Gyógyászat, 1922 (62. évfolyam, 1-53. szám)
1922-05-14 / 20. szám
Hatvankettedik évfolyam 20. szám Budapest, 1922 május 14 GYÓGYÁSZAT egész évre .......... 600 K fél évre ............. 300 K negyed évre .. .. 150 K egyes szám ara .. 15 K orvosnövendékek az előfizetési áz lejét és a portót (évi 10-40 K)fizetik. ELŐFIZETÉSEK és hirdetések a kiadóhivatalba, V. Bálvány utca 24. 111. intézendők. Telefon 96-81.GYÓGYÁSZAT AZ ORVOSTUDOMÁNY HAZAI ÉS KÜLFÖLDI FEJLŐDÉSÉNEK, KÜLÖNÖSEN AZ ORVOSI GYAKORLATNAK KÖZLÖNYE Előfizetési árak egész évre: Cseho-Szlovákiában 120 szobos, Jugoszláviában 120 dinár, Romániában 200 lei. FOSZK R&ESZTUSOHR MIHÁLY Dk. LAFTULAJUOlNOSOti o.SKlAOOiv SCHÄCHTER MIKSA Dk. ÖRÖKÖSEI tvEZIRAOK es a iapo erneto egyeb tudositasoki-L-vy Lajos ur. ebnere, Budapest, V. Szalai utca 3. sz., il. em. intezendok. Telefonszam: 91—00. Megjelen a.ereak-in eg vsze: (vasarnap). 11 -t pentai va. 1'MJELLto sZ.e.mYtbz.xU LÉVY LAJOS Dk. Az immunitás jelenségeinek tanulmányozásában, uj problémák felállításában igen nagy, sőt döntő szereppel birt és bir a jelenségek végbemenésének elméleti elképzelése. A méreg és ellenméreg egymáshoz kötésének elmélete. Ha ma az immunitás tanának 30 esztendejére visszatekintünk — Fodor József felfedezése 1886-ban történt — úgy élénken szemünkbe öltk, hogy az immunitás chemiai elmélete mindenkor a chemia, általános megismeréséhez szorosan hozzáfűződött. Ez az értékelés éppen Fodor József felfedezését is nem egyszerű ténybeli megállapításnak tünteti fel, hanem szinte egyenrangúvá emeli a későbbi elméletek mellé, melyeknek sikere, illetve munkaértéke talán nagyobb és tovább kiható volt. Ehrlich ragyogó oldalláncelmélete, megalkotása idején, a chemia akkori ismereteiből fakadt ; az egymásra ható méreg és ellenméreg kapcsolódását chemiai gyököknek egymáshoz illeszkedésével, többé-kevésbé molekuláris vegyületek struktúrájával igyekezett megfejteni. De éppúgy, mint Fodor József alkalmitási elmélete, elégtelennek bizonyult a jelenségek meglepő változatosságának megértetésére. Szigorú logikai követelménye volt pl. a toxinok mellett különböző toxonok, toxoidok stb. felvétele, hiszen, ha molekulákban keressük a jelenségek alapját, úgy annyi molekuláris testet és vegyületet kell supponálnunk, ahányféle jelenséggel van dolgunk. Felette valószínűtlenné vált elég hamar a vérsavó és toxinok ilyen át sem tekinthető komplex volta és így Arrhenius a physikalis chemia alapjaiból kiindulva e jelenségekre a telítetlen vegyületek és nem teljes átalakulások elveit igyekezett alkalmazni. Ideig-óráig megejtő eredménnyel. A vizsgálódók egy része — a jóval kisebb, de annál értékesebb — minden elméleti elfogultság és előzetes véleményalkotás nélkül a jelenségek minél behatóbb megismerésére szorítkozott, így elsősorban Bordet és mai első cikkünk írója is, ki vizsgálatainak különböző phasisairól e lap hasábjain már több mint tíz esztendeje számol be időnkint. Ha e cikkének számos ténybeli megállapításain elelmélkedünk, úgy szinte önként adódik, hogy az immunitás jelenségeinek megértésére a physikai chemia, legújabb megismerését kell alapul vennünk. Abból kell kiindulnunk, hogy e jelenségek kolloidanyagoknak egymásra hatásán alapszanak. Megállapítja, hogy a vérsavónak egyik kolloidalkatrésze — Buchner alexinnek, Ehrlich komplementnek nevezte — megkötési reactióiban úgy viselkedik, mint ahogyan általában véve kolloidok adsorptiós folyamatai végbemenni szoktak. Kísérletei alapján arra a következtetésre is jut, hogy e jelenségeket csak úgy tudjuk helyesen értelmezni, ha az alexin mellett antialexint is a vérsavó állandó alkatrészének tekintjük. Egyéb physiológiai észlelések analógiájára pedig ez csak úgy lehetséges, ha az alexint ferment jellegével bírónak gondoljuk. Az immunitás kolloidelméletére támaszkodva megértjük a különböző kötésű és kicsapódási reactiók lényegét — és ez cikkünk egyik nagy horderejű értéke — éppúgy, mint megnyilvánulásainak beláthatatlan változatosságát is, amire másfél évvel ezelőtt Sahli fejtegetései alapján már történt utalás. És így várható, hogy e jelenségek kolloid-chemiai tanulmányozása oda fog vezetni, hogy szerves összhangzásba kerülnek az élő anyag egyéb jelenségeinek ismeretével. Mert hovatovább, annál inkább kitűnik, hogy az élő anyag chemismusát máskép, mint a kolloidjelenségek physiko-chemiájával jellemezni, megérteni nem lehet. Minden jel odamutat, hogy a szervezet anorganikus építőkövei, még a sók is integráns részei annak a kolloidkonglomerátumnak, melyet élő protoplasmának nevezünk. Évtizedeken át hitték és tanították, hogy a különböző organikus savak egyszerű vagy kettős sók alakjában keringenek a szervezet nedveiben. Ma mindinkább beigazolódik az a felfogás, hogy ezek is résztvesznek az élő anyag kolloidegyensúlyában. Német kutatók vizsgálatai a húgysav képződéséről és kiürüléséről több fermentum létezését postulálta és ezeknek zavaraiból kivonták a húgysavas diathesis és köszvény pathologiáját értelmezni. Ma már Schittenheim és Brugsch is kénytelen oda konkludálni, hogy a fermentkérdés mellőzésével a húgysavforgalmat talán valamely idegközpont szabályozza. Brugsch, Diesel Rosenberg és Michaelis vizsgálatai szerint a parinteszek forgalmát a cukorcentrum közelében fekvő hugysavcentrum szabályozza a splanchnikus útján. Schade a hugysav oldódási viszonyainaktanulmányozásából azt a meggyőződést meríti, hogy a hugysav a szervezet nedveiben kolloidformában van oldva és ennek az oldási egyensúlynak zavara, vezet a húgysav kicsapódására és a köszvényes láb megindítására. És így teljes joggal szólott Chauffard nemrég a londoni egyetemen tartott előadásán a köszvény humorális syndromájáról. Utalt ebben arra, hogy Garrod az ő fonalpróbájával volt az első, ki a köszvény anyagcserebeli jellegét felismerte. A húgysavnak felszaporodását a vérben. „Igen meglepő, hogy Garrod egyszerű próbája pontosan oly eredményeket adott, mint a mi sokkal tökéletesebb módszereink.“ Újabb francia kutatások eredménye annak felismerése, hogy a szervezet húgysavforgalmát a máj fehérjebontó működése szabályozza. A hugyanyképződés, a Widal-féle proleopexia, az urikolysis a máj működésének egyes részjelensége, mozzanata. És Chauffard utal arra, hogy a köszvényes beteg májának rossz működését Cholesterin felszaporodása a vérben is mutatja. Hyperrikaemiával együtt jár a hypercholesterinaemia és sokszor hyperbilirubinaemia is. Vizsgálatai szerint a köszvényes tophus cholesterint is tartalmaz, úgy, hogy a köszvényes roham kiváltásában, a tophusok lerakódásában a kicsapódó cholesterinnek döntő szerepet tulajdonít. „A tophus a máj bántalmából eredő kettős zavarnak : a hyperurikiaemiának és hypercholesterinaemiának kivetített (exteriorisé) következménye. Úgy látszik, hogy a legújabb vizsgálatok Haig szinte mystikus kollaemiáját fogják igazolni. ”