Gyógyhír, 1997 (4. évfolyam, 1-8. szám)
1997-01-29 / 1. szám
gyógyhír kereskedelmi piacon megjelenni kívánó cégek számára, így a Hungaropharmának is - e társaságok üzletrészének, vagyonának megvásárlására. A Hungaropharma gyógyszer-kereskedelmi tevékenységének változtatását a külső feltételrendszer alapvető átalakulása váltotta ki. A külső feltételek változásával szinkronban folyamatosan megújítottuk a cég belső szervezetét. Korszerűsítettük a raktári technológiát, átalakítottuk a gépjárműparkot, módosítottuk szállítási rendszerünket, célul tűztük ki az országos ellátást, és a napi kiszállítást. Ez szükségessé tette, hogy a meglévő Gödöllői telephely mellett az ország különböző pontjain olyan kereskedelmi érdekeltségeket teremtsünk, ahonnan a vevő gyorsan és gazdaságosan kiszolgálható. E programunk keretében valósult meg a nyugat-európai mércével mérve is igen korszerű debreceni kereskedőház és raktárbázis. E stratégiai célnak alárendelve vásároltuk meg a Reginaphania Rt. nagykereskedelmi részlegét, ahol jelentős fejlesztésekkel szintén egy korszerű raktárbázist kívánunk létrehozni. A konkrét beruházásokon túl részvényvásárlásokkal is igyekeztünk egyes területeken kereskedelmi pozícióinkat megerősíteni. Ebben a körben elsősorban a Sanovita Rt.-ben szerzett tulajdonosi pozíciónkra gondolok. Végül utolsó láncszemként a Sanopharma Rt.-ben 43% tulajdon megszerzésével elértük, hogy ellátó bázisunktól 100 km-es körzeten kívül nincs vevő. E területi fejlesztéseknek is köszönhető, hogy ma már az egész ország területén 24 órán belül kiszolgálást tudunk vállalni, egészségügyi intézmények vonatkozásában pedig a távolságtól függően 24-48 órán belül. A kereskedelmi munka teljes átalakításának természetes következménye lett az a törekvés, hogy a cég elszámolási, feldolgozási és információs rendszere korszerűbb legyen. A gyógyszer-kereskedelem szervezeti átalakulásával párhuzamosan jelentősen változtak a készletgazdálkodással kapcsolatos feltételek. 1982-ben a gyógyszertárak még központilag előírt 6 hetes törzskészlettel dolgoztak. Az 1980-as évek végére ez a követelmény folyamatosan fellazult. A készletezési terhek és gondok alapvetően a nagykereskedelmi vállalatok felé tolódott el. Az új versenyhelyzetben a nagykereskedők nemcsak saját készleteiket kell hogy finanszírozzák, hanem a fizetési futamidő kedvezmények alapján jelentős terheket vállalnak át a gyógyszertári készletek finanszírozásából is. Szerk.: Milyennek ítéli meg a mai gyógyszer-kereskedelmi piacot? Dr. L.I.: A gyógyszer-nagykereskedelmi piac szervezeti átalakulásának első szakaszában tart. E szakasz alapvető jellemzője: új gyógyszer-nagykereskedelmi engedéllyel rendelkező szervezetek megjelenése, gyógyszertári központok keretébe tartozó gyógyszertárak privatizációja, a gyógyszertári hálózattal nem rendelkező gyógyszertári központok privatizációja. A gyógyszer-kereskedelmi engedéllyel rendelkező szervezetek száma ma már nyolcvannál tart. Természetesen jóval kevesebben vannak akik aktív piaci tényezők is. Az engedélyek kérésével sok gazdálkodó szervezet csak a potenciális feltételeket kívánta magának biztosítani. A gyógyszertári központok keretében működő gyógyszertárak privatizációs folyamata várhatóan 1997- ben befejeződik. A privatizációt követően, de sok esetben azzal párhuzamosan is az önkormányzatok értékesítik a hálózat nélkül maradt központokat. A jövő szempontjából igen izgalmas, hogy milyen befektetési kör, milyen céllal, programmal jut gyógyszer-nagykereskedelmi tevékenység folytatásához alkalmas tulajdonhoz. Jelenlegi ismeretek alapján a Hungaropharmán kívül a Béres Rt., a Medimpex és a Phoenix Pharma aktivizálja magát a piacon, szerez, illetve szerzett privatizálásra meghirdetett gyógyszertári központi tulajdont. A gyógyszer-nagykereskedelem eléggé sanyarúnak ítélhető gazdálkodási feltételeiből, valamint a kereskedelmi tevékenység viszonylag magas fix költségeiből adódik, hogy kialakul majd egy kör, akik gyógyszernagykereskedelmi engedéllyel rendelkeznek, és lesz egy másik kör, amely ezt a tevékenységet aktívan folytatja is. E második körben az elkövetkező években a nemzetközi tapasztalatokhoz hasonlóan egy fúziós folyamattal lehet számolni. Szerk.: A gyógyszer-nagykereskedelmi tevékenység utóbbi 5-6 évben történő átrendeződése, a dupla tárolási pontok felszámolása, az áru fizikai útjának egyszerűsítése, a gyógyszertárakért folyó verseny milyen gazdasági feltételek mellett bonyolódott? Dr. L.I.: A kereskedelmi tevékenység költségfedezeti részét az eladási és a beszerzési ár közötti különbség, az árrés biztosítja. Ma a gyógyszer az egyetlen árucsoport az egész kereskedelmi ágazatban, amelynél a kereskedelmi árrés hatóságilag van meghatározva. A mai ún. degresszív árrés szintek 1992-ben lettek kihirdetve és 1993 elejétől működnek. A degresszív konstrukcióból adódóan évről évre csökken az árrés szintünk, mivel a forgalom részben az infláció, részben pedig a termékösszetétel változás miatt folyamatosan a magasabb árfekvésű, de alacsonyabb árrés szintű termékek irányába tolódik el. A gyógyszerár megállapításában közreműködő hatóságok sajnos évről évre nem akarják tudomásul venni, hogy területünket nemcsak az infláció érinti, hanem tevékenységünknek olyan tartalmi változása bonyolódott le, melynek költségfedezeti része a mai kereskedelmi árrésben nincs megfelelően elismerve. E vonatkozásban jelentős változásnak tekinthető, hogy a húsz gyógyszertári központ felé havi egyszeri nagymennyiségű kiszállítást felváltotta az igen kis mennyiségű napi kiszállítás mintegy 1.500 vevő felé. Addig, amíg az ipar és az importőrök esetében a 3