Gyógyászat, 1909 (49. évfolyam, 1-52. szám)

1909-01-03 / 1. szám

Negyvenkilenczedik évfolyam A GYÓGYÁSZAT Melléklete a Honvédorvos és a Medikus egy évre 20 kor. fél évre_ _ 10 « negyed évre , 5­0­­K Orvosn éh 'érde­kek felet fizetik. AZ ORVOSTUDOMÁNY Budapest, 1909 január 3. ELŐFIZETÉSI DIJAK kéziratok és a lapot ér­deklő egyéb tudósítások a szerkesztő-kiadóhoz Budapest, Muzeum-komit­­.9 intézendők. hazai és külföldi fejlődésének, különösen az orvosi gyakorlatnak közlönye. Szerkesztő-kiadó: Dr. SCHACHTER MIKSA. » Főmunkatárs: Dr. SZÉNÁSY SÁNDOR. K­özel rokon idegbajoknak mondja Knopf egy most megjelent közleményében : «Asthma und Stottern, zwei nahe verwandte Neurosen» —• az asthmát és a dadogást. Bár együtt, ugyanazon egyénnél alig fordulnak elő, lényegükben — vagyis inkább az alkal­mazandó therapia lényegében — azonosaknak tekint­hetők. A dadogásnál is az izmok coordinatiója az, mely megfelelő szabályozásra és gyakorlásra szorul ; ugyanez áll az asthmára, melynél a légzést végző izmok coor­­dinatióját kell megfelelő gyakorlás által szabályozni. A dadogás ily gyógyítása 2—4 hónapot, az asthmáé csak 6—8 hetet vesz igénybe. Mindkét bajnak egyénei a neurastheniások csoportjába tartoznak. Gyógyítási ered­ményeivel bizonyítja Knopf állításának valóságát. És mégis ebben az állításban is az a hiba, a­mi nagyon sok másban, hogy általánosít. Közleményünk, mely a gyermekkorban mutatkozó asthmával foglalkozik, részletesen fejtegeti az okok sokaságát, melyek mind egy közös kórképben , az asthmás nehéz légzés képében juthatnak kifejezésre. Kétségtelen, hogy már a gyermek asthmájánál is fontos predisponáló tényező az egyén ideges habitusa, de ehhez még mindig egy külön ki­váltó ok is szükséges. És ezért egy közös therápia alá fogni, mely tisztán csak a légzési mechanismus szabá­lyozására szorítkoznék, nem lehet a gyermekek asthmá­­ját és nyilván a felnőttekét sem. Bizonyára sok esetben érhető siker a gyakorlási gyógymóddal, de az asthmát ép oly kevéssé lehet általában ily módon gyógyítani, mint a­hogy nem sikerül általánosságban meggyógyí­tani a tuberculosist a napkúrával. Erre az utóbbi, ma már általános hitelnek örvendő gyógytényezőre vonatkozólag fölöttébb érdekes és tanul­ságos vita fejlődött most az amerikai orvosi szaksajtó­ban, egyrészről a phthisiotherapia nagyhírű tanára Knopf Adolf, másrészt Charles Woodruff törzsorvos között, ki hosszabb ideje a Philippi-szigeteken állomá­sozó amerikai hadosztálynál működik mint orvos és ki itt szerzett tapasztalatai alapján a túlságos napfényt, mint a tuberculosist hátrányosan befolyásoló tényezőt állítván oda, egyúttal óva int a napkúrák divatossá vált túlzásai ellen. Knopf mindazt újból elmondja és a modern orvosi tekintélyek nyilatkozataival erősíti, a­mit ez idő szerint úgyszólván mindnyájan tudunk, illetőleg T"Mgif¥Ítr.Ele­sünknek vallunk, hogy a tuberculosisnak különféle alakjai, a görvély, a csont, a bőr, az ízületek tuber­­culosisa sokkal gyakrabban találhatók a napban szű­kölködő nagy városok gyermekeinél, mint a napban fürdő vidéki lakásokban nevelkedő gyermekeknél. A ködös, esős vidékek lakói sokkal többet szenvednek a tuber­­culosistól, mint a­hol napfényben és szárazabb klímá­ban élnek az emberek. A gyógyítási eredmények is a napfény mellett szólnak. Általánosan ismert tény, hogy a betegek jobban érzik magukat verőfényes napokon, jobban esznek, szabadabban lélegzenek és szívesebben tartózkodnak a szabadban, még ha hideg is az idő, mint borús, esős, ködös napokon. Psychikailag és physikailag a napfénynek valami különös hatása van, melyet meg­magyarázni alig lehet. A híressé vált svájczi gyógy­hely, Davos, e vidék sajátságos napfény-viszonyainak köszöni joggal kivívott hírét Ugyanaz áll California, Colorado, Új-Mexico klimatikus gyógyhelyeire vonatko­zólag is, hol átlag több mint 300 napja az évnek verő­­fényes. Hisz ma már a napsugár direct bactericid ha­tása is tantétellé vált. Túlozni persze nem szabad a nap­kúrát sem és az sem tagadható, hogy van egyéni idiosynkrasia a napfénynyel szemben is, melyet negli­gálni nem szabad. Gyakori vérköpésben szenvedő be­tegeknél a napkúra egyenesen contraindicált és az is bizonyos, hogy nagy szerepet játszik a tuberculosus beteg származása, hazája is. Mert a nagyon hideg klímából nagyon melegbe kerülőnek nem válik előnyére és tényleg létezik egy klimatikus idiosynkrasia. Itt azután kénytelen Woodruff álláspontjának is con­­cessiókat tenni, ki azt bizonyítja, hogy a Philippinekre kerülő fehér bőrűek, szőkék sokkal inkább pusztulnak tuberculosisban, mint akár a sötét bőrű bennszülöttek, vagy idegen sötét bőrűek. De az Amerikába kerülő izrek közül sokkal több világos bőrű pusztul tuberculosisban, mint a sötétebb bőrűek közül. A meleg klímák sötét bőrű lakosainak a bőr piignentje védő pajzs, melyet a természet ad nekik, e védelem nélkül sokkal inkább ki vannak téve mindenféle megbetegedésnek, még a tuber­culosisnak is. Ha valaki érdekes orvosi veszekedést ke­res , olyat, mely hasonlít Boorhave és Sydenham nagy vitáj­ához , az opium izgató vagy stimuláló-e — ez a legújabb^scip fény-vita mutatja, hogy legellentétesebb né- Hltók tudományos harcza ma sem halt ki. a.

Next