Gyógyászat, 1909 (49. évfolyam, 1-52. szám)

1909-01-03 / 1. szám

A GYÓGYÁSZAT communis jellege és óriási tömege mellett csak elenyésző csekély számban fordulnak elő az asthmaesetek. És sok esetben, mint azt már korábban fejtegettük, sokkal je­lentéktelenebbek is ez elváltozások, mintsem hogy az összefüggést ily súlyos complicatióval megmagyarázni képesek volnánk. Egy külön ideges dispositio felvételére van szükség, hogy az ily aránytalanságot megérthessük. Fel kell vennünk, hogy a roham a vagus reflectorikus izga­tása útján váltódik ki és alapul a szervezet sajátos idegdispositiója szolgál. Az ideges dispositio jelenlétét egyik-másik esetben egyéb szembeszökő ideges compli­­catiók is elárulják. Eseteink egyike (14. sz.) imbecili volt és a legtöbb egyéb ideges zavarokat is mutatott. (L. 3., 6., 7., 8., 9. sz. eseteket.) A peribronchialis mirigy gyanúját sohasem szabad elejtenünk. Fontos annak constatálása a therapia szem­pontjából is. És ha a Röntgen-képek csak relatív ér­tékűek is, egyes esetben mégis földeríthetik a tüdőkör­nyékbeli rejtett területeket és a betegség setiologikus megértéséhez közelebb vezethetnek. (Folyt. köv.) Lues és tuberculosis. Dr. Müller Vilmos operateur, a tátraházai tüdőbeteg-sanatorium főorvosától. A tuberkulosist tárgyaló irodalom bár megemlíti a lues és tuberculosis közötti gyakori kapcsolatot, azon­ban nem kutatja, hogy milyen okozati összefüggésben áll e két lényeges megbetegedés egymással. A tátraházai sanatoriumban felhalmozódó beteganyag bő vizsgálati anyagot nyújtott e fontos kérdés tanulmá­nyozására. Főleg azért, mert ott a Budapesti Ker. Munkás­­biztosító Pénztár vezetésem alatt munkássanatoriumot létesített, a­melynek tagjai között — fájdalom — a luest és tuberculosist gyakran volt alkalmunk együtt észlelni. De nemcsak a két megbetegedés közötti okozati össze­függést tisztázták megfigyeléseink, hanem lényeges ered­ményeket adtak a therapiát illetőleg is, a­mint azt alább közölni fogom. Mielőtt a kérdés érdemleges tárgyalásába belemennék, reá akarnék még mutatni az orvos felelősségteljes, de szerény véleményem szerint nagyon is fontos szerepére az anamnesis felvételénél. A betegek közül alig egy­­kettő vallotta be maga­ magától azt, hogy neki l­ese volt, vagy hogy egy épen virulens, mondjuk acut­lueses megbetegedésben szenved. Nagyon óvatosan kellett tehát a kérdés föltevésénél eljárnunk és formálisan legtöbb­ször az az előre kigondolt «fogás», hogy egy előzetesen lezajlott nemi megbetegedés esetén a tüdőbeli meg­betegedés therápiája is más és más irányú, a vezetett pontos kórelőzményi adatokhoz és juttatott a tényleges lueses fertőzések statistikájához. Nem ezen tárgy kere­tébe tartozik annak pertraktálása, hogy a luesesek miért titkolják még az orvos előtt is súlyos megbetegedésüket. De bizonyára nem fogom soha többé elmulasztani a tuberculosus beteg anamnesisénél szorgosan kutatni azt, hogy állott-e már és mikor antiluetikus kúra alatt. Mint fennebb jeleztem, szükséges ezt tudnunk, hogy az alkalmazott therapia sikerét vagy eredménytelenségét az egyes esetekben kellőleg értékelni tudjuk és másrészt, hogy gyógykezelésünkben egyetlen egy segítő eszközt se hagyjunk figyelmen kívül. A­mi elsősorban a lues és tuberculosis közötti oko­zati összefüggést illeti, úgy tapasztalataink azt mutat­ják, hogy a lueses fertőzés az esetek legnagyobb számában megelőzte, ha nem is a tuberculosus fer­tőzést, de a tuberculosisra jellemző tünetek fellépését. És a kérdés elbírálásánál épen ez a fontos 1­25 lueses közül tuberculosus herediter fertőzést 13 egyén mondott be. A többi 12 határozottan állította, hogy lueses megbetegedése előtt semmi néven neve­zendő «hurutos tünetet» nem tapasztalt. Meg kell jegyez­nem, hogy a tuberculosis mikori keletkezésére c­élzó kérdéseink még olyan korai tünetekre is utaltak, mint a gyakori hátfájdalom, bágyadtság érzete stb. És mégis tizenkét egyén csak a lueses megbetegedés után kez­dett más, a tuberculosissal kapcsolatos tüneteket pana­szolni. De különösen érdekes volt azoknak kimondása, a­kiknél családi terheltség forgott fenn. A 13 herediter tuberculosis-fertőzéses egyén közül nyolc­ odanyilatkozott, hogy mindaddig, a­míg nála a lues nem jelentkezett, tüdeje részéről a legcsekélyebb kellemetlensége sem volt. De jutottunk még fontosabb adatok birtokába is. A huszonöt lueses közül antiluetikus kúrát — egész­ben vagy részben — mindegyik végzett. Kérdéseink most már oda cond­událtak, hogy várjon az antiluetikus kúra mely szakaszában lépett fel a tuberkulosos meg­betegedés ? És itt a következő eredményre jutottunk : 17-nél az első nagy kenőkúra után (rendszerint kenő­kúrát végeztek, csak három kapott mindjárt kezdetben intramuscularis injectiókat) jelentkeztek köhögés, izza­­dás, bágyadtság. Mindezen tüneteknek azonban a bete­gek legtöbbje kevés jelentőséget tulajdonított és azt a kenőcskúra után rendszeresen beálló gyengeségnek tartották. Öt betegnél a tüdő megbetegedését mutató első tüne­tek csak a lueses fertőzést követő 1­­1/2 évben mu­tatkoztak. Három beteg együtt lakott tuberculosus egyénnel. Ez körülbelül a lueses fertőzést követő második, harmadik évben volt és akkor betegedett meg a tüde­jük is. Minden esetben pregnánsak voltak a tuberculosis objectiv és subjectio tünetei. A köpetvizsgálat minden esetben positív leletet adott. Mi tehát a tanulság ? Egyszerűen az, hogy a tuber­culosus megbetegedésnek az előzetesen lezajlott lues mintegy melegágya. A herediter tuberculosis 13 esetében nyolcznál a lues előtt semmi tünet a tüdő részéről nem mutatkozott. Ebben a nyolc­ esetben tisztán a lues volt az, a­mely a szervezetben lappangó, hogy úgy mondjuk, latens tuberculosus megbetegedés számára preparálta, meg­­gyöngítette a szervezetet. A lues és az azt követő kenő­kúra locus minoris resistentiává alakította át a szervezet ama részét, a­mely a családi terheltség foly­tán különben is kevésbbé ellenálló volt a tuberculosis bacillusai ellen való nagy küzdelemben. De lehetetlen nem ugyanezt a következtetést vonni a többi esetben is. Egy azelőtt teljesen ép szervezetet megtámad a lues. A szervezet meggyöngül és a ben­nünket minden oldalról környékező Koch-baktériumok­­kal legyengített életműködésű phagocytáink nem tud­nak megbirkózni. A lues és a tuberculosis közötti gyakori összefüggés

Next