Gyógyászat, 1909 (49. évfolyam, 1-52. szám)
1909-01-03 / 1. szám
A GYÓGYÁSZAT communis jellege és óriási tömege mellett csak elenyésző csekély számban fordulnak elő az asthmaesetek. És sok esetben, mint azt már korábban fejtegettük, sokkal jelentéktelenebbek is ez elváltozások, mintsem hogy az összefüggést ily súlyos complicatióval megmagyarázni képesek volnánk. Egy külön ideges dispositio felvételére van szükség, hogy az ily aránytalanságot megérthessük. Fel kell vennünk, hogy a roham a vagus reflectorikus izgatása útján váltódik ki és alapul a szervezet sajátos idegdispositiója szolgál. Az ideges dispositio jelenlétét egyik-másik esetben egyéb szembeszökő ideges complicatiók is elárulják. Eseteink egyike (14. sz.) imbecili volt és a legtöbb egyéb ideges zavarokat is mutatott. (L. 3., 6., 7., 8., 9. sz. eseteket.) A peribronchialis mirigy gyanúját sohasem szabad elejtenünk. Fontos annak constatálása a therapia szempontjából is. És ha a Röntgen-képek csak relatív értékűek is, egyes esetben mégis földeríthetik a tüdőkörnyékbeli rejtett területeket és a betegség setiologikus megértéséhez közelebb vezethetnek. (Folyt. köv.) Lues és tuberculosis. Dr. Müller Vilmos operateur, a tátraházai tüdőbeteg-sanatorium főorvosától. A tuberkulosist tárgyaló irodalom bár megemlíti a lues és tuberculosis közötti gyakori kapcsolatot, azonban nem kutatja, hogy milyen okozati összefüggésben áll e két lényeges megbetegedés egymással. A tátraházai sanatoriumban felhalmozódó beteganyag bő vizsgálati anyagot nyújtott e fontos kérdés tanulmányozására. Főleg azért, mert ott a Budapesti Ker. Munkásbiztosító Pénztár vezetésem alatt munkássanatoriumot létesített, amelynek tagjai között — fájdalom — a luest és tuberculosist gyakran volt alkalmunk együtt észlelni. De nemcsak a két megbetegedés közötti okozati összefüggést tisztázták megfigyeléseink, hanem lényeges eredményeket adtak a therapiát illetőleg is, amint azt alább közölni fogom. Mielőtt a kérdés érdemleges tárgyalásába belemennék, reá akarnék még mutatni az orvos felelősségteljes, de szerény véleményem szerint nagyon is fontos szerepére az anamnesis felvételénél. A betegek közül alig egykettő vallotta be maga magától azt, hogy neki lese volt, vagy hogy egy épen virulens, mondjuk acutlueses megbetegedésben szenved. Nagyon óvatosan kellett tehát a kérdés föltevésénél eljárnunk és formálisan legtöbbször az az előre kigondolt «fogás», hogy egy előzetesen lezajlott nemi megbetegedés esetén a tüdőbeli megbetegedés therápiája is más és más irányú, a vezetett pontos kórelőzményi adatokhoz és juttatott a tényleges lueses fertőzések statistikájához. Nem ezen tárgy keretébe tartozik annak pertraktálása, hogy a luesesek miért titkolják még az orvos előtt is súlyos megbetegedésüket. De bizonyára nem fogom soha többé elmulasztani a tuberculosus beteg anamnesisénél szorgosan kutatni azt, hogy állott-e már és mikor antiluetikus kúra alatt. Mint fennebb jeleztem, szükséges ezt tudnunk, hogy az alkalmazott therapia sikerét vagy eredménytelenségét az egyes esetekben kellőleg értékelni tudjuk és másrészt, hogy gyógykezelésünkben egyetlen egy segítő eszközt se hagyjunk figyelmen kívül. Ami elsősorban a lues és tuberculosis közötti okozati összefüggést illeti, úgy tapasztalataink azt mutatják, hogy a lueses fertőzés az esetek legnagyobb számában megelőzte, ha nem is a tuberculosus fertőzést, de a tuberculosisra jellemző tünetek fellépését. És a kérdés elbírálásánál épen ez a fontos 125 lueses közül tuberculosus herediter fertőzést 13 egyén mondott be. A többi 12 határozottan állította, hogy lueses megbetegedése előtt semmi néven nevezendő «hurutos tünetet» nem tapasztalt. Meg kell jegyeznem, hogy a tuberculosis mikori keletkezésére célzó kérdéseink még olyan korai tünetekre is utaltak, mint a gyakori hátfájdalom, bágyadtság érzete stb. És mégis tizenkét egyén csak a lueses megbetegedés után kezdett más, a tuberculosissal kapcsolatos tüneteket panaszolni. De különösen érdekes volt azoknak kimondása, akiknél családi terheltség forgott fenn. A 13 herediter tuberculosis-fertőzéses egyén közül nyolc odanyilatkozott, hogy mindaddig, amíg nála a lues nem jelentkezett, tüdeje részéről a legcsekélyebb kellemetlensége sem volt. De jutottunk még fontosabb adatok birtokába is. A huszonöt lueses közül antiluetikus kúrát — egészben vagy részben — mindegyik végzett. Kérdéseink most már oda condudáltak, hogy várjon az antiluetikus kúra mely szakaszában lépett fel a tuberkulosos megbetegedés ? És itt a következő eredményre jutottunk : 17-nél az első nagy kenőkúra után (rendszerint kenőkúrát végeztek, csak három kapott mindjárt kezdetben intramuscularis injectiókat) jelentkeztek köhögés, izzadás, bágyadtság. Mindezen tüneteknek azonban a betegek legtöbbje kevés jelentőséget tulajdonított és azt a kenőcskúra után rendszeresen beálló gyengeségnek tartották. Öt betegnél a tüdő megbetegedését mutató első tünetek csak a lueses fertőzést követő 11/2 évben mutatkoztak. Három beteg együtt lakott tuberculosus egyénnel. Ez körülbelül a lueses fertőzést követő második, harmadik évben volt és akkor betegedett meg a tüdejük is. Minden esetben pregnánsak voltak a tuberculosis objectiv és subjectio tünetei. A köpetvizsgálat minden esetben positív leletet adott. Mi tehát a tanulság ? Egyszerűen az, hogy a tuberculosus megbetegedésnek az előzetesen lezajlott lues mintegy melegágya. A herediter tuberculosis 13 esetében nyolcznál a lues előtt semmi tünet a tüdő részéről nem mutatkozott. Ebben a nyolc esetben tisztán a lues volt az, amely a szervezetben lappangó, hogy úgy mondjuk, latens tuberculosus megbetegedés számára preparálta, meggyöngítette a szervezetet. A lues és az azt követő kenőkúra locus minoris resistentiává alakította át a szervezet ama részét, amely a családi terheltség folytán különben is kevésbbé ellenálló volt a tuberculosis bacillusai ellen való nagy küzdelemben. De lehetetlen nem ugyanezt a következtetést vonni a többi esetben is. Egy azelőtt teljesen ép szervezetet megtámad a lues. A szervezet meggyöngül és a bennünket minden oldalról környékező Koch-baktériumokkal legyengített életműködésű phagocytáink nem tudnak megbirkózni. A lues és a tuberculosis közötti gyakori összefüggés