Gyermekgyógyászat, 1997 (48. évfolyam, 1-6. szám)
1997 / 2. szám - EREDETI KÖZLEMÉNYEK - Böröczk Márta: A Hellbrügge-féle Fejlődésrehabilitációs Központban járva..: Montessori-terápia - pedagógusszemmel
II. A Montessori-terápia szerepe mozgásfogyatékos gyermekek fejlesztésében Gönczi Katalin gyógytornász, Montessori terapeuta Az 1995/96-os tanévben Münchenben részt vettem a diplomát adó Nemzetközi Montessori Kiegészítő Képzésen. (Ezúton kifejezem köszönetemet a meghívásért és lehetőségért Hellbrügge és Péter profeszszor uraknak.) Gyakorlatom egyik részét egy Montessori-óvodában szereztem, másik részét gyönyörű természeti környezetben, egy kórházon belül kialakított thüringiai rehabilitációs gyermekközpontban (Kinderzentrum in Eichsfeld). A kezelő team 2 orvosból, 2 pszichológusból, 1 logopédusból, 1 szenzoros integrációt illetve müncheni fejlődésdiagnosztikát végző szakemberből, 1 gyógytornászból és 1 Montessori terapeutából áll. Itt kizárólag ambulánsan zajlanak a foglalkozások, azaz a szülők hozzák heti 1-2 alkalommal a gyermekeket gyógytornára vagy Montessori-terápiára. Nem ritka, hogy egy páciens többféle kezelésben is részesül, pl. a gyógytorna után Montessori-terápiában vagy fordítva. Néhány példát említek azok közül az esetek közül, amelyekkel a Montessori terápiában találkoztam: meningomielocele miatt kerekesszékben ülő alsóvégtagi bénult gyerek; kerekesszékben ülő gyerek spasztikus tetraparézissel; spasztikus hemiparézis; hydrocephalusos, schnittel ellátott gyerek; terápia rezisztens epilepszia miatti koordinációs - és koncentrációs zavarokkal küzdő gyerek; Morbus Down, hyperaktivitás-szindróma stb. A Montessori eszközökkel végzett tevékenység, játék során tökéletesedik a kézügyesség, a tekintet és a kézmozdulatok összehangolása. A kézhasználat a beszéd és az értelmi fejlődés alapját képezi, Montessori szavaival élve: „A megfogástól a felfogásig”. Az eszközök egyik része például izoláltan fejleszti a felületek megkülönböztetésének képességét, a hőérzékelést, a térbeli formák tapintás útján való felismerését. Az írásproblémákkal küzdő gyermekeknek nagy segítséget jelentenek a dörzspapírból készült nagyméretű betűk, valamint a toll fogását, vezetését gyakoroltató eszközök. A matematikai mennyiségeket mind kézbe foghatják, a számolást és a különböző algebrai alapműveleteket sok mozgással, a térben konkrétan végezhetik. A „mindennapi élet gyakorlataival”, a saját magáról és környezetéről való gondoskodásra tanítjuk meg a gyereket.Egyedülállóak például az önálló öltözködést gyakoroltató eszközök, sokaknál a legnagyobb sikerélményt jelenti egy gomb begombolása vagy a színes szalagok helyes megkötése. A kedvencek közé tartoznak a kanalazó, öntögető gyakorlatok, amelyek a kulturált étkezéshez szükséges kanál-csésze fogáson kívül az egyenes testtartást és a koordinációs képességet is javítják. Az eszközöket úgy kell kiválasztani, szükség esetén átalakítani, hogy azok az adott fogyatékoshoz igazodjanak. Ezért a terapeuta kínálja föl a megfelelő dolgokat, mégis a kis páciens maga veszi le a polcról és a terapeuta segítségével ő viszi a munkaterületre azt, amit a kínálatból kiválasztott. Az önállóan járni nem tudók kerekeken guruló, fából készült „tálcán” tudják az eszközöket az alacsony polcról elhozni. A terapeuta szerepe abban segíteni a gyereknek, hogy az a lehető legönállóbban vigyen véghez egy eredményes folyamatot. A kerekesszékben ülőket, ha lehet kiültetik az állítható magasságú asztalhoz elhelyezett kis székre, vagy a földre terített kis szőnyegen ülve, fekve is dolgozhatnak. A mozgásfogyatékosoknál felhasználunk kiegészítő eszközöket, amelyek segítenek a stabil testtartásban, illetve a testi-lelki feszültség oldásában. (Ilyen eszközök pl.: a hengerpárnák, tornahengerek, nagy Robath-labda.) A legtöbb eszköz megkívánja a térben való helyzet, illetve helyváltoztató mozgást, mint egyik asztaltól a másikig elmenni, egyik szőnyegtől a másikig elkúszni, elmászni, asztalról valamit levenni és a földre letenni, valamit körbe megkerülni stb.