Gyergyói Hírlap, 2018. május (9. évfolyam, 81-101. szám)
2018-05-04 / 83. szám
2 Gyergyói Hírlap ■ 2018. május 4-6., péntek-vasárnap AKTUÁLIS FIZESSEN [LŐ MOST! 1 hónap 3 hónap 6 hónap 12 hónap 20 lej 55 lej 110 lej 220 lej Gyergyói Hírlap Gyergyószék napilapja Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Príma Press Kft. ISSN: 2344-0163 BRAT Lapunk eladási statisztikáit a Romániai Példányszám-auditáló Hivatal (BRAT) hitelesíti. Ügyvezető: Szőke László Projektvezető: Rédai Attila Főszerkesztő: Gergely Imre Vezető szerkesztő: Balázs Katalin Tartalomigazgató: Szüszer-Nagy Róbert Szerkesztőségi tagok: Baricz Tamás Imola Pethő Melánia Tamás Gyopár Korrektúra: Szőcs Levente Tördelőszerkesztés: Gála Zoltán, Haáz Vince Műsormelléklet: Gráf Botond Ügyfélfogadás: Pál Ramona Lapterv: Elekes Zsolt, Szabó Zsolt ■ Az (X)-szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények. ■ A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! ■ Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. ■ Kéziratokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza! ELŐFIZETÉSEKÉRT HÍVJANAK! A Gyergyói Hírlapra előfizethet lapkihordóinknál és a szerkesztőségben. Ha a szerkesztőség telefonszámát, a 0266-361201-et tárcsázza, és bemondja pontos címét, lapkihordóink felkeresik Önt otthonában, náluk megrendelheti lapunkat. 535 500, Gyergyószentmiklós, Szabadság tér 15.szám Telefon: 0266-361201 hirlapífigyergyoi-hirlap.ro marketingí'gyergyoi-hirlap.ro birdetesffgyergyoi-birlap.ro Fax:0266-361513 Hirdetésfelvételes terjesztés a fenti címen hétköznap 8-16 óra között. Honlap: www.gyergyoi-hirlap.ro Telefonszolgálat: 0266-361201 I Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkesztők fogadják naponta 8-18 óra között! Megkérdeztük olvasóinkat Önnek milyen tapasztalatai vannak a személyes adatok védelme kapcsán? Sokan „passzolták" a kérdést, azt írták, semmilyen rossz tapasztalatuk nincs személyes adataik védelmével kapcsolatban. Konkrét visszaélésről nem érkezett információ, de a fényképek megosztása több olvasónkat is zavarja. „Személyes adatokat kérnek akkor is, ha az elkerülhető lenne",- „Sajnos, mindenhol kérik a személyes adatokat. Hogy mire és hogyan használják fel, az még titok számomra",- „Kicsit elkéstek a személyi adataim védelmével. Akármilyen hivatalos helyre megy az ember, mindenhol elkérik az adatait" - olvasható a válaszok között. Egyik olvasónk megjegyzi: „Személyes adatokat nem szabad bárkinek megadni, de sajnos, a hekkereknek köszönhetően senki nincs biztonságban." Egy másik szelvényen ez áll: „Személyes rossz tapasztalatom nincs, de hallottam olyant, hogy aláírattak olyan papírt, ami a más érdekeit szolgálta." Nyilvános telefonszámok? Legtöbben azt teszik szóvá, hogy a telefonszámokhoz illetéktelenek is hozzáférnek, ebből kifolyólag gyakoriak a kéretlen, kellemetlen hívások. „Rossz tapasztalataim vannak. Nem tudom, hogy egyesek honnan tudják a telefonszámomat, de állandóan zavarnak bizonyos cégek. Már többször megmondtam, hogy hagyjanak békén, mert nincs szükségem sem gyógyszerre, sem kivizsgálásra, de hiába". „Néha reklámok kapcsán telefonálnak, és ez bosszant. Tehát a telefontársaságok valószínű, kiadják az adatainkat". „Rendszeresen telefonálnak valami egészségfelmérő cégtől, és már nagyon kellemetlen, hogy vissza kell utasítsam az »egyszeri és megismételhetet ILLUSZTRÁCIÓ: GECSE NOÉMI len« lehetőséget, amit ajánlnak. Nem tudom, mi módon jutottak a telefonszámomhoz, mert én azt is kétszer meggondolom, hogy kinek adom meg". „Fogalmam nincs, hogy hogyan jutnak hozzá a telefonszámokhoz, de én már megjártam. Telefonos csalás áldozata lettem. Azóta csak ismerősök hívását fogadom" - olvasható a válaszokban. Interneten nem biztonságos A közösségi hálón semmilyen adat, fénykép nincs biztonságban - jegyzik meg többen is. A fényképek megosztása éppen annyira lehet zavaró, mint az, ha valaki saját, leírt gondolatait olvassa vissza más neve alatt. „Nagyon idegesítő, hogy egyesek arra vannak rákapva, hogy mindent megosztanak a Facebookon. A fényképeimet más oldalán látom viszont. Ez szerintem már személyiségvédelmi kérdés".„Arról még nem tudok, hogy bárki felhasználta volna rossz célra az adataimat, de az nagyon bosszantó, hogy egyes »barátaim« olyan közös fotót tesznek közszemlére a megkérdezésem nélkül, amit én nem szeretnék a nyilvánosság elé tárni". „Nagyon nagy divat bölcsességeket írni, osztogatni a közösségi oldalon. Ezzel nincs is baj, de egyesek sajátjukként tüntetik fel mások gondolatait. Más tollával ékeskednek. Gusztustalan". „Egy zárt csoportból kerültek a nyilvánosság elé olyan információk, amelyek nem kellett volna kiszivárogjanak. Ebből adódóan többen is kellemetlen helyzetbe keveredtünk" - írják a válaszadók. A közösségi hálón megjelentetett tartalmakhoz bárki hozzáférhet. Emiatt vannak is visszaélések OLÁH ISTVÁN Belőlünk és garázsainkból Egyre kurtább az örökkévalóság. Nem is olyan rég a suszter még egy húron pendült a Nobel-díjas íróval. Mindketten az örökkévalóságnak termeltek: meglátja, kedves szomszéd úr, ez a cipő úgy kiszolgája magát, hogy a talpa ép lesz, amikor maga már nem lesz. Erre a kuncsaft mit sem szólhatott, mert a cipőszernagy valami olyat mondott, amit nem lehet feldolgozni - vagy az élet túl rövid, vagy a bőrt cserezték minden vasnál keményebbre. A boldog időknek immár vége, de az is látszik, hogy az örökkévalóság eszméje addig tartotta magát, míg lehetett. A meghátrálás első nagy jelzése volt, amikor nevezett cipőről azt mondták, egy életre szól. Tehát nem az örökkévalóságnak. Mi pedig tudjuk jól, hogy az élet kurta, némelyek szerint céltalan és összekent, mint a kisgyerek inge. Jó ideje, hogy már csak egy szezonra termelnek a messzi Kínában, az is igaz, csaknem ingyen. Lábbelit, ruhaneműt, miegymást. Az úgynevezett tartós fogyasztási cikkek eltűntek tán a statisztikákból is, minden, ami hagyományosan annak számított. A televízió, mosógép, hűtő, de még a gépkocsi is. Most már az egyetlen proramszerű cél a bolygó nyersanyag- és energiakészleteinek mihamarabbi felélése. A kocsitól, ha már négy- vagy ötéves, ajánlatos megszabadulni, a gyárak csaknem minden esztendőben kihoznak valami egészen újat, ami mellett ez a mostani pont úgy néz ki, mint egy határ a tizennyolcadik század végéről. Maguk a tervezők és a termelők gyorsítják a ciklust, és e logika mentén haladva lefogadom, esztendőnyi használatra garantálják majd az üzembiztonságot. A kocsik is természetesen úgy vannak gyártva, hogy dátumszerűen addig úgy járnak, mint az óra, aztán váltani kell. Olyan rémálom ez, mint a Franz Kafka-i horrorgépezet a fegyenctelepen, már minden emberi beavatkozás nélkül is működik. A posztszocialista, illetve konzumtársadalomban ez viszont elfogadott konvenció. Garázsainkból, de nappalijainkból is kikoptak a teljes emberéletre méretezett dolgok. Belőlünk is. Jól válasszál feleséget magadnak (hát persze, nem is másnak), mert a házasság egész életre szól, így bölcselkedtek az öregek, amit mi nagyjából meg is fogadtunk. A több-kevesebb joggal fiatalnak mondható generáció más törvények szerint él. Egyik testben-lélekben-üzleteiben szerencsés fickó elvált. - Hát persze hogy elköltöztem, mert meglágyult. Mármint ő.- És ez válóok? - Megnyugtatlak, barátom, válni se kellett, mert csak úgy összeköltöztünk. - S hogy lett a két gyerek? Erre hitetlenkedve rám néz, majd azt mondja: hát a gólya hozta! Az ilyen s hasonló gyakorlati példák élettelivé teszik a szentenciát, ami szerint válságban a házasság, a család. - Nem rajtam állt, mondja az illető, neki kellett volna vigyázni hogy ne lottyanjon meg a teste. Minden este futógépre tettem, de rajta már a száguldás sem segített, pilátesz, jóga, aerobik. Pedig bírtam őt, elhiheted. Hát ezért költöztem el. Erről ennyit. Ez az örökkévalóság teljes csődje most és mindörökké.