Gyógyászat, 1869 (9. évfolyam, 1-52. szám)
1869-09-11 / 37. szám
-e£X 578 кз*- ez nem azért történik, mintha e tényt érdemén felül szándékoznám kiemelni, hanem egyedül azért, hogy ügyfeleimnek megmutassam, mily könnyen, szerencsésen, minden közbeeső akadály nélkül, s teljes gyógysikerrel lehet petefészektömlőirtást végrehajtani , és ha ez által kartársaimra buzdítólag hatok, ha sikerem által bátrabbak s határozottabbak leendőnek, segélyt nyújtván azon számos egyénnek, kik hazánkban petefészektömtével vannak sújtva, akkor kétszeresen megoldottam feladatomat. Toszt Dorottya, 19 éves, r. kath., német származású, székesúti születésű hajadon, egészséges, még élő szülők gyermeke, hagymázon kívül nem emlékezik semmi más, még gyermekkori betegségre sem, melyben szenvedett volna. 16 éves korában először s minden baj nélkül jelent meg havi vérzése, mely tartamra, mennyiségre és minőségre, úgy szintén 4 heti visszatérésre nézve is mindig rendes volt, míg aztán 2 év előtt a havi tisztulás alatt hús eső alkalmával melegebb ruhák hiányában meghitte magát, melynek folytán a vérzés megszűnt, s csak három hó után jelent meg ismét. Ezen idő alatt, úgy szintén egy évvel később sem használt gyógyszert. Bár a havi tisztulás ez időtől fogva egy egész éven át nem mutatkozik, mindazáltal az neki semmi kellemetlenséget sem okozott. Ezen év után újra megjelent a vérzés a rendes időközökben, utólszor 9 nappal a műtétei előtt. A havi baj előtt, úgy szintén annak tartama alatt soha sem érzett legcsekélyebb fájdalmat vagy alkalmatlanítást sem, s mint azelőtt, úgy most is teljesen egészségesnek érezte magát, dacára annak, hogy ereje csökkent. Másfelől azonban a has terjedelmének növekedését észleli. Megképeztetvén ez utóbbi körülmény felől, a következő részleteket adta tudtomra. Kevéssel a két év előtt elmaradt havi vérzés után a fancsontok fölött egy kis, fájdalom nélküli daganat mutatkozott, mely folyvást s szabályszerűleg növekedett, mint a teherbeesésnél, azon időt is hozzá számítva, midőn még vérzései voltak. A faluban gúny tárgyává lön, s terhességet fogtak rá, mi kedélyét s szűzies szemérmét — mert valóban szűz volt — fájdalmasan érinté. A dag alólról fölfelé növekedett, s csak az utóbbi időkben törté ki a szivgödröt és ágyéktájakat. Valami nyomasztó érzést, vagy éppen fájdalmat, mit a teher súlya okozott volna, soha sem észlelt. A húgyelválasztás könnyen történt s csupán a székletétel volt kissé nehezítve , anélkül azonban, hogy étvágya vagy emésztése gátolva lett volna. Ami — szemérme megsértésén kivül — leginkább bántotta, az testi erejének folytonos csökkenése és azelőtt telt formáinak elsoványodása volt. A beteget magán-gyógyintézetembe vettem föl, melyet — mellesleg mondva — mintegy 8 év előtt alapítottam, miután Arad város lakóinak, s az egész környéknek java és szükségletei annak életbeléptetését szigorúan követelték. Ezen, naponta nagyobb elismerésnek örvendő gyógyintézetet Herczfeld Sándor tudor barátommal egyetemben sajátomból s a csekély 50 krajcárnyi ellátási díjból máig is a legátalánosabb megelégedésre tartom föl. Betegemet egy jól fűtött és szellőztetett szobában helyeztem el, a legízletesebb, s legtáplálóbb ételeket, úgy szintén kávét, húst, tésztát, bort, sőt sört is nyújtottam neki, derült és száraz időben járkálni küldtem, s Pollák Gyula tudor barátommal — kinek ezúttal legszivélyesebb köszönetemet nyilvánítom — gyakran és különböző időben megvizsgálván, a következő jelen állapotot jegyeztem föl: