Gyógyhír, 1997 (4. évfolyam, 1-8. szám)

1997-01-29 / 1. szám

gy­ógyhír­ kereskedelmi piacon megjelenni kívánó cégek számára,­­ így a Hungaropharmának is - e társaságok üzletré­szének, vagyonának megvásárlására. A Hungaropharma gyógyszer-kereskedelmi tevé­kenységének változtatását a külső feltételrendszer alap­vető átalakulása váltotta ki. A külső feltételek változásával szinkronban folya­matosan megújítottuk a cég belső szervezetét. Korszerű­sítettük a raktári technológiát, átalakítottuk a gépjármű­­parkot, módosítottuk szállítási rendszerünket, célul tűz­tük ki az országos ellátást, és a napi kiszállítást. Ez szükségessé tette, hogy a meglévő Gödöllői telephely mellett az ország különböző pontjain olyan kereskedel­mi érdekeltségeket teremtsünk, ahonnan a vevő gyorsan és gazdaságosan kiszolgálható. E programunk keretében valósult meg a nyugat-európai mércével mérve is igen korszerű debreceni kereskedőház és raktárbázis. E stra­tégiai célnak alárendelve vásároltuk meg a Regina­­phania Rt. nagykereskedelmi részlegét, ahol jelentős fejlesztésekkel szintén egy korszerű raktárbázist kívá­nunk létrehozni. A konkrét beruházásokon túl részvényvásárlásokkal is igyekeztünk egyes területeken kereskedelmi pozíció­inkat megerősíteni. Ebben a körben elsősorban a Sanovita Rt.-ben szerzett tulajdonosi pozíciónkra gon­dolok. Végül utolsó láncszemként a Sanopharm­a Rt.-ben 43% tulajdon megszerzésével elértük, hogy ellátó bázi­sunktól 100 km-es körzeten kívül nincs vevő. E területi fejlesztéseknek is köszönhető, hogy ma már az egész or­szág területén 24 órán belül kiszolgálást tudunk vállal­ni, egészségügyi intézmények vonatkozásában pedig a távolságtól függően 24-48 órán belül. A kereskedelmi munka teljes átalakításának termé­szetes következménye lett az a törekvés, hogy a cég el­számolási, feldolgozási és információs rendszere korsze­rűbb legyen. A gyógyszer-kereskedelem szervezeti átalakulásával párhuzamosan jelentősen változtak a készletgazdálko­dással kapcsolatos feltételek. 1982-ben a gyógyszertárak még központilag előírt 6 hetes törzskészlettel dolgoztak. Az 1980-as évek végére ez a követelmény folyamatosan fellazult. A készletezési terhek és gondok alapvetően a nagykereskedelmi vállalatok felé tolódott el. Az új versenyhelyzetben a nagykereskedők nemcsak saját készleteiket kell hogy finanszírozzák, hanem a fi­zetési futamidő kedvezmények alapján jelentős terheket vállalnak át a gyógyszertári készletek finanszírozásából is. Szerk.: Milyennek ítéli meg a mai gyógyszer-kereske­delmi piacot? Dr. L.I.: A gyógyszer-nagykereskedelmi piac szer­vezeti átalakulásának első szakaszában tart. E szakasz alapvető jellemzője: új gyógyszer-nagykereskedelmi engedéllyel rendelke­ző szervezetek megjelenése, gyógyszertári központok keretébe tartozó gyógyszer­tárak privatizációja,­­ a gyógyszertári hálózattal nem rendelkező gyógyszer­tári központok privatizációja. A gyógyszer-kereskedelmi engedéllyel rendelkező szervezetek száma ma már nyolcvannál tart. Természe­tesen jóval kevesebben vannak akik aktív piaci tényezők is. Az engedélyek kérésével sok gazdálkodó szervezet csak a potenciális feltételeket kívánta magának biztosí­tani. A gyógyszertári központok keretében működő gyógyszertárak privatizációs folyamata várhatóan 1997- ben befejeződik. A privatizációt követően, de sok eset­ben azzal párhuzamosan is az önkormányzatok értékesí­tik a hálózat nélkül maradt központokat. A jövő szempontjából igen izgalmas, hogy milyen befektetési kör, milyen céllal, programmal jut gyógy­szer-nagykereskedelmi tevékenység folytatásához alkal­mas tulajdonhoz. Jelenlegi ismeretek alapján a Hungaropharmán kívül a Béres Rt., a Medimpex és a Phoenix Pharma aktivizálja magát a piacon, szerez, il­letve szerzett privatizálásra meghirdetett gyógyszertári központi tulajdont. A gyógyszer-nagykereskedelem eléggé sanyarúnak ítélhető gazdálkodási feltételeiből, valamint a kereske­delmi tevékenység viszonylag magas fix költségeiből adódik, hogy kialakul majd egy kör, akik gyógyszer­nagykereskedelmi engedéllyel rendelkeznek, és lesz egy másik kör, amely ezt a tevékenységet aktívan folytatja is. E második körben az elkövetkező években a nem­zetközi tapasztalatokhoz hasonlóan egy fúziós folyamat­tal lehet számolni. Szerk.: A gyógyszer-nagykereskedelmi tevékenység utóbbi 5-6 évben történő átrendeződése, a dupla tárolási pontok felszámolása, az áru fizikai útjá­nak egyszerűsítése, a gyógyszertárakért folyó ver­seny milyen gazdasági feltételek mellett bonyoló­dott? Dr. L.I.: A kereskedelmi tevékenység költségfede­zeti részét az eladási és a beszerzési ár közötti különb­ség, az árrés biztosítja. Ma a gyógyszer az egyetlen áru­csoport az egész kereskedelmi ágazatban, amelynél a kereskedelmi árrés hatóságilag van meghatározva. A mai ún. degresszív árrés szintek 1992-ben lettek kihir­detve és 1993 elejétől működnek. A degresszív konstrukcióból adódóan évről évre csökken az árrés szintünk, mivel a forgalom részben az infláció, részben pedig a termékösszetétel változás miatt folyamatosan a magasabb árfekvésű, de alacsonyabb ár­rés szintű termékek irányába tolódik el. A gyógyszerár megállapításában közreműködő ha­tóságok sajnos évről évre nem akarják tudomásul venni, hogy területünket nemcsak az infláció érinti, hanem te­vékenységünknek olyan tartalmi változása bonyolódott le, melynek költségfedezeti része a mai kereskedelmi ár­résben nincs megfelelően elismerve. E vonatkozásban jelentős változásnak tekinthető, hogy a húsz gyógyszer­tári központ felé havi egyszeri nagymennyiségű kiszállí­tást felváltotta az igen kis mennyiségű napi kiszállítás mintegy 1.500 vevő felé. Addig, amíg az ipar és az importőrök esetében a 3

Next