Gyógyászat, 1874 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1874-05-16 / 20. szám
в.гх 294 кК- egyszerű vizsgálatra, valamint könnyebb gyógymiveletekre, szabad világító forrás mellett, távolról sem tartom azt oly alkalmasnak egy különleges orvos hosszantartó, vagy behatóbban operatív tevékenységére. A fej egy pontban van rögzítve, melytől alig szabad vonalakra eltérnie, legtöbbnyire igen kényelmetlen, bizonyos körülmények között — a beteg torokrészeinek rendellenes alkata, nagy különbség a testmagasságban stb. — egyenesen kínossá, fajuló helyzet mellett. A műtét tere mintegy túlságos magasan fekszik, viszonyítva a műtő helyzetéhez, miáltal a karok mozdulatai természetesen sokat veszítenek biztosságukból. S e mellett még a beteg minden mozdulata fokozott befolyással van. Szabad világforrás mellett még mindez csak tűrhető, de egyenesen kínlódássá válik, ha még azon egyetlen vonalra is vagyunk szorítva, amelyben egy összetett készülék lencséin át vezetett sugarak futnak. Igaz, hogy idővel megtanulja az ember e nehézségeket legyőzni, azt hiszem azonban, hogy ez teljesen soha sem sikerül. Ezen készülékek ugyan mind tetszésen vannak kiállítva, áruk azonban szolgálataikhoz képest még igen magas. Leginkább ajánlandó — de szintén drága — volna még a Mackenzie-féle, mely számos dió izületés miatt bármely helyzetbe hozható. Lencséket egyedül, csak két alakban láttam használni. A Párisban igen elterjedt zsebkészülék áll, egy sárgaréz keretből, mely bármely lámpára alkalmazható. Ezen ül elöl a lencse, mely közvetlen a láng elé jut, hátul egy kis selyem fal, a világosság visszatartása végett. A bútor darab, melyen a lámpa áll, az orvos és beteg között, az előbbinek feje, a részére ugyan elvakított, melegétől azonban egyáltalán meg nem fosztott lámpának, a közvetlen közelében van, meglehetősen oldalt az erősen összpontosított s csak egy kis kört bevilágító sugarak egyenes irányától. Az orvos karjai a lámpát jobbról-balról ölelik körül. E módszer igen kényelmetlen. A másik alak a világító golyók (Schusterkugel). A legegyszerűbb és legelőnyösebb a gégének minden mesterséges megvilágítási módszerei között. Mint igen nagy termésű gyűjtőlencsék, nagy mennyiségű sugarakat fogva föl, igen erős világosságot adnak. Egy világító készülék végleges eredménye végtére is csak a felfogott sugarak tömegétől függ. Egy adott sugár köteg, bármily alkotású készülék segítségével sem adhat soha fényesebb lángképet, mint első és legegyszerűbb összegyűjtetésének pontjában. Ellenkezőleg több lencsék és tükrök közbeszúrása által csakis gyöngíthetjük azt a szétszórás és absorptio következtében. Fraenkel világításának tehát okvetlen gyöngébbnek kell lennie, mintha egyszerűen a lencse gyupontját használta volna, minthogy