Gyógyászat, 1927 (67. évfolyam, 19-52. szám)
1927-05-08 / 19. szám
gyógyászat negyedévre 550 pengő egy hóra ... 2— pengő egyes számára 60 fillér Orvosnövendékek az előfizetési ár felét és a portót (50 fillér) fizetik. _Sz. ■T PdS Hatvanhetedik évfolyam 19. szám Budapest, 1927 május 8 ELŐFIZETÉSEK és hirdetések a kiadóhivatalba VII., Kertész utca 43., I. intézendők. Teleim 96-81GYÓGYÁSZAT AZ ORVOSTUDOMÁNY HAZAI ÉS KÜLFÖLDI FEJLŐDÉSÉNEK KÜLÖNÖSEN AZ ORVOSI GYAKORLATNAK KÖZLÖNYE KÉZIRATOK és a lapot érdeklő egyéb tudósítások Lévy Lajos dr. címére, Budapest V., Szalay utca 3. sz. II. em. intézendők. Telefonszám:91 -00. Megjelenik hetenkint egyszer (vasárnap). Minden jog fentartva Posta takarékpénztári csekkszámla: 37.454. Előfizetési árak negyed évre: Cseh-Szlovákiában 35 cseh korona, Jugoszláviában 75 dinár, Romániában 75.000 korona FELELŐS SZERKESZTŐ: LÉVY LAJOS D *• * SEGÉDSZERKESZTŐ : SCHACHTER DEZSŐ Dk. Nem könnyű feladat, melyre mai első cikkünk vállalkozott. Gyomor- és duodenum-fekély tüneteiből elhelyezkedésére következtetni. Mert bármenynyire is kiépítettnek kell ítélnünk e betegség diagnostikáját, mégis a valóságban úgy áll, hogy sokat téved, ki sokat látott és még többet az, ki még többet látott. A diagnostikus jelek topikai értékelésében egyet nem szabad elfelednünk, hogy gyomor-duodenumfekélyek tekintélyes része meggyógyul vagy legalább is évekre tünetmentessé válhatik, anélkül, hogy műtét vagy boncolás kapcsán a diagnostizált fekély helyéről pontos tájékozódást nyerhettünk volna. És így igen sok fekélyről sohasem tudjuk meg, hol ült, mekkora kiterjedésű volt? Talán a fekélydiagnostikának nem is ez a legfontosabb mozzanata. Herberer, Clairmont, Finsterer és mások nagy operatív tapasztalatából tudjuk, hogy még műtét közben sem lehet gyakran meghatározni a fekély helyét, számát és küllemét. Úgy látszik, hogy oly esetek, melyekben a periódusosan változó, hol javuló, hol rosszabbodó fekélybetegséget egyetlen egy fekélynek váltakozó hegesedése és újabb feltörése okozza, ritkaságszámba mennek. Gyakoribb műtéti és boncolási lelet, hogy fekélyeknek sorozatára bukkanunk. Műtéti kezelés fényes eredményei mellett nem szabad elfelednünk, hogy tisztára belső kezelés is hozhat sokszor kedvező eredményt. Igen érdekes adatokat hoz erről Formánnak legújabb közlése. A londoni Guy Hospitalban 1914-től 1922-ig belső kezelésben részesült fekélybetegek közül 22%-ban teljes gyógyulásról, lényeges javulásról 20%-ban, győződhettek meg utólagos adatbeszerzés és vizsgálat alapján. Belső kezelésben részesült betegeiknek 58%-ában vagy rosszabbodást vagy stagnatiót észleltek. Ezek az adatok körülbelül megegyeznek Joslin és Krohn észleléseivel, amennyiben ezek belső kezelés után állandó javulást betegeiknek 40, illetve 48%-ában tudtak megállapítani. Összevetés céljára álljon itt Conybeare megállapítása, mely szerint a Guy Hospitalban műtéttel kezelt betegek közül gyógyulást, illetve állandó javulást 58%-ban és rosszabbodást, illetve stagnatiót 42%-ban észleltek. A sebészi kezelés tehát nem sokkal jobb eredményt nyújt, mint a belső kezelés. Formaim megkísérli észlelt betegeinek fekélyét topikus szempontból is mérlegelni. Úgy találta, hogy belső kezelésre leginkább a kardia táján ülő fekélyek gyógyulnak. Általában véve pedig annál inkább gyógyul belső kezelésre a gyomorfekély, minél hamarabb kerül orvos kezére. Hosszú anamnesissel bíró betegeknél a belső kezelés alig válik be. Világos, hogy ezek a körülmények is mindinkább sürgetik a cfekély diagnosisának oly kiépítését, hogy biztos alapot képezzen orvosi cselekvésünk számára. «Tagadhatatlan, hogy az utolsó években bámulatos haladásnak indult a gyomor és duodenum fekélyének röntgendiagnostikája. Berg nemrég megjelent tanulmányában meggyőző képet nyújt arról, mennyit haladt felismerésünk e téren, főleg Akerlund vizsgálatai alapján. De még így is nagy óvatossággal kell a röntgenlelet adatait mérlegelnünk. Ugyanazon a betegen, egyazon fekély más-más időben merőben elütő képet adhat. Sőt megesik, hogy néhány napon belül mások a képek. És ezt nem lehet mindig javulás javára írnunk. Ha meggondoljuk, hogy a Hemdel-féle üregjelenséget (Nischensymptom), melyet annak idején valóságos anatómiai elváltozás jelének mondottak, ma már kétségtelenül múlékony, functionális tünetnek tudjuk, úgy a röntgenjelek mérlegelésében még nagyobb óvatossággal fogunk eljárni. Székács Béla mondotta sokszor megkapó bölcseségével, ha mi fiatalok egyik-másik tünet mellett kardoskodtunk: a tünet nem vaskályha, melyet ha betesznek a szobába, akkor ott van. A betegség, tünet nem vaskályha, mely mozdulatlan, meg nem változik és amelyet mindenkinek észre kell vennie, ha a szobába lép. Hogy a gyomor működésében mennyiféle változást és meg nem szünő hullámzást mutat, azt legjobban a próbareggelis vizsgálat mai állása mutatja. Évtizedeken át úgy tekintettük az Ewald- Boas-féle reggeli titratiós értékeit, hogy pontos és megbízható, főleg összehasonlításra alkalmas adatokat adnak arra, hogy a gyomornedv savi viszonyait ielőlük megítélhessük. Amerikai vizsgálók sorozatos észleléseiből kitűnt, hogy a singuláris leletnek majdnem semmi az értéke, így fejlődött ki a szakaszos próbareggeli, melynek megbízható technikáját Rehfuss és Hawk építették ki. Mindaz az ellenérv, mellyel német vizsgálók oly bőven szolgáltak, hiúnak bizonyult. És ma általánosan elfogadott vélemény, hogy a gyomor nedvelválasztásának hivebb képét szolgáltatja a szakaszos próbareggeli, mint a singuláris gyomornedvkivétel. Módot nyújt a superaciditás különböző formáinak megállapítására, sőt egyes elválasztási típusokat jellemzett, melyek nagy valószínűséggel fekély mellett bizonyítanak. 1919. év folyamán akkori közkórházi osztályomon igen sok ily vizsgálatot végeztünk és alorvosom Székely Árpád dr. nemcsak nálunk, hanem az európai szárazföldön elsőnek számolt be e lap hasábjain idevágó eredményeinkről. És bár ezeket a hazai sajtóban mélyen elhallgatták a következő vizsgálók, meg kell állapítanom, hogy mi márakkor felismertük a gyomornedv savgörbéjének u. n. fogazott rajzáról, hogy felette gyanús fekély mellett. E leletet azóta sok más észlelő is megerősítette. Újabb vizsgálatokból azonban kitűnik az is, hogy még a szakaszos próbareggeli sem ad teljesen megbízható eredményeket. Nálunk Bársony és Friedrich végeztek vizsgálatokat kettős gyomorcső segélyével és azt találták, hogy a gyomor különböző helyeiről nyert nedv savtartalma változó. Duthie legújabban szintén két cső segélyével a gyomor kardialis és pylorikus részéből vett ki azonos időkben gyomornedvet és azt találta, hogy a gyomor felső és alsó részének savtartalmában közel 30 egységnyi különbség lehet. A duodenumbót regurgitáló nedv csak a gyomor alsó részének savviszonyait változtatja meg. Adott esetben tehát pusztán a gyomornedv chemiai összetételéből fekélyre diagnosist felállítani nem lehet. A régi elv: unum symptoma nullum symptoma tehát itt is érvényben álló. /.