Gyógyászat, 1936 (76. évfolyam, 1-52. szám)

1936-01-05 / 1. szám

gyógyászat negyedévre 5.50 pengő egy hóra.. 2.A pengő egyes szám ára 60 fillér Orvosnövendékek az elő­fizetési ár felét és a por­tót (50 fillér) fizetik ELŐFIZETÉSEK és hir­detések a kiadóhivatalba VII., Kertész u.50. ul.em. intézendők. Tel. 35­6-92 1. szám * süi/JW­­‘3 ___ Hetvenhatodik évfolyam Postatakarékpénztár­ csekkszámla : 37.454­.vollv­s/vr AZ ORVOSTUDOMÁNY HAZAI ÉS KÜLFÖLDI FEJLŐDÉSÉNEK, KÜLÖNÖSEN AZ ORVOSI GYAKORLATNAK KÖZLÖNYE­­S2, Budapest, 1936 január 5 KÉZIRATOK és a lapot érdeklő egyéb tudósítások Schächter Dezső dr. címére, Buda­pest VII., Kertész­ utca 50., II. em. intézendők. Telefonszám: 35—6—92 Megjelenik heten kint egyszer (vasárnap) Minden jog, különösen a lapban megjelenő köz­lemények sokszorosítá­sának joga fenntartva FELELŐS SZERKESZTŐ: SCHÄCHTER DEZSŐ DR. * LAPKIADÓK: SCHÄCHTER MIKSA DR. ÖRÖKÖSEI TOVÁBBKÉPZŐ ELŐADÁSOK A chronikus vesebajok kezdeti tünetei írta: Barátit Jenő dr. egy elemi magántanár. Az idült vesebetegségek tünettanának tárgyalásánál külön választjuk a belgyógyász szempontjából elsősorban tekintetbe jövő kétoldali diffus haematogen vesebajokat az egyoldali,­­vagy u. n. sebészi vesemegbetegedésektől, mint amilyenek a vese daganatai, a vese tuberkulosisa, a vesekő, a hydronephrotikus megbetegedések, stb. A kétoldali diffus vesebajok csoportjában általában chronikus jellegűeknek azon vesebajokat tekintjük, amelyek rövidebb-hosszabb kezdeti stádium után nem gyógyultak meg, mint amilyenek a glomerulonephritisek ki nem gyógyult, vagy u. n. defectussal gyógyult alakjai; ez utóbbiek jelentőségére vo­natkozólag hosszabb ideig bizonytalanságban maradhatunk. Ha a megbetegedés kezdetét nem ismerjük, gyakran nehéz eldönteni hypertoniával járó chronikus vesebajoknál, hogy meg nem gyógyult progrediáló nephritissel vagy eleve chronikus jellegű hypertoniás megbetegedéssel állunk-e szemben, amilyenek a nephrosklerosisok kórképei. Az ilyen vesebajok ugyanis mint secundaer nephrosklerosisok a chronikus nephritis végső stádiumait jelenthetik; kifejlőd­hetnek azonban a veseerek súlyos megbetegedésével kap­csolatban mint igen gyors lefolyású, csakhamar veseelég­telenséghez vezető malignus sklerosis kórképek. A lassúbb lefolyású benignus sklerosis képe pedig általános arterio­­sklerosis keretében, mint ennek részjelensége állhat fenn. Lehetséges, hogy bizonyos ismétlődő alimentáris ártalmak is lassú kifejlődéssel járó chronikus vesebaj képét idézhetik elő, így Newburgh aminosavak adagolásával, májetetéssel, nálunk Painz tyramin-adagolással tudott állatoknál nephrosklerosis képét mutató vesemegbetegedést előidézni. A chronikus vesebaj tünetei ebből érthetőleg igen vál­tozatosak lehetnek aszerint, hogy milyen kifejlődésű­ és le­folyása kórképpel állunk szemben. A kifejlődés módja sze­rint vegyük sorra az egyes kórképek kezdeti tüneteit. I. Az acut glomerulonephritis néhányh­etes vagy hóna­pos fennállás után olyan viszonylag jobbindulatú chronikus alakba mehet át, amely a régebben parenchymatosus nephritisnek nevezett kórkép tüneteit mutatja. Az átmenet nem mindig egyenletes; sokszor recidivaszerű­en jelentkezik a látszólag gyógyult nephritis fellobbanása bizonyos ártal­mak vagy infectiók behatására. Ilyen esetekben a Volhard által pseudonephrosisnak nevezett vesebaj tünetei állhatnak előttünk, amelynek fő jellemvonása a víz- és sókiürítés za­vara, amely miatt igen nagy oedemaképződésre való hajlam áll fenn. Már akkor is, mikor még oedemák nincsenek jelen, feltűnhet a testsúly erős ingadozása, különösen só- és vízmegterhelés után. Később fenn járásnál lábszároede­­mák jelentkezhetnek; gyakran igen nagy oedemák jelen­nek meg, amelyek a renalis jellegű vizenyők módjára az arc és különösen a szemhéjak oedemáival kezdődhetnek. A vizeletmennyiség már kezdetben erősen megapadhat, a vizeletürítés típusa is megváltozhat, amennyiben az éjjeli vizeletürítés gyakorivá válik (nykturia). A betegek sáppad­­tak, anaemiássá válhatnak, mozgásnál, munkánál légszomj jelentkezik. Ha a vizeletet megvizsgáljuk, benne nagyobb mennyiségű fehérjét találhatunk 8—10°/oo-ig, sőt még ennél jóval nagyobb mennyiségben is. Hogy azonban nem tiszta nephrosis —tehát csupán a tubulusok hámjának primaer degeneratív elváltozásaival járó kép — áll fenn, bizonyítja az a körülmény, hogy a vizelet üledékében nagyobb szám­ban találhatunk vörösvérsejteket is. Emellett hyalin és szemcsés cylinderek láthatók, míg súlyosabb degeneratióra mutató lipoid szemcsézettség rendesen nincs jelen. Igen fontos ezen kórképeknél a vérnyomás viselkedése. A vér­nyomás emelkedett, 160—170 mm. körüli értékeket is el­érhet, olyan nagy emelkedéseket azonban, mint a súlyos vascularis elváltozásokkal járó nephrosklerosisos kórképek­nél, ekkor még nem találunk. A vérnyomás kisebb-nagyobb ingadozásokat mutathat. Munkamegterhelésnél (lépcsőn­­járás) a vérnyomásgörbék olyanok, mint a labilis hyper­toniaféleségeknél irtani le, vagyis nagyobb, 35—50 mm­-es emelkedés észlelhető elhúzódó, de megtartott kiegyenlítő­déssel. Ezen állapot hosszú ideig, egyes esetekben 8—10 évig, sőt még tovább állhat fenn, anélkül, hogy a veseinsufficien­­tia tünetei jelentkeznének. A II.-kiválasztás jó, a maradék N. a vérsavóban nem emelkedett. Hozzájáruló infectiók azonban a beteg állapotát erősen rossz­abbíthatják, lappangó infectiók a betegség progressióját ír. “e gyorsít­ják. Hasonló kórképeknél, amelyeket Kollert progm­ediáló nephritis név­vel illet, a gondos vizsgálat nagyjele­tőségű lehet. A vér­képben a fehérvérsejtek fiatalabb ab­ajainak megjelenése, monocytosis, néha eosim­philia, valamint a vérsejtsüllyedés fokozódása lappangó infectiók lehetőségére mutat, amelyek megszüntetése nagyfontosságú lehet. A tonsillák megbete­gedése, orr-melléküregek megbete­­­dése, az ethmoidalis sejtek genyesedése, stb. állhat fel. .. ezeknek lehetőség­t gondos vizsgálattal (röntgenfelvétel­t) kell tisztáznunk. Ha az a lehetőség nincs meg, hogy beteg állapotán műtéti vagy más eljárással segíthetünk, akkor előbb-utóbb a pro­­grediáló nephritis a másodlagos zsugorvese képébe megy át, amely veseelégtelenséggel és uraemiával végződhet. II. A subchronikus nephritisfíek ! *■«endonephro■ sisnak nevezett chronikus nephritisek­ '*mk valószínűleg azon nagy pedemahajlami­val járó kórképek nagy részét, amelyek i­gan a Volhard-—Fahr-féle beosztás szói volnának tekinthetők. Előbbieknél azt tubularis degeneratio jelei állanak fenn. Mások kórbonctanilag kimutatható elvű­bonctani leletek és a klinikai képek az egyeztethetők össze, ezért a franciák 11 szerűen nephrite hydropigène névvel is kel. Ma már azt hisszük, hogy tiszta priit sejtdegeneratióvaa járó nephrosis-képek í­nak elő: a lipoid nephrosis és a luetikus . A Budapesti Orvosi Körbenl 1935 november 25-én tartott előadás.

Next