Gyógyszerészi Hetilap, 1898 (37. évfolyam, 1-52. szám)

1898-01-02 / 1. szám

2 Gyógyszerészi Hetilap melyen túl az állandóságok megszokott egy­másutánja szabályosan bekövetkezik. Állapodjunk meg e nyugvóponton. . . . Mögöttünk van egy esztendő, mely duz­­zadott a bizonytalanságtól s a kongásig üres­nek bizonyult. Előttünk áll a reánk következő esztendő, kápráztató kilátásaival, biztató remé­nyeivel. Mindenki érzi, hogy nagy dolgok­nak előestéjén vagyunk s a hazai gyógy­szerészet múltjából kiformált követelések ki­elégítésüket keresik az új esztendőben. Mit várunk, mit remélünk az új eszten­dőtől ? Elég baj, hogy ma már két csoportra kell osztanuk a kívánni valókat. Az egyik csoport keretét betölti az a kívánság, hogy a magyar gyógyszerészet consolidált állapotokra szert tevén, azok alap­ján hivatása felé szabadon és akadálytalanul fejlődhessék. Kevés szóba foglalt széleskörű értelem. A jövendő esztendő dönteni fog a kérdés fölött, várjon az államhatalom megadja-e majd a hazai gyógyszerészei­nek azokat a kellékeket, melyek a történelmi alapon való tovafejlődéshez mellőzhetetlenek. A másik csoport jobb volna, ha szóba sem jöhetne, mert az olyasminek a vissza­szerzésére vonatkozik, a­mi megvolt de fájda­lom nincs meg többé. Ez a belső meghason­­lás elenyésztő, a régi jó egyetértés vissza­­­­térte. . . . íme a jövő esztendő előreküldött borús hangulata. . . . Ily elmélkedés látszólag nem alkalmas arra, hogy rózsás hangulatot, mosolygó reményeket, új évi jó kívánságokat ébreszszen. De mit is érnének azok, ha a komoly magába szállás, a veszélyes fordulat lehető­ségének tudata nélkül hangoztatnék azokat. Igen e pillanat szakmánk jövőjére nézve szerfelett komoly s méhében hord oly eshető­ségeket, melyeknek kihatását előrelátni nem is lehet. S a helyzet komolyságát növeli a szétáradt bizonytalanság érzete s még in­kább az a tudat, hogy egyet nem értünk. A dolgok természetes folyásában a régit felváltja az új s a magyar gyógyszerészek régi gárdájának fogytán támadt egy új nemzedék, melynek vállaira már is ránehezedik a szakma jövőjéről való gondoskodás nagy­­ és felelőségteljes feladata. Az uj nemzedékben mindinkább ébrede­zik olyan hangulat, mintha el akarná hagyni , azt a biztos és szilárd alapot a melyet a visuntur. Cum Sacrae Caesareae Stegiaeque Catholi­­cae Majestatis Privilegio. Sumptibus Collegii Phar­­maceutici Viennensis, Viennae Austriae, Anno Incarnationis Dominicae 31.DCC.XXIX. Ajánlva van : Augustissimo, Potentissimo, In­­victissimo, Romanorum Imperatori Carolo Sexto s itt az akkori viszonyokat jellemzőleg még az egész oldalt betöltő címáradat következik. A szabadalom­­levél, után a császárhoz intézett hosszú beszéd és a nem kevésbbé terjedelmes előszó következik a „Cen­­surau. Joan. Franc. Rauch­ és Carolus Wolffgangus S. R. J. egyetemi professorok kijelentik, hogy a könyvet figyelmes észszel átvizsgálták és azt minden tekintetben tökéletesnek találták. (Persze ez a kije­lentés rövid, hanem alaposan fel van sallangozva) nem ilyen Maximilianus Tammen de Oldendorf Facult. Medic. Decanus csak annyit mond, hogy ezen művet kinyomathatónak véli, ha Perillustri­ac Magnificio Domino Universitatis Rectori is úgy tetszik, mire Joannes Baptista Philippus Ritter de Reddersthall rector azt ez egy szóval „imprima­túráér ”” rendeli. A következő, meglehetősen terjedelmes fejezet magyarázza egyes műveletek, gyógyszernemek és A „Gyógyszerészi Hetilap" tárcája. Dispensatorium Pharmaceuticum Austriaco- Viennense 1729-ből. Ebből a mult század elejéről való gyógyszer­könyvből már valószínűleg nagyon kevés példány van meg, legfeljebb az igen régi gyógyszertárakban lehet itt-ott egy belőle Azért azt hiszem, érdekelni fogja a Gyógyszerészi Hetilap olvasóit, ha egy kissé részletesebben ismertetem ezt az érdekes művet és néhány régi, ma már nagyon különösnek és nevet­ségesnek látszó gyógyszerkészítés módját is közlöm, melyek akkor igen becsesek voltak és csodás hatá­­suaknak tartottak. Nem kevésbbé lesz talán érdektelen az sem, ha néhány ma is divó gyógyszernek akkori készítés módját ismertetem, összehasonlítás céljából. A könyv nagy, folio alakú és igen szép kiál­lítású. Teljes címe : Dispensatorium Pharmaceuticum Au­striaco-Viennense, in quo hndierna die usualiora Medicamenta secundia artis regulas componenda

Next