Gyógyszerészi Hetilap, 1898 (37. évfolyam, 1-52. szám)
1898-01-02 / 1. szám
2 Gyógyszerészi Hetilap melyen túl az állandóságok megszokott egymásutánja szabályosan bekövetkezik. Állapodjunk meg e nyugvóponton. . . . Mögöttünk van egy esztendő, mely duzzadott a bizonytalanságtól s a kongásig üresnek bizonyult. Előttünk áll a reánk következő esztendő, kápráztató kilátásaival, biztató reményeivel. Mindenki érzi, hogy nagy dolgoknak előestéjén vagyunk s a hazai gyógyszerészet múltjából kiformált követelések kielégítésüket keresik az új esztendőben. Mit várunk, mit remélünk az új esztendőtől ? Elég baj, hogy ma már két csoportra kell osztanuk a kívánni valókat. Az egyik csoport keretét betölti az a kívánság, hogy a magyar gyógyszerészet consolidált állapotokra szert tevén, azok alapján hivatása felé szabadon és akadálytalanul fejlődhessék. Kevés szóba foglalt széleskörű értelem. A jövendő esztendő dönteni fog a kérdés fölött, várjon az államhatalom megadja-e majd a hazai gyógyszerészeinek azokat a kellékeket, melyek a történelmi alapon való tovafejlődéshez mellőzhetetlenek. A másik csoport jobb volna, ha szóba sem jöhetne, mert az olyasminek a visszaszerzésére vonatkozik, ami megvolt de fájdalom nincs meg többé. Ez a belső meghasonlás elenyésztő, a régi jó egyetértés visszatérte. . . . íme a jövő esztendő előreküldött borús hangulata. . . . Ily elmélkedés látszólag nem alkalmas arra, hogy rózsás hangulatot, mosolygó reményeket, új évi jó kívánságokat ébreszszen. De mit is érnének azok, ha a komoly magába szállás, a veszélyes fordulat lehetőségének tudata nélkül hangoztatnék azokat. Igen e pillanat szakmánk jövőjére nézve szerfelett komoly s méhében hord oly eshetőségeket, melyeknek kihatását előrelátni nem is lehet. S a helyzet komolyságát növeli a szétáradt bizonytalanság érzete s még inkább az a tudat, hogy egyet nem értünk. A dolgok természetes folyásában a régit felváltja az új s a magyar gyógyszerészek régi gárdájának fogytán támadt egy új nemzedék, melynek vállaira már is ránehezedik a szakma jövőjéről való gondoskodás nagy és felelőségteljes feladata. Az uj nemzedékben mindinkább ébredezik olyan hangulat, mintha el akarná hagyni , azt a biztos és szilárd alapot a melyet a visuntur. Cum Sacrae Caesareae Stegiaeque Catholicae Majestatis Privilegio. Sumptibus Collegii Pharmaceutici Viennensis, Viennae Austriae, Anno Incarnationis Dominicae 31.DCC.XXIX. Ajánlva van : Augustissimo, Potentissimo, Invictissimo, Romanorum Imperatori Carolo Sexto s itt az akkori viszonyokat jellemzőleg még az egész oldalt betöltő címáradat következik. A szabadalomlevél, után a császárhoz intézett hosszú beszéd és a nem kevésbbé terjedelmes előszó következik a „Censurau. Joan. Franc. Rauch és Carolus Wolffgangus S. R. J. egyetemi professorok kijelentik, hogy a könyvet figyelmes észszel átvizsgálták és azt minden tekintetben tökéletesnek találták. (Persze ez a kijelentés rövid, hanem alaposan fel van sallangozva) nem ilyen Maximilianus Tammen de Oldendorf Facult. Medic. Decanus csak annyit mond, hogy ezen művet kinyomathatónak véli, ha Perillustriac Magnificio Domino Universitatis Rectori is úgy tetszik, mire Joannes Baptista Philippus Ritter de Reddersthall rector azt ez egy szóval „imprimatúráér ”” rendeli. A következő, meglehetősen terjedelmes fejezet magyarázza egyes műveletek, gyógyszernemek és A „Gyógyszerészi Hetilap" tárcája. Dispensatorium Pharmaceuticum Austriaco- Viennense 1729-ből. Ebből a mult század elejéről való gyógyszerkönyvből már valószínűleg nagyon kevés példány van meg, legfeljebb az igen régi gyógyszertárakban lehet itt-ott egy belőle Azért azt hiszem, érdekelni fogja a Gyógyszerészi Hetilap olvasóit, ha egy kissé részletesebben ismertetem ezt az érdekes művet és néhány régi, ma már nagyon különösnek és nevetségesnek látszó gyógyszerkészítés módját is közlöm, melyek akkor igen becsesek voltak és csodás hatásuaknak tartottak. Nem kevésbbé lesz talán érdektelen az sem, ha néhány ma is divó gyógyszernek akkori készítés módját ismertetem, összehasonlítás céljából. A könyv nagy, folio alakú és igen szép kiállítású. Teljes címe : Dispensatorium Pharmaceuticum Austriaco-Viennense, in quo hndierna die usualiora Medicamenta secundia artis regulas componenda