Gyógyászat, 1874 (14. évfolyam, 1-52. szám)

1874-05-16 / 20. szám

­в.гх 294 кК- egyszerű vizsgálatra, valamint könnyebb gyógymiveletekre, szabad világító forrás mellett, távolról sem tartom azt oly alkalmasnak egy különleges orvos hosszantartó, vagy behatóbban operatív tevé­kenységére. A fej egy pontban van rögzítve, melytől alig szabad vonalakra eltérnie, legtöbbnyire igen kényelmetlen, bizonyos körülmények között — a beteg torokrészeinek rendellenes alkata, nagy különbség a testmagasságban stb. — egyenesen kínossá, fajuló helyzet mellett. A műtét tere mintegy túlságos magasan fekszik, viszonyítva a műtő helyzetéhez, mi­által a karok mozdu­latai természetesen sokat veszítenek biztosságukból. S e mellett még a beteg minden mozdulata fokozott befolyással van. Szabad világforrás mellett még mindez csak tűrhető, de egyenesen kín­lódássá válik, ha még azon egyetlen vonalra is vagyunk szorítva, a­melyben egy összetett készülék lencséin át vezetett sugarak futnak. Igaz, hogy idővel megtanulja az ember e nehézségeket legyőzni, azt hiszem azonban, hogy ez teljesen soha sem sikerül. Ezen készülékek ugyan mind tetszésen vannak kiállítva, áruk azonban szolgálataikhoz képest még igen magas. Leginkább aján­landó — de szintén drága — volna még a Mackenzie-féle, mely számos dió­ izületés miatt bármely helyzetbe hozható. Lencséket egyedül, csak két alakban láttam használni. A Párisban igen elterjedt zsebkészülék áll, egy sárgaréz keretből, mely bármely lámpára alkalmazható. Ezen ül elöl a lencse, mely közvetlen a láng elé jut, hátul egy kis selyem fal, a világosság visszatartása végett. A bútor darab, melyen a lámpa áll, az orvos és beteg között, az előbbinek feje,­­ a részére ugyan elvakított, melegétől azonban egyáltalán meg nem fosztott lámpának, a közvetlen közelében van, meglehetősen oldalt az erősen összpon­tosított s csak egy kis kört bevilágító sugarak egyenes irányától. Az orvos karjai a lámpát jobbról-balról ölelik körül. E módszer igen kényelmetlen. A másik alak a világító golyók (Schusterkugel). A leg­egyszerűbb és legelőnyösebb a gégének minden mesterséges meg­világítási módszerei között. Mint igen nagy termésű gyűjtőlencsék, nagy mennyiségű sugarakat fogva föl, igen erős világosságot adnak. Egy világító készülék végleges eredménye végtére is csak­­ a felfogott sugarak tömegétől függ. Egy adott sugár köteg, bár­mily alkotású készülék segítségével sem adhat soha fényesebb lángképet, mint első és legegyszerűbb összegyűjtetésének pont­jában. Ellenkezőleg több lencsék és tükrök közbeszúrása által csakis gyöngíthetjük azt a szétszórás és absorptio következtében. Fraenkel világításának tehát okvetlen gyöngébbnek kell lennie, mintha egyszerűen a lencse gyupontját használta volna, minthogy

Next