemesi felkelést, aztán hamarosan Bécsbe távozott. 1456. április 7-én érkezett Budára a hír, hogy II. Mohamed Nándorfehérvár ostromára készül, s ennek megszerzése után Magyarország elfoglalását tervezi. II. Mohamed minden eddiginél nagyobb hadjáratra készült: ágyúkat öntetett, hadigályákat, ostromgépeket építtetett, s élelmiszert gyűjtetett. A csata előkészületei A török veszély a magyarokat gyors hadikészületekre serkentette. Hozzáláttak Nándorfehérvár, s a körülötte elterülő többi végvár és a dunai átkelők megerősítéséhez. Carvajal pápai legátus sürgősen kérte a pápát, hogy rendelje el a pápai flotta és Alfonz hajóhadának támadását a törökök ellen. Az egyházfő felszólította Kasztrióta Györgyöt, hogy Albániából induljon hadba. Kérte az olasz városok - Velence, Milánó, Génua, Firenze - segítségét is, mert szerinte Magyarország hadi ereje nem elég a törökök feltartóztatására, s a német-római birodalom császára, s a többi keresztény fejedelem pedig nem küld segítséget. II. Mohamed szultán 1456. júniusának végén indult el Drinápoly mellől az egész birodalomból együvé parancsolt hatalmas török hadsereggel, amely körülzárta az ország legfontosabb déli végvárát, Nándorfehérvárt. Elindulás előtt II. Mohamed többek között kijelentette, hogy „ha elesik a vár, további két hónap alatt övé lesz Magyarország"rítására. A török szultán július 3-án befejezte az ostrom előkészítését, s kétszáz török hadigálya Zimony felé elzárta a Dunát, majd július 4-én megkezdte a vár ágyúzását. Nándorfehérvárt mindössze néhány ezren védelmezték, a Dunán pedig egymáshoz láncolt török hadigályák próbálták megakadályozni az erőd védőinek megsegítését. A vár kapitánya Hunyadi János sógora, Szilágyi Mihály volt. A török ágyúk, ostromgépek szakadatlanul ontották a kő- és vasgolyókat a Nándorfehérvár külső falaira, a védők azonban helytálltak. Mohamed kijelentette: „ha elesik a vár, további két hónap alatt övé lesz Magyarország”. Konstantinápoly meghódítója nemcsak kiváló hadvezér volt, hanem az Oszmán Birodalom újkori szervezete is az ő nevéhez kötődött. A hadsereget átszervezte, és létrehozta a török tüzérséget. E tökéletesített tüzérségnek köszönhette Konstantinápoly bevételét, s ettől remélte Nándorfehérvár elfoglalását is. Az ostrom kezdete Hunyadi János elszántan készülődött a törökök visszaszoEgy szemtanú szerint: „Az első, nagyobbik vár falai majdnem a földdel lettek egyenlők, bár néhány toronyból itt-ott még állva maradt valami. A többi vár tornyait, noha az ágyúgolyók súlyosan megrongálták, még nem dőltek össze". Miután a török gályák a Duna felől ostromgyűrűvel vették körül az erődítményt, a védők teljesen magukra maradtak, s így a folyó északi partján hiába gyűltek a felmentő hadak, az erődítményhez nem juthattak át. Hunyadi János ekkor kétszáz sajkáját megrakta fegyveresekkel és ráúsztatta a török hadihajókra. A törököket felkészületlenül érte a támadás, mert arra gondoltak, hogy az ellenük induló sajkák gyönge kis tákolmányok az ő gályáikhoz viszonyítva. Hunyadi sajkái és a várőrség a török hajóhadat öt órai küzdelem után legyőzte, s Nándorfehérvárnak a magyarokkal való összeköttetését helyreállították. Hunyadi áttörte a blokádot, s katonai utánpótlást vitt a várba. A kirohanás, ami eldöntötte a csatát A törökök általános nagy rohama 1456. július 21-én kezdődött. Az oszmán hadsereg már a belső vár falait ostromolta, s a győzelem jeléül csaknem kitűzték a lófarkas zászlót, amikor egy Dugonics Titusz nevű katona megragadta a török zászlótartót, s magával rántotta a mélybe. Hajnaltájban már a magyar védők újabb elszánt támadása kiszorította a törököket a várból. A Száván túlról időközben több ezres török utánpótlás érkezett. Hunyadi János megtiltotta, hogy bárki is kitörjön a várból, mert újabb török rohamra számított. A hadi helyzet azonban másképpen alakult, mert a keresztesek közül már egyre többen tódultak ki a várból. Kapisztrán János, a ferences barát kétezer katonával indult el a török ágyúállások felé. Szilágyi Mihály hiába kiabált utána: „Ne menjetek, atyám, ne menjetek, mindnyájan elvesztek!" Azonban a török ágyúk nem voltak készek a tüzelésre, kezelőik megfutamodtak. Az első kétezer keresztes után újabb ezrek tódultak a török tábor felé. Hosszas, válságos, ide-oda ingadozó küzdelem után a várból kirohanó Hunyadi János a keresztények javára döntötte el a csata sorsát. A védősereg, kirontva a várkapukon, a keresztes sereg támogatásával teljesen megsemmisítette a hatalmas török hadat. A véres küzdelem belenyúlt az éjszakába, s mire megvirradt, az oszmán sereg táborát hátrahagyva elmenekült. Hunyadi János egyik levelében az eseménnyel kapcsolatban a következőket írta: Végül kirontottunk rájuk a váron kívül és estig harcoltunk velük. (...) A törökök császárának minden ágyúját és hadieszközét elnyertük, ő pedig azokkal, akik megmaradtak elmenekült". A legyőzött, demoralizált török sereg ágyúit, felszerelését odahagyva menekült II. Mohamed szultánnal együtt Szófia felé. Negyvenezer török holttest maradt a csatatéren. DR. GARDA DEZSŐ A nándorfehérvári győzelem valószínűleg legkorábbi (1468) ábrázolása az olmützi Immaculata-templom freskóján