Gyógyászat, 1888 (28. évfolyam, 1-53. szám)

1888-08-19 / 34. szám

Huszonnyolczadik évfolyam. 34. SZ, Budapest, 1888 augusztus 19. A GYÓGYÁSZAT előfizetési ára : egy évre 10 frl — kr. fél évre 5 « — « negyed évre 2 « 50 « on­os kövér­de­kek fele­t fizetik.GYÓGYÁSZAT AZ ORVOSTUDOMÁNY ELŐFIZETÉSI DIJAK kéziratok és a lapot érdeklő egyéb tudó­sítások a szerkesztő­kiadóhoz: "Budapest Kigyó-utcza ", intézendő­­. hazai és külföldi fejlődésének, különösen az orvosi gyakorlatnak közlönye. Laptulajdonos : KOVÁCS JÓZSEF tanár, Szerkesztő-kiadó: SCHACHTER MIKSA tr. Főmunkatárs: SZÉNÁS­Y SÁNDOR tr. A heveny genyedő lábfolyamatok aetrologiájának jelen állása. (Közlemény Kovács József tanár I. sebészi korodájáról.) Makara Lajos Jr., műtőorvostól. A gyakorlat által elfoglalt orvosnak ideje nem igen engedi, hogy a napi­renden levő, de még teljesen meg nem világított kérdéseket a vizsgálatok egész sorozatán át kövesse, hogy az ellentétes vélemények fölött kritikát gyakoroljon, pedig az orvosi tudománynak még sok tekintetben hézagos volta sarkalja őt, hogy örömmel üdvözölje az igazság halvány sugarát is, mely a betegségek megítélésében, vagy azok gyógykezelésében világosságot nyújt. A szakközlönyök feladata tehát az egyes kérdéseket időn­ként tárgyalni, összefoglalni és megbírálni az eddig elért eredményeket. Ezek indítottak engem is arra, hogy a ge­ngedő lábfolyamatok tényezőiről áttekintést nyújtsak, mi­után ezen, a gyakorlati sebészetre nézve is rendkívül fontos kérdés nálunk egész terjedelmében még ismertetve nem lett. *** Hueter volt az első, a­ki határozottan kifejezte meggyő­ződését az iránt, hogy a gengedést mikrobák fertőzése okozza. Ezen tétel bebizonyításában Ogston, Rosenbach és Passet voltak az úttörők. Dolgozataikat számos ellenőrző­­ és kutató vizsgálat követte, miáltal állításaik megerősítve, azok határai kibővítve lőnek. Ogston leírja, hogy 64 lobos tályog genyében górcsői vizsgálatnál mindig talált mikrobákat. Rosenbach nem elégszik meg a górcső nyújtotta ered­ménynyel, hanem a Koch-féle tenyésztés útján igyekezik­­ megállapítani a fajokat. Állatkísérletei alapján le is ír négy,­­ genyedést okozó coccusfajt, ú. m. a staphylococcus pyoge­nes aureus­ és albust, a streptococcus pyogenest és a micro­coccus pyog. tenuist. Passet lényegében ugyanazon ered­ményekre jutott, csakhogy ő elkülönítések által már nyolc­­­féle fajt tudott megállapítani, névleg öt staphylococcust: pyog.­aureus, citreus és albust, továbbá stapho­cereus albus és flavust, a streptococcus pyogenest, egy a pneumonia coccusához hasonlót, végül a bacillus pyogenes foetidust. Ezeken kívül találunk ugyan itt-ott a későbbi vizsgá­lóknál egyes mikrobákat leírva, melyek úgy látszik, szintén genyedést okoznak de minthogy tüzetesen tanulmányozva nincsenek, vagy csak kivételesen fordulnak elő, úgy hiszem, mellőzhetjük. Míg az acut genyedéseknél mindig sikerül kimutatni pyogen mikroorganismust, hiába keressük ezeket az úgy­nevezett hideg tályogoknál. A búvárok egybehangzó vizs­gálati eredménye mutatja, a­mit tíz esetben mi is tapasz­taltunk a vizsgálatnál, hogy ezeknél sem górcsővel, sem oltásokkal nem sikerül a fent nevezett mikrobákat találni, ellenben a tályogfal pontos átvizsgálása mellett sok esetben látjuk a tuberculosis bacillusát. Már ezen körülmény maga határozottan mutatja, hogy ezek más csoportba tartoznak, más setiologicus tényező szerepel ezeknél. *** Ha valamely acut lob kíséretében keletkezett genyből vékony réteget fedő lemezre szárítunk, azután valamely alkalmas anilin színnel pl. fuchsinnal megfestjük, homogén immersios lencsével való vizsgálásnál minden látótérben akadunk coccusokra, melyek apró, gömbölyded képletek, átmérőjük a milliméternek csak Veoo—Vivoo-ad részét teszi. Ily rendkívüli kicsinységek mellett megérthetjük, hogy — mint Ogston számításai mutatják — egy köbmilliméter genyben 900,000-től 45,000,000-ig mehet a pyogen coccu­­sok száma. Majd különállón látjuk őket, majd csoportosulva kettő­sével — diplococcus — vagy többed magukkal; az utóbbi esetben lehet az elrendeződés többé-kevésbé rendezett fürt­­szerű — staphylococcus — vagy lánczalakú egymásután­ban — streptococcus. Ezen górcsős lelet azonban korántsem elegendő a fajok felismerésére, mert míg a staphylococcusok közt górcső alatt biztos alaki különbséget nem tudunk felfedezni, azon körülmény, hogy rövidebb lánczot is képezhetnek, meg­szünteti a streptococcus pyogenestől való biztos megkülön­böztetést is. Máskép áll a dolog, ha szilárd tápanyagra — mint a burgonya, gelatinával vagy agar-agarral készült peptonos husié, és megszilárdult vérsavó — átoltjuk őket és tenyé­­szési viszonyaikat vizsgáljuk. A különböző tápanyag szerint, a tenyészés módja szerint az egyes fajokra jellemző, szabad szemmel is megítélhető különbséget fogunk látni a culturákon, így a staphylococcusok gyorsabban nőnek; a növeke­dés, — ha az átlátszó szilárd tápanyagra szúrással oltottuk át — nem szorítkozik a szúrt csatorna mentére, hanem a felületen is jelentékeny.

Next