Gyógyszerészek Lapja, 1925 (20. évfolyam, 1-20. szám)

1925-01-01 / 1. szám

4. oldal. Gyógyszerészek Lapja 1. szám. nem egyes gyógyszertártulajdonosoknak azt az újabban behozott újítását, hogy gyógyszertáraikban a szakmá­hoz egyáltalán nem tartozó, úgynevezett háztartási cik­keket, mint példának okáért kefe, cipőkrém, fésű, haj­­csatt stb. árusítanak. Ezekkel t. i. míg egyrészt lealacsonyítják a gyógy­szertárak közegészségügyi jellegét, másrészt retorzióra késztetvén ezzel a droglistákat és háztartási cikkekkel kereskedőket, önkéntelenül rávezetik őket a terhünkre menő kölcsön visszaadására és ezzel az egész gyógy­szerésztársadalom megkárosítására. Kérjük tehát elrendeltetni a Népjóléti Miniszter Úrral, hogy: 1. Vétessék fel az újonnan­ kiadandó gyógyszer­­könyvbe azon gyógyszerek jegyzéke, melyeknek készí­tése nagyobb gyári berendezést nem kíván és amelyek a tervező közegészségügyi bizottság véleménye alapján feltétlenül házilag készítendők. 2. Gyakornoktartási engedélyt csak olyan gyógy­szertár kapjon, amely hivatalosan igazolni tudja, hogy az 1. pont alattiak értelmében felszerelt laboratórium­mal rendelkezik. 3. A gyakornoki tanfolyam vezetősége kisérje fi­gyelemmel, hogy minden egyes hallgatója az 1. pont értelmében nyert-e gyógyszertári kiképzést s ahol en­nek hiányát tapasztalja, arról tegyen illetékes helyen javaslatot a gyakornok­tartási jog megvonására, az ilyen gyakornokokat pedig mindaddig b­e­engedje az egye­temre, amíg az előbb említett­ alapkiképzést máshol el nem sajátították. 4. Technicák és segéderők csak azon gyógytárban legyenek alkalmazhatók, amely gyógytár valamely na­gyobb elterjedési­ vagy közforgalomban levő különle­gesség gyártásával foglalkozik, az illetők csak ennek csomagolására használtassanak fel. 5- Gyógyszertári helyiségben a közönség kiszol­gálását vagy a gyógyszertár bármely cikkének az ela­dását csak gyógyszerészek végezhetik. 6. Tekintettel arra, hogy a tisztiorvosok elütő kiképzésüknél fogva, de a gyakorlati szakmabeli tájé­kozódás hiánya miatt is, sem a gyógytárak, sem a drognériák és illatszertárak, gyárak vagy különféle né­ven szereplő laboratóriumok törvényszegéseinek fel­kutatására egyedül a legjobb akaratuk dacára sem alkalmasak, a tisztiorvos urak mellé a hivatalos vizs­gálatok idejére, mint szakértők, gyógyszerészek ren­deltessenek ki. Ez Ausztriában már régebben igy van és jól be is vált. Az itt javasoltak a Miniszter jogkörét nem lépvén fúl, rendeleti uton is életbe léptethető s így megvaló­sításuknak és ezzel a munkaalkalom helyreállításának valóban mi sem állhatja útját, miért is tisztelettel kérem javaslatom elfogadását. Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság. Fontos és nagy jövőjűi intézménnyel gyarapodott a magyar gyógyszerészet, amikor folyó hó 19-én, belügy­­miniszterileg jóváhagyott alapszabályok szerint, vég­legesen megalakult s megkezdte immáron hivatalos működését is a „Magyar Gyógyszerésztudományi Társaság." Két évvel ezelőtt ugyanis néhány lelkes egyetemi tanár és gyógyszerész, a jövő magyar gyógyszerészet sorsán aggodalmaskodva, szomorúan és megdöbbenés­sel állapította meg, hogy a magyar gyógyszerészet hivatása tudományos felfogásában nagy hanyatlást mu­tat. Szükségét érezték annak, hogy egy olyan baráti kört alapítsanak, melynek a célja a következő lesz: a magyar gyógyszerészi erkölcsök öregbítése érdekében a természettudományok szeretetének ápolása, a gyógy­szerészeti tudományok művelése, a hazai gyógyszeré­szet történetének tanulmányozása, a gyógyszerészi gyakorlatnak tudományos alapon való kiépítése és a gyógyszerész-ifjúságnak támogatása mindazon törekvé­seiben, melyek a haza és hivatás iránt való odaadó szeretet növelésére alkalmasak; e célok elérésére pedig a következő eszközök igénybevételével fog próbálkozni: havonkint egyszer tudományos és ismeretterjesztő elő­adások tartása, egy gyógyszerészi folyóirat megindí­tása s figyelemmel kisérése minden olyan jelenségnek, mely a hazai gyógyszerészet fejlődését érintheti. A célok elérésére a hasonló gondolkodásúak köré­ben szervezkedni kezdtek, hogy egy egyesületben tö­mörülve - ezen keresztül — megvalósítsák program­­jukat. Ezen előzetes szervezkedés után, mintegy 20--25 együttérző­ barát, azután ideiglenesen megalapította „Gyógyszerészek Baráti Köre" címen az egyesületet s 1922. nov. hóban meg is kezdte működését. A „Baráti körön" belül egy bizottság alakult a szegény sorsú s rászorult egyetemi hallgatók segélyezésére, — mely bizottság az elmúlt 1923/24. tanévben egynéhány ko­rona hijján 7 millió koronát fordított segélyezésükre s kulturális céljaikra. Időközben, a „Baráti Kör" taglétszáma folytono­san növekedve, — ma már 103 tagot számláz — ki­dolgozta alapszabályait, egyúttal megváltoztatta előbbi címét „Magyar Gyógyszerésztudományi Társaságra", mert a „Baráti Kör" megnevezés már nem lett volna megfelelő. Az új nevet felvett Társaság azonban a ki­tűzött eredeti céljától azért természetesen nem tért el. A jóváhagyott alapszabályok alapján azután a fent­­jelzett napon — a tagtársak impozáns számú megjele­nése mellett — megtartotta a végleges megalakulást kimondó rendkívüli közgyűlést, melyen egyhangú nagy lelkesedéssel megválasztotta — a már 2 év óta eddig Havi tagsági díj 25000 korona.

Next