Gyógyászat, 1876 (16. évfolyam, 1-52. szám)
1876-10-14 / 42. szám
táplált és mindig víg kedélyű leányka, i. é. február 20-án este fejfájással, nyelés nehézséggel, bágyadtan és levertem kelleténél korábban lefeküdt. Másnap korán elhivattam, azonnal el is mentem, s a leánykát lázban találtam, fejfájásról és nehéz nyelésről panaszkodott. A száj- és törökőrt megvizsgáltam, a jobb mandulán egy nagy kendermag nagyságú piszkos fehér szürke foltot találtam, a duzzadt jobb mandulának megfelelőleg külsőleg a sejtszövet fellazult és tésztás vizenyős állományú. Harmadnapra a mandulák, lágy és kemény szájpad egy része sűrű, piszkos sárga, de beztelen genytöl fedett. Tudva, hogy a szülök fölötte szeretik ezen kis leányt, kissé meghökkentem mindezek után. Megtiltottam, hogy a többi gyermekek beteggel érintkezzenek (de ami hiába volt), s külsőleg langyos meleg pépes borogatást, belsőleg pedig mészvizet öblögetésre, és befúvásra jegesedett carbolsav, kénvirág és hársfahéj szénporból port készítettem és azt reggel este nádszáron keresztül használtam. Ezen gyógykezelést február 28-áig folytatom, mialatt folytonos javulást észleltem, azaz a jobb mandulán, a torok- és szájürben első három nap a lágy részek mind genyes büzetlen folyadékká szétestek, de az erős öblögetések és behívások következtében a sarjadzás csakhamar, azaz már a betegség negyed napján észleltetett. Beteg március 4-én, azaz a betegség 15-dik napján felkelt, a szobában járkált, étvágya javult és előbbi vidámságát visszanyeri. Azonban március 6-án ismét hozzá hivattam, hogy vizsgálnám meg újra a torok- vagy szájürt, mert beszédjét alig érthetni. Szónak engedtem, megvizsgáltam, a torokűrben egy kis pirosságot kivéve semmit, az orrűrben pedig épen semmit sem találtam. A szülők újra sírtak, hogy az ő leányuk csak ezen orron keresztüli beszédet, illetőleg nyafogást meg ne tartsa. Az orrürben timsóoldat befecskendést rendeltem, míg március 10-én látogatás alkalmával a leányka panaszkodik, hogy tegnap óta nem lát olvasni, s ha valamire néz, elmosódik előtte. Magamhoz rendeltem, szemeit a tükörrel megvizsgálandó, de ott mit sem találtam. A leánykának higanykenőcsöt halánték és homloktáj bedörzsölésére rendeltem, továbbá meghagytam, hogy sokat járjon a szabad levegőn. Ezen rendelésem használt ugyan valamit, a leányka beszéde tökéletesen javult, de látása még mindig homályos maradt. Május havában a szülőknek tanácsolom, vigyék el Pestre szakorvoshoz. El is vitték Pestre, de mi okból, orvoshoz nem mentek. A leány 14 napig időzött Pesten, és aztán teljes ép látással jött haza, a nélkül hogy gyógykezeltetett volna. II. eset: Weinberger Albert házai 19 éves középszerűen táplált, i. e. március 17-én roszul érze magát fejfájásról, tagszaggatás és nehéz nyelésről panaszkodott. Helyben orvos nem lévén, csak harmadnapra folyamodott hozzám orvosi segélyért. Midőn elmentem hozzá, már roppant nagy lázban és alig érthetően beszélve találtam. Megvizsgálva, külsőleg nyaka baloldalán puha tésztás állományú végsőig duzzadt sejtszövetet találtam. A száj- és törökőrt a mennyire még a duzzadtságtól megvizsgálni lehetett, megnéztem, de ott egészséges részt alig láthattam, mert az egész genyben úszott. Azonnal külsőleg pépes meleg borogatást, belsőleg pedig fenn említett szerelmet ajánlottam. Március 20-án újból meglátogattam betegemet, megvizsgálva, már egy kis vörös vart a genytengerben találtam. Nyolc nap alatt négyszer elmentem és annyira a mennyire beteg bajából kiépült. Ápril 12-én esetleg Bátán dolgom volt, fenn említett betegem a boltajtó előtt állt, intett, hogy a kocsival álljak meg, akarna velem beszélni. Leszálltam, ő megszólított, de én alig érthettem az orrán keresztüli beszédjét, s ekkor mondá atyja, hogy bekövetkezett, amit a betegség tartalma alatt már jeleztem, rosz beszéd s rész látás. Beteget rögtön magammal Báttaszékre vittem, ahol kellő türelemmel és