Gyergyói Hírlap, 2018. május (9. évfolyam, 81-101. szám)

2018-05-04 / 83. szám

2 Gyergyói Hírlap ■ 2018. május 4-6., péntek-vasárnap AKTUÁLIS FIZESSEN [LŐ MOST! 1 hónap 3 hónap 6 hónap 12 hónap 20 lej 55 lej 110 lej 220 lej Gyergyói Hírlap Gyergyószék napilapja Megjelenik munkanapokon. Kiadó: Príma Press Kft. ISSN: 2344-0163 BRAT Lapunk eladási sta­tisztikáit a Románi­ai Példányszám-auditáló Hivatal (BRAT) hitelesíti. Ügyvezető: Szőke László Projektvezető: Rédai Attila Főszerkesztő: Gergely Imre Vezető szerkesztő: Balázs Katalin Tartalomigazgató: Szüszer-Nagy Róbert Szerkesztőségi tagok: Baricz­ Tamás Imola Pethő Melánia Tamás Gyopár Korrektúra: Szőcs Levente Tördelőszerkesztés: Gál­a Zoltán, Haáz Vince Műsormelléklet: Gráf Botond Ügyfélfogadás: Pál Ramona Lapterv: Elekes Zsolt, Szabó Zsolt ■ Az (X)-szignóval ellátott szövegek fizetett reklámok, közlemények. ■ A megjelent írások nem feltétlenül a szerkesztőség véleményét tükrözik! ■ Szerkesztőségünk fenntartja a jogot, hogy a beérkezett levelek és másféle írások közléséről döntsön. ■ Kéziratokat nem őrzünk meg, és nem küldünk vissza! ELŐFIZETÉSEKÉRT HÍVJANAK! A Gyergyói Hírlapra előfizethet lapkihordóinknál és a szerkesztőségben. Ha a szerkesztőség tele­fonszámát, a 0266-361201-et tárcsázza, és be­mondja pontos címét, lapkihordóink felkeresik Önt otthonában, náluk megrendelheti lapunkat. 535 500, Gyergyószentmiklós, Szabadság tér 15.szám Telefon: 0266-361201 hirlapífigyergyoi-hirlap.ro marketingí'gyergyoi-hirlap.ro birdetesffgyergyoi-birlap.ro Fax:0266-361513 Hirdetés­­felvételes terjesztés a fenti címen hétköznap 8-16 óra között. Honlap: www.gyergyoi-hirlap.ro Telefonszolgálat: 0266-361201 I Észrevételét, panaszait, megjegyzéseit a szerkesztők­­ fogadják naponta 8-18 óra között! Megkérdeztük olvasóinkat Önnek milyen tapasztalatai vannak a személyes adatok védelme kapcsán? S­okan „passzolták" a kérdést, azt írták, semmilyen rossz tapasztalatuk nincs szemé­lyes adataik védelmével kapcso­latban. Konkrét visszaélésről nem érkezett információ, de a fényké­pek megosztása több olvasónkat is zavarja. „Személyes adatokat kérnek akkor is, ha az elkerülhető len­ne",- „Sajnos, mindenhol kérik a személyes adatokat. Hogy mi­re és hogyan használják fel, az még titok számomra",- „Kicsit el­késtek a személyi adataim vé­delmével. Akármilyen hivatalos helyre megy az ember, minden­hol elkérik az adatait" - olvasható a válaszok között. Egyik olvasónk megjegyzi: „Személyes adatokat nem szabad bárkinek megadni, de sajnos, a hekkereknek köszön­hetően senki nincs biztonság­ban." Egy másik szelvényen ez áll: „Személyes rossz tapasztalatom nincs, de hallottam olyant, hogy aláírattak olyan papírt, ami a más érdekeit szolgálta." Nyilvános telefonszámok? Legtöbben azt teszik szóvá, hogy a telefonszámokhoz illeték­telenek is hozzáférnek, ebből ki­folyólag gyakoriak a kéretlen, kellemetlen hívások. „Rossz ta­pasztalataim vannak. Nem tu­dom, hogy egyesek honnan tudják a telefonszámomat, de állandó­an zavarnak bizonyos cégek. Már többször megmondtam, hogy hagyjanak békén, mert nincs szükségem sem gyógyszerre, sem kivizsgálásra, de hiába".­ „Néha reklámok kapcsán telefonálnak, és ez bosszant. Tehát a telefon­­társaságok valószínű, kiadják az adatainkat".­ „Rendszeresen tele­fonálnak valami egészségfelmérő cégtől, és már nagyon kellemet­len, hogy vissza kell utasítsam az »egyszeri és megismételhetet­ ILLUSZTRÁCIÓ: GECSE NOÉMI len« lehetőséget, amit ajánlnak. Nem tudom, mi módon jutottak a telefonszámomhoz, mert én azt is kétszer meggondolom, hogy ki­nek adom meg".­ „Fogalmam nincs, hogy hogyan jutnak hozzá a tele­fonszámokhoz, de én már meg­jártam. Telefonos csalás áldozata lettem. Azóta csak ismerősök hí­vását fogadom" - olvasható a vá­laszokban. Interneten nem biztonságos A közösségi hálón semmilyen adat, fénykép nincs biztonság­ban - jegyzik meg többen is. A fényképek megosztása éppen annyira lehet zavaró, mint az, ha valaki saját, leírt gondolata­it olvassa vissza más neve alatt. „Nagyon idegesítő, hogy egyesek arra vannak rákapva, hogy min­dent megosztanak a Facebookon. A fényképeimet más oldalán lá­tom viszont. Ez szerintem már személyiségvédelmi kérdés".­­„Arról még nem tudok, hogy bár­ki felhasználta volna rossz cél­ra az adataimat, de az nagyon bosszantó, hogy egyes »baráta­im« olyan közös fotót tesznek közszemlére a megkérdezésem nélkül, amit én nem szeretnék a nyilvánosság elé tárni". „Na­gyon nagy divat bölcsessége­ket írni, osztogatni a közösségi oldalon. Ezzel nincs is baj, de egyesek sajátjukként tüntetik fel mások gondolatait. Más tollá­val ékeskednek. Gusztustalan". „Egy zárt csoportból kerültek a nyilvánosság elé olyan informá­ciók, amelyek nem kellett volna kiszivárogjanak. Ebből adódóan többen is kellemetlen helyzet­be keveredtünk" - írják a vá­laszadók. A közösségi hálón megjelentetett tartalmakhoz bárki hozzáférhet. Emiatt vannak is visszaélések OLÁH ISTVÁN Belőlünk és garázsainkból Egyre kurtább az örökkévalóság. Nem is olyan rég a suszter még egy húron pendült a Nobel-díjas íróval. Mindket­ten az örökkévalóságnak termeltek: meglátja, kedves szomszéd úr, ez a cipő úgy kiszolgája magát, hogy a talpa ép lesz, amikor maga már nem lesz. Erre a kuncsaft mit sem szólhatott, mert a cipőszernagy valami olyat mondott, amit nem lehet feldolgozni - vagy az élet túl rövid, vagy a bőrt cserezték minden vasnál keményebbre. A boldog időknek immár vége, de az is látszik, hogy az örökkévalóság eszméje addig tartotta magát, míg lehetett. A meghátrálás első nagy jelzése volt, amikor nevezett cipőről azt mondták, egy életre szól. Tehát nem az örökkévalóságnak. Mi pedig tudjuk jól, hogy az élet kurta, némelyek szerint céltalan és összekent, mint a kisgye­rek inge. Jó ideje, hogy már csak egy szezonra termelnek a messzi Kínában, az is igaz, csaknem ingyen. Lábbelit, ruhaneműt, miegymást. Az úgynevezett tartós fogyasztási cikkek eltűntek tán a statisztikákból is, minden, ami hagyo­mányosan annak számított. A televízió, mosógép, hűtő, de még a gépkocsi is. Most már az egyetlen proramszerű cél a bolygó nyersanyag- és energiakészletei­nek mihamarabbi felélése. A kocsitól, ha már négy- vagy ötéves, ajánlatos meg­szabadulni, a gyárak csaknem minden esztendőben kihoznak valami egészen újat, ami mellett ez a mostani pont úgy néz ki, mint egy határ a tizennyolcadik század végéről. Maguk a tervezők és a termelők gyorsítják a ciklust, és e logika mentén haladva lefogadom, esztendőnyi használatra garantálják majd az üzem­­biztonságot. A kocsik is természetesen úgy vannak gyártva, hogy dátumszerűen addig úgy járnak, mint az óra, aztán vál­tani kell. Olyan rémálom ez, mint a Franz Kafka-i horrorgépezet a fegyenctelepen, már minden emberi beavatkozás nélkül is működik. A posztszocialista, illetve kon­­zumtársadalomban ez viszont elfogadott konvenció. Garázsainkból, de nappalija­inkból is kikoptak a teljes emberéletre méretezett dolgok. Belőlünk is. Jól vá­lasszál feleséget magadnak (hát persze, nem is másnak), mert a házasság egész életre szól, így bölcselkedtek az öregek, amit mi nagyjából meg is fogadtunk. A több-kevesebb joggal fiatalnak mondható generáció más törvények szerint él. Egyik testben-lélekben-üzleteiben szerencsés fickó elvált. - Hát persze hogy elköltöz­tem, mert meglágyult. Mármint ő.- És ez válóok? - Megnyugtatlak, barátom, válni se kellett, mert csak úgy összeköltöztünk. - S hogy lett a két gyerek? Erre hitetlen­­kedve rám néz, majd azt mondja: hát a gólya hozta! Az ilyen s hasonló gyakorlati példák élettelivé teszik a szentenciát, ami szerint válságban a házasság, a család. - Nem rajtam állt, mondja az illető, neki kellett volna vigyázni hogy ne lottyanjon meg a teste. Minden este futógépre tet­tem, de rajta már a száguldás sem segí­tett, pilátesz, jóga, aerobik. Pedig bírtam őt, elhiheted. Hát ezért költöztem el. Erről ennyit. Ez az örökkévalóság teljes csődje most és mindörökké.

Next