Gyógyászat, 1867 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1867-09-21 / 38. szám
Hetedik évfolyam 1867. II. SZ. Pest, September 21. GYÓGYÁSZAT. AZ ORVOSTUDOMÁNY hazai és külföldi fejlődésének, különösen a gyógygyakorlatnak .^KÖZbÖNYKá© Szerkesztő-tulajdonos: Poor Imre tr. Tartalom: A veleszületett vagy örökölt bujakórral. — Éjjel-látási receglob. — Lapszemle. Tetanus traumaticus gyógyítása. Csontdarab mint hólyagkő okozója. A Liebig-féle leves bírálata. — Tárca. Az 1866-iki cholera-járvány Nyitra vmegyében. — Különféle. A veleszületett vagy örökölt BUJAKÓRRÓL. *) SZOHNER JÓZSEF tr. gyakorló orvostól Pesten. A bujakórnak öröklés általi származását már Paracelsus állította a bujakórtan tudományos megalapításának első korszakában, mely a 16 századra esik. A majdnem 2 századdal későbben megjelent és nagy feltűnést okozott Hunter tana azonban , mely hitelét majdnem napjainkig fönntartó, alaptalannak nyilvánító azon fölvételt, hogy a bujakóri méregnek átvitele rendes váladékok és a vér által eszközöltethetik s hogy az ondó mint a herék rendes váladéka, vagy az anyai vér bujakórossá válhatván, bujakóros magzatnak nemzésére fertőző forrásul szolgálhatna; minek nyomán minden veleszületett kórállapot sömörös, görvélyes kórvegynek számítatott be. Ezen téves tantétel, mely számos jeles követőre talált, kik közül Cooper, Dupuytreen, Rust a nevezetesbek, s átalánosan ismertek, sokáig fönntarta magát a gyakorlatban, és Swedhauer volt az első, ki Hunter hibás észleletből merített téves állításának értékét megingató, s a valósággal megegyező Paracelsus tanának igazságához tért vissza, azon különbséggel hirdetvén a bujakórnak öröklés általi származását, miszerint az csak az apa alkati bujakórjának volna kizárólagos szüleménye. Jelenleg már legyőzött álláspontnak tekinthető az örökletes bujakór létezése és származása felöli kétely, s az ujabbkori szabatos kórbuvárlat vívmányai folytán, miket Bärensprung, *) Fel lön olvasva kivonatban a m. orvosok és természetvizsgálók XII. nagygyűlésének III. orvos-sebészi szakülésén (645. old.). A szerk.