Gyógyszerészek Lapja, 1934 (29. évfolyam, 1-24. szám)
1934-01-01 / 1. szám
4. oldal. GYÓGYSZERÉSZEK LAPJA 1. szám. solyogva gondolunk majd erre a sivár korszakra, mert biztos jelek mutatják, hogy változások küszöbén vagyunk. Nézzünk csak egy kicsit ki a patika ajtaján. Túl a faluk, városok határain. Micsoda átalakulások vannak országvilág szerte. Egy egészen új világ van keletkezőben. Nagy politikai pártok, tömegeket átfogó eszmék semmisülnek meg egyik napról a másikra. Népek és nemzetek öncélúsága lesz a vezérlő gondolat. A felelős kormányok érzik, hogy a dolgok nem maradhatnak úgy, ahogy jelenleg vannak és el kell következni, sőt siettetni kell minden eszközzel a társadalmi kiegyenlítődés igazságos folyamatát. Ez az alapgondolat irányítja a mi kormányunk ténykedéseit is és ez jogosít fel bennünket annak hirdetésére, hogy az új esztendő törvényszerű bizonysággal meghozza ügyeink jobbrafordulását. Az új esztendőben meg fogjuk tenni kezdő lépéseinket a szebb és boldogabb jövő felé. XXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXXX3iOOOOOOOOOOOQOOOO<OOOOOOOOOOi Ismét Holtponton? Az emlékezetes szeptember végi belügyminisztériumi ankéten a minisztérium, a gyógyszertártulajdonosi és az alkalmazotti kar képviselői közös akarattal határozták el a szociális intézmények felállítását. Az elnöklő Kádár Levente dr. miniszteri tanácsos enunciációja szerint 1934 jan. 1-től kezdve minden gyógyszertár minden egyes elkészített vény után négy, illetve három fillért fog a kiadandó miniszteri rendelet értelmében a létesülő szociális intézmények javára befizetni a jóléti alapba, annak fejében, hogy az új taksában a minisztérium nem szállítja le a munkadíjakat. A gyógyszertártulajdonosi kar képviselői egyöntetűen hozzájárultak az elnöklő miniszteri tanácsos, illetve Dr. Atzél Elemér min. 6. tanácsos előterjesztéseihez s ennek nyomán a belügyminisztérum intéző tényezői a legnagyobb jóakarattal láttak hozzá a határozatok megvalósításához. Mielőtt azonban a rendelet kiadásra került volna, a belügyminisztérium felszólította a Magyarországi Gyógyszerész Egyesületet, hogy írásban ismételje meg az ankéten történt elhatározásait. Az M. Gy. E. december folyamán foglalkozott a kérdéssel s a kívánt beadványt át is nyújtotta a minisztériumnak. A beadvány tartalmáról a tulajdonosi szaksajtó közlései nyomán értesültünk s határtalan meglepetéssel olvastuk, hogy az abban foglaltak nem egyeznek a miniszteriális ankéten tett elhatározásokkal. E beadvány szerint ugyanis a Magyarországi Gyógyszerész Egysület az OTI receptek után egyetlen fillért sem hajlandó fizetni, mindaddig, amíg az OTI-nak nyújtott 20 százalék engedmény fennáll, de általában a többi vények után is csak akkor hajlandó fizetni, ha ugyanezt a kötelezettséget a különböző intézmények házi gyógyszertáraira is kiterjesztik. Mindezekről az ankéten nem volt szó s az M. Gy. E. feltételek szabása nélkül járult hozzá a négy, illetve három fillérek befizetéséhez. Mi teljes mértékben átérezzük, hogy az OTI- nak nyújtott 20 százalék engedmény, különösen a jelenlegi gyógyszerárszabás mellett igen súlyosan terheli a gyógyszertárakat. Ez azonban külön lapra tartozik s a két kérdést junkumba hozni — az előzmények után — nem lehet. Annál kevésbbé, mert a 20 százalékos engedmény akkor is fennállna,, ha a jelenlegi taxában a munkadíjtételeket leszállították volna. Mi sokszor sürgettük az OTI szerződés felmondását és a 20 százalékos engedmény megszüntetését s ezután is mindent el fogunk követni, ami tőlünk tellik, hogy ezt az igazságtalan és súlyos megterhelést megszüntessék. Ismételjük azonban, hogy a két kérdést egymással kapcsolatba hozni nem lehet, mert az igazság az, hogy a szociális célra felajánlott fillérek ellenében hagyták változatlanul a munkadíjakat, az OTI receptek munkadíjait is, azokat tehát nem lehet kivonni a befizetés kötelezettsége alól. Az M. Gy. E. beadványából úgy látjuk, hogy ismét az évtizedeken át jól bevált halogatás és taktikázás politikájához akarnak folyamodni. Meggyőződésünk szerint azonban ezúttal ez nem sikerülhet, mert a minisztériumnak szilárd elhatározása, hogy a szociális intézményeket most dűlőre juttatja, amint ezt Dr. Kádár Levente miniszteri tanácsos és Atzél Elemér dr. miniszteri é. tanácsos jóindulatú, akaraterős és tettrekész magatartásából látjuk. Az ankéten elhatározott szociális intézményekre égető szükség van és különösen az állás nélkül nyomorgó kartársak helyzetén pillanatnyi késedelem nélkül kell segíteni. A késlekedés minden perce növeli a nyomort és fokozza a kétségbeesést, melynek szélsőségek felé hajló megnyilatkozásait ígéretekkel nem lehet többé féken tartani. Induljon meg tehát azonnal a segítés munkája, a részletkérdésekről lesz elég időnk beszélgetni. Kérjük a belügyminisztériumot, ne engedje zátonyra futni a szociális intézmények és az azonnali segítség ügyét s nemes intenciói értelmében mozdítsa el arról a pontról, ahol évtizedeken keresztül már olyan ártalmasan sokat pihent. /.